Kopaszi gáton

Sokaktól hallottam, hogy gyönyörűen parkosították a Kopaszi gátat, de a távolsága miatt eddig nem vitt rá a lélek, hogy saját szememmel is meggyőződjek róla. Aztán Annabellától kaptunk egy születésnapi meghívót a Kopaszi gáton lévő Kölyök öbölbe, itt jött össze ismét a szakkolis csapat apraja-nagyja. Egy jól sikerült csoportkép, relatíve mindenki a kamerába néz, ami nem kis teljesítmény ennyi kicsi gyerek esetében:Az ünnepelt és a tőlünk kapott Figurka nyuszija:A gyereksereg:Boldog szülinapot:

A szintén 1 éves Marcell is kapott egy meglepetéstortát:Szabinak nagyon tetszett a játszóház, bár még eléggé korlátozottan vette igénybe. A csúszda környékén vert tábort és felváltva csúszott és a kötél alatt bujkált, amitől engem a víz is kivert, hogy mikor tekeri a nyakára.Szabinak az egyik animátor leányzó is igencsak megtetszett, kiszúrta magának és egész délelőtt csajozott. Kéredzkedett az ölébe, huncutkodott vele és együtt nézték a halakat a hatalmas akváriumban. Így lett nekem bébiszitterem arra a pár órára, legalább tudtam kicsit beszélgetni a lányokkal. A Kopaszi gát pedig tényleg gyönyörű és feltéve, hogy nincs dugó, nincs is olyan messze tőlünk. Ennek egyik fokmérője volt az is, hogy a hazafelé út kevés volt Szabinak, hogy bealudjon, pedig már igencsak benne jártunk az alvóidejében.

Halász Judit

Halász Judit reneszánszát éli nálunk mostanság, mondhatjuk azt is, hogy kiütötte a nyeregből Gryllus Vilmost és az Alma együttest. Az úgy kezdődött, hogy voltunk koncerten Óbuda napján. Mi a szokásos, ismert micimackó-boldog születésnapot-ákombákom-bóbita stb. dalokra számítottunk, de nagy meglepetésünkre számunkra teljesen ismeretlen gyermekdalok csendültek fel a koncerten. A dalok első hallásra is bemásztak a fülünkbe és Csaninak is nagyon tetszettek. Koncert után vettünk is egy CD-t és megvilágosodtunk, hogy bizony Halász Judit diszkográfiája nem ér véget a mi gyerekkorunkban, hanem azóta is szorgalmasan készíti a lemezeket, a legutolsót épp 2011-ben. Mi a 2003-as Minden felnőtt volt egyszer gyerek címűt választottuk. Szerintünk zseniális, kedvenceink róla azok a dalok, amelyeknek van valami nemzeti beütése, pl. görög, zsidó vagy cigány zenei alapra van felfűzve. A srácok, ahogy meghallják, kezük-lábuk megindul és táncolni, zenélni kezdenek rá. Halász Judit hatására Csaninál ismét tombol a hangszermánia. Házi készítésű dobszerkónk is van már cintányérral, pedállal, ahogy kell:

Kiütve

Nem tudom, ki hogy van vele, de programszervezés szempontjából számunkra a legnagyobb kihívás a gyerekek délutáni alvása. Csani már kibírja alvás nélkül, sőt mi több a családi napköziben ő az egyetlen "renitens" gyerek, aki nem alszik, de Szabolcsnak azért még szüksége van a délutáni szundira. A cserkeszőlői hétvége után, Kecskemétet is magunk mögött hagyva, késő délután hazafelé autóztunk. Szabi persze elaludt az autóban, Csanád azonban tartotta magát, mígnem Murphy alapon 10 perccel az érkezésünk előtt neki is lebukott a feje. Mivel már 5 óra volt, gondoltuk, akkor az esti lefektetés érdekében ébresztjük az aprónépet. Hát ezt alaposan benéztük! Gyerekeink ugyanis, ha nem aludják ki magukat, akkor keserves, dühös, vigasztalhatatlan sírásba kezdenek. Így ragadtunk 1-1 gyerekkel az ölünkben a kanapén:Úgy fél óra múlva realizáltuk, hogy itt nem lesz ébredés, no meg láb- és fenéktájéki zsibbadás is jelentkezett nálunk, úgyhogy legörgettük magunkról a krumplis zsákokat, ők pedig, mintha mi sem történt volna, fél 7-ig húzták a lóbőrt, mi meg közben legalább nyugiban kipakoltunk a bőröndből és elindítottuk a mosást. Ezúttal kivételesen az esti lefekvéssel sem volt gond, annyira kiütötte őket a wellness hétvége.

Kecskemét

El sem hinnétek, hogy ezek a képsorok a cserkeszőlői hétvégén készültek. Ez volt az a hétvége, amikor a pénteki, szombati kánikula után vasárnapra hirtelen esett a hőmérséklet úgy 15-20 fokot, de ez nem szegte kedvünk.Cserkeszőlőről hazafelé tartva megnéztük Kecskemét belvárosát. A híres Cifrapalotán kívül még számos patinás épületet láttunk, és megállapítottuk azt is, hogy Kecskemét belvárosában kiemelkedően magas az 1 négyzetkilométerre jutó templomok száma.

A Nagytemplom:
A Címerdomb, de csúszdának is használják a gyerekek:

Egy szocialista műremek:

Cserkeszőlő

Cserkeszőlőn töltöttünk egy hétvégét a Dániel nagyszülőkkel. A szállásunk az apartmanházban volt, a teraszunkhoz pedig saját levelibéka is tartozott:Nekünk wellnessben nincs nagy tapasztalatunk, a nagyszülőknek valamivel nagyobb. Ez a cserkeszőlői szerintük inkább wellnessecske. Ezt csak azért írom, ha valaki ilyen szándékkal látogatná a helyet, ne érje csalódás. Nekünk a két gyerekkel bőven megfeleltek a wellness szolgáltatások, még kihasználni sem volt időnk a két nap alatt.

A nagyobbikat ki sem lehetett robbantani a medencéből:A kisebbiket meg muszáj volt, mert picit meg volt fázva. Gyors átmelegítés után szárazon folytatta a garázdálkodást:Akinek bejött az élet, nyugágy:Málnaszörp:És a végére egy sztori, ami Cserkeszőlőről mindig eszünkbe fog jutni és amiről papa már azt remélte, hogy nem írjuk meg a blogon:
Vacsoráztunk épp, amikor Szabika megunva a banánt kikéredzkedett a székéből és fel alá masírozott az asztalok és a svédasztal között. Én kicsivel mögötte sétáltam figyelve, nehogy galibát csináljon, amikor is arra lettem figyelmes, hogy Szabi nyomában apró barna golyócskák gurulnak a kövön. Első pillantásra tudtam már, mi az, csak az agyam tiltakozott az igazság ellen, tudván, hogy merő képtelenség, hogy a pelusból kiguruljon a tartalom. Na de csokigolyó aznap nem szerepelt a desszertlistán. Akkor honnan jönnek és csak jönnek? Talán a kapucnijába került valahogy?- cikáztak bennem a gondolatok a másodperc törtrésze alatt, amikor is megérkezett a csúcspéldány és észrevettem, hogy Szabi nadrágja nedves. Ezen a ponton az agyam kidobta a helyes megfejtést: ezen a gyereken nincsen pelenka! No ennek már fele se tréfa! Körös körül vacsorázó vendégsereg, mellettem egy bepisilt Szabolcs és egy kakigolyó-ösvény. Vörös fejjel felkaptam a gyereket és egy szalvétát magamhoz ragadván felkapkodtam a galacsinokat. Egy előzékeny vendég is mellém guggolt és puszta kézzel látott volna neki a szedegetésnek, de udvariasan-zavartan elhárítottam, mondván, hogy nem hiszem, hogy tudja, mivel áll szemben. Tényleg nem tudta, mert arcára fagyott a mosoly. A kínos pillanatokért a felelősséget azóta se vállalta magára egyértelműen senki sem. Az biztos, hogy vacsora előtt futószalagon zuhanyoztattam a gyerekeket, és kiadtam a pucér Szabikát Endrének és Imre papának öltöztetésre. Valahol kettőjük között félúton veszett el az a pelenka! :-)

Ui: A dolgok pozitív oldalát nézve lehetett volna kínosabb is az ügy, ha például a produktum állagra nem a csokigolyóra hajaz, hanem a csokoládé mousse-ra! :-)

Mentősök

Olajozottan végzik a mentősök az életmentő beavatkozást. Szabolcs doktor intubál,Csanád doktor szívmasszázst alkalmaz.

Retró életérzés

A fiúkkal meglátogattuk egyik legkedvesebb kolléganőmet. Rengeteg játékkal kecsegtettem Csanit, ami kellőképpen fel is csigázta őt, már az autóban izgatottan kérdezgette, hogy mi is vár rá Rózsikáéknál. A valóság azonban a várakozásait is felülmúlta, zárójelben megjegyzem az enyéimet is. Rózsika és Jani bá (Csaninak következetesen csak Jani bár) rengeteg játékot őriztek meg a múltból és itt a múlt úgy 40 éves távlatot jelent. A gyerekeknek persze ez nem tűnt fel, nekik csak érdekes, eddig nem látott játékok voltak ezek, de nekem tiszta retró életérzésem támadt tőlük. Mikor Rózsika meglátta, hogy előveszem a fényképezőgépet, már jajgatott. Lelkes blogolvasó, tudta, hogy nem kerülheti el a sorsát :) De innen is üzenem, nem kell aggódni! A sok retró játék egyáltalán nem ciki, sőt! Fantasztikus, hogy megőrizték őket és több generációnak adatott meg, hogy játszhatott velük, így most az én fiaimnak is.

Színes, műanyag lovaskatonák és indiánok:Svejk katona:A narancssárga, műanyag tacskó a szekrény tetején figyelt:
Az elmaradhatatlan klasszikus matrjoska baba:
Rózsaszín párduc versus dinoszauruszok:
Na itt van minden, rózsaszín párduc, horgászlámpa, pisztolytáska, puska, fokos:
És a személyes kedvencem, a bababútorok, természetesen retró dizájnnal. Ezzel még én is órákat el tudnék játszani:
Szabolcsnak leginkább az erkély tetszett, mégpedig két okból. Jani bá madarakat etet, így az erkélyen mindig vannak látogatók. Másrészt az Árpád híd autóforgalmát kiválóan nyomon lehet követni onnan, így e két okból kifolyólag Szabi elég sokat tartózkodott Jani bá ölében:Kaptunk finom gulyáslevest is rétessel:Egy gyerekszáj gulyásleves témakörben:
- Rózsika, lepuffantom a fejedet! - mondja Csani, miközben a puskával játszik.
- Jaj, de akkor hogy csinálok neked legközelebb gulyáslevest? - így Rózsika.
- Nem a kezedet, hanem a fejedet puffantom le! - jött a kioktató válasz.
Szó mi szó, biztosan megyünk máskor is, ha Csanin múlt volna már másnap. Este villanyoltás után Csani szokása, hogy néhány mondatban még összefoglalja a napja legfontosabb benyomásait, félelmeit, örömeit. Én Szabit altattam, de hallottam a mondatfoszlányokat, ahogy az apjának mesélt :
- ... és képzeld, mindent meg tudnak ragasztani!
(Mikor Rózsikáéknál óvatosságra intettem Csanit a játékok épségét megőrizendő, Jani bá legyintett, hogy ne aggódjak, majd megragasztják, ha valami eltörik.)

Anyák napja

Anyák napjára nagyon készültek Csaniék az oviban. Tanultak dalokat, verseket, talán túl sokat is. Az anyák napi ünnepség felé tudatosan nem támasztottam nagy elvárásokat. Az aprónép ilyenkor rettenetesen izgul, ott a sok idegen ember, aki előtt szerepelni kellene. Óhatatlan, hogy egyik másik el-elpityeredik izgalmában (jaj úgy sajnáltam őket!) vagy netán hülyéskedéssel leplezi zavarát, mint például Csani :-). Az ünnepség számomra akkor is szívhez szóló volt, ha nem ment úgy a vers ahogy a nagy könyvben meg van írva. (A dalokat már amúgy is elénekelte nekem korábban Csani négyszemközt egy spontán szituációban, így a nagy pityergést elrendeztük privátban :-)
Az ünnepségen a legmeghatóbb pillanat számomra az volt, amikor megérkeztem. A gyerekek már a teremben várakoztak, és amikor Csani meglátott, csillogó szemekkel kiáltott, hogy már nagyon várt és oda üljek mellé, ott foglalta nekem a helyet.
A nagymamákat is köszöntöttük Anyák napja alkalmából. Csani nekik is elég szemérmesen énekelte a dalt. Rózsa mamánál még suttogósra sikerült az Orgona ága, Marika mamának már nagyobb szerencséje volt, ő már dallamot is kapott hozzá. Extra produkció a videó végén Szabolcs tettlegességig fajuló féltékenységi jelenete. Ilyen vehemens kisemberke ő :-)

Fodrásznál

Csanád már rendszeren jár fodrászhoz. Legelőször velem volt, akkor még az ölemben nyírta Annamari, a köpenyt nem engedte magára teríteni, a fejét pedig el-elkapkodta. Aztán Endrével volt párszor, majd legutóbb ismét velem. Kaptam volna az ölembe, mire kiderült, hogy ő már olyan nagy fiú, hogy egyedül ül a székben, megbarátkozott a köpennyel és fegyelmezetten tartja a fejét nyírás közben. Azért dumálni még nem mer közben, komoly, néhol aggodalmaskodó arccal várja a nyírás végét:Szabolcs csigáit még növesztjük!

Kiscsajok

Szabolcs remekül elvan más gyerekekkel, látszik, hogy második gyerek. Ő már ennyi idősen nyit a kortársai felé, de a múltkor a nagyobbak közé is gond nélkül beállt fogócskázni az udvaron és teljesen jól megértette, mire megy ki a játék. A kortársak felé közeledés mostanság kicsit vehemensre sikeredik, konkrétan vigyorogva lekever nekik egy sallert, vagy kismotorral próbálja elgázolni őket. Kicsit kezd azokra a gyerekekre hajazni, akiktől anno úgy féltettük a mi kis Csanádunkat. Ez is ékes bizonyítéka annak, hogy bizony nem minden a nevelésen múlik, vannak alaptulajdonságok, amik genetikailag kódolva vannak, illetve az is számít. hogy van-e nagyobb testvér, akitől kiválóan el lehet lesni mindenfélét. A hiszti kérdéskörnél ugyanezt állapítottuk meg: Csanád nem egy hisztis gyerek, Szabi meg már 1,5 évesen képes földhöz verni magát, ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan szeretné. Mióta ezt realizáltam, megértő pillantásokat küldök a boltokban hisztiző kisgyerekek szülei felé. Na de visszakanyarodva a csajokhoz, van néhány korosztályos kis barátnénk. Grétivel még novemberben szolidan:Petruskának már próbálta elmagyarázni a tipikus női szerepeket. Látod Petra, ez itt a seprű meg a lapát.Fogd meg szépen és seperj!Anya segíts, nem érti, csak mosolyog rám szépen.

Na jó, hagyjuk, akkor játszunk inkább doktorosdit!

Petra még nem jár. Szabit ez láthatóan zavarja és mindig megpróbálja felállítani:Ez még mindig a jobbik verzió, a másik reakciója ugyanis az szokott lenni, hogy ráül a négykézlábazó Petra hátára és lovagolni akar rajta, mint ahogyan az apján szokott :-)

Bronchitis

Szabi ősz óta gyakorlatilag egyfolytában beteg. A menetrend az, hogy este befullad, majd néhány nap fulladozós köhögés után jön a hurutos köhögés, takonykór. Az orrszívást már maga kezdeményezi:Ez megy 2 hétig, majd pár nap, max. 1 hét szünet után kezdjük az egészet elölről. A betegség alatt folyamatosan hörög-zörög a gyerek mellkasa, mint egy rossz tüdőbajosnak. Mindig ijedten rohanok dokihoz, aki megállapítja, hogy nincs tüdőgyulladása, csak a "szokásos" felső légúti hurut. Mikor már a háziorvosunkkal egyetértésben úgy éreztük, hogy kicsit többet látjuk egymást a kelleténél, és jó volna a végére járni a gyakori köhögésnek, beutaltuk Szabolcsot pulmonológushoz. A Bethesda kórházba vittük ahhoz a doktornőhöz, aki már 2 hónaposan is kezelte Szabit és már akkor megjósolta, hogy valószínűleg ő egy ilyen "tüdős" gyerek lesz. Sajnos igaza lett. Megállapította, hogy Szabolcs obstruktív bronchitises, azaz asztmás, hörgőszűkülettel járó hörgőgyulladásra hajlamos kisded. Ez magyarra lefordítva annyit jelent, hogy ilyenkor nem kap rendesen levegőt, meg akar fulladni a köhögéstől. Ennek enyhítésére kaptunk egy hörgőtágító szert, olyat, mint amilyet az asztmások használnak, most ezzel élünk. Nyár végén pedig csinálnak egy allergiavizsgálatot Szabinál, hogy kiderítsék, mi okozhatja a folyamatos bronchitist. Ez az egész betegségesdi persze a könnycsatorna problémánknak se tesz jót, hisz a folyamatos taknyosság a szemére is rámegy. Ezen a fronton úgy néz ki 1 hónap múlva lesz egy altatásos könnycsatorna átmosásunk.

Szabi egyébként még betegen is nagyon vidám kisfickó, csak magas láznál hagyja el magát. Múltkor az asszisztens néni ki is nézett a rendelőből, ki kacag annyira a váróban. Ő volt:

Szőke herceg

Ennek a fotónak muszáj külön bejegyzést szentelnem. Jó, tudom, minden szülő elfogult a saját gyerekével szemben, mindenkinek a sajátja a legokosabb, a legszebb, a legilyenebb és legolyanabb. De akkor is engedjétek ezt meg nekem: gyönyörű ez a kis szőke herceg! :-)

Majális

A hosszú hétvége második felét Marika mamával és Csongiékkal töltöttük. A helyszín a kedves blogolvasónak már unalmas lehet, nekünk egyáltalán nem az: a Skanzen.

Az unokatestvérek egyre jobban elvannak együtt, ami új fejlemény, hogy Szabi is beszáll már a buliba méghozzá teljes értékű tagként. Ha össze vannak zárva a lakásba, akkor Csani és Csongi között azért még megy az "enyém-tied", de a szabadban nagy a barátság:

Zötykölődünk a kisvasúton:

A kis masiniszták,és a legkomolyabb utas:

Lestoppoltunk egy lovaskocsit is:

Tízórai a szabadban:

Hűsölés a nagymelegben: