Ki a szabadba!

Idejekorán megjött a nyár a hosszú hétvégére, így végre mind a 4 napot a szabadban tölthettük, méghozzá a nagyszülőkkel. Fehérváron kezdtünk a Dániel nagyiéknál. Amikor itt vendégeskedünk egyébként Murphy alapon valahogy mindig rossz idő van, így különösen örültünk, hogy végre a kertben lehetünk.Ha pedig jó idő, akkor indul a grillszezon! Kicsit aggódtunk a gyerekek miatt, nehogy egy óvatlan pillanatban a tűz közelébe kerüljenek. Csani már okos nagyfiú, benne már meg lehet bízni ilyen téren, viszont a húsforgató eszközök (csipesz, húsvilla) őt is módfelett izgatták. Szabi is érti már a "süt, meleg" címszavakat, hallotta már eleget otthon a sütő közelében. A gyerekek tisztes távolságban helyet foglaltak a székben, és mintha focimeccsen lennének, így szurkoltak a sütögetőknek:

Aztán Szabinál elszakadt a cérna. A finom illatoktól rájött a farkaséhség és esdeklő arccal rimánkodott kóstolóért Rózsa mamától.

A cukkini sorsa ezzel bevégeztetett:

Aztán végre mindannyian asztalhoz ültünk és a fiúk döbbenetesen nagyot ettek:

Nem csoda, hogy utána mindkettő sziesztára vágyott:

Vasárnap délelőtt Lepsénybe látogattunk ki. Orgonát szerettünk volna szedni, de valamilyen oknál fogva ott még nem nyílt ki, noha máshol már szinte el is virágzott. Sebaj, helyette levertük a mandulafáról a maradék mandulát és falatoztunk is belőle,

és friss levegőn voltunk egész nap!

Pechszéria

Csanira mostanában rájár a rúd, gyors egymásutánban sikerült két balesetet is elszenvednie. Először az apjával estek el biciklivel, Csani hátul ült gyerekülésben. Szegény Endre nem tehetett a dologról, balszerencsés egy szituáció volt, esély nem volt hárítani. Szerencsére volt sisak rajtuk, de ennek ellenére is beütötte a homlokát Csani, ami elég csúnyán vérzett. Baleseti sebészet, sebkitisztítás, röntgen, koponyatörés nincs, agyrázkódás miatt megfigyelni. Ezzel meg is úsztuk. Pár hétre rá kismotoron érte a baleset Csanit. Hogy én hány gyereket láttam már kismotorral elesni és vérző szájjal ordítani! Mindegyik ijesztő látvány volt, de a saját gyerek, ha lehet még hajmeresztőbb! Csani szája óriásira dagadt és nagyon vérzett is. Fogak szerencsére megúszták, szájacska pár napig olyan volt, mint egy elrontott, féloldalasra sikerült ajakfeltöltés után:

Szabolcs 1,5 éves

Hihetetlen, de Szabolcsunk betöltötte a 1,5 évet! Külsőleg még hordozza a babás jegyeket. Például annak ellenére, hogy nem egy súlyos gyerek (10,5 kiló és 84 centi), még párnásak a lábai, ujjai és a csuklóján is van még hurka-karkötő. Jó étvágyú gyerek. Nem azt mondom, hogy sokat eszik, de jó nézni, olyan élvezettel teszi. Önállóan eszik villával és kanállal egyaránt, még a levest is ügyesen kanalazza! Itt éppen kézzel gyűri befelé a túrós palacsintát:

Az önállósodási törekvések az öltözködésnél is jelentkeznek, ügyesen segít, nyújtja a karját a pulcsi le-felvételhez, lép bele a cipőjébe és a nadrágba, majd próbálja felhúzni a fenekére.

Egyre inkább egyedül is szépen eljátszik, nagy kincs ez időnként a szülőnek! Meglepően jó a kézügyessége, már a fűzős játékokkal is van sikerélménye:

Még a rombolós, játék szétdobálós korszakát éli, de azért már próbál építeni is. Ügyesen illeszti az építőkockákat (na jó, azért a templomot nem ő építette, ő csaka tetőfelújítást végzi):

Itt épp mozdonyt szerel:

Muzikális kisfiú, azonnal táncolni, ugrabugrálni kezd, ha megszólal a zene. Hangszerek közül még mindig a dob a favorit nála,

de a furulyát is nagyon ügyesen megfújja.

Tavaszi nagytakarítás

Idén eredményesebb volt a tavaszi nagytakarítás, mint tavaly, pláne, hogy tavaly - élethelyzetünkből adódóan - elmaradt. Na de idén, akkora segítségem volt, hogy csak úgy csillog-villog a lakás:

Tojáskeresés

Íme az idei húsvéti tojáskereső videónk! A két nagyobb gyerkőc már rutinos versenyzőként gyűjtögette a mamáék kertjében elrejtett kincseket, Szabinak még szüksége volt némi iránymutatásra, no meg a nyúl is meg-megakasztotta a folyamatot:

Nyúl

Óriási meglepetésben volt részük a gyerkőcöknek a húsvéti ünnepek alkalmából: a Dániel nagyszülők varázsoltak az unokáknak egy nyuszit. Az állatvédők aggályait eloszlatandó előre leszögezném: a nyúlnak igen jó dolga volt, a felelős állattartás szabályait maximálisan szem előtt tartottuk. Példának okáért még a taknyos gyerek orrát sem szívtuk ki a nyúl jelenlétében, nehogy maradandó lelki sérülést okozzunk neki a porszívó zajával. Csaninak azért voltak ambíciói a nyuszi gyömöszölésének irányába, de sikerült csírájában elfojtanunk:Csani és Julcsi lelkesen gondoskodtak az inputról,szegény Imre papa pedig kevésbé lelkesen az output eltávolításáról. Ez a részfeladat igen nagy fontosságal bírt, miután Julcsi szó szerint meggyurmázta a kis galacsinokat.Szabolcs érzései felemásak voltak a nyúl koma irányába. Egyfelől borzasztóan érdekelte, másfelől félt is tőle. Ha a ládájában időzött a nyúl, akkor Szabi közelebb merészkedett és hangos "cicca" felkiáltásokkal mutogatott a nyuszira. Ha viszont kivettük a nyuszit a ládájából, akkor Szabinak inába szállt a bátorsága és kétségbeesett, sírásba hajló arccal gyorsan keresett magának egy védelmező felnőttet. Ezen a képen pedig nem a nyuszi az érdekes, nem amiatt teszem ide. Bár nem látszik, de itt Szabi éppen pánik fejjel simul Rózsa mamához, aki próbálja őt összehozni a nyúllal, Csani pedig nagy szeretettel és együttérzéssel néz a kisöccsére. Hihetetlenül empatikus kisfiú ő!

Húsvétolás Fehérvárott

Az idei húsvét Fehérváron ért minket a Dániel nagyszülők és Julcsiék körében. Az időjárás nem volt valami kegyes hozzánk, beszorultunk a házba, szabadtéri programunk csupán elvétve akadt. Szerencsére házon belül is bőven akadt dolgunk. Amíg a nagyok tojást festettek, addig a kicsi is művészkedett:

Ebédnél aztán már teljes jogú tagja volt a gyerekasztalnak:
Közös húsvéti reggelink:
Folyt. köv. a nyuszival és a tojáskereséssel:

Debrecen képekben

Mamával:

Első lufim:Tessék paci, egyél szalmát:

(Pedig a bácsi kitartóan próbálta kijavítani Csanit, hogy szénát, de ő ragaszkodott a szalmához :)
Anyát elvittük egy körre a szafari autón:
Mini házikó mini lakói a játszin:

Debreceni állatkert

A Debreceni Állatkertről gyerekkoromból nem éppen állatbarát emlékképet őrzök. Pici, szűkös ketrecek benne idegesen fel-alá járkáló állatokkal, sok beton, kevés zöld. Azóta szerencsére sokat változott, megnövelték az állatok életterét, a ketrecek, ha nem is szűntek meg teljes mértékben, de számuk, arányuk mindenképp lecsökkent. Marika mamával látogattunk ki, a gyerekeknek nagyon élvezték. Csaninak a trópusi ház tetszett a legjobban, a krokodillal az élen:Szabinak ez volt az első állatkert élménye (azt nem számítjuk, amikor pici korában végigaludta az egészet), rácsodálkozott az állatokra, nem győzött mutogatni. Bátran bement az állatsimogatóba,de azért a tisztes távolságot megtartotta és a simogatást apára hagyta:

Ilyen is van

Nem akarom fényezni a dolgokat, de Csanád többnyire tényleg kedves és szeretetteljes Szabolccsal. Mondják, hogy az ilyen gyerekek is féltékenyek a kistesóra, csak elfojtják magukban. Nos, itt épp nem fojtott el semmit, kijött, aminek ki kellett jönnie és ott is maradt a nyoma Szabolcs pofiján néhány napig:Azért mindenki megnyugtatására mondom, Szabit se kell félteni. Ha például kardot ragad, hanyatt homlok menekülünk. Tudjátok, hogy milyen nagyot bír ütni egy fakarddal? Pláne, ha fordítva fogja?

Bazi nagy létra

A tavasz beköszöntével ismét ellátogattunk a Szentendrei Skanzenbe. Nem lacafacáztunk, mindjárt vettünk egy éves bérletet. Egyrészt közel lakunk hozzá, így mindig egy kiváló szabadtéri programlehetőség, másrészt Csanád imádja a helyet. A kedvenc foglalatosságai:

Kapuk, ólajtók nyitogatása, reteszek húzogatása, szülők és kistesó disznóólba zárása,
Különféle mezőgazdasági munkák végzése,Szekerek megmászása. A kétökrös szekér:A kisebbik is nagyon szeret bóklászni, minden érdekli, főleg, amit a bátyja is megnéz:

Egy-egy alkalommal nem sokra jutunk egyébként (nem is ez a cél!), néhány házat járunk csupán körbe, de azt töviről hegyire. Mindenhová be kell néznünk, amin ajtó van. Ennél a csűrnél is jelezte Csani az igényt, hogy benézne az ajtón. Próbáltuk meggyőzni, hogy az az ajtó elég magasan van és apa nem tudja oda felemelni, mire ő:

- Hát ott az a bazi nagy létra, másszunk fel azon!
Problémamegoldásból jeles!