Koncert az Óbudai Bölcsisekért

Megoldódott az Óbudai Bölcsisekért Alapítvány jótékonysági koncertje körüli rejtély: valahogy rossz dátumra emlékeztünk, egy héttel elnéztük az esemény. A jó hír ebben az volt, hogy mégiscsak összejött a találkozó Csukás István bácsival, aki nagy szeretettel dedikálta is a Süsü könyvünket:

 Csani le se vette a szemét az íróról :)

Az est fénypontja egy gyermekprodukciókkal tűzdelt mini koncert volt (sajnos a zenekar nevét elfelejtettem), ami nagyon tetszett a fiúknak a népi hangszereknek köszönhetően.

 Az est egy táncházzal, majd közös almázással zárult, mi inkább ez utóbbiban voltunk aktívabbak és gazdagabbak lettünk két süsüpárnával is.

Mini city

Csaniéknak az oviban elég sok nevelés nélküli nap volt az év folyamán, vagy legalábbis nekünk soknak tűnt. Volt, hogy extra szívattak minket azzal, hogy szombati munkanap előtti péntekre tették a nevelés nélküli napot, így, mivel a szombati munkanapon meg úgyse vitte senki a gyerekét, két munkanapot kellett megoldanunk szabadsággal. Az egyik ilyen nevelés nélküli napot kettesben töltöttem Csanáddal. Mondják, hogy a család minden tagjának kellene kettesben tölteni időt minden családtaggal, hiszen ez az igazi minőségi idő, amikor csak a másikra figyelsz. És ez így igaz: fantasztikus napunk volt Csanival! Egész nap csavarogtunk, kezdtünk egy kis sétával, szökőkutazással, majd a Mini city-t vettük célba. Ez egy interaktív miniváros gyerekeknek, ahol felnőttesdit lehet játszani. Van itt mindenféle szolgáltató egység, úgymint benzinkút vagy autószerelő műhely:

Fogorvosi rendelő, minikonyha és bankfiók:

 

Csaninál a top 3-ba bejutott az építkezés. Lévén ő egy műszaki érdeklődésű kiscsávó, itt a csigás emelőszerkezet tetszett neki a legjobban:

 Második helyezett lett a mini ABC. Itt a kasszázást nem tudta megunni:

A végső favorit azonban kétségtelenül a rendőrőrs volt. Itt teljesülhet minden kisfiú álma: felülhet egy igazi rendőrmotorra. No meg aztán Csani egy igazi záras/kulcsos gyerek, így elég rövid úton bekerültem a cellába. No azért én is nyilvántartásba vettem Csanit:

Összességében jó kis programlehetőség ez egyszer a gyerekeknek, többször nem hiszem, hogy érdemes elmenni, gyakorlatilag a hírolvasáson kívül mindent ki próbáltunk. Ami felnőtt szemmel nekem már-már zavaró volt, az a sok márkajelzés, ami körülvett minket, hogy már idő előtt jól beégjen a gyerekek agyába. Persze értem én, hogy az ő szponzorációjukkal jött létre ez az egész létesítmény, ami pedig egy értékelendő tett, de akkor is kicsit tömény reklám volt ez nekem.

Míra szülinapi zsúrja

A szülinapi zsúrral eddig mi úgy voltunk, hogy addig nem szervezünk, amíg Csaniban meg nem fogalmazódik az igény rá. Utána úgysincs megállás, addig meg ünnepeljük szűk és nagycsaládi körben, illetve az oviban. Egyelőre nem is volt még napirenden, de úgy érzem az ötödik szülinapjára beérik a dolog. Egyre több zsúrra kapunk ugyanis meghívást. Eddig csak kerti partin voltunk, ám ezúttal egy játszóházas tapasztalatot szereztünk Míra szülinapja alkalmából. Csinosba öltöztetni őket kiszúrás volt a részemről, a sok ugrabugrában csatakosra izzadták magukat. Az ugráló volt Szabi nagy kedvence. A színes golyók elméletileg arra hivatottak, hogy egyrészt puhára essenek a gyerekek, másrészt a belőlük való kievickélés során jól le is fárasztják őket.

Ez olyannyira meg is történik, hogy egy Csaninál nagyobb kislányt én húztam ki az aljáról, csak a lábfejét vettem észre a labdák között. Szegényke nagyon sírt, annyira megijedt, nem volt ereje kimászni, a szülei meg sehol. Csani a nagy mászólabirintust már gond nélkül abszolválta. Az öcsi volt ahol nem tudott utánamenni, mert volt meg a magassága, ereje hozzá, de Csani nagyon jó fej volt, segített neki, feltolta a fenekét. :)

Az ünnepelt és az ő tortája:

Ismét meg kellett állapítsam egyébként, hogy ami gyerekeink nem igazán édesszájúak. Csani még csak-csak evett a tortából, de Szabika a málnás túrótorta tetejéről csak a málnát ette le, de azt mindjárt három szeletről is!

Ami pedig Csani szülinapi zsúrját illeti, egyelőre tanácstalan vagyok. Decemberi szülinap révén a kerti parti kilőve, maximum hógolyó/szánkó partit tudnánk tartani szerencsés esetben. A házibulihoz nekünk nem füllik annyira a fogunk, hiszen már 5-6 gyerek (plusz a hozzátartozóik) is komoly tömeget képeznének a lakásunkban, amibe bele sem merek egyelőre gondolni. Maradna tehát a külső helyszín, ami pedig, gyanítom elég költséges tud lenni, bár konkrétan még nem néztem utána az áraknak. Decemberig még van időnk kiötölni!

Szentendre

Az Óbudai bölcsisekért Alapítvány minden évben szervez egy jótékonysági koncertet, melynek az Óbudai Társaskör ad helyszínt. Erre a programra igyekeztünk egy vasárnap délután, de legnagyobb meglepetésünkre senkit nem találtunk a helyszínen és a recepciós hölgynek fogalma sem volt miről beszélünk. Értetlenül álltunk az eset előtt, és Csanikám is kicsit csalódott volt. A koncert díszvendége ugyanis Csukás István lett volna, akiről Csanád már nagyon is tudja, hogy ő írta a Süsüt. Vele szeretett volna találkozni, de nem volt mit tenni, improvizáltunk gyorsan és kimentünk Szentendrére, hogy lefárasszuk a gyerekeket. 

 

Nekem köröm cipőben a lefáradás viszonylag gyorsan ment, így pár száz méter megtétele után le is táboroztunk a Szamos cukrászdánál. Még április derekán jártunk, de Csaniék már fagyiért rimánkodtak. Szülői szívünk meglágyult:

 Mi is jól besütiztünk, amit aztán gyorsan le kellett mozogni.

 Róttuk a kis macskaköves utcákat le-föl:

Tavaszi rügyfakadás, avagy miből is lesz a levél:

Skanzen tavasszal

A skanzennek minden évszakban megvan a varázsa és látnivalója. Itt éppen testközelből szemlélhettük meg a birkanyírást és megállapítottuk, hogy a birka bizony tényleg türelmes egy jószág:

 

Szabi és az ő kedvence, a szürke marha, akit mindig csendes áhítattal hosszú percekig szemlélünk:

Igaz, hogy karácsony már rég elmúlt, de azért mézeskalácsot még lehet sütni és persze enni is. A néninek kicsit megdobtuk a forgalmát éhenkórász gyerkőceink jóvoltából:

 

Ha valaki tudja, hogy honnan lehet ilyen terítőket, ágytakarókat szerezni, az feltétlen írjon!

 

Endre megint be lett zárva egy disznóólba, de legalább a fényképezője nála volt:

 

 Legények a határban:

 

Én sem úsztam meg, befogtak a szekér elé:

 

Locsolóversek

Csani repertoárja a locsolóversekből már egész nagy. Most, hogy már tudna verselni, most meg beköszöntött a "zavarban vagyok" korszak. Így történt ez a húsvéti locsolásnál is. Csani irult-pirult, zavarában tekergőzött jobbra-balra. Szabika bezzeg nem volt zavarban, cserébe kissé zanzásította az amúgy sem túl terjedelmes locsolóversikét, így lett a "Kis tök, nagy tök, öntök"-ből "Kis nagy és öntök!" :) A sikeres fogadtatáson felbuzdulva, Szabika még gyorsan boldog születésnapot is kívánt mamának (végülis épp közeledett az is) és papát is célba vette a kölnivel.

Csani miután realizálta, hogy az öcsi itt learatja az összes babért, de legalábbis begyűjti előle a csokinyuszikat és tojásokat, gyorsan ő is locsolásba lendült. Én egy jó alapos frizurarendezést is kaptam a locsolás mellé. Azért utána a klasszikus "Zöld erdőben jártam..." csak összejött közösen! :)

 

Húsvétolás

Idei húsvétunk is többnapos rendezvénnyé nőtte ki magát. A srácoknak idén az egész locsolkodásban az tetszett a legjobban, hogy bátorkodtam rendelkezésükre bocsájtani 1-1 parfümös üvegcsémet, (amihez az év többi napján egyébként szigorúan tilos hozzányúlniuk) és azzal öntözhették meg a hervadó leányokat, asszonyokat. E vakmerő tettemnek pedig az volt az oka, hogy én magam sem szeretem, ha pacsulival öntöznek meg, az én fiaim se locsoljanak hát krasznaja moszkvával! A parfümös üvegcsék szerencsére épségben megúszták és mindenki iillatozott. 

Ami a locsoló versikét illeti, Csani idén rendkívül szemérmes és szégyenlős volt. Több verset is tud már, de ezeket jóformán csak nekem mondta el.

 Hú, de zavarban vagyok, anya, hogy is van az a vers?

Mama sem hervad már el:

 

A legifjabb locsolónk:

A locsolásért cserébe kapott csoki mennyiséget a korábbi évekhez képest sikerült némileg csökkenteni, de azért még így is tetemes. Csani már tud belőle fogyasztani rendesen, Szabi még mindig inkább csak kibont-beleharap-félretesz:

Rózsa mamáéknál került sor immár hagyományosan a húsvéti tojáskeresésre. Ezt még sosem sikerült szép időben megejtenünk, de idén jártunk voltunk eddig a legpechesebbek: a szakadó eső miatt a házban tojt a nyuszi szerteszéjjel.

A locsolásból Rózsa mama,

 és Brigi sem maradtak ki:

Szép húsvéti dekorációink:

 És a húsvéti nyúl helyett egy húsvéti egérke tojásból és zöldségekből: