Szülői tekintély

Csani mostanában huncutkodik és kezdi tudatosan az ujja köré csavarni az embert. Tudja, miért szoktunk haragudni és csak azért is provokál, amikor pedig jön a szülői dörgedelem, akkor szemtelenkedik.
Tipikus szituáció az etetőszékben való felállás. Endrével ettől a falra mászunk. Egyrészt mert Csani még mindig unja az evést, másrészt mert félünk, hogy egyszer akkorát fog zakózni a székből, hogy hajjaj. Épp ebédeltünk, mikor Csani megint felállt a székben. A következő párbeszéd (vagy inkább monológ) zajlott le:

- Csani, ülj le kérlek!
Süket fülek, Csani keresztülnéz rajtam.
- Csani, le fogsz esni!
Elfordítja a fejét, tudomást se vesz rólam.
- Csani, meg fogod ütni magad!
Kaján vigyor megjelenik az arcán, de nem néz a szemembe.
- Csani, fájni fog és sírni fogsz!
- Szia anyuka! - belehajol az arcomba és felhúzott orral vigyorog a képembe, valahogy így:Ember legyen a talpán, aki ezen a ponton nem tör ki nevetésben. A szülői tekintélynek pedig ilyenkor lőttek.

Jutalom a nap végén...

Szava járása

Van két szófordulat, amit Csani mostanában előszeretettel használ. Az első valószínűleg onnan jön, hogy, amikor valamire megkérem és rávágja kapásból, hogy NEM, általában nem állok neki könyörögni (úgy vettem észre, hogy olyankor csak azért sem csinálja, amire kérem), hanem ehelyett azt szoktam neki mondani, hogy "jó, akkor nem." Aztán előbb utóbb elterelődik a figyelme és véghez tudom vinni az akaratomat. Szóval mostanság Csani a neki nem tetsző kérésekre gyakran így felel: "Akkor nem!" Múltkor ezt Dániel papáék is megtapasztalhatták, amikor velük telefonáltunk és kérték Csanit, hogy köszönjön, mire ő rávágta: "Akkor nem!"

A másik szava járásának tulajdonképpen van egy előzménye, a "kiszállsz". Ez onnan jött, hogy Csani így jelzi, ha ki akar szállni az etetőszékből vagy a hintából. A szót egy idő után el kezdte alkalmazni egyéb szituációkra is átvitt értelemben, úgy mint például annak jelzésére, hogy elege van a hajmosásból. Mostanában pedig a stílusán is finomított. A minap sétáltunk fel a lépcsőn, amit közös énekléssel szoktam motiválni. Rá is zendítettem, hogy "aki nem lép egyszerre...", mire ő emígy állított le: "Ez nem izgalmas!"
Aztán választott egy másik dalt.

Fiú vagy lány?

Múlt héten voltam esedékes terhesgondozáson a nőgyógyásznál. Kértem, hogy nézze meg a baba fekvését, mert a 28. heti UH-n még harántfekvéses volt, felül a fejével. Azóta sokat beszélgetek vele, hogy forduljon meg, és ebben Csani is lelkes partnerem. A délutáni alvásból való ébredése után szeretünk kicsit összebújni a matracon. Egyszer, mikor épp a hasamhoz bújt, mondtam neki, hogy mondja a tesóbabának a pocakomban, hogy "fordulj meg!". Ez nagyon tetszett Csaninak, hosszan együtt skandáltuk. Azóta többször is eszébe jutott és ilyenkor odahajol a pocakhoz és belekiabál. Mostanában egyébként a saját és Endre hasára mutatva is azt mondja, hogy tesóbaba. Szóval egyelőre mindenkinek tesóbaba van a pocakjában.
No de visszatérve az ultrahanghoz, a baba már 180 fokos fordulatot vett, ami óriási haladás, de még kicsit fordulnia kell, hogy minden rendben legyen. Vizsgálat közben megkérdezte tőlem a doki, hogy mondták-e már a baba nemét. Mondtam, hogy persze, háromszor is, hogy kisfiú. Erre a dokim homlokára húzta a szemöldökét, meresztette a szemét, majd hosszas szemlélődés után azt mondta, hogy "hááát, ha azt mondták, akkor biztosan az." Nem volt meggyőző, de azért nagyon nem tudott elbizonytalanítani minket. Az ultrahangos dokim gépe és ultrahangos szakértelme is jobb, nagyobb és még mi laikusan is felismertük a monitoron a fütyit. Azért biztonság kedvéért kitalálunk egy lánynevet is.

Kis-nagydolgok

Noha bilink már Csani születése óta van Pálfi papa buzgóságának köszönhetően, Csani szobatisztaságra szoktatását jövő tavasz-nyárra tervezzük. Egyrészt úgy látjuk, még nem érett meg rá, erőltetni meg nem akarjuk, másrészt sokan mondják, hogy a kistestvér érkezésénél amúgy is esélyes lenne a visszaesés, mivelhogy őt is pelenkázni fogom. Harmadrészt mindenképp a melegebb, kevesebb ruhás hónapokra célszerű időzíteni a projektet az átmeneti időszak balesetei végett, illetve, hogy a természet lágy ölén könnyedén elvégezhessük a sürgető dolgokat. Csani érdeklődése a dolog iránt egyébként már valamilyen szinten jelentkezett:

- ha valamelyikünk vécézik, fennhangon közli, hogy "anyuka pisil!".
- gyakran előfordul, hogy szól, ha kakilt.
- az előszelét minden esetben jelzi: "Puka volt!"
- az esti fürdés előtt már van egy pisi, amit általában kommentál. Ha nem, akkor a fürdőszoba szőnyeg megy a mosógépbe.
Ezen kívül a lakótelepi idősebb 2-2,5 éves kis barátai közül néhányan (mind kislányok) idén nyáron lettek szobatiszták. Az anyukáik csapot-papot otthagyva szaladnak a gyermekkel a bokorba és pisiltetik őket. Hát igen, az elején még nincs sok idő az "anya, pisilni kell!" mondat és a cselekvés között. Csani mindezt érdeklődve figyeli és múltkor közölte velem, hogy "Csanika is pisil!". Nem volt mit tenni, beálltunk a sorba, lehúztam a nadrágot és a pelust, majd zavarba jöttem. Otthon este aztán kértem egy kis eligazítást a fogástechnikáról...

Betti

Ha lehet ezt így kijelenteni, de megvan Csani első "szerelme"! Na jó, nem szerelem ez, de van egy erős szimpátia a két gyerek között, amely a nyár folyamán alakult ki. Betti már óvodás, 4-5 éves kislány, Csani pedig rajong érte. Kölcsönös ez, Betti anyukája mesélte! Édesen elbohóckodnak és kacarásznak együtt.

Aztán eljött az ősz és Betti érdeklődése Csani iránt kicsit alábbhagyott. Inkább a nagyobb lányokkal lóg, csak néha-néha fogadja Csani érdeklődését, aki persze rendületlenül keresi a társaságát. Előfordult, hogy mennem kellett vele megkeresni Bettit ("Anyuka, gyeje-gyeje!!!") és amikor végre megtaláltuk, néztük, hogy mit játszanak a nagylányok és persze Csani is be akart kapcsolódni abba. Ez persze sokszor fullad mostanában elutasításba. Mondtam Csaninak, ne csüggedjen, a lányok már csak ilyenek. Bonyolult lelkek, sok türelem és idő kell hozzájuk, az pedig neki még van bőven!

Szilvirág

Csani aktívan emlékezik. Bizonyos dolgokra (lásd azt a bizonyos bé betűs szót) és személyekre jobban. Az is bebizonyosodott, hogy hónapokra visszamenőleg működik a kis memória. Szilvi még júliusban látogatott meg minket és töltött velünk egy egész napot. Csanival sokat játszottak, homokoztak, bicikliztek, jól megtalálták a közös hangot. Én kaptam akkor Szilvitől ajándékba egy zamioculcas-t, aminek nagyon örültem, de nyomban meg is rettentem, mivel egy nagyon szép, szemlátomást gondos ápolást igénylő szobanövényről van szó és hát nálam időnként feladják az effélék.
Csani gyakran rámutat a növénykére és mondja nekem:
"Szilvitől kaptuk a szép virágot!"
A hatás kedvéért ilyenkor elégedetten bólint is egyet.

(Jelentem, azóta a virágnak jön az ötödik friss hajtása, úgyhogy valószínű tévedtem és igénytelen fajtáról van szó.)

Csárda ajánló

Debrecenben vasárnapi családi ebédekhez kitűnő helyszín a Paripa csárda. Marika mama nevenapját ünnepeltük itt nagycsaládilag. A csárda kicsit kívül esik Debrecentől, az erdő közepén található a Vekeri-tó mellett, de megéri kimenni. Kisgyerekkel ideális, főleg az olyan sajtkukac félékkel, mint Csani, aki egy percig sem képes megülni az etetőszékben. Még jó, hogy sokan voltunk, így felváltva kóboroltunk Csanival ebéd közben a környéken. A csárdához tartozik egy panzió és egy lovarda is, lehet lovagolni kicsiknek és nagyoknak is.
Ja, és vasárnaponként ebédidőben fix összeges svédasztalos rendszer van óriási választékkal!

Lada

Miután - az otthon maradt útlevél miatt - hátrahagytuk a Dániel nagyszülőket Érmihályfalván a Dániel rokonoknál, beiktattunk egy röpke látogatást a nyírábrányi Pálfi rokonokhoz. Direkt nem telefonáltunk oda előre, nem akartuk, hogy Esztike néni elkezdjen sürögni-forogni, gyors sütit gyártani. Esztike néni persze nem esett kétségbe, nevetve előrántotta a sütit, mondván, hogy van neki annyi unokája, hogy itt mindig van valami finomság. Itt is volt egy nagy generációs találkozó: Csani megcsodálta Géza bácsi hihetetlen állapotban lévő, gyönyörűen karbantartott , 30 éves, csilivili Ladáját.Akit érdekel, épp eladó!

Dánielék

A múlt hétvégét Debrecenben töltöttük. Utoljára mertem vállalkozni erre az útra szülés előtt, cserébe a program elég intenzívre sikerült. Velünk tartottak a Dániel nagyszülők Csabával kiegészülve, nagycsaládilag látogattuk meg anyukámékat, illetve az Érmihályfalván élő Dániel rokonokat. Hogy milyen kicsi a világ: anyukám nyírábrányi leány, a Dániel rokonság pedig alig pár kilométerre, a határ túloldalán él. Csaninak sajnos dédije már nincs, de a Dániel dédpapa öccse hihetetlen szellemi és testi frissességnek örvend így 87 évesen. A legidősebb és a legfiatalabb Dániel találkozása:A Dániel fiúk:Nagycsaládi csoportkép:A nagycsaládi találkozóról további képek találhatók itt. A látogatás nagyon jól sikerült, rengeteget beszélgettünk, finomakat ettünk, de sajnos az oda-visszaút nem volt teljesen zökkenőmentes, hiszen volt egy kis pech-szériánk. Először is itthon hagytuk Csani útlevelét és a határon nem akarták átengedni. Már majdnem úgy volt, hogy én visszafordulok Csanival és meghiúsul a többgenerációs találkozó, amikor a határőr megenyhült és adott nekünk néhány órát a látogatásra, de kikötötte, hogy 6-ra érjünk vissza Csanival a határátkelőhöz. A család fele így hamarabb visszaindult, a Dániel nagyszülők maradtak még beszélgetni. Itt jött a következő pech: Endre otthagyta a kabátját, benne az okmányaival, így vissza kellett fordulnunk a rokonokhoz. Emiatt viszont már késésben voltunk a határ felé, így egy STOP táblánál bizony csak lélegzetvételnyi volt az a stop, egy rendőr pedig épp erre várt megbújva a bokorban (szó szerint!). Újabb idő (és pénz)veszteség után, a határon két másik határőrrel találtuk magunkat szembe, ami miatt eléggé idegesek lettünk. Szerencsére őket nem érdekelte, hogy Csaninak nincs okmánya, pedig Csani lelkesen kiabált nekik kifelé az ablakon, hogy "Sziasztok! Sziasztok!".

Bátyámka

Csani nagy családi kedvence mostanában Endre bátyja, Csaba, azaz Csani megszólításában "Bátyám", legújabban "Bátyámka". Múlt hétvégén összevontan ünnepeltük Csaba születésnapját Rózsa mama névnapjával. Csani elég sokat sertepertélt a szülinapos körül, az ő tányérjából voltak a legfinomabbak a falatok. A széles mosoly oka: sikerült csipesszel megfogni egy kockacukrot és áthelyezni egy másik tányérra. Majd amikor senki nem figyelt, be is kapni...(Szerk.: az ünnepelt a látszat ellenére nem 43 éves, hanem 36!)

Őszköszöntő - Etyek

Ennek a bejegyzésnek is a nyáridéző jelzőt kellett volna kapnia, mivel augusztus végi eseményről van szó, de az ősz másképp gondolta: esővel és vagy 15 fokos lehűléssel beköszöntött aznap. Egyetemi szakkollégista barátokkal találkoztunk Vikiéknél Etyeken, a létszám: 12 felnőttkorú, 8 kiskorú, 2 pocaklakó.
Még az ebéd körüli előkészületeknél zajlottak, a fiúk kint grilleztek, én Vikinek segédkeztem a konyhában, mikor gondoltam ránézek a gyerekekre, túl nagy a csend:Endre remek bébiszitternek bizonyult, különösen a kis Adél kedvelte a társaságát. Csani később Edinát pécézte ki magának, hordta neki a játékokat és a gondoskodás is előtört belőle. Ennek jegyében állandóan papucsot akart húzni Edina lábára, nehogy megfázzon és fáradhatatlanul főzte neki a kávét. Apropó kávéfőzés. Sokak tanácsolták, hogy amikor megszületik a kistesó, akkor - a jó testvéri viszony megalapozásának okán - hozzon Csaninak valami ajándékot. Mi egy szerelőpados barkácskészletre gondoltunk eddig, de komolyan el kell gondolkodjunk a játékkonyha opción is, óriási sikere volt Csaninál.

A gyerekállomány...... és a szülők:

Nyáridéző - Csillaghegyi strand

Csak várjuk, csak várjuk az indián nyarat, de az nem akar jönni. Nem baj, nem adjuk fel, nosztalgiázunk a csillaghegyi strandos élményeinkkel.

Röviden a helyről: Szégyen, nem szégyen, de én mióta Csillaghegyen lakom (már 7 éve!) még nem sikerült egyszer sem eljutnom a Csillaghegyi strandra. Endre néhány hónapja lelkesen elkezdett úszni járni ide és ő szorgalmazta, hogy nézzük meg családostul is. A főváros legrégebbi és kétségtelenül a legpatinásabb strandja ez, gyönyörű ősfás környezetben, érdekes - a hegyoldal miatt - lépcsőzetes elrendezésben. Sajnos a lepattant jelző is kijár neki: noha a zöldterületek ma is szépen gondozottak, az épületek, melyek fénykorukban gyönyörűek lehettek, és a strand infrastruktúrája mára iszonyatosan el vannak hanyagolva és nagyon szomorú ezt a pusztulást látni. Endre még egy lakossági fórumon is részt vett, ahol a strand jövője volt a téma, de sajnos az derült ki, hogy a vezetés nem igazán áll (vagy nem is akar állni) a helyzet magaslatán, azaz semmit nem tesznek a strand fellendítése érdekében. Borzasztóan túl van árazva a strand, tele van lézengő személyzettel, a marketing egyenlő a nullával, ilyen körülmények között várja a sült galambot a menedzsment.
És az élményekről. Nyárutó egyik délutánján voltunk kint, nem volt már nagy hőség, így Csani is csak egyszer mártózott a gyerekmedencében. Nagyon élvezte a pacsálást, ki-berohangált a vízbe az apjával, pedig már vacogott a végén a foga. Ki is halásztuk a vízből rövid úton és elengedtük apát úszni. Közben mi - immár szárazon - felfedeztük a strand egyéb részeit. Volt egy tojás alakú zuhanykabin, ami nagyon tetszett Csaninak, illetve a faragott kőpadok lettek még nagy kedvencek.Reméljük sikerül megmenteni a strandot a csődtől és jövőre is mehetünk!

Dicsér

És még egy gyerekszáj... A pohárból ivással egész jól haladunk. A kicsit sűrűbb állagú folyadékokat, mint például a kaukázusi kefirt, már szinte "csöpp" nélkül fogyasztja Csani. Ilyenkor mindig nagyon megdicsérem, ő pedig büszkén mosolyog. Múltkor egy ilyen dicséret után gálánsan megkínált:
- Anyuka is!
Majd miután én is kortyoltam belőle:
- Ügyes volt anyuka!

Úszópelus

Csanival a Gézengúzos tornát már régen abbahagytuk, de az úszást nem adtuk fel, jó az a heti egy mozgásóra Csaninak és nekem is. Mikor azonban veszélyeztetetté vált a terhességem, választás elé kerültünk: abbahagyjuk az úszást vagy Endre bevállalja. Én már régebben is próbáltam rábeszélni őt erre, hiszen a közös program egyben kiváló lehetőség az apa-fia kapcsolat elmélyítésére. Endre önbizalom hiányában ennek mindig ellenállt, mondván, hogy nekem - az úszómúltamra való tekintettel - nagyobb a vízbiztonságom. Azért a lelke mélyén szerette volna kipróbálni, így habozás nélkül az úszás folytatása mellett döntött. Nem bánta meg, lelkesen csinálja és nagyon élvezik mind a ketten. Különösen most, a szeptemberi újrakezdésnél láttam Csanin, hogy mennyire élvezi, amihez bizonyára nagyban hozzájárult, hogy nyáron rengeteg időt töltöttek együtt a tengerben.
Az eheti óra után kiteregettem a vizes törölközőiket, úszósapkáikat és Endre úszónadrágját a nappaliba. Csani ebéd közben rámutatott Endre úszónadrágjára: "Apukának az úszópelusa!"

És néhány kép, hogy ne csak én mutassam meg magam a nagyközönségnek a csini úszósapkánkban:

Nyáridéző - Normafa, Omszki tó

Ezek a félnapos kiruccanások alapvetően a játszóterekről szóltak. Amikor fél évvel ezelőtt Csani először ült fel egy hasonló rugós játékra, nem igazán tudott még vele mit kezdeni, villámgyorsan le is szállt róla. Azóta erősödött és a képzelőereje is sokat fejlődött. Most szőrén lovagolta a jószágot, hangos "gyí-gyí" kurjongatásokkal kísérve:

A Normafánál a játszótér mellett az erdő nyűgözte le Csanit. Minden fánál megálltunk, ágakat, botokat gyűjtöttünk, gombát kerestünk és bőszen ismerkedtünk kisgyerekekkel (találtunk egy másik Csanádot is) és idős nénikkel.

Nyáridéző - Lajosforrás

Előkerült még néhány nyár végi fotónk, most, hogy így nap mint nap esik az eső és 20 fok alatt vagyunk, ezekkel emlékeznék a melegebb napokra.

Kirándultunk a Pilisben a Lajosforráshoz. No, nem gyalog, azért abban nem vagyunk még ilyen jók, illetve Csani még nem, én meg már nem, vagy legalábbis átmenetileg nem. Autóval közelítettük meg a helyet, megnéztük a forrást, a főmérnök úr bevizsgálta a vízminőséget,majd a pozitív minősítés után (hihetetlenül tiszta és finom!) betáraztunk otthonra belőle egy adagot.Aztán a közeli tisztáson bóklásztunk egy kicsit. Rajtunk kívül még jó néhányan választották aznap ezt a programot, bár ők kicsit felkészültebbek voltak nálunk, egyeseknél komplett ebéd rotyogott ott a tűz fölött.
Csani barátkozott egy nem túl barátságos kinézetű bulldog-féle kutyával. A gazdája szerint a légynek sem árt, az ő 15 hónapos kisfia legalábbis egész nap nyúzza, no meg öreg is. Hát elhisszük mi, de Csani nem biztos, hogy a megfelelő oldalról közelített felé, ezért inkább résen voltunk.Rengeteg szöcskét láttunk és találtunk egy hatalmas sáskát is (a kollázson a bal felső kép). Elárulom, hogy Endre mosolya a képen nem természetes. Utólag bevallotta, hogy alig várta, hogy valamelyik gyerek elijessze és a sáska elugorjon végre a karjáról. Csak a körénk gyűlő gyerekek és szülők, no meg Csanika miatt tartotta magát ilyen hősiesen! :-)

Vallomás

Egyik este ültünk hármasban a kanapén, Csani épp bújós hangulatban volt. Endrének eszébe jutott, hogy tulajdonképpen már négyesben vagyunk és megpuszilta a pocakomat. Csani erre a pocakomra hajtotta a fejét és nagy meglepetésünkre ezt mondta: "Szeretjük a tesóbabát!"
Meglepődtünk, mert mi ezt így sohasem mondtuk neki, sőt igazából igyekszünk nem sokat beszélni neki a kistesóról, csak éppen annyit és annyiszor, amennyiből tudja, hogy érkezni fog. Ezért még inkább jól esett tőle ezt hallanunk.

Apja és fia

Mezei András: Apja és fia

Ha apuval megszökünk,
délig haza sem jövünk.
A kezünket zsebre vágva
kisétálunk a világba.

Még hogy ő nagy, én kicsi,
talán ez is valami,
Lábunk előtt fut a labda,
hol én rúgom, hol meg apja.

Ha kifullad a szuflája,
kerekül a tonzúrája,
mintha pingponglabda táncol,
úgy villog ki a hajából.

Aztán meg leülünk,
izzadt ingben lehűlünk,
ehetnénk is az ebédet,
kezet mosunk, bokát, térdet,

mégse legyünk amolyan
szidni való koszosan.
Hazamegyünk jó barátok,
Óbudai vagányok.*

(* Az eredetiben: Almássy téri vagányok)

Locsoló

Dániel papáéknál sztenderd elfoglaltsága Csaninak a locsolás a kerti slaggal. Először figyelemelterelés gyanánt elkezd virágot locsolni, illetve jelen esetben dinnyét mosni. Kisvártatva 180 fokos fordulatot véve megindul és megcsillan a szemében a rosszaság, céloz és lő! Garantáltan senki sem marad szárazon.