A gyerekek még sohasem voltak esküvőn, májusban erre is sor került. Endre unokatestvérének, Zolinak az esküvőjére voltunk hivatalosak Sukoróra.

Őszintén szólva valamiért úgy gondoltam, hogy kisgyerekkel az esküvő nem lesz egy leányálom, de nagyot tévedtem! A gyerekek fantasztikusan érezték magukat, sehol egy hiszti, jót ettek, jókat hancúroztak, táncoltak este 11-ig. Ehhez azért valószínűleg nagyban hozzájárult az is, hogy a buli előtt (és egyben a polgári szertartás alatt) az autóban aludtak egy nagyot. A templom felé vezető séta még az alvás utáni nyűgösség jegyében telt, az egyházi szertartást már tátott szájjal nézték, az utána következő rizs és virágszirom szórásra meg már teljesen felpörögtek a fiúk. A lagzi helyszíne igazi kánaán volt egy kisgyereknek, ugyanis telis tele volt a terem lila lufikkal.

Vacsora, avagy minden ölben egy gyerek:

Szabi minden fogást más ölében fogyasztott, a levest az enyémben, a marhapörit Brigiében,

a sültet papáéban, a tortát pedig Adél keresztanyáéban. Csanád és Julcsi táncoltak is, nem is akárhogyan. Óbuda napján, Csani látott néptáncosokat és nagyon jól megfigyelte, hogyan is kell ezt profin csinálni. Julcsit is próbálta szépen megpörgetni:

Mondanom se kell, a fotós imádta őket:

Tánc papáékkal:

Szabi nagyon bátor volt, a népes vendégsereg egyáltalán nem feszélyezte. Egy pillanat alatt nekiindult és ment egy kört egyedül. Az ajtónál azért mindig megállt. Egyszer azonban kézen fogta Julcsit, gondolta ketten bátrabbak:

Követtük őket, elég messzire merészkedtek, a szomszéd épületben zajló másik lagziba akartak benézni, amikor lefüleltük őket. Mondanom se kell végig Szabolcs volt a felbujtó, Julcsi többször is meg akart állni és visszafordulni, Szabi ilyenkor újra kézen fogta és húzta maga után:

Úgy esett, hogy a nagy örömök mellett az est egyetlen bánatos pillanatát is egy lufi okozta: Csanád keservesen megsiratott egyet, ami megszökött a teremből és nekivágott az ég kékjének. Nem is az ő lufija volt, mégis teljesen kiborította a visszafordíthatatlan, a bizonytalanság érzése, hogy hová tart a lufi, mi lesz a sorsa? Az ominózus eset óta Csanád kétségbeesetten tiltakozik mindenféle lufi birtoklása ellen, még Szabi sem kaphat lufit.

Fél, hogy elveszíti és nem akarja újra átélni ezt az érzést. Olyan érzékeny és titokzatos tud lenni a gyermekek lelke.