Félidő

No nem a foci VB aktuális meccséről szeretnénk beszámolni, hanem egy számunkra sokkal örömtelibb hírről: Csaninak kistestvére születik november elején. Túl vagyok a várandósságom félidején, a 23. hétben vagyok. Hogy az első félidőről miért nem számoltunk be? Nem mertünk, mert sajnos az első trimeszter nem volt egy fáklyás menet. Többször volt fenyegető vérzésem, többször azt hittük, hogy nincs tovább és aztán mégis, kórházba is fektettek 4 napot, majd itthon még 2 hetet és mostanáig fokozatosan térhettem vissza a régi kerékvágásba. A bűnös egy vérömleny volt a méhemben, ami kezdetben nagyobb volt, mint a baba, de mára már hála istennek teljesen felszívódott. Ezt a 18. heti ultrahangon derítették ki, azzal együtt, hogy fiús anyuka maradok! Endrével végig azt gondoltuk, hogy kislány lesz, mivel ennyire kitartó és szívós, mint ez a baba, csak is egy kislány lehet :) De bebizonyította, hogy ő egy kis Rambó!

A nagyszülőktől rengeteg segítséget kaptunk a kritikus időszakban, amit ezúton is még egyszer hálásan köszönünk! Felváltva pesztrálták Csanit, Csani pedig boldogan fárasztotta őket a játszótéren. Csani is átkapcsolt energiatakarékos üzemmódba: megtanult szépen le-fel lépcsőzni, olyannyira, hogy sokszor már a kezét sem foghatom meg! Íme néhány kép a kistestvérről! Itt még babszem:18 hetesen. Tiszta Csani, nem?Tenyér és lábacska - érdekes elrendezésben:A pocaklakó köszöni szépen jól van, a 17. héttől mindennap bejelentkezik, főleg esténként van sok mondanivalója, amikor már mindenki elcsendesedett.

Kukucs

Csongival már lehet huncutkodni, abszolút vevő rá és hatalmasakat vigyorog közben. Ezt már Csani is észrevette, jöhet a közös játék, a kukucsolás:Ritától néhány hete kaptam sms-ben egy hangfájlt, amin Csongi beszélget a zenélő forgóval. Csaninak olykor eszébe jut és követeli, hogy azonnal játsszam le neki "Csooongi"-t. Ilyenkor Csongi egymás után lemegy vagy 10-szer.

Gondolkodom, tehát vagyok

Az oksági gondolkodás fejlődéséről, kialakulásáról Ranschburg Jenő Szülők könyvében olvastunk még Csani születése előtt. Csani most szállítja hozzá az esettanulmányokat:

1. A nappalinknak két bejárata van, az egyik ajtót Csani előszeretettel szokta becsapkodni, amiért én nagyon szoktam haragudni, mivel egy kétszárnyas üveges ajtóról van szó. Néhány hónapja még elkezdett panaszkodni, amint becsapta az ajtót, hogy azonnal nyissam ki, mert ki akar jönni. Mára már kijön a másik ajtón és vigyorogva körbeszalad a folyosón. Ranschburg azt írja, hogy ez az oksági viszony felismerése. A gyerek fejében már megjelenik a kép, arról is, amit nem lát és ok-okozati összefüggéseket állapít meg.
2. Feltűnt, hogy mikor Budakalászra megyünk úszni, mindig mutogat ki az ablakon jobb oldalra, hogy "Duna-Duna-Duna!". Eleinte nem értettük, mert a Duna a kalászi útról egyáltalán nem látszik. Az irány jó volt, de gondoltuk, ennyire mégsem lehet zseni a gyerek. Aztán egyszer nővéreméknél ebéd közben elkezdett kifelé mutogatni az ablakon megint, hogy "Duna-Duna-Duna!". És itt jöttem rá a kulcsra: a Megyeri-híd. Nővéremék ablakából látszik a híd és a budakalászi útról szintén. A Megyeri-híd képét pedig összekötötte a Dunával.3. Ha le akar menni, nem ám egyszerűen veri az ajtót. Hozza a cipőt (pontosan tudja, melyik kié), majd a kabátot, hogy vegyük fel, végül, ha Endre a delikvens, akkor a slusszkulcsot is, mert hát vele a fő program az autó. Ha valaki még ezután is teszi a hülyét, és nem jön rá, mi az ok-okozati összefüggés, akkor jön a hiszti az ajtó előtt.4. Ma rámutatott az Endre zokniján megjelent aprócska lyukra, hogy "ujja". Pedig még nem volt tátongó a lyuk, hogy a lábujja kikandikált volna :)

Gyereksziget

Múlt szombaton kilátogattunk a Hajógyári szigetre, ahol júniusban minden hétvégén Gyereksziget van. Olyan ez, mint a Szigetfesztivál kicsiben: a programokat gyerekekre szabják, sör helyett gyümölcslé folyik, bungee jumping helyett ugrálóvárakban lehet a fölös energiákat levezetni, Tankcsapda helyett pedig az Alma együttesre lehet csápolni. Itt ugyanúgy vannak koncertek, programsátrak, tanácsadások, mindenféle gyereklefárasztó programok, vidámpark, no és sok-sok büfé. Sajnos a Süsü bábelőadásról lemaradtunk, mert akárhogy is csűrtük-csavartuk volna, mindenképp alvásidőben volt, deCsaninak így is izgalmas volt a bébijátszóház,az állatsimogató,a Pöttyös hatalmas kalózhajója a hatalmas kormánykerékkel,a vurstli,és az igazi tűzoltóautó, amire fel is lehetett ülni!A locsolás mostanság Csaninál amúgy is aktuális kedvenc program:Még egy hétvége hátravan júniusból, jó idő esetén kiváló családi program! (Ja és a kaja soron nagyon finom a házi burgonya chips! Csani szerint is.)

Boci boci tarka

Csana beszélőkéje rohamos fejlődésnek indult. Már nem győzöm felírni az elsajátított szavakat, a nemrég még 30 szavas szókincse megsokszorozódott és már 4 mondókát is ismer: a Hinta-palintát, a Boci boci tarkát, a Gólya gólya gilicét és a Szita szita pénteket. Gyakran skandálja is őket, szerintünk felismerhetőek. Íme a nagy kedvenc, a Boci boci tarka családi koprodukciós előadásban:

Szúnyog

Rengeteg van belőlük mifelénk. Főleg az esti játszóterezésünket keserítik meg. Én szorgalmasan hessegetem őket Csani körül, mindeközben mondom neki:
- Jaj-jaj, megesznek a szúnyogok!
Mire ő mosolyogva:
- Nyamm-nyamm!

Ügyintézünk

A közeljövőben hivatalosak vagyunk Endre keresztapjának, Aloisnak a pappá szentelésére Regensburgba, és meglátogatjuk Adélékat is Münchenben. Sajnos jellemző ránk a "last minute" üzemmód, most sincs ez másképpen. A minap bevillant ugyanis, hogy Csaninak nincs semmilyen utazásra alkalmas okmánya. A személyi igazolvány, ami ingyen lenne, már szóba sem jöhetett, mivel 2 hétre ígérik. Az útlevél normál ügyintézésben szintén két hét és 2500 Ft. Valószínűleg egyébként mindkettő hamarabb kész van, de hát kell a pénz az államkasszába, rendelje meg csak mindenki dupla áron sürgősséggel. Felszerelkezve az összes szükséges papírossal, Csanival és jó sok kölesgolyóval, elmentünk az óbudai okmányirodába, ahol kiderült, hogy csak előzetes időpontfoglalással lehet ügyet intézni, így átirányítottak minket a Központi Okmányirodába, ahol az ügyintéző hölgy tájékoztatása szerint csak 11-ig lehet sorszámot húzni. Ekkor volt 11:02, a hölgy azért mosolyogva sok szerencsét kívánt nekünk.

Belépve a Központi Okmányirodába ezer ember, azoknak a szaga és dög meleg fogadott minket. Húztunk sorszámot (simán lehetett 11 után is) és leültünk. Azaz csak pár percre, mert Csaninak mehetnékje volt és ez volt a mi szerencsénk! Elkezdett ugyanis ismerkedni egy ügyintéző hölggyel, aki ezt követően elkérte a sorszámunkat, soron kívül megkérte az illetékes kollégáját és a fotót készítő hölgyet, hogy azonnal fogadjon minket. Ez a sztárfotó készült Csaniról, szerintem itt tiszta apja:10 perc alatt kész voltunk mindennel. Azért borzasztó hálásak voltunk, hogy tekintettel voltak egy ilyen pici gyerekre!

Iszik-iszik!

Így szokta kérni Csani a vizet, ha szomjas. Ezidáig csőrös itatóból ivott, a poharat nem akartuk erőltetni addig, amíg magától el nem kezdi érdekelni. Ez a pillanat pedig mostanság jött el, abból akar inni, amiből mi. Ez jellemzően a pohár és - bármennyire nem elegáns - a vizes palack. Egyik sem egyszerű, elég sok átöltözésen vagyunk már túl. Gondoltuk, hogy fürdés közben próbálkozunk vele, de mivel az lett a vége, hogy a saját fürdővizéből merített újra a poharával, ezt inkább abbahagytuk. Sokat javult már a technikája, láthatóan a nyelve van még sokszor útban neki, nem tudja azzal mit kezdjen ivás közben. A másik probléma, hogy úgy akar inni pohárból, mintha egy felest dobna be. Gyorsan, hirtelen hátracsapva a fejét. Lehet, ez azért van, mert felespohárral próbálkozunk?A palack kategóriában a sok kudarc után a sportkupakos verziónál kötöttünk ki. Ez már viszonylag jól megy, bár itt a pukak (értsd kupak) van neki útban. A palackból ivás egyébként, gyerekkori emlékeim szerint, nekem is csak nagyon sokára sikerült tökéletesen.
Végül, ha az akció után mégis sikerül nem magára borítania az összes folyadékot, akkor Csani büszkén mosolyog. Ivás után pedig olyan hangokat hallat, mintha legalábbis a Coca Cola szerződtette volna reklámarcnak.

Ismét grillparti...

...mert hát nyáron ez egy kiváló szabadtéri program. A többnapos debreceni esőzések után szombatra papa megrendelte a napsütést, kimentünk hozzá egy jó kis grillezésre. Meghívtuk a keresztszüleimet is, unokatestvéremmel Atikával egyetemben (sajnos ő lemaradt a fotózkodásról). Csani nagyon ki volt már éhezve a jó levegőre, a mozgásra. Több sportágban is kipróbálta magát, így például a kislabda dobásban,fűnyíró tologatásban (nem ám játék műanyag, hanem igazi!),amit időnként szervizelni is kellett,távolba,és magasba locsolásban,és talicskázásban. Ja, hogy itt apa sportol?Miután Csani formába hozta magát, megmérkőzött a 12 fejű sárkánnyal. Sokáig viaskodtak, míg nem a sárkány derékig belevágta Csanit a földbe. Na erre Csani megállapította, hogy még edzeni kell egy kicsit, de legalábbis enni egy kis grillkolbászt. Abból pedig volt bőven!

Nyírábrány

Debreceni látogatásunk alatt az időjárás nem volt túl kegyes hozzánk, szinte végig esett az eső. Nem hagytuk, hogy ez kedvünket szegje, elmentünk Nyírábrányba, Mari mama szülőfalujába, meglátogatni Esztike nénit és Géza bácsit. Mindig nosztalgikus élmény nekem meglátogatni őket, hiszen gyerekkoromban nagyon gyakran találkoztunk velük, szinte minden héten, hiszen a hétvégi telkünk egymás szomszédságában volt. És ha már nosztalgia, ezzel a matrjoska babával bizony már játszott néhány generáció, a legkisebb babáról már teljesen lekopott a festék:Csani most találkozott Esztike néniékkel először, azt gondoltam volna, hogy tartózkodni fog, bizalmatlan lesz, és tévedtem! Csani a legelső perctől úgy viselkedett velük, mintha ezer éve ismerné őket. Géza bácsit a végére már papázta, pedig egyikőnk se mondta neki ezt. Géza bácsinak és a Dániel papának mellesleg tényleg van egy közös vonása, állandóan sürögnek-forognak-tüsténkednek, akkor is, ha vendég van a háznál. Az eső ellenére Csani kint akart lenni, ott, ahol Géza bácsi sertepertélt. Segített tyúkokat etetni, szakajtókosarat cipelni, a kertkaput ki-becsukni.
Igazi falusias ebédben volt részünk. Csani is koccintott velünk, amit még Dániel mama tanított meg neki. Fogja a kis vizesüvegét, koccint és mondja, hogy "Szia!"Csani tulajdonképpen mindenből jóízűen fogyasztott (na jó, az Unicumból nem), de a legtöbbet az uborkasalátából és a pogácsából.
Búcsúzóul készült ez a csoportkép:

Villamos

Mari mama a Nagyerdő szívében lakik, azt pedig az 1-es villamos köti össze a belvárossal. Gyerekkoromban nem értettem, miért hívják 1-esnek, mikor 2-es villamos nincs is. És lám, hamarosan értelmet nyer a számozás, lesz 2-es villamos Debrecenben kb. 2012-re! De addig is ezt az 1-est muszáj volt kipróbálnunk Csanival. Szó szerint tátott szájjal utazta végig az utat, összevissza kapkodta a fejét, ide-oda mutogatott, nagy volt az ámulat. Főleg az elindulás és a gyorsulás tetszett neki. A Kossuth téren szálltunk le és kiadós belvárosi séta következett. A nagy szökőkútnál latba kellett vetnünk az összes meggyőző képességünket, hogy megértessük Csanival, hogy, ugyan gumicsizma van rajta, de azért mégsem kellene beugrani a szökőkút medencéjébe. Hazafelé a villamoson már inkább az emberek érdekelték Csanit. Már a megállóban elkezdett kokettálni egy bácsival, aki elmélyülten újságot olvasott. Addig nézte és mutogatott felé, hogy bácsi-bácsi (mostanra már szépen, érthetően ejti), amíg az rá nem nézett. Mikor megvolt a szemkontaktus, Csani - anélkül, hogy egy pillanatra is levette volna a szemét a bácsiról, rámutatott mamára és bemutatta: "Mama". Aztán én következtem, majd saját magát sem hagyta ki a sorból, közölte, hogy ő Csana. A bácsi innentől zsebben volt, az egész utat végigmagyarázta neki Csani. Az íre a pontot azt tette fel, mikor megkérdezte Csanitól, hogy "mondd, te mindig ennyit beszélsz?" Csani gondolkodás nélkül vágta rá, hogy "Ahhaa!".

Debreceni napok

Csanival a múlt héten néhány napot Debrecenben töltöttünk. Már régóta érett egy hétvégénél hosszabb látogatás, a türelmes debreceni rokonok, barátnők, ismerősök már nagyon áhították látni Csanit. Persze a Pálfi nagyszülők is jól kiunokázták magukat. Mari mama munkahelyét is meglátogattuk, végre élőben is bemutatkozott Csani a lelkes blogolvasóknak. A közgazdász felmenőkhöz méltón Csani kedvence a berregős, szalagos számológép lett.

Az Ötholdas pagonyt most se hagytuk ki, új kedvencekre lelt itt Csani. Az egyik ez a szafari dzsip volt. A terepen való rázkódás effekteket a papa biztosította. Ennek azonban nagy hátránya volt, hogy nem forgott a kormánya. Ezért aztán a népszerűségi versenyben a második helyre szorult, méghozzá e mögé az egyszerű fabox mögé, aminek vonzereje a forgatható kormánykerékben rejlett:Csani teherautó sofőröket megszégyenítő lazasággal tekergette a kormányt jobbra-balra, a szervó rásegítésnek köszönhetően időnként egy kézzel.

Mikor elfáradt, egyértelműen a tudtunkra adta, hogy ő most inkább beülne a kocsiba és sétáljunk egyet.Megnéztük a békákat a Békás-tóban, rohangáltunk volna a fahídon, ha az aggodalmaskodó felnőttek hagyták volna, az Egyetem előtt pedig belecsöppentünk egy igazi fáklyás felvonulásba is, ami tulajdonképpen egy Trianon emléknapi megemlékezés volt.Sok kalandunk volt még, folyt. köv.

Mezítláb a kertben

Az ortopéd orvosunk pár hónapja melegen ajánlotta, hogy ha jó idő lesz és biztonságos a terep, akkor szabadítsuk ki a lábikókat a cipő fogságából, mert jót tesz a lábak, talpak fejlődésének az egyenetlen talaj. Május utolsó hétvégéjén Fehérvárott végre adódott lehetőségünk egy kis mezítlábazásra. A kerti grillezés apropóját Csani névnapi köszöntése adta: Csani épp egy étvágytalan periódusában volt az áttörésben lévő szemfogak miatt, így leginkább kenyeret majszolt, meg azért egy kis palacsinta is lecsúszott.

Névnapi köszöntő

Csanit keresztszülei, unokatestvére és Mari mama is köszöntötték névnapja alkalmából.Mivel Csani enyhén autómániás lett, kapott Csongiéktól egy autós könyvet, amin van egy duda gomb is. Csani ezzel eleinte úgy volt, mint a porszívóval. Borzasztóan érdekelte az a gomb, de amikor megszólalt, azon nyomban ugrott az ölembe, mint egy kis majom. Persze utána visszament újra nyomni.Csani és Csongi közt kialakult egy kis nézeteltérés is, mindketten a nagyit szerették volna egyszerre.

A diadalittas mosoly Csongitól: én győztem!