Bethesda újra

Csend volt a blogon egy ideig. Ennek szomorú oka, hogy Szabit annyira kiütötte a Csanitól szervált vírus, hogy szenteste kórházba vittük. Csúnyán köhögött, de a kórházba induláshoz a végső lökést az adta meg, hogy már alig evett, csak aludt és nyeklett-nyaklott, mint egy rongybaba. A kórházban sajnos - ünnep lévén - hétfőig nem sok minden történt vele, csak tüneti kezeléseket kapott, amitől azért az étvágya picit javult. Aztán 3 nap elteltével következtek a kivizsgálások, röntgen és fül-orr-gégészet. Sajnos az eredmény kettőből kettő rossz, ráment a tüdejére és a fülére is: tüdőgyulladás és középfülgyulladás. Ráadásul az amúgy is problémás szemecskék is begyulladtak. (Egyre inkább úgy érzem, nem ússzuk meg azt a könnycsatorna átmosást sem.) Hétfőn végre elkezdték igazán kezelni Szabit, Klacid kúrát kapott, gyógyszeres párát és hörgőtágítót. Hogy tovább fokozzuk az izgalmakat, vasárnap én is rosszul lettem a kórházban, csak én gyomorilag. Így utólag talán önző és kockázatos döntést hoztam, de akkor nemigen tudtam másra gondolni: nem akartam otthagyni Szabit egyedül. Volt néhány kisbaba ilyen vagy olyan okokból anyátlanul, szegénykék elég sokat sírtak, mire a nővéreknek idejük volt a szükségleteikkel foglalkozni, a lelki szükségletek kielégítése pedig szóba sem jöhetett.
Év végére bocsátottak minket haza azzal, hogy itthon folytatjuk a kezelést és év elején megyünk vissza kontrollra. A kis betegek összetartanak: Csani nagyon kedves Szabival, szolidál vele orrszívásnál, simogatja, odabújik hozzá.Lassú a gyógyulás, de Szabi étvágya és jókedve kezd visszatérni. És épp a kórházas létünkre időzítette az első igazi mosolyát, amit azóta is szorgalmasan gyakorol!

Csana 2 éves

A családon átfutó vírus miatt egy kicsit csúszik a szülinapi buli részletes beszámolója, addig is álljon itt a legfontosabb három perc. Minden kedves családtagnak, rokonnak, barátnak akik vagy személyesen, vagy lélekben velünk ünnepeltek ezen a napon, nagyon szépen köszönjük a kedvességet és figyelmességet. Talán egy kicsit a videó is visszaadja, mennyire el lett varázsolva a kis Ünnepelt. (Pontosabban most már a nagyobbik :-))

Szankcionálás gyereklogikával

"Ha kitolom a Marika mama szemét, bocsánatot kell tőle kérni." - Csanád, 22 hónaposan (csak akkor valamiért kimaradt)

20 éves a Gézengúz Alapítvány

A Gézengúz Alapítványt a Születési Károsultakért Dr. Schultheisz Judit Alapította 1990-ben, amikor felismerte, hogy sérülten született harmadik gyermeke számára nem elérhető megfelelő rehabilitáció az országban. A mi történetünk ezzel az intézménnyel lassan két évre nyúlik vissza, meséltünk már róla itt, itt és itt, lelkes támogatók is vagyunk, szóval evidens volt, hogy elmegyünk Csanival a 20 éves bulira. Az intenzív hóesés sem tántorított el minket a programtól, így lehetőségünk nyílt:

- személyesen is találkozni Süsüvel, ami olyan hatást gyakorolt Csanira, hogy egész este csak a sírdogáló sárkányról, és az őt megvigasztaló vándor királyfiról mesélt;- csápolni egy Gryllus-koncerten, azóta tudja, hogy a "Süt a pék", "Bicikli", stb. nótákat egy szakállas bácsi énekli;- megbarátkozni egy bohóccal (eddig kicsit tartottunk tőlük, mert olyan furcsán néznek ki), sőt begyűjteni tőle egy lufiból készített csigát;
- festeni, gyurmázni, és magunkat fülig összekenni egy órási "rajzlap" közepén;a napot pedig egy hóember építésével zártuk. Hazafelé az autóban elbóbiskolt a mester, de otthon már nagy hévvel mesélte új élményeit anyukájának és Marika mamának.

Méretek

Szabi iszonyú sokat nőtt az elmúlt két hónapban. Súlyra 5600 gramm, centire pedig már épp kétszer akkora, mint a mikuláscsomagja. És hogy miért ilyen dühös? A bátyó mikuláscsomagjában volt LEGO Duplo is...

Muffin

Csani műszaki cikkek iránti érdeklődése határtalan. Egyik aktuális kedvence a konyhai kézi robotgépem. Ezért is gondoltam egy csapadékos délután, hogy sütök vele egy kis csokis muffint. Csani szorgalmasan segített, ő kezelte a kapcsolót, cserélte a forgórészeket, együtt kevertük a tésztát, majd díszítettük a tetejét.Csokis muffinhoz illően szép sötétbarna tészta lett belőle. Csani a végeredményt emígy kommentálta:

"Hát ez kutyakaki!"

Mikulás

Tavaly Csani még nem találkozott a Mikulással, nem is nagyon értette volna a Mikulás körüli történéseket. Idén már meséltünk róla. Elmondtuk, hogy milyen sok dolga van a Mikulásnak, hisz milyen sok kisgyereket kell meglátogatnia egyetlen nap alatt. Így hozzánk épp akkor fog érkezni, amíg ő az igazak álmát alussza, de a kis csizmájába hagy neki egy kis csomagot. Ezért is voltunk meglepődve, amikor épp a csomagbontogatás kellős közepén kopogtattak az ajtónkon és beállított a Mikulás, majd rövidke bevezető után Csani arcába tolt egy csokit. Mi magunk is lefagytunk egy pillanatra, Csani pedig szegényke egyenesen sírógörcsöt kapott. A Mikulás, - akit, mint közben kiderült, egy szomszéd kisgyerekes család irányított hozzánk- látván Csani reakcióját gyorsan odébbállt. Hogy ízibe helyrebillentsük elsőszülöttünk lelki békéjét, meggyőztük, hogy a Mikulás egy jóságos bácsi és nem kell tőle félni. Csani erre kitalálta, hogy jó, de akkor keressük meg és barátkozzunk vele egy kicsit. El is mentek apával egy Mikuláskereső körútra és szerencsére rá is találtak (egy másikra). Igazi lovas szánon ült és krampuszai is voltak. Néhány lépés távolságot azért még tartott vele Csani.
Harmadszorra a munkahelyemen látogattuk meg a Mikulást.

Szabi is részt vett az eseményen, de ő leginkább csak a hordozókendőben szunyókált. Itt a Mikuláshoz már oda is merészkedett Csani némi atyai támogatással, de ami a leginkább izgatta őt a Mikulással kapcsolatban az az, hogy "Hol van a lába?".Ami a csomagokat illeti, így kétévesen már a csokievést is kipipáltuk. Volt sikere, de inkább a bontogatás volt izgalmas.

Kisbaba vagyok

Sokan kérdezik, hogy Csani hogy viseltet kisöccse iránt. Összességében pozitívan, de azért vannak hullámvölgyek. Mióta hazajöttünk a kórházból több fázison keresztülestünk már. Először volt az újdonság varázsa. Szabi érdekes volt, vigasztalta, ha sírt ("Szabika, ne sírjál, mindjárt jön a cici!"), szívesen segített a fürdetésnél, mint lábmosásért felelős, és a pelenkázásnál, mint popsitörlő adagoló segéderő. Aztán jött a közönyös időszak, megszokta, hogy Szabi itt van, már nem volt olyan izgalmas, nem nagyon vett róla tudomást. Inkább játszott az apjával, mintsem fürdetett velem. Aztán kb. az 5. hét környékén, amikor tudatosult benne, hogy Szabi bizony még mindig itt van és nem vittük vissza oda, ahonnan hoztuk, megjelentek az első féltékenységi jelenetek. Míg a játszón korábban büszkén mutatta mindenkinek, hogy ez bizony az Ő öccse, addig újabban volt, hogy szó szerint eltolta az érdeklődőket a babakocsitól, mondván, hogy nem szabad megnézni. Aztán jött az, hogy rám épp akkor volt szüksége, ha Szabi sírt és mennem kellett ("Nem kell menni, csak kicsit nyöszörög!"), cserébe, amikor csak neki akartam szentelni a figyelmemet, akkor nem kellettem, egyszóval kaptam egy kis büntit ezért a kistesó dologért (természetesen apa nem). Aztán eljött a nap, amikor a játszón nem volt hajlandó a saját lábán közlekedni, hanem velem akarta hazacipeltetni magát, úgy, hogy közben a babakocsit is tolnom kellett volna valahogy. Ez az eset egy igazi toporzékolós, torkaszakadtából üvöltős hiszibe torkollott. Bevallom ezen a ponton nekem is kicsordult a könnyem, de végül sikerült kompromisszumot kötnünk. Ez a hiszti azóta egyszer ismétlődött meg lényegesen rövidebb lefutással, de valami azt súgja hátravan még a java.

Legújabban viszont egy nagyon aranyos szokást vett fel Csani: kisbabásat játszik. Ilyenkor közli velem, hogy "Én is kisbaba vagyok!" és hihetetlen komolysággal játssza a szerepét. Például ilyenkor nem szólal meg, csak forgatja a szemét, mint ahogy Szabitól látta. Jöjjön néhány Csani babás mozzanat:
Szabi sapkáját veszi fel a sajátja helyett,lefekszik a játszószőnyegre és alulról böködi a lelógó játékokat,befekszik a mózeskosárba (ilyenkor gondosan be kell takargatnom, szigorúan a Szabi takarójával),és méredzkedik a babamérlegen.Ezen kívül sokszor lefekszik a földre és mondja, hogy "Csanika sír, anyuka felveszi és megvigasztalja". Ilyenkor ölbe veszem, mint egy babát és ringatom. Ezeket a kívánságokat komolyan szoktam venni és bőszen teljesítem, biztos segít neki a féltékenység leküzdésében. Azért a legújabb kérésén kicsit megremegett a gyomrom: közölte, hogy szopizni szeretne. Te jó ég - futott át az agyamon -, 16 foggal? De szerencsére ez esetben is csak színészkedett és úgy csinált mintha. Aztán együtt jó nagyot nevettünk rajta és már rohant is nagyfiús játékokat játszani.

Szörfös

Csani imád az apjával hétfő reggelente úszni-tornázni járni. A vízben egyre bátrabb, a partról már beleugrik a vízbe Endre ölébe. Igen ám, de ahogy beköszöntött a tél, valahogy az uszoda vize is hidegebb lett vagy csak Csani (és az összes többi gyerek?) lett fázósabb, ki tudja. Lényeg, hogy az úszás iránt érzett örömöt intenzív fogvacogás és testremegés kezdte beárnyékolni. "Mindent a gyermek boldogsága és testmozgása érdekében!" felkiáltással mélyen a pénztárcánkba nyúltunk és szert tettünk egy neoprén öltözékre. Kétéves méretben hihetetlenül cuki egy ilyen szörfös ruci:

Hármasban

Immár harmadik hete vagyok egyedül itthon a fiúkkal. Hát nemigen volt még két egyforma napunk, de azért nagyjából kialakult egy napirend: Endre reggel elmegy fél 7-kor, Csani 8 körül ébred. Ha szerencsém van, akkor Szabi előtte már letudta a reggelijét és, ha még nagyobb szerencsém van, akkor vissza is aludt. (A statisztikákat tekintve inkább nem születtem szerencsés csillagzat alatt.) Általánosságban elmondható, hogy a szükségletek ütközése esetén eldöntöm, kinek magasabb éppen a tolerancia szintje. Szabinál ez, ha kajáról van szó, akkor egyenlő a nullával, ha már evett, csak még kis repetára vagy testközelségre vágyna, akkor van esély Csani rendezésére. Csani kb. 10 percig tolerálja Szabi etetését, értsd ennyi időt ad nekem, hogy ne kezdje el szétszedni a lakást. Délelőtt aztán, ha mindenki evett, kakilt, felöltözött, akkor végre irány a friss levegő. Csani mostanában nem akar lejönni a saját lábán (vajh miért?), így két kört futok. Szabi alszik a jó levegőn (ezt eddig kétszer bojkottálta vigasztalhatatlan sírással, aminek felmenetel lett a vége), Csanival pedig játszunk, hintázunk, sétálunk, boltba megyünk. A délelőttök azért lényegesen könnyebbek, amikor segítségemre van a bébicsősz Magdink.Mikor felmegyünk dél körül, kezdődik a versenyfutás az idővel: Csanit meg kell ebédeltetnem és le kell fektetnem addig, amíg Szabi fel nem ébred. Itt is vegyes sikerekről számolhatok be. Ha sikerül, akkor Csani elalvása után (kb. du. 2 óra) rövidesen ébred Szabi, így az ő etetése következik, ami után általában alszik még egyet estig. Ha Szabi felébred, mielőtt lefektetném Csanit, na akkor hosszú délutánunk van. Késő délután kb. egyszerre ébrednek 4-5 között, innen jön a nap legnehezebb része. Miközben Szabit megetetem, Csani is uzsonnázik. Aztán Szabi elkezd nyűglődni egész este 8 körülig, hasfájástól, esti kólikától, ki tudja mitől, lényeg, hogy nem lehet letenni és sokszor még ölben is sír. Anno Csani is ugyanezt csinálta este, csak akkor nem kérlelt közben egy kétéves, hogy "anya gyeje kergetőzzünk!". Elő is került a szekrényből a babaerszényem és a hordozókendőm, úgyhogy Szabi már elmondhatja magáról, hogy megkergette a bátyját. Lemenni az udvarra már esélyünk sincs, kint sötét is van már, meg ködös, párás az idő, ami Csani kruppjának épp nem hiányzik. Idebent kergetőzünk, vonatozunk, rajzolunk, szerelünk, kisvakondot nézünk stb.. Este 7 körül már elhaló hangon tudakolom Endrétől telefonon, hogy mikor ér haza. Amint nyílik a bejárati ajtó, Csani számára én megszűnök létezni, csak apuka van. Innen osztódik a család, Endre rövid játék után vacsiztatja Csanit, míg én fürdetem, etetem, altatom Szabit. Szabi ilyenkor már a sok órás nyűglődés után relatíve hamar elalszik (kb. 9 körül), így együtt fejezzük be Endrével Csani fürdetését, lefektetését. Az altatás apa reszortja, kivéve, ha még dolgoznia kell este is. Ha ő altat, én akkor is meg szoktam várni, hogy Csani elaludjon (10-11 között), hogy felébresszem Endrét mellőle. Mi ezután eszünk, rendezzük sorainkat és próbáljuk megbeszélni az ügyeinket, de lassan már inkább csak emailben vagy sms-ben. A lényeg, hogy ott szuszog két angyalka a szobában!!!

Őszi-téli mókák

Csani néhány napja még a késő őszi napsütésben túrta a leveleket egyik kis barátnőjével, Lillával...

...most meg hirtelen hóember sorozatgyártásba kezdtünk, némelyikükkel Csani még piszézett is egyet.A szánkónk is előkerült már többször. Ma este Csanit én vittem le szánkózni, azzal a hátsó szándékkal, hogy enyhítsem a kistesó miatt érzett féltékenységét. Húzom szorgalmasan, rójuk a köröket, folyik rólam a víz, de megéri, mert Csani vigyorog, mint a vadalma. Mire egyszer csak hallom a hátam mögül:
- Apuka gyorsabban húz!

Elalvás előtti utolsó gondolatok

Mióta Csanival alszom, megfigyeltem, hogy az elalvás előtti utolsó gondolatait szavakba is önti.

Vasárnap szánkóztunk a mesterrel a hóban, és mivel tavaly még túl fiatal volt hogy maradandó élményeket szerezzen erről a sportról, idén az újdonság erejével hatott. Szóval fekszünk az ágyainkban egymás mellett, már azt hittem, hogy alszik, amikor csendben súgja nekem: "Tetszik ez a szánkó!" S szépen álomba szenderült.

Ma este pedig látva, hogy kilóg a lában a takaró alól odasúgta: "Apuka felveszi a zoknit, különben megbetegszik."

Zabálom a csávót.

Szinonimák

Csani szinonimákat használ. Olykor helytelenül, de meg kell hagyni, logikusan.

Vacsorázunk, egy adag kaukázusi kefir padlóról való feltakarítása után Endre rászól Csanira, aki még mindig veszélyesen egyensúlyoz a pohárral:
- Csani, kiborítod a kefirt... (majd inkább csak magának, az orra alatt mormolva)... meg akkor apát is!
Csani felvillanyozva ismétli:
- Kiöntöm a kefirt, meg apát is!

Breaking news: Csani bilizik

A bili nálunk folyamatosan Csani szeme előtt van a fürdőszobában, mivel ott tartjuk, de sose erőltettük a rendeltetésszerű használatát. Már többször előfordult, hogy fürdés előtt ráült, aztán egy idő után már kommentálta is, hogy "Csana pisil", de persze nem történt semmi. Tegnap este is kérte a bilit, hogy pisil. Elővettük, rákuporodott, vártunk. Aztán felállt és volt nagy tócsa benne, meg büszke mosoly Csani arcán. Gyorsan vissza is ültettük a bilire, hogy pózoljon egyet ezen alkalomból:Látván, hogy Csani is kicsit zavarban van, hogy "akkor most fogjam vagy ne fogjam, fognám én, de nem férek hozzá", felmerül a kérdés: kedves fiús szülők, akik ezen már túl vannak, akkor most hogyan pisil szakszerűen egy kisfiú a bilibe?

Humorzsák

Sétálunk a pékség felé a fiúkkal, megállít bennünket két ismerős néni, hogy megcsodálják Szabolcsot. Kérdezik Csanit:

- Na és Csanád, milyen a kistestvér?
Mire Csani:
- Kicsit sírdogál.
A nénik már ezen is jó nagyot derültek, de aztán kaptak még egy humorbonbont.

Az egyik néni dicsérte Csanit, hogy milyen szép kék a szeme. Erre ő nagy komolyan:

- Most nem csipás!

Szabolcs 1 hónapos

Öregszik a kisöcsi, már 1 egész hónapos! Endrével tegnap azt állapítottuk meg, hogy ez az 1 hónap valahogy sokkal gyorsabban eltelt, mint Csanival. Valószínűleg azért, mert a teendőnk is több, a szabadidőnk is kevesebb, azaz leginkább nincs is. Ezidáig mélységesen felháborított, hogy rólam tizedannyi csecsemőfotó nem készült, mint a nővéremről. Meg kell azonban követnem szüleimet: most kaptam észbe, hogy szegény Szabiról még fotót sem volt időm készíteni ez alatt az 1 hónap alatt (mentségemre legyen mondva Csaniról se), így gyorsan kattintgattam néhányat. Nyitott szemű fotót nem könnyű készíteni róla (pedig szép nagy szemei vannak!), mert még sokat alszik, ha pedig felébred, akkor relatíve kevés türelmi időt ad az etetésig. Ez is amolyan félálmos:Szabolcs nagyon sokat változott 1 hónap alatt. A leglátványosabb az, hogy elég szépen kikerekedett. A kórházból 3040 grammal hoztuk haza és most 4430 grammot nyom, ami azt jelenti, hogy mindössze 3 hét alatt hízott 1400 grammot! Hát igen, elég nagy zabagép. Eddig 7-8-szor szopizott egy nap, alkalmanként átlag 100 grammot, néhány napja azonban tovább növelte az adagját, és mintha kezdene átállni az 5-6x evésre. Az éjszakai evések száma is csökkenő tendenciát mutat, eddig 3 majd 2 szopi jutott éjjelre, tegnap viszont csak 1x evett. Hú de jó lenne, ha megtartaná jó szokását! Ettől tettük ugyanis függővé, hogy mikor költöznek össze a testvérek és úgy érzem mindenkinek jobb, ha ez minél hamarabb megtörténik. Szabolcs a szopik között általában alszik, kivéve, ha gyötri valami a hasát. Ezen a téren kicsit romlott a helyzet, de Csani szenvedését még hál istennek nem múlta felül, aki sajnos volt, hogy este 8-tól hajnal 5-ig ordított. Szabinál a kritikus időszak este 4-5 körül kezdődik és 3-4 óra hosszat tart és úgy vettem észre, Csanival ellentétben őt inkább a nagydolgok gyötrik meg, mint sem a gázok. Az Espumisan nem jött be, most teszteljük a kettes számú csodaszert.Ami a babaszépséget illeti, Szabi is kezdi felvenni a Mézga Géza figurát, azaz egyre magasabb a homloka, köszönhetően a koszmó elleni kezeléseknek. A másik szépséghibánk, hogy mivel Szabi könnycsatornája még nem teljesen átjárható, így gyakran kis Csipa Matyi reggelre. 3 hónapos koráig kell kinőnie, ha ez addig nem oldódik meg, akkor át kell mosni a könnycsatornáit. Az eljárást elkezdte ecsetelni a dokink, de leállítottuk a felénél, Endréből ugyanis minden ilyen orvosi beavatkozás hallatán kiszalad a vér.

Babakocsi kérdés

Már a várandósságom utolsó harmadában elkezdtem azon aggodalmaskodni, hogy hogyan fogok a két gyerekkel közlekedni. Igazából babakocsival nem megyek én nagy távot, maximum a helyi pékségig, kisboltig, zöldségesig, postáig. De amíg a Csaninál fiatalabb kisgyerekek simán oda-vissza gyalogolják ezeket a távokat, addig Csani nem hajlandó a saját lábán meg tenni az utat, mindig kellett a "baakocsi". Ez valószínűleg nem szimplán lustaság, hanem rossz szokás. Ugyanis amikor veszélyeztetett lett a terhességem, onnantól kezdve nem mertem elindulni sehová sem babakocsi nélkül, mert mi van, ha elfárad Csani és fel akar kéredzkedni az ölembe ("anyához ölémbe!"). A végére már volt, hogy 10 méter erejéig képes volt bekéredzkedni a babakocsiba. Így aztán felsejlett a rémkép, hogy vennünk kell egy harmadik, úgynevezett testvérbabakocsit. Endrénél ez rögtön ki is csapta a biztosítékot, elvégre is nem azért vettük anno a szép, új, multifunkcionális babakocsit, hogy aztán Szabolcs egyáltalán ne használja. Úgy döntöttünk veszünk hozzá egy testvérfellépőt és teszünk egy próbát. Ha nem jön be, még mindig jöhet a B terv. Sikerült is beszerezni a Vaterán egy használt, jó állapotban lévő darabot, közben pedig azért a nagyszülők is trenírozták Csanit a gyaloglásra a játszóterezések alkalmával.

Csani elég lelkesen fogadta a római kori bigára emlékeztető járművet. Tetszik neki, hogy olyan, mintha ő is tolná a kistesót, közben meg ő is utazik. Reméljük töretlen marad a lelkesedés!

Ki kicsoda

Amikor először megláttam Szabit, az egyik első gondolatom az volt, mennyire más, mint Csani. Aztán 1-2 nappal később totál az ellenkezőjét állapítottam meg. Így vagyok ezzel a mai napig, egyik pillanatban tiszta Csani, a másikban pedig teljesen másnak látom. Jöjjön néhány fotó, lehet találgatni ki kicsoda:

1. Arcok:2. Yoda mestert idéző hegyes manófülek (kinek a bal, kinek a jobb):3. Tülekedő lábujjacskák:

Határozott

Mióta Szabi megszületett, én altatom Csanit - pontosabban ő engem. Fiamnak ugyanis megvan az a tulajdonsága, hogy nem várja el tőlünk, hogy álomba simogassuk, cserébe viszont elkéri a kezünket, és addig simogatja a kézfejünket, amíg ő maga el nem alszik. Viszont a jelenlegi munkahelyi leterheltségem miatt nemigen van esélyem követni, hogy ez mikor következik be: néhány simogatás után gyakran én zuhanok előbb álomba.

Legutóbb is megtörtént ez az eset, Csanád viszont úgy gondolta, hogy még ébren van rám szüksége. Ezért kezdetben csendesen ébresztgetett, majd amikor látta, hogy eredménytelen, haragos hangon, férfias határozottsággal utasított: Apa felkel, a KUTYAFÁJÁT!

Hihetetlen, milyen szókincse van ennek a kölöknek.

Pogácsa

És egy újabb haspók sztori. Csanit a délutáni alvásából próbáltam ébresztgetni, mivel már harmadik órája húzta a lóbőrt és rá is sötétedett. Simogatom, cirógatom, nem mozdul. Mondom neki, hogy Marika mama várja odakint, hogy játszhassanak. Csani nem mozdul. Bejön Marika mama, ő is ébresztgeti, csalogatja egy kis közös játékra, semmi válasz. Mondom neki:
- Csani, mama sütött neked finom pogácsát!
Mire Csani begyógyult szemekkel hirtelen felül:
- Hol van az a pogácsa?

Elmaradt beszámoló - Mézeskalácsozás Vikiéknél

Október közepén, még nagy pocakkal baba-mama kluboztunk Csanival egy utolsót Vikiéknél. Viki kitalálta, hogy a gyerekeket lefoglalandó, a klub apropója legyen egy közös mézeskalács sütés. A gyerekek nagyon lelkesen nyújtották és szaggatták a sütiket. Csanival mi is nekiláttunk, előbb gyúrtuk egy kicsit,aztán a szaggatást bojkottáltuk, azaz amit anya kiszaggatott, azt Csani lelkesen szétvagdosta kis műanyag késével.Aztán rövidesen úgy döntött ezt a melót inkább másra hagyná.Mikor azonban kisült az illatos mézeskalács és azt gondolta senki nem figyel:Aznap az ebéd kimaradt...

Talpak

Félig beismerő vallomás

Csani a régi, rossz fényképezőgépünkkel szokott néha fényképezőst játszani. Igen ám, de eljött az erőfitogtatós korszak és egyszer csak a fényképezőt is földhöz vágta. Büntiből határozatlan időre megvontam tőle a gépet. Másnap könyörög Csani, hogy adjam oda a fényképezőgépet, mire emlékeztettem a történtekre:
- Csani, emlékszel mit csináltál tegnap a fényképezőgéppel?
Nemleges válasz, majd újabb esdeklés. Újabb próbálkozás az emlékezet felfrissítésére:
- Csani, földhöz vágtad, igaz?
Mire ő (szem lesüt, száj csücsörít):
- Biztos...

Szabi fogyaszt

Méghozzá elég szépen. Már a kórházban is az eminensek között voltunk evésben, már második nap ügyesen szopizott és rövidesen 30-40 grammokat evett alkalmanként. Örültem is, hogy ezúttal elkerüljük majd a sárgaságot, mivel az anyagcsere segíti a sárgaságért felelős bilirubin kiürülését a szervezetből. Mint kiderült inkább csak késleltettük a dolgot, sőt megkockáztatom Szabi még sárgább lett, mint Csani volt annak idején, pedig ő egyáltalán nem evett a kórházban. Azóta utánajártam, az anya és a baba vércsoportjának bizonyos kombinációja is befolyásolja a dolgot, ami nálunk is bejátszott.

Izgultam, hogy vajon Szabi is olyan "sokszor keveset evős" fajta lesz, mint Csani volt. Csani a kezdetekben szinte egész álló nap rajtam lógott, a szoptatások szinte egybefolytak. Ez második gyerekkel nem lett volna szerencsés és úgy tűnik imáim meghallgattattak: Szabi inkább kevesebbszer, kb. 4 óránként eszik, de akkor jól belakik. Az egyes szoptatások még 1-1,5 óra hosszat eltartanak ugyan, de javuló tendenciát mutatunk. A helyes mellre tétellel időnként még hosszan bajlódunk, valahogy mindig pont két kezecskével van több az utunkban, mint kellene: Szabi ilyenkor tátog, keresi a cicit, majd amikor már épp megkapná, egy jól irányzott mozdulattal betömi az egyik öklét a szájába és hangosan elkezd reklamálni, hogy abból nem jön semmi. A szopik hosszát nyújtja az is, hogy Szabit nagyon sokszor kell büfiztetni, olyan mohón eszik. Az evés utáni elalvás sem megy mindig zökkenőmentesen: amíg Csani három hetesen kezdte a hasfájást, Szabinál sajnos ez már most jelentkezett. Reméljük cserébe nem tart olyan sokáig!

Gyűrű

Csanival nézegetek egy mondókás könyvet, épp a Csön-csön gyűrű következik. Csani mutogatja, hogy mit lát a képen, a gyűrűnél elakad. Mondom neki:

- Csani, ez itt a gyűrű!
Csani nézi-nézi, majd kérlelve hozzám fordul:
- Anyuka megmutatja, hogy kell gyűrni!

Itthon

Kissé le vagyunk maradva a történésekkel, mert valahogy megszaporodtak itthon a teendők. Szabi immáron másfél hete itthon van. A hazatérést ugyanúgy, mint anno Csaninál, ismét késleltette a sárgaság: Szabi is szoláriumozott 1 extra napot a kórházban. Itthon Csani is izgatottan várta a kistesót. Alighogy letettük a hordozót, Csani elkezdett rámászni az öccsére. Izgultunk Endrével, hogy mi fog ebből kisülni, készenlétben volt a kezünk (ez azóta is folyamatosan így van), de azért hagytuk, nehogy már a kezdet kezdetén a kibontakozó testvéri szeretet útjába álljunk. Megkönnyebbülve konstatáltuk, hogy Csani csak piszézni akart Szabival. Aztán elkezdte neki hordani a játékokat, így például a tologatós kacsát, egyszóval nagyon jó fej bátyusnak bizonyult. Szabi is igyekezett bevágódni a bátyjánál egy ajándékkal, nem is kicsivel:

Most aztán megy a kopácsolás-fűrészelés-csavarozás-fúrás-faragás egész álló nap: