2011. szeptember 30., péntek

Déjà vu Totóval

A minap a játszón elkapott a déjà vu érzés. Fogtam a mobilom és igyekeztem elkapni a pillanatot:Totóval egy évvel ezelőtt ugyanazon a szent helyen, a piros kocsi előtt:Öregszenek a gyerekek...

Szabolcs 11 hónapos

A kisember paraméterei: 9,1 kiló, 74 centi, 6 fog. Megfigyeltük, hogy Szabi mindig épp a "szülinapján" hozakodik elő egy újabb kunszttal. 9 hónaposan felállt, 10 hónaposan elkezdett tapsolni, 11 hónaposan pedig megfogta a kisszéket és azt maga előtt tolva nekiindult a világnak. Elővettük hát a járássegítőt, hadd gyakoroljon. A videón jól megfigyelhetők Szabi hisztikezdeményei. Ha valami nem úgy sikerül, ahogy szeretné, olyan éles hangon visít mérgében (0:54 mp-nél) , hogy Tolkien Nazgúlja nyeretlen kétéves hozzá képest. Élőben fülsiketítő! A nyomaték kedvéért földre is szokta magát vetni (1:10 mp-nél)vagy ha épp az etetőszékben ül, akkor hátracsapja a fejét, csak úgy koppan. Újdonság ez nekünk Csani után, még szokjuk a helyzetet és remegve állunk a folytatás elébe.

2011. szeptember 29., csütörtök

Csana dumák

Sajnos csak töredékét tudjuk feljegyezni azoknak a megjegyzéseknek, mondatoknak, amelyek nagy vidámságot okoznak nálunk:

Sötétedés után autózunk hazafelé:
- Anya nézd, jön a hold utánunk!

Késésben vagyunk, próbálom gyorsan öltöztetni. A nadrággal nem boldogulok, folyton elfordul, kezdek pipa lenni:
- Csani, ne fordulj már el, hát mi vagyok én?
- Béna! - jött a megsemmisítő válasz.

Még egy bók tőle:
- Anya, gyorsan seperj el innen!

Csani az etetőszékben ül, Szabi alatta sertepertél. Csani megrúgja, én megszidom. Jön a duma:
- Nem rugdosom Szabit, csak leért a lábam!

Sült hús, kukoricás rizs az ebéd, Csani villával hadakozik a kukoricaszemekkel:
- Anya, nem akarják, hogy bekapjam!

Csani bemászik Szabi kiságyába és ott játszik. Invitálja Endrét:
- Feküdj mellém apuka!
- Nem tudok.
- Gyere, tartok neked létrát!

És végül jöjjön néhány, házastársi békénket feldúló bemondás:

- Apa, hol a Norbi? (azóta se tudjuk, ki az a Norbi :)

- Csani, orrba verted apukát!
- Melyik apukát?

Csani telefonálósat játszik, mobil a fülén, fennhangon társalog valakivel, majd elköszön:
- Na puszi, leteszem, mert sír a Szabika!
- Kivel beszéltél Csani? - érdeklődik Endre.
- Az egyik férjemmel.
- És hogy hívják?
- Paraszt.
Endre szeme fennakad, majd kérdőn felém fordul...

2011. szeptember 26., hétfő

Kaja mizéria

Szabolcs etetése közel sem olyan gördülékeny, mint anno Csanádé volt. Ő szépen nyelte a főzeléket és gyümölcspürét, mint kacsa a nokedlit, amíg - úgy 3-400 grammnyi kaja után ki nem tette a megtelt táblát. Szabit más fából faragták. Először is ő egyféléből nem hajlandó nagy mennyiséget megenni. Úgy 100-150 gramm főzelék után - szigorúan jobb oldalra - elfordul a kanáltól, becsukja a szemét és ütemesen ingatja a fejét. Ez olyan viccesen néz ki, hogy még Csani is kacagva utánozza. Eztán jön a gyümölcs. Ha olyanja van, pürésítve eszik belőle kicsit, ha amolyanja, akkor jöhet a hámozás-darabolás-egészben evés, jó esetben ezt egyféle gyümölccsel játsszuk, rosszabb esetben többfélével. Aztán ezt is elunja és jöhet a kifli, majd a puffasztott ez-az. Egyszóval a többfogásos étkezéseket preferálja őkelme. Ráadásul a változatossággal is bajban vagyok, mivel a joghurtot mostanság nem eszi, a Sinlacot sem, és a tejpépeket is passzolta eddig, pedig az egyiket a minap biz isten az utolsó kanálig megettem helyette, olyan finom volt.
Tegnap délben viszont semmivel sem volt szerencsém, igaz túl vagyunk egy 3 napos lázon és lehet, hogy ennek az utóhatását szenvedjük. Emígy történt:
Halas brokkolifőzelék (előző napi input 2 kanál) megmelegít, első kanálnál Szabi kilöki a szájából, következő próbálkozásomra már ordít. Répás-paradicsomos-brokkolis tészta felpattint, megmelegít, az első kanál sem juthat be a szigorúan összeszorított ajkakon, ordít. Hát jó, akkor ebédeljen grissinit a gyerek! Grissinit kézbe ad, grissini messzire repül. Jöjjön a banán! Korábbi tapasztalataimból kiindulva már fel se karikázom, fél banán kézbe ad. Végre kis csend, elkezdi csócsálni, a kezével moncsolni. A nagyja a földön landol, kis részét a nadrágjába keni, valamennyi azért bemegy a pocakba. A másik fél banánra már nem vevő. A következő versenyző a nektarin. Hámozva, darabolva kiköpi, ordít. Mérgemben odaadom hámozva, egészben. Na, azzal elvolt 10 percig, szívogatta, rágogatta, de sok minden nem jutott le a pocakba. Mondanom se kell Magdinak mindig mindent megeszik bármilyen formában legyen is az!

2011. szeptember 19., hétfő

Szabi barátai

Szabinak is vannak ám barátai. Szabi születése körül másik 5 baba is született. Az ivararány Szabinak kedvez, rajta kívül még egy kisfiú született, Milán. A másik 3 kislány: Gréta, Petra, Fruzsi és Sára. Szabi a rangidős, kb. 3 hónappal idősebb a többieknél. Ez most még látványos, ám a különbség hamarosan eltűnik és együtt totyognak majd az udvaron. Apropó totyogás: Szabi kapaszkodás nélkül áll hosszú másodpercekig!
Hempergés Milussal:Palinta Petrával:
Bandázás Sárival:

Utolsó (?) szüret

Talán az utolsó szüretünket tartottuk Lepsényben. Csaninak mindenképpen szerettük volna megmutatni, hogyan terem a szőlő és hogyan készül belőle a bor, no meg a pálinka. Csani szokta mondani: "Ha majd öreg leszek, pálinkát iszok." Reméljük csak mértékkel! :)
Csani becsülettel kivette a részét a munkálatokból. Szüretelés: a szép fürtöket félreteszünk:


Nehéz a teli vödör:
.
Pláne, ha illetéktelenek is belekerülnek:
A darálás férfi munka:

Préselés. Csani itt bókolt egyet apának: "Bátyámkának (t.i. Csaba) jobban ment!"
Törköly:

Utómunkálatok, az eszközök alapos tisztítása:
Mindeközben a legkisebbiknek csuda jó dolga volt. Evett, aludt és Imre papa szórakoztatta, aki egészségügyi okokból el volt tiltva a munkálatoktól.

2011. szeptember 13., kedd

Maga se tudja

Esti altatás folyik, Csani felül az ágyban és azt mondja apának:
- Apa, úgy csináljuk, hogy anya itt marad, te kimész, leülsz egy székre, megfogsz egy villát és eszel rakott krumplit. Fogat mosol és lefürdesz.
- Rendben! - jó éjt puszi miegymás, majd Endre kiindul a szobából. Mire Csani:
- Apa, hová mész?

Jó már...

... a fürdővíz, mama?

2011. szeptember 12., hétfő

Szárszó újratöltve

Kihasználva a kánikula utolsó napjait, lementünk néhány napra Balatonszárszóra. Csongiék is velünk tartottak, így az unokatesók szocializálódtak kicsit. Képriportunk a helyszínről:
Csaninál ezúttal nyoma sem volt a víziszonynak (ezek a gyerek gyerekrigolyák?), sőt már-már vakmerőnek is titulálhatjuk, még egy gumi delfint is meglovagolt!Azért 3 gyerek már tud rosszalkodni. Fenyítő módszereink: Babakocsiba szíjazás, szobafogság, Balatonba hajítás, homokba ásás (Szabi ez alól felmentést kapott). Hmmm, valahogy egyik ellen sem volt kifogásuk.Ozsonna a szabadban. Vajon mit evett Csani?Retro életérzés:A csapat:Naplemente a vízibiciklin:A hazaindulást jól időzítettük, szeles, hűvös időre ébredtünk, eljött a szörfösök ideje. Reggeli merengő a stégen:Viszlát Balaton, jövőre ugyanitt!

Roary

Az augusztus 20. Debrecenben ért minket. Eredetileg nem terveztük megnézni a virágkarneváli menetet, de a virágkocsik listáját végigböngészve másképp döntöttünk. Csani egyik aktuális kedvenc meséje ugyanis Roary, a versenyautó, a Debreceni Egyetem pedig nem átallott egy Roary-s virágkocsit indítani a karneválon.
Miután a karneváli menetben Roary elhaladt mellettünk, apuka Csanival a nyakában még több száz méteren keresztül loholt Roary után, hogy Csani minél tovább láthassa. Menet közben az is kiderült, hogy - mily kicsi a világ - a Roary virágkocsit épp Sanyi papa szomszédja vezeti, így papa is utánuk eredt és a kapcsolati tőkét kihasználva megállította a kocsit. Csani így fel is ülhetett Roary mellé és méltán gondolhatta gyermeki elméjével, hogy apa és papa egy igazi hős.
Szabit ez a program nem nagyon érdekelte, a harsogó felvonulás dacára belülről nézte a szemhéját.
A karneváli csoportok közül az olasz zászlóforgatók nyűgözték le leginkább Csanit.

Ez még egy darabig Szabinak is tetszett, majd a babakocsi rabságából kitörve a főtéri címeres mozaikon hancúrozott egy jót.

2011. szeptember 8., csütörtök

Szabi dobol

Csaninak van egy többdarabos hangszerszettje, illetve pár hete kapott Endrétől egy igazi, nyakba akasztható dobot is, olyat, amivel a karneválokon (erről még szót ejtünk később) a majorett csoportokat szokták kísérni. Persze Szabinak is tetszenek a zajkeltő eszközök és nagyon ügyesen zenél is rajtuk. A xilofont például nem ész nélkül püföli, mint ahogy azt elvárná az ember egy 10 hónapostól, hanem szép finoman pötyög rajta. Persze az alábbi videón ez pont nem látszik, mivel ott épp a rumbatökkel támad neki, ami nem éppen egy xilofon-kompatibilis ütő . A nagy kedvence mégis a dob:

2011. szeptember 6., kedd

Sanyi bácsi

Augusztus végén a kisgyerekes barátainkkal Etyeken búcsúztattuk a nyarat Vikiéknél. A fejedelmi ebédről - a gulyáslevesről és grillhúsokról - Sanyi bácsi gondoskodott a spéci mobil sütője segítségével. Csaninak ez annyira tetszett, hogy azóta új szerepjátéka a Sanyi bácsis. Megkérdezi mit süssön nekünk, majd olajat löttyint a sütőtálra, és még sistereg is hozzá. Forgatja a húst, sóz, borsoz és kész az ebéd!

2011. szeptember 5., hétfő

Tandem

Sz: Hékás bratyó, ez az én helyem!
Cs: Bocsi, elfáradtam, nem bírok gyalog hazamenni!Megoldottuk, tetszett nekik!

Koszos gyerek

Ahogy Szabolcs elkezdett mászni, a játszótéren értelmetlenné vált a pléd leterítése a fűbe. Megkezdődött a tágasabb világ felfedezése! Öltözetet váltottunk, előkerültek a strapabíró, kosztűrő darabok és a puha talpú cipőcske. Az első felfedező utak:Mostanra nagyon felbátorodott a kislegény, olyan vagány dolgokat csinál, hogy csak lesek. Hihetetlenül ambiciózus!A játszótéri felügyelés egy újabb szintjére léptem ezzel: egyik gyerek jobbra el, a másik persze, hogy balra. Szabit nagyon kell figyelni, hogy ne veszélyeztesse a testi épségét, főleg, hogy ne vegyen semmit a szájába (naná, hogy mulccsal van megszórva a játszótér), de Csanival is foglalkozni kell még időnként.Noha a homokozó még tabu neki, a játszóterezés után Szabi most az ügyeletes koszos gyerek.

2011. szeptember 3., szombat

Egy szobában

Az úgy volt, hogy Endrének Svájcban kellett töltenie egy hetet munkaügyben, minket pedig levitt Debrecenbe. Mivel anyunál a szobák száma korlátos és egyébként is Szabi mostanában kezdi felvenni a versenyt Csanival, ami az esti bagolykodást illeti, jött a gondolat, hogy mi lenne, ha a két gyerekkel egy szobában aludnék, lássuk, hogy viselik egymást. Jól sikerült a teszt, úgy döntöttük jöhet a 2. szint. Hazaérve sem törtük meg a lendületet, Szabi matraca átkerült Csani szobájába az anya (utóbbi évben apa) matrac mellé. (A kiságyba szoktatás lesz a projekt következő fázisa, ahhoz egyelőre még nem volt erőnk.) Szabi ugyan még nem alussza át az éjszakát, de már jelentős javulásról számolhatunk be: 2-3x ébred. Éppen ezért én is velük alszom még, hogy gyorsan tudjak reagálni Szabi ébredéseire és ne sírja föl a bratyót. A bratyó egyáltalán nem tiltakozott a projekt ellen, sőt teljes természetességgel fogadta a kisöcsit és azóta a délutáni alvások is együtt zajlanak, lekopogom sikerrel.
A projekt eddig tapasztalt előnyei:
- Szabi is kezd részese lenni az esti mesélésnek.- Csaninál sikerült korlátozni az esti lefekvési huzavonát, mondván, hogy csendben kell lenni, mert az öcsi már alszik. Amíg Szabit altatom, addig Csani még csendben nézegethet egy könyvet a kislámpánál.
- Kezd a két tesó összenőni, megkezdődtek a közös esti huncutkodások nevetgélések, aminek persze hátulütője, hogy épp lefekvés előtt pörgetik egymást. Előfordult már, hogy otthagytuk őket, hadd hancúrozzák ki magukat. Ilyenkor megy a nevetgélés, dumálás, majd Szabi általában 5-10 perc múlva nyűgösködéssel jelzi, hogy ő inkább már aludna és menjek.
- A reggeli ébredés kicsit előrébb jött és egyszerre történik. Ez az ovis menetrend miatt jobb is nekünk.
És a hátrányok:
- Most két gyerek ébredéseit kell kezelnem. Csanival is előfordul még, hogy valamiért felébred vagy rosszabbul alszik.
- A korábbi ébredés miatt mindenki kicsit kevesebbet alszik.
A projekt igazi nyertese azonban Endre, aki immáron egyedül terpeszkedhet a hitvesi ágyban és senki sem ébreszti fel. Na jó, azért nagyon várja már, hogy csatlakozzak végre én is.

2011. szeptember 2., péntek

Darabos

Nyaralásunk hozott egy újdonságot is Szabi hozzátáplálásában. A közös családi étkezések alatti szenvedéseit próbáltam mindenhogyan enyhíteni, ennek jegyében megkínáltam egész barackkal. Meghámoztam és odatartottam neki, hadd csorogjon a leve. Szépen körbe cummogta, lekopaszította teljesen a magjáig:Azóta már darabosan megeszi a banánt, a kölesgolyót, a bulátát és egyéb puffasztott ezt-azt, a kiflit és a fagyi tölcsért. Ügyesen meg is rágja ezeket, legalábbis az outputja elég homogén. Lehet, hogy a turmix korszak leáldozóban?

2011. szeptember 1., csütörtök

Kádban

Szabi újszülött kora óta imád fürdeni. A kis kád már rég a múlté, hónapok óta a nagy fürdőkádban fürdik. Erről csakis ő tehet, ugyanis ő 5 hónapos korára produkálta azt a mindent eláztató pacsálást, amit Csani 9 hónaposan. Nem is volt ellenére a változás, itt ugyanis még több helye van a pacsálásra. Csani ekkor még csak kívülről szemlélte az esti mókát:Aztán amikor Szabi megtanult stabilan ülni, összeeresztettük őket:Szuperül ment minden, nagyon élvezték egészen addig, amíg el nem követtünk egy hibát: közös hajmosást rendeztünk. Csani ezt visítva-sikítva abszolválja, Szabi meg - jó tesóhoz híven - keserves sírással reagált testvére "fájdalmára". Ezután minden elromlott. Szabi lába ahogy vizet ért, már ordított. Próbáltunk vele együtt fürdeni, ismét egyedül fürdetni, játékkal a figyelmét elterelni, hasztalan. Ez az állapot úgy 2 hétig tartott. Mostanra van némi javulás, volt már néhány alkalom, hogy elfelejtette, hogy sírnia kéne és már kétszer sikerült újra Csanival is fürdetni. Arra kell nagyon vigyázni, hogy Csani játékból se visítson vagy kiabáljon, mert azonnal sírva fakad szegényke. A kis érzékeny lelkű.