Újra itthon!

Annak ellenére, hogy Csanád gyógyultságát 90%-osnak látta, az osztályos orvos vasárnap délben úgy döntött, hogy hazaenged minket, mert nagyobb a felülfertőződés kockázata, mint a visszaesésé. Ezért én nagyon hálás vagyok neki, rettegtem, hogy betegebben megyünk haza, mint jöttünk. (Ez rám egyébként igaz is, ez alatt a két nap alatt teljesen leamortizálódtam egészségileg.) Persze azért a lelkünkre kötötte, hogy irány vissza, ha visszaesik Csani. A kórházban töltött két nap rövidnek tűnik, de nekem egy örökkévalóság volt. Nagyon féltem, hogy nem fog tudni aludni odabent Csanád, mert itthon a teljes csöndhöz van szokva. Na ez ügyben alaposan meglepett. Annak ellenére, hogy éjjel nappal minimum egy baba üvöltött a folyosón, valamint a 17 hónapos szobatársunk folyamatos köhögőrohamokat produkált, majd hajnal 1-től 3-ig kisebb nagyobb megszakításokkal nyafogott, Csanád szépen aludt egy moccanás nélkül. 2x felkelt minden éjjel, de 5 perc szopi után már ismét durmolt. A másik, amiben nagyon jó fiú volt és hálás vagyok érte, az a napközbeni játék. Féltem, hogy leszünk el egész nap, ha nem mászhat a földön, mint itthon. Nos, játszott a saját kiságyában, orvosi műszereket szerelt le a falról,leltároztunk neszesszert a fotelben, és a folyosói 3-4 járókát is végigpróbáltuk. Aztán, ha már ezek nem kötötték le, akkor jött a babaerszény, ami nagyon jó szolgálatot tett (irigyelték is a kismamák :). Ebben ücsörgött Csani és, mint egy kis főnök, mutogatott jobbra-balra, hogy mit szeretne megszemlélni. Kapcsolgattunk villanykapcsolókat, kinéztünk az összes lehetséges ablakon. Etetés közben a párásítókészülék ki-bekapcsolgatása biztosította Csanád türelmét a falatozáshoz.
Itthon egész éjjel megy a sós pára a szobájában, hőmérsékletben lementünk 19 fokra és még mindig vele alszom. Még gyógyulnia kell, de nagyon jó, hogy itthon vagyunk!

Küzdőszellem

A szombat délután már valamelyest könnyebben telt. Csanád ugyanis észrevette, hogy anya nem teszi le a padlóra, nem fogdozhatja meg a dolgokat, a szájába meg pláne nem vehet semmi. (Mindezeket apa, meg az ő higiéniás agymenése tiltotta meg.) Ez a hely tehát nem kafi.

Nincs más lehetőség, irány haza! Eldöntötte tehát a Mester, hogy gyorsan meggyógyul. Felöltötte karatéjos tekintetét, arcizmai megszilárdultak, száját összeszorította, s meditálni kezdett. (Remélem, később rájön, hogy meditálni ellazultan is lehet - apa, a szerk.) A jelenlévők szerint szeméből elszántság tükröződött: Ennek megfelelően állapota gyors javulásnak indult, köhögése rohamosan tisztult, s hangja is egyre kevésbé hasonlít Charliéra.
Hajrá, kicsi Csanád, csak így tovább!

Várlak haza!

Bethesda

Mikor végre beértünk a kórházba, azonnal fogadtak minket, már a betegfeltételes kiáltott egyet az egyik vizsgáló felé, hogy "kruppos érkezett!" Ez, ha lehetett, még jobban megijesztett minket, hiszen ez azt jelentette, ez a krupp tényleg veszélyes tud lenni. Az is mellbevágott minket, hogy az ügyeletes doktornő közölte velünk, hogy vasárnapig mindenképp bent kell maradnunk. A csecsemőosztályon várt még Csanira néhány kellemetlen vizsgálat és vérvétel, amitől jól fel is zaklatódott szegénykém.

Kapott mindjárt egy 5 perces, gyógyszeres hideg párát, amitől szintén vigasztalhatatlan volt. Endre hazaszaladt a legszükségesebb holmijainkért, addig Csani ki sem szállt az ölemből.

2 ágyas baba-mama szobába kerültünk. Éjjel sokat köhögött, ennek ellenére jól aludt Csanád. A nővérek, orvosok nagyon rendesek és a sorstársak is normálisak szerencsére. Egy kivétel ez alól egy bizonyos Brendon anyukája, aki teljesen kiborítja a nővéreket és akinek nemzetiségbeli hovatartozását a kisgyermek neve alapján nem nehéz kitalálni. Csanád jól viseli eddig a napot, jó nagyot alszik (így tudom írni ezt a bejegyzést a mobilomba), egyedül a hideg pára nem lett még mindig a kedvence, ráadásul már 10 percig kell csinálni/alkalom. Ezen kívül van orr- és arcüreg szívás és valamit be szoktak fújni a torkába is. Reméljük holnap pozitív választ kapunk a hazamenetelre!

Krupp

Eddig elkerülték Csanádot a betegségek, a náthán kívül nem volt semmi baja. Na most aztán bekezdtünk, mindjárt egy nagyon ijesztő betegséggel, a kruppal. Aki szülőként átélte, az pontosan tudja miről beszélünk, a Dart Vader-től kölcsönzött légzéstechnika elég ijesztő, fulladozni látni a kisgyermeked pedig egyenesen sokkoló élmény. Kedden kezdődött alig hallható rekedséggel. Éjjel már többször fókaszerű köhögésre ébredtünk, így reggel kihívtuk a háziorvosunkat. Jött a határozott diagnózis: Csani kruppos. Hogy mitől? Mindenképp kell hozzá hajlam, ami nálunk megvan. Endre gyermekkori asztmában szenvedett, ikertestvére, Adél pedig kruppos volt. Ezt a hajlamot tudja előhozni akár egy nátha, egy kis megfázás vagy egy vírusfertőzés. De nem is kell feltétlen ilyen előzmény, elég egy szmogos, fullasztó időjárás is. Csaninak picit piros volt a torka, ez indíthatta el a folyamatot.

Kaptunk gyógyszereket és cseppeket, kúpokat, valamint instrukciókat, hogy mit kell tenni, ha vészhelyzet van. A lényeg a HIDEG. Folyamatos hidegpárásítás, hideg levegő, hideg víz. Ha ezek nem segítenek, akkor szteroidos kúp, ha az sem, akkor irány a kórház. Pénteken napközben befulladt egyszer Csani, majd a délutáni alvás közben még egyszer, ami már a hidegre sem csillapodott. Ijedtünkben a szteroidos kúpot kihagytuk, irány a Bethesda Gyermekkórház! Idegállapotunk fokozásaképpen a péntek délutáni dugóban...

Hab(os) fürdő

Csani fürdetéséről már értekeztünk itt a blogon több ízben is. A nagy fürdőkádban való fürdetés továbbra is nagy kihívást jelent számunkra, mivel Csani előszeretettel álldogál a kádban. Mit álldogál, nyomul és kepeszt! Ahogy Endre szokott fogalmazni, minden este egy óriási sikerélmény és egyben megkönnyebbülés, ha sikerül baleset nélkül abszolválni a feladatot. Persze vehetnénk csúszásgátlót a kád aljába, de az túl evidens lenne. (Az igazsághoz hozzátartozik, hogy bizony idő hiányában még mindig nem sikerült megvásárolni a kiszemelt darabot.) Alternatív megoldásképpen ötöltük ki a habfürdőt, hogy az majd milyen jól leköti és legfőképpen ülő pozícióban tartja Csanit. Az elmélet részben bejött, lényegesen javult a menedzselhető kategóriába tartozó fürdetések statisztikája. Imádja markolászni és két tenyérrel csapkodni a habpamacsokat......megkeresni a hab alatt rejtőző játékokat:És hát valahogy így nézhet ki egy kölyökmikulás fürdőzés közben:

BREAKING NEWS: Csongor megszületett!

Tegnap este, november 19-én 22 óra tájban megszületett Csanád második unokatestvére, Csongor! Még kerek 1 hónapja lett volna odabent, de ő úgy döntött inkább körülnézne idekint. Sokat és sokan izgultunk érte, sajnos már az első CTG vizsgálat eredménye sem tetszett a hozzáértőknek, így a második alkalommal már nem eresztették el a kórházból Csani keresztanyukáját. Csongor szép kis formás baba, 51 cm, 2580 gramm és nagyon nagy hanggal adta a világ tudtára, hogy ő bizony fázik idekint:Csanád nagyon jó fej volt, tudta, hogy anyának el kell mennie, ugyanis néhány dolgot gyorsan be kellett még vinni a kórházba. Pikk-pakk el tudtam altatni és átaludta az egész éjszakát, észre sem vette, hogy közben elosontam otthonról.

Isten hozott kicsi Csongor!

Klausztrofóbia

Marciéknál előkerült egy érdekes játék, az alagút, amiről Kriszti már értekezett a blogján. Gondoltuk kipróbáljuk, átmászik-e rajta Csani. Marci hiába prezentálta neki több ízben, hiába vetettem be szó szerint a henger közepére Lecsó patkányt, Csaninak esze ágában sem volt bemenni. Csak durcásan ült, majd elmenekült.Így a kísérlet Csaninál sem hozta a várt eredményt, mint ahogy Marcinál sem, miszerint a császáros babák nem másznak át rajta.
De azért erről eszembe jutott a gyógytornászunk, Anikó hipotézise is. Ő a múltkor megkérdezte, milyen volt a szülésem. Elmondtam neki, hogy a kitolási szakasz az átlagos fél óra helyett nekem 1 órásra sikeredett, illetve a szülészorvosom utólag elárulta, hogy a végén már beavatkozáson gondolkodott, olyannyira nehezen bújt ki Csani. Anikó mesélte, hogy ezt a pszichológusok összefüggésbe szokták hozni azzal, hogy Csani nem bír sokáig egy helyben megmaradni, nem szeret pl. ölben ücsörögni és sok-sok hónapnyi tornára járás alatt sem sikerült a Huple-ban fél percnél hosszabb ideig tartani. Hát ez is egy elmélet. Nyilván vannak ellenpéldák is, meg hát ott vannak a személyiségbeli, habitusbeli különbözőségek, a genetikáról már nem is beszélve. Én magam is irtózok a szűk helyektől mind a mai napig, pedig könnyen szült meg anyukám. Most akkor mi van?

Marciéknál

5 hónapja voltunk Marciéknál látogatóban, akkor még csak ide oda gurultak a manók, korlátozottan tudtak játszani. Most aztán volt nagy nyüzsgés! Marci udvarias vendéglátóhoz méltóan megmutatta Csanádnak a birodalmát. Nézd Csani innen szoktam szemlélni az utca forgalmát:Marci a játékait is megosztotta Csanival. Időnként azért visszakért 1-1 darabot, de a nagyfiúk által edzett Csani zokszó nélkül udvariasan visszaadott mindent a gazdájának.

Marci és Csani közösen költötték el ebédjüket is:Marci fogacskák nélkül is kiválóan eleszegeti a spagettit. Úgy beszippantja, mint a nagyok! Bezzeg Csani 6 foggal sem kér a darabos kajából (kivétel ez alól a kenyér és a kölesgolyó), de ez egy külön történet.
Marci az elején még bizalmatlan volt velem, de a nap végére haverok lettünk:
Lea kutya egész nap a kanapén szundított, nem sok érdeklődést mutatott Csani irányába, bár egyszer pelenkacserénél azért szagmintát vett.A fiúk nemsokára 1 évesek lesznek! Hihetetlen!

Papa köszöntés

Dániel nagypapát családi körben köszöntöttük fel múlt hétvégén. Egyik fülét névnapja, a másikat pedig születésnapja alkalmából húztuk meg, ugyanis éppen Imre napon született. Meg is örökítettük a Dániel fiúkat íziben:

Csani nagyon sokat erősödött az utóbbi időben és csupa energia mostanában. Ezt a meredek, magas lépcsőt egymás után háromszor is megmászta és persze megmászatta a nagymamát is, aki féltve óvta lépéseit.

Vigyori

Csanád arcjátéka időről időre megújul. Régebben ha rámosolyogtunk, viszonozta a mosolyt. Mostanában azonban már ő kezdeményezi a kommunikációt. Ha például ne adj' isten nem rá figyelek éppen, akkor odajön hozzám, belehajol az arcomba és belevigyorog. Hogy kitől tanulta ezt az orrfelhúzós rosszcsont vigyort, amihez még sündisznó szuszogás és fogcsikorgatás is szokott társulni, azt nem tudjuk. Mi tényleg nem így szoktunk!

DJ Csana

Csanád egyik kedvenc napi rutinja, hogy kipakolja a TV állvány jobb oldali szekrényét. (A baloldalit is pakolná, de azt én nem szeretném, így rafinált barikádokkal védem.) A jobboldali szekrényben Endre tart mindenféle kütyüket, ilyen-olyan kábeleket, kazettákat, amiket Csanád minden nap akkurátusan kipakol (persze szigorú szülői felügyelet mellett, a belegabalyodásokat elkerülendő), mi pedig este szépen visszapakoljuk. Másnap, mint az aranyhalacska az akváriumban, Csani rácsodálkozik, hogy "Jééé, itt egy jó kis szekrény tele mindenféle újdonsággal, rámoljuk ki!". Az alábbi képen Csanád az egyik kedvenc darabjával látható:

Triangulum Einstand

A Ringató napokról nemrég számoltunk be itt a blogon. A fiúk azóta reklámarcok lettek, felkerültek a Ringató honlapjára is!

Ráadásul a Ringatósok fotósa volt olyan kedves, hogy elküldte nekünk emailben a Csanádról készült legjobb fotókat, így Csanád triangulum rablása is megörökíttetett az utókor számára, íme:

1. Hadd nézzem már meg közelebbről:2. Lécci-lécci:3. Enyém:4. De most miért nem szól olyan szépen?5. Ha visszaadom, megint csilingelsz vele?

Mindenszentek

A Mindenszentek napját Székesfehérvárott töltöttük. Bizony nem könnyű egy majdnem 11 hónapossal az ilyenkor megszokott programot, azaz a temetőlátogatásokat teljesíteni. Náthás is szegény már 2 hete, meg aztán nem olyan mókás neki ki-beszállni félóránként az autóshordozóból. A babakocsi elvitele két okból fel sem merült: egyrészt a temetők nem igazán babakocsi barátak, másrészt az új, 7 személyes családi autónk 1 fő híján majdnem teljes kapacitáskihasználtsággal futott, a fennmaradó csomagtér meg kellett a koszorúknak. Az első két mécsesgyújtáson Csanád is részt vett, kb. addig volt szép napos idő. Csani a papa öléből elmélyülten szemlélte a történéseket a dédnagymama sírjánál.

Csani születése óta a rokonlátogatásokkal bizony csehül állunk. Meglátogattuk hát Zsóka nénit is, akivel Csani hihetetlen gyorsan megtalálta a hangot. Nemhiába, van neki már nyolc unokája!Persze volt két klaviatúrája is, amit püfölni lehetett :)