Adásból kimaradt 2009: Szánkázunk

Ahogy leesett az idei első hó, alig vártuk, hogy felavathassuk Csanival a nagyiéktól karácsonyra kapott szánkót. Bevalljuk töredelmesen nagy igyekezetünkben Csani első havas élményét sikerült keserves sírásba fullasztanunk. Történt ugyanis, hogy nagy elánnal belehúztunk a szánkót a vastag, szűz hóba nem számolva Csani csekély súlyával. Szegényke, a vastag overallban moccanni sem tudván úgy fordult le a szánkóról arccal bele a hóba, mint egy krumplis zsák. Kis vigasztalás következett, majd én is felültem a szánkóra vele, hogy visszahozzam a kedvét. Büntiből Endre húzott minket egy darabig. Kisvártatva ismét egyedül szánkózott Csani, ezúttal úgy húztuk, mintha tojást szállítanánk. Néhány mosolyt azért a végére sikerült az arcára csalni.

Várjuk, hogy újra hulljon a hó és őszintén reméljük, hogy nem utáltattuk meg Csanival egy életre a havat és a szánkózást!

Rejtvény a szemfüles blog olvasóinknak: Mi nem stimmel a fenti történetben? A megfejtéseket értékes nyeremények (mint például baráti vállveregetés) reményében várjuk szerkesztőségünkbe.)

BREAKING NEWS: Csanád jár!

Csanád már hetek óta szívesen közlekedett a születésnapjára kapott járássegítővel, vagy éppen minket használt bóklászása támaszának. Időnként önállóan is megtett egy-két lépést, de csak amolyan bátor nyúl módjára: leginkább csak akkor indult el, amikor az ő mértékével mérve is csak két lépésnyire voltunk tőle, így gyakorlatilag következmények nélkül dőlhetett a karjainkba.

Aztán ma reggel valahogy az a gondolata támadt, hogy mégse négykézláb kellene a 2010-es esztendőbe lépni. Tett néhány bátortalan próbát, majd felbuzdulva önmaga sikerén, egyre nagyobb és nagyobb távok megtételére vállalkozott:

(A videó mindhárom jelenetét 24 órán belül forgattuk!)

Nyelvzsonglőr

Csani szenteste kinövesztette a nyolcadik fogát. Azóta rendszeresen ellenőrzi a nyelvével a kibújt hegyecskét. Teszi mindezt olyan nyelvpödréssel, amit nekünk hosszas próbálkozás után sem sikerült produkálni, bizony beletört a bicskánk, akarom mondani nyelvünk.

Kis karácsony, nagy karácsony

Tavaly a karácsonyból Csanád még mit sem érzékelt. Idén azonban rengeteg ok adódott a csodálkozásra, Csani egyik ámulatból esett a másikba. Kezdődött mindjárt a karácsonyfával, amit 23-án éjjel díszített fel két angyalka. Reggel volt is percekig tartó szájtátás. A szentestét Székesfehérváron töltöttük a Dániel nagyszülőknél. Itt a csillagszórók varázsolták el, no meg a hintalovacska, amit ajándékba hozott a Jézuska. El is neveztük Csillagnak. Kétségtelenül az egyik legvarázslatosabb ajándék Csanád számára egy zenélő üveggömb volt, melyet Endre hozott Ausztriából egy karácsonyi vásárból. Az üveggömbben a téli, havas erdőben lovasszán siklik és közben szépen hull a hó. Biztos vagyok benne, hogy ez egy életre szóló emlék marad Csaninak és felnőttkorában erről eszébe jut majd gyermekkorának karácsonya. Csanád gépjárműparkja is jelentősen megnövekedett az ünnepek alatt, tekintettel arra, hogy nem nagyon volt neki. Most aztán kedvére tologathat, aminek így 1 évesen végre rá is kapott az ízére, elvégre fiúcska vagy mi! Csani a nagybátyus Jézuskájától kapott egy jópofa filckészletet. No, ettől az ajándéktól, bevallom, kicsit kivert a víz minket, szülőket, annak ellenére, hogy elvileg lemosható. Azért mielőtt odaadjuk Csaninak, teszteljük a fal egy takarásban lévő részén. A család Pálfi ága harmadnap gyűlt össze karácsonyozni. Csongi is megtisztelt minket néhány percnyi nézelődéssel. Csani szánkót kapott ajándékba, most már csak a havat várjuk vissza!

Erős legény

Csani rájött, hogy ő tulajdonképpen erős. Ez abban nyilvánul meg, hogy szeret mostanában erőteljesen földhöz csapkodni dolgokat, legyen az játék vagy éppen apa egere.Nos, sokatmondó, ha elárulom, hogy Endre egy új egeret kért idén karácsonyra.

Az erőfitogtatást a minap Csanád összekapcsolta az indulataival is. Ebédhez készülődve nagy nehezen betuszkoltam az etetőszékbe egy kapálózó, tiltakozó gyereket, majd kezébe adtam egy mandarint, hogy bírja azt a pár másodpercet, amíg hozom az ebédet. Alig fordultam sarkon, Csani azzal a lendülettel utánam vágta a mandarint. Mikor visszafordultam, azért ott bujkált a szemében, a huncutság hogy most vajon haragudni fogok vagy jó fej leszek. Hát lehet neki ellenállni?

Fogmosás

Csanád egyre gyakrabban utánoz minket. Bizony kezdhetünk vigyázni, mit csinálhatunk és mit nem az ő jelenlétében. Ilyen utánozás folyományaként bővült új elemmel az esti rituálénk, mégpedig a fogmosással. Nagyon komolyan veszi a feladatot Csani. Nézi az apját, lesi a technikát, forgatja a fogkefét ide-oda és rángatja ki-be. Nagyon ügyesen csinálja!

Judit néni látogatóban

Egyik kolléganőm varrt Csaninak egy aprócska mackót, amit születése napján szívesen oda is adott volna a Kismesternek, de ő a Tropicarium után beájult az autóban. Így a macit csak mi vehettük át, viszont e kedvességért cserébe szívesen invitáltuk egyik estére.

Jucite jött is hétfő délután, s igazán nagy meglepetést szerzett: Csana a maci mellé kapott még egy lovacskát is, illetve egy szuper-spéci gyűrűsmappát (saját varrású, kisautós borítóval!!!), amiben a kisded iratait őrizhetjük.

Annak ellenére, hogy Csanád manapság az idegenekkel elég kimért, Judittal nagy játékba fogott. El is röppent másfél óra, észre se vettük:

Közgazdászként csak annyit mondhatok: Judit gyakran látott vendég lesz a háznál – sok ajándékot hozott, Csanád számára kedves játszópartnernek mutatkozott, s mindeközben alig fogyasztott :-)

Nagycsaládi szülinapozás

Vasárnap tartottuk Csanád nagycsaládi születésnapi köszöntését. Itt voltak a nagyszülők, nagynénik, nagybácsik és a nagyobbik unokatesó. Keresztanyuék és a kis unokatesó - igazoltan persze - hiányoztak a szó mindkét értelmében.
Mondják, hogy a gyerek az 1 éves szülinapját még nem fogja fel igazán. Nos, volt egy pillanat, amikor Csanika szemébe nézve, egészen biztos voltam benne, hogy tudja és érzi, hogy most őt ünnepeljük: amikor meggyújtottuk a gyertyát a tortáján és énekeltünk neki. Nézett hol a tortájára, hol rám, hol pedig körbe a rokonságra és picit zavarban is volt, szerényen mosolygott. Csani tortájára ezúttal sok-sok kölesgolyót tettem díszítésnek, így sikerült némi érdeklődést kicsikarnom belőle, amely addig tartott, amíg a kölesgolyó el nem fogyott. Az ajándékokban a legizgalmasabb természetesen a csomagolás volt, élvezettel bontogatott. Másnap azért szépen, akkurátusan végigleltározta az új játékait. Pontosan tudta, melyiket kapta előző nap, egytől egyig megvizsgálta őket.Az eseményről íme egy fotókollázs:(Csanád jókedvét picit beárnyékolta a krupp, ami sajnos újra kijött. Ezúttal már jobban tudtuk, mit is kell csinálnunk és sikerült az ugató köhögést 1 éjszakára minimalizálnunk, maradt viszont a hurutos köhögés, ami azért szintén aggasztóan fullasztja szegénykét.)

Csanád-Csongor csúcs

Ma végre létrejött Csanád és Csongor csúcstalálkozója. Sajnos Csani betegsége miatt nemigen tudtunk menni Ritáékhoz, így már nagyon kíváncsiak voltunk egymásra. Amíg Csongi aludt, Csani lebirkózta rég nem látott keresztanyukáját, majd rámolásba és leltározásba fogott:"Hékás, ez véletlenül nem az én mózesem?":(Mindenki megnyugtatására mondom, Csongi ekkor épp nem tartózkodott a mózesben.)

Csanit a kis szuszogó csomagocska még nem nagyon izgatta, inkább a járulékos elemek kötötték le, úgymint zenélő játék a kiságy szélén, vagy keresztapu füldugója (hmmm az minek is?) az éjjeliszekrényen. Azért volt egy-két érdeklődő pillantás:(Na jó, bevallom, az utolsó kép kis csalással készült, a kép elkészültének érdekében Csongi mellé tettük a füldugót :)
Viktor próbált dolgozni, de Csanádnak is gépezhetnékje támadt:

Elterelő hadműveletként Viktor hozott neki egy klaviatúrát és egy egeret:Néhány percig ez is megtette, de aztán nem volt mit tenni, lóvá tette a keresztapját:Mindezalatt Csongi szép komótosan megvacsorált, majd dolga végeztével szépen elszunyókált:

Magyar narancs

Papáéknál egyik reggel Csanád új célpontot talált magának az étkezőasztalon. Gondoltuk, hadd tapasztaljon a gyerek, elvégre is "A legjobb iskola a tapasztalás!" Valami turpisságot már az elején sejtett, mert már előre fintorgott. Aztán győzött a kíváncsiság:

Első születésnapom krónikája

Már reggel sejtettem, hogy különleges nap lehet ez a mai. Apa itthon maradt, pedig kedd van. Aztán 10:21-kor (asszem akkor láttam meg a napvilágot) elénekeltek nekem egy szép dalt a TV alatti zenedoboz segítségével. Nagyon tetszett, szórtam is nekik a mosolyt bőven, ők meg csak néztek rám és egymásra fátyolos tekintettel. Aztán beültünk apu űrkompjába és elmentünk egy helyre, ahol rengeteg akvárium volt. Számtalan színes halat láttam, csak tátottam a szám és nem győztem kapkodni a fejem. Izgalmamban azt sem tudtam hova nézzek, merre vitessem magam anyuékkal. Ide-oda mutogatással próbáltam terelgetni őket, nehezen bírták a tempót.Sokféle halat láttam, kicsit és nagyot, szürkét és tarkabarkát, kövéret és laposat. A legeslegizgalmasabb az a rész volt, ahol bementünk egy alagútba és a fejünk felett is úszkáltak a nagy halak. Olyan volt, mintha mi is bent lettünk volna egy nagy akváriumban:1 óra elteltével úgy éreztem, hogy a temérdek újdonság nem is fér el a fejemben, muszáj egyet aludnom rá. Otthon alvás után folytatódott a különleges napom. Anyu sütött nekem tortát. Legjobban a színes golyócskák és az az ormányos, nagyfülű izé izgatott rajta. Volt rajta gyertya is, apu megmutatta, hogyan kell elfújni. Nagyon megfigyeltem ám:Anyu direkt olyan tortát sütött, amit én is megehetek. Oda is tették elém, nagy naivan gondolták, majd jól belemalackodok. Én azonban azzal a lendülettel félretoltam és kölesgolyóért reklamáltam. Holnap azért majd udvariasságból megkóstolom. Estére nagyon elfáradtam az ünneplésben, így hamar ágyba bújtam. Anyu, apu, köszönöm nektek ezt a szép napot!

A várva várt...

...Mikulás végre hozzánk is megérkezett. A hosszú várakozásnak meglett a gyümölcse, akarom mondani csomagja. Volt nagy közös bontogatás:Öröm és izgalom...És hát némi döbbenet. De Mikulás, a virgácsot most miért?

Na kislány, kipróbálod?

Vasárnap este Csanád és Julcsi együtt várták a Mikulást. Hosszú volt ám a várakozás, addig is Csanád gyakorolta a csajozós figurát és felvágott Julcsinak a gombnyomogatós tudományával.

Na figyu Julcsi, ezt a gombot itt meg kell nyomni Mézi hasán:De koncentrálni kell ám, mert csak az alsó gomb a nyerő:Hallod, hogy kacag Mézi?Na kislány, kipróbálod?

Fehérvári napok avagy a kékszeműek együtt gyógyulnak

Endrének külföldre kellett utaznia szerdától vasárnapig, persze Murphy alapján az ilyen kötelező programok is akkor jönnek, amikor nagyon nem kellene. Csanád még nem gyógyult meg teljesen, nem akartam egyedül maradni vele, mert ott volt bennem a félsz, hogy mi van, ha megint kórházba kell vinni... Felpakoltam hát Csanát és lementünk a nagymamáékhoz Székesfehérvárra. Dániel papának éppen a hét elején volt sérvműtétje és csütörtökön már haza is engedték lábadozni. Csanád a bohóckodásával lelkiekben mindenképpen pozitív hatással volt a gyógyulására. De nagyon résen kellett ám lenni, mert a papának emelnie nem szabad, és bizony Csanád nagyon felkéretőzős mostanában, a papa meg lágyszívű és nehezen tud neki ellenállni. Így esett, hogy két beteget istápoltunk, ebéd után szépen ment mindkettő alukálni :))Csanád a nagyit is rendesen igénybe vette, mindig megvolt a napi edzés:Meglátogattak minket Csöpi néniék is, hoztak Mikulásra könyvet meg szép piros autót:Csaninak a múltkor még nem ért le a lába Julcsi járássegítő kiskocsiján, most meg már próbálta önállóan hajtani magát:Ja, és a fehérvári éjszakák leple alatt növesztettünk egy fogat is, szám szerint a hetediket. A többes szám helytálló, én álmosan szurkoltam.

Advent

A kórházból való hazajövetel estéjén együtt gyújthattuk meg az első gyertyát az adventi koszorúnkon. Csani tavaly már részt vett egy adventi gyertyagyújtáson (a harmadikon), de akkor még passzív szereplőként békésen szundított a mózeskosarában.Most igen eleven és érdeklődő volt, mindjárt neki is ugrott a lángnak, de hamar realizálta, hogy az bizony süt.
Békés adventi készülődést kívánunk mindenkinek!

Altatódal

Mostanában gyakran előfordul, hogy egy felélénkült, dajdajozó manót kellene ágyba terelni, ami elég embert és idegzetet próbáló feladat. Még az alsópáhoki Ringató napokon tanultunk egy remek kis altatódalt. Én eddig nem nagyon hittem, hogy gyereket el lehet ilyennel altatni, pedig tényleg!! Monoton hangon, suttogva skandáljuk és Csani egyszer csak elkezd csendesedni, majd a pillák ereszkedni kezdenek. Az igaz, hogy Csani adrenalin szintjétől függően az ismétlések száma 10 és 100 között szóródik, de a lényeg, hogy működik! Íme a vers, szeretettel ajánljuk mindenkinek:

Weöres Sándor: Legyen álmod...

Takaród hadd igazítsam,
Puha párnád kisimítsam,
Legyen álmod kerek erdő,
Madaras rét, bokor-ernyő.

Újra itthon!

Annak ellenére, hogy Csanád gyógyultságát 90%-osnak látta, az osztályos orvos vasárnap délben úgy döntött, hogy hazaenged minket, mert nagyobb a felülfertőződés kockázata, mint a visszaesésé. Ezért én nagyon hálás vagyok neki, rettegtem, hogy betegebben megyünk haza, mint jöttünk. (Ez rám egyébként igaz is, ez alatt a két nap alatt teljesen leamortizálódtam egészségileg.) Persze azért a lelkünkre kötötte, hogy irány vissza, ha visszaesik Csani. A kórházban töltött két nap rövidnek tűnik, de nekem egy örökkévalóság volt. Nagyon féltem, hogy nem fog tudni aludni odabent Csanád, mert itthon a teljes csöndhöz van szokva. Na ez ügyben alaposan meglepett. Annak ellenére, hogy éjjel nappal minimum egy baba üvöltött a folyosón, valamint a 17 hónapos szobatársunk folyamatos köhögőrohamokat produkált, majd hajnal 1-től 3-ig kisebb nagyobb megszakításokkal nyafogott, Csanád szépen aludt egy moccanás nélkül. 2x felkelt minden éjjel, de 5 perc szopi után már ismét durmolt. A másik, amiben nagyon jó fiú volt és hálás vagyok érte, az a napközbeni játék. Féltem, hogy leszünk el egész nap, ha nem mászhat a földön, mint itthon. Nos, játszott a saját kiságyában, orvosi műszereket szerelt le a falról,leltároztunk neszesszert a fotelben, és a folyosói 3-4 járókát is végigpróbáltuk. Aztán, ha már ezek nem kötötték le, akkor jött a babaerszény, ami nagyon jó szolgálatot tett (irigyelték is a kismamák :). Ebben ücsörgött Csani és, mint egy kis főnök, mutogatott jobbra-balra, hogy mit szeretne megszemlélni. Kapcsolgattunk villanykapcsolókat, kinéztünk az összes lehetséges ablakon. Etetés közben a párásítókészülék ki-bekapcsolgatása biztosította Csanád türelmét a falatozáshoz.
Itthon egész éjjel megy a sós pára a szobájában, hőmérsékletben lementünk 19 fokra és még mindig vele alszom. Még gyógyulnia kell, de nagyon jó, hogy itthon vagyunk!

Küzdőszellem

A szombat délután már valamelyest könnyebben telt. Csanád ugyanis észrevette, hogy anya nem teszi le a padlóra, nem fogdozhatja meg a dolgokat, a szájába meg pláne nem vehet semmi. (Mindezeket apa, meg az ő higiéniás agymenése tiltotta meg.) Ez a hely tehát nem kafi.

Nincs más lehetőség, irány haza! Eldöntötte tehát a Mester, hogy gyorsan meggyógyul. Felöltötte karatéjos tekintetét, arcizmai megszilárdultak, száját összeszorította, s meditálni kezdett. (Remélem, később rájön, hogy meditálni ellazultan is lehet - apa, a szerk.) A jelenlévők szerint szeméből elszántság tükröződött: Ennek megfelelően állapota gyors javulásnak indult, köhögése rohamosan tisztult, s hangja is egyre kevésbé hasonlít Charliéra.
Hajrá, kicsi Csanád, csak így tovább!

Várlak haza!

Bethesda

Mikor végre beértünk a kórházba, azonnal fogadtak minket, már a betegfeltételes kiáltott egyet az egyik vizsgáló felé, hogy "kruppos érkezett!" Ez, ha lehetett, még jobban megijesztett minket, hiszen ez azt jelentette, ez a krupp tényleg veszélyes tud lenni. Az is mellbevágott minket, hogy az ügyeletes doktornő közölte velünk, hogy vasárnapig mindenképp bent kell maradnunk. A csecsemőosztályon várt még Csanira néhány kellemetlen vizsgálat és vérvétel, amitől jól fel is zaklatódott szegénykém.

Kapott mindjárt egy 5 perces, gyógyszeres hideg párát, amitől szintén vigasztalhatatlan volt. Endre hazaszaladt a legszükségesebb holmijainkért, addig Csani ki sem szállt az ölemből.

2 ágyas baba-mama szobába kerültünk. Éjjel sokat köhögött, ennek ellenére jól aludt Csanád. A nővérek, orvosok nagyon rendesek és a sorstársak is normálisak szerencsére. Egy kivétel ez alól egy bizonyos Brendon anyukája, aki teljesen kiborítja a nővéreket és akinek nemzetiségbeli hovatartozását a kisgyermek neve alapján nem nehéz kitalálni. Csanád jól viseli eddig a napot, jó nagyot alszik (így tudom írni ezt a bejegyzést a mobilomba), egyedül a hideg pára nem lett még mindig a kedvence, ráadásul már 10 percig kell csinálni/alkalom. Ezen kívül van orr- és arcüreg szívás és valamit be szoktak fújni a torkába is. Reméljük holnap pozitív választ kapunk a hazamenetelre!