Meglóg

Csanit felöltöztetni kész kihívás. Örülök is nagyon a jó időnek, mert így kevesebb kört kell futni a lakásban, mielőtt végre le tudunk indulni. Általában ugyanis két ruhadarab között egész egyszerűen meglóg. Tudja ám, hogy "haragszok" érte, messziről incselkedik, kukucskál, vigyorog rám, hívogat, hogy menjek utána, kapjam el. Az alábbi kép éppen egy balesetes body cseréje közben készült félúton:Az incselkedés mostanában általánosan is jellemző rá. Olyan dolgokat próbál nap mint nap újra megtenni, amiről már réges-rég tudja, hogy nem szabad, úgy mint pl. a vitrines szekrény nyitogatása. Közben mindig rám néz, keresi a tekintetem és huncutul vigyorog. Próbálgatja a határokat, mit szabad és mit nem.

Fazonigazítás

Túlestünk az első hajvágáson. Komoly hajunk ugyan még most sincsen, de a fazonigazításra mégis szükség volt. A szemébe lógott néhány rakoncátlan tincs, ami zavarta Csanit, és állandó pislogással próbálta odébb hessegetni őket. az akcióról fénykép nem készült, mivel mind a négy kezünket igénybe vette a művelet, de a végeredményt megörökítettük:Nem mondanám, hogy egy Hajas László veszett el bennem, de emlékeim szerint gyerekkoromban volt nekem sokkal ferdébb is, igaz anyukám?

Hasmars

A kis haspókunkat elkapta a hasmars. Az elején még nem gyanakodtam, mert még sohasem volt neki és azért egyszer-egyszer előfordul, attól függően is, hogy mit eszik. De aztán csak nem múlt és tegnap már nyűgös és bújós is volt, illetve este komplett át kellett öltöztetnem tetőtől talpig a manót. Reggel fel is hívtam a dokit, nem volt meglepve, fosós-hányós járvány van. Kiadta az ukázt: itatni, diétáztatni (krumpli, répa, alma, banán, kifli, keksz és semmi tejtermék) és pótolni a kiürült ásványi anyagokat, sókat. 3 szert ajánlott, az egyikre mondta, hogy elég nehéz beadni gyerekeknek, mert nagyon rossz íze van, de azért próbálkozzak kitartóan, mert az lenne a legfontosabb. Azt a stratégiát választottam, hogy Csanit az ölembe ültettem és szépen együtt elkevertük a port a vízben (imád keverni-kavarni). És láss csodát, megitta a kis drágám! Mondjuk az előző blogbejegyzésem fényében ez lehet, hogy nem is olyan nagy csoda :)

Egyébként járvány ide vagy oda, nekem van egy másik, sokkal erősebb gyanúm. Csani ugyanis a napokban kezdett el homokozni és ezt egyértelműen össze tudom kapcsolni a hasmenés kezdetével, illetve más gyerek is küzd a problémával. Csani kapott a napokban egy homokozó szettet, már kezdett ciki lenni, hogy mindig a másét használja. Na szóval Csani lelkesen gyúrja, markolja a homokot és bármennyire vigyáz az ember, óhatatlan, hogy be ne nyalja, ha mást nem is, de a piszkos kezét. Márpedig a lakótelepi homokozó nem a debreceni Ötholdas pagony, nem őrzik, és bizony kutyáknak, macskáknak sem tilos a bemenet. A következményeket az olvasó fantáziájára bízom. A lakóparki kismamák körében fel is vetettem, hogy mit szólnának egy közös kasszás teljes homokcseréhez és egy takaróponyva beszerzéséhez gyermekeink egészségének védelme érdekében. Egyelőre még gyűjtöm a támogatókat.

Haspók

Csani hál istennek továbbra is tartja jó szokását: nagyon jól eszik. Az evés befejezése gyakran abbahagyásos alapon történik, amikor is már úgy érzem egy ilyen kis emberhez képest töménytelen mennyiségű kaja csúszott le a torkán. Mindig megetetem séta előtt, tehát elvileg tele pocakkal vágunk neki a játszótérnek. Ehhez képest ha bárkinél meglát valami kaját, azonnal megy kuncsorogni. Pironkodok is ilyenkor, még azt hiszik otthon nem kap enni a gyerek! Nagyon sokáig - kb. 1 éves koráig - csak a pépes ételt volt hajlandó megenni, ha kicsit is darabosat kapott, azonnal kitolta a szájából. Azóta már jól haladunk, gyakran eszi azt, amit mi, persze villával összenyomkodva. Na nem pacalpörköltre kell gondolni, igyekszem én is és a nagymamák is mindig olyat főzni, amiből ő is nyugodtan ehet. Imádja a leveseket, a fasírtot, a mindenféle rakott zöldségeket, de nem veti meg a süteményt sem, persze csak ha nem túl édes. Képes megenni egy komplett menüt levessel, főétellel és desszerttel. Az ízlését tekintve őszintén meglepett minket. Azt gondolná az ember, hogy egy gyerek mennyire szereti az édeset. Na de nem Csani! Joghurtból csak a natúr csúszik, méghozzá naponta egy, az ízesített, gyümölcsös joghurtokat anya inkább kenje a hajára. A lekváros kalács próbálkozásom szintén kudarcba fulladt nála. A gyümölcsök közül a narancs és a mandarin a favorit (pedig összehúzza ám a kis száját), de a banánt is nagyon szereti. Ezen kívül imádja a csemegeuborkát, a kiflit, és a kölesgolyó is jöhet bármikor, minden mennyiségben.

Az evéssel egy gondunk van csupán, hogy önmagában unalmas. Találni kell valamit, ami leköti közben, különben nem eszik. Ebből kifolyólag nálunk az etetőszék környéke egész arzenállal van körülvéve. Remélem ez a probléma az önálló evéssel majd megoldódik, ez irányban van még mit tanulni.

Felesel (Nokia backup II.)

Ismét egy őszi felvétel következik a 9 hónapos Csaniról, amely túlzás nélkül állíthatom, hogy a család kedvence, rongyosra néztük már, Csanit is beleértve. A helyszín a Dániel nagyszülők kertje. Csani négykézláb felfedezőútra indul hangos csatakiáltásoktól kísérve, majd legel egy kis füvet. Az aggodalmaskodó apuka szóval és tettel azon nyomban közbelép. Csani pedig felesel:

Juditnál Szentendrén

Vasárnap délutánra meghívást kaptunk Judittól Szentendrére. Időpontot nem mertünk ígérni neki és milyen jól tettük. Csani Murphy alapon extra sokáig húzta a lóbőrt, pedig a végén már szó szerint zajongtunk, hogy ébredezzen már. Egyszóval megérkeztünk kb. 17:15-kor sűrű elnézéskérések közepette, és sétáltunk egyet közösen a belvárosban. Csani kapott egy Süsü fafigurát icipici szépséghibával: szoknyája volt (leszedtem) és copfja (levágtam). Nagyon boldog volt tőle, innentől kezdve el sem eresztette és egyfolytában skandálta, hogy "Süsü-süsü-süsü!". Hát igen, nagy kedvenc, erről még értekeznünk kell itt a blogon. Egy bábot is szerettünk volna venni, de Süsü nem volt, csak egy mezei sárkány. Mondtam az eladónak, hogy hátha alapon megmutatom a kisfiamnak és majd ő eldönti mit lát benne. Csani megtekintette, de hosszas vizslatás után sem minősítette Süsünek (naná, három feje volt!!!), így a báb maradt.

A séta után Judit megvendégelt minket sütivel. Mit sütivel! Két tortával, túrós sütivel és sajtos pogácsával. Döbbenetes mennyiségű süteményt sütött, aminek láttán zavarba is jöttünk, pláne, hogy ilyen későn estünk be. Csani bezzeg nem jött zavarba, illedelmesen átadta az ajándékba hozott virágokat, majd szépen fogyasztott: 1 túrós süti és 5 (!!!) pogácsa tűnt el a pocakban.Aztán számba vettük Judit saját készítésű játékait, nagyon ügyesen varr macikat, babákat, mindenfélét. Csani is kapott korábban egy macit és egy lovacskát.Csani ismét nagyon élvezte Judit társaságát, alig bírtuk hazaimádkozni. Lehet jönni bébiszittelni!

Love is in the air! (Nokia backup I.)

A közelmúltban le kellett cserélnem kiöregedett mobiltelefonom, amely momentumnak a blogunk szempontjából is lett hozzáadott értéke. Történetesen készült egy mentés a régi telefonom memóriakártyájáról, ahonnan is igazi gyöngyszemek kerültek elő. Ennek első része a következő videó, ami Csani 9 hónapos korában készült, és egy vasárnap reggel meghitt pillanatait tárja elénk. Aki nem kedveli az igazi csöpögős romantikát, az most lapozzon: LOVE IS IN THE AIR!

(A zenét nem én tettem alá, Csani hallgatja a telefonról)

Márciusi ifjak

A 1848/49-es szabadságharcról Székesfehérváron emlékeztünk meg. Noha a kicsik nem sokat értenek még magából a megemlékezésből, azért jó, ha látják és részt vesznek rajta, hadd fejlődjön a nemzeti tudatuk!

Azért voltak gyerekeknek való szórakozási lehetőségek is, úgymint a fehérvári huszárok lovainak simogatása, amiben Julcsi egyértelműen tökösebbnek bizonyult:Ha lóra nem is, de fabirkára azért felpattant a két csöppség:Csanit lenyűgözte a katonai zenekar, különösen a hatalmas tuba (azt hiszem ezt annak hívják), ami még nála is nagyobb volt. A cintányér is tetszett neki, amíg meg nem szólalt. A Szózat végén a cintányér minden egyes összeütésére behúzta a nyakát és nagyokat pislantott. Végezetül a megüresedett pódiumon is randalíroztunk egy kicsit.

Pápá apa!

Endre kapott egy 3 hetes intenzív projektet, aminek folyományaként Csanival hétköznap egyáltalán nem találkoznak. Ráadásul ezen a héten még vidéken is van, így én sem látom. Ahogy jön az este egyre többet figyeli a lépcsőházi zajokat és ha hall valamit, mutat az ajtóra, hogy "appa?". Hiányzik neki az az esti félórácska közös játék apával, no meg persze a közös vacsora és fürdetés.Tegnap este már pizsiben feküdt az ölemben és készülődtünk a lefekvés előtti szopihoz. Csani még felült, az ajtó felé fordult, majd integetett egyet: pápá! Így szokott búcsúzni apától lefekvés előtt. Szóval apa, hiába vagy távol, az esti "pápá"-t azért küldjük neked!

Két apja van a gyereknek

Csani egyik első szava volt az apa, vagy ahogy ő mondja "appa". Napjában rengetegszer használja, ha ott van az apja, ha nincs. Ez egy idő után kezdett gyanússá válni. Aztán egyszer csak megvilágosodtunk. Csaninál ez a szó több jelentéssel bír. Erre először akkor derült fény, amikor a szokásos altatási mizériában Endre felváltott és én kimentem a szobából. Csani folyamatosan mutogatott az ajtó felé és ismételgette, hogy "appa, appa", amíg vissza nem mentem. Szóval a szó második jelentése az anya lenne. Minden bizonnyal azt nehezebb kimondani neki, így lettem én is apa. Viszont amikor mindkettőnkre rákérdezünk, mondjuk egy fotót mutatva, akkor Endrére mondja, hogy apa, majd ha rám kerül a sor, akkor félrehajtja a fejét és zavartan mosolyog. Érzi, hogy valami nem oké. Azóta még több jelentését felfedeztük az appának, úgymint lámpa.
Csani további univerzális jelentésű szavai:
Mamma - Lehet egy nagymama, de a macit és a majmot is így hívja.
Po - Lehet porszívó vagy repülő, ami épp felettünk száll az égen. Ez jól megkülönböztethető, mert rámutat közben és viszonylag ritkán vannak egymás mellett.
A cicit, cicát és Süsüt, a kedvenc mesefigurát is nagyon hasonlóan mondja, de ezek azért jól felismerhetők.

Debreceni kiruccanás

Hétvégén villámlátogatást tettünk Debrecenbe a Pálfi nagyszülőkhöz. Villám, hiszen, ha jól belegondolok nettó 24 órát töltöttünk ott. Ezt az időt azonban sikerült annál tartalmasabban eltölteni. Voltunk étteremben Csanival a nagyi születésnapja alkalmából. Abban az étteremben voltunk, ahol anno Endre a szüleivel egy (plüss)malacért és egy (plüss)tehénért cserébe megkérte a kezem a szüleimtől. Csaninak nagyon bejött a hely. Gyorsan megette a saját ebédjét majd miután a mienkből is kunyerált, kiszabadulva az etetőszék fogságából fel alá szaladgált az étteremben és kokettált a vendégekkel.Ebéd után elsétáltunk az Ötholdas Pagonyba, ami Debrecen legnagyobb játszótere. Itt aztán nincs se kutya-, se macskagumi, a tisztaságra és a drága játékokra éjjel-nappal őrök vigyáznak. A játszótér területén biciklizni is tilos, nehogy elüssék az ilyen apróságokat, mint Csani. Egyszóval ámultunk-bámultunk micsoda játszóteret üzemeltet a debreceni önkormányzat. Csani ki is próbálta sorban a legkisebbeknek való játékokat. Nagyon tetszett neki az egész, de főleg a csúszda és a miniházikó. A kis házikó ablakán legalább 25-ször ki-bekukucskált. Ide jövünk máskor is!

Búcsú

1,5 hete a baba-mama csapatunk elbúcsúzott Beától és Dávidtól, akik 2 évre Angliába költöztek az apuka munkája végett. Emlékbe kaptak a kis csapattól egy képet, hogy jusson néha eszükbe a baba-mama klubozás.Csani és Dávid majdnem egyidősek, két hét van közöttük. Noha külsőre tűz és víz a két fiú - Dávid barna, bogárszemű, Csani szöszke, világoskék szemű - , Beával sokszor értekeztünk róla, mennyire egyformák habitusra. Ja, meg kilóra is! Sok sikert kívánunk nektek a ködös Albionban, visszavárunk benneteket!

Punk

Csani itt a lakóparkban messze a legkevesebb hajjal rendelkező kisgyerek. Azért van javulás, a haja lassan, de biztosan nő és sűrűsödik. Hajmosás és alapos törölközés után akár már ilyen punkfrizura is készíthető neki:

A bőség zavara

A hétvégén vettünk Csaninak egy kicsi asztalt és hozzá kisszékeket, amit persze apával gyorsan össze is kellett szerelni.

Igen ám, de közben a konyha felől felzúgott a botmixer ismerős-kedvelt hangja: épp sütit sütöttem. Ez az a hang, aminek hallatára Csani szája azon nyomban fülig ér. Most inkább kétségbeesett, majd hangosan méltatlankodva szaladt hozzám és egy ideig topogott, hogy most akkor mi legyen, szerelés vagy sütés? Felkéredzkedett az ölembe, majd tett egy kísérletet, hátha lehet csavarhúzóval is habot verni. Nemleges választ kapván, visszarohant Endréhez és befejezték a széket. Íme az eredmény, kicsit még nőni kell hozzá:

Szeretethullám 2.

Vettünk Csaninak a fürdőkádba egy csúszásgátló krokodilt, mivel elég virgonc az esti fürdetések alkalmával. Kicsit tartottunk tőle, hogy nem mer majd tőle bemenni a fürdőkádba, hallottunk már ilyen sztorit kisgyermekes barátainktól. Ezt elkerülendő, úgy gondoltuk először szárazedzést tartunk és úgy ismerkedünk. Az eredmény minket is meglepett: Csani első perctől kezdve nagy szeretettel viseltetett a krokodil iránt. Volt simogatás, majd ölelés gyanánt ráhajtotta a fejét és mindezt többször is megismételte.

Életrevaló

Korábban már értekeztem arról, hogy egy élettel kompatibilis felnőttet szeretnék Csanádból nevelni: legyen jószívű, de semmi esetre se legyen málé, akit a többiek kihasználhatnak, vagy kigúnyolhatnak.

Esélyeimet jelentősen rontják azok az objektív körülmények, hogy itt a lakóparkban a Csanáddal egykorú, vagy esetleg fiatalabb totyogók valamennyien lányok. Mióta a Mester megszületett (immár 15 hónapja) kizárólag kislányok születtek a környéken! Az pedig nem kafi, mert Csanát egy nála 50%-kal idősebb (bizony, pár hónap ebben az életkorban még sokat számít) kisfiúval való kakaskodástól óvnám, kislányokat meg azért mégsem illik bántani. Szóval egyszerűen nincs alany, akivel a szocializációt - a győztes oldaláról is - gyakorolni lehetne.

Hála Istennek, az én fiam azért tanulékony. Kapott már elég sokat az egyik szomszéd kisfiútól a délutáni játékokon való osztozkodás során, így kapizsgálja már, hogy mik azok a farkastörvények. Mostanra pedig már nem csak passzív jogkövető, mert a múltkor szándékosan fellökött egy amúgy agresszív kislányt. Vasárnap pedig a játszótéren elvette egy nála 3,5 hónappal idősebb kisfiútól a járássegítő kiskocsiját! Kriszta persze egyből visszaadatta a bőgő gyermeknek a játékot, viszont én az anyjára se mertem nézni, csak dagadt a mellem a büszkeségtől és vigyorogtam a bajszom alatt!

Megkezdted önmagad pozícionálását a társdalomban, Kisember. Azért csak mértékkel és igazságosan, Csanád!

Fényképező

Hogy is csinálják ezt a nagyok?Belenéznek valahol, de hol?És mit néznek ezen? Én így nem látok semmit! Hát ez uncsi.

Szemüveg

Mivel mindketten szemüvegesek vagyunk, Csanit fokozottan érdekli ez az eszköz. Esténként kiválóan elszórakozik azon, hogy Endréről leveszi a szemüvegét, majd rám teszi. Ezt akkor is megteszi, ha rajtam már van egy. Valamiért úgy gondolja nekem nagyobb szükségem van rá, ami igaz is. Szegény Endre gyakran kapja magát azon, hogy nem lát ki a szemüvegén Csani apró ujjlenyomatai miatt. A legújabb szokás, hogy magára is felteszi, azaz próbálkozik. Ehhez rendelkezésére bocsátottam egy dioptria nélküli monitorszűrő szemüveget, nehogy elrontsa a szemét. Ezt a jelenlegi szemüveg viselési módival amúgy sem tenné: valamilyen oknál fogva a nyakán szereti hordani. Mivel így nem áll meg fél kézzel fogja, a másik kezével meg szabad a játék!

Rekviem egy szobamérlegért

Mikor legördült a Korona gyártósorról, még nem sejtette, hogy élete nem lesz hosszú e Földön. Boldogan nyögött terhünk alatt, majd rövidke élete utolsó hónapjaiban türelemmel viseltetett egy kíváncsi 1 éves kisember iránt, aki nap mint nap előszeretettel nyomogatta gombjait és taposta kijelzőjét. Mígnem egy derűs délután feláldoztatott a hatalom és a tudomány oltárán, amikor is kis Csanád a súlyos tehertől nyögve-fújtatva megemelte és megvizsgálta hogyan is hat rá a gravitáció.

Élt 5 évet és 3 hónapot. Béke poraira.
(Vigyázat!!! A fotó megtekintése csak erős idegzetűeknek ajánlott!)

Még mindig nem alszik el

A jelenség, amiről januárban úgy gondoltuk, hogy csak átmeneti, még mindig tartja magát. Hosszú ez az átmenet, immáron 2 hónapja tart. Tegnap este is majd leesett Csani feje az álmosságtól, de utolsó erejével felült az ölembe és jó közelről az arcomba vigyorgott, félig csukott szemekkel: "Még ébren vagyok, még nem mehetsz el." Nehéz ilyenkor megállni a nevetést, mert olyan zabálnivalóan huncut, ugyanakkor meg muszáj, mert, ha elnevetem magam, az felhívás a keringőre, hogy részemről mehet a játék. Tettettem, hogy alszom, mire piszkálni kezdte az arcom, mint aki teszteli, hogy de tényleg-e. Aztán, mivel nem mozdultam, szépen lemászott az ölemből és az ajtó felé kezdett lopakodni hátra-hátranézve, hogy "nem ébredtem-e fel". A vége az lett, hogy elkaptam a folyosón a menekülőt, visszatessékeltem a szobájába és elkezdtük a maratoni álomba forgolódást az ölemben. 1-1 ilyen "álomba forgolódás" így szokott végződni: Csanád, miközben mászik vissza hozzám a matracra, félúton elalszik.Korántsem ilyen vicces a helyzet, mint ahogy leírom. Tényleg tanácstalanok vagyunk, miért csinálja ezt Csani és hogy hogyan tudnánk visszaterelni a normális mederbe, azaz este 11 helyett mondjuk 9 körülre, ezt az elalvás témát.