Áldott Karácsonyt!

Minden kedves családtagunknak, barátunknak és olvasónknak áldott Karácsonyt és nyugodalmas pihenést kívánunk!

Mikulás

Idei Mikulásos kalandjaink - a tavalyihoz hasonlóan - nem kezdődtek túl biztatóan. A Csillagvárban, ahová sóbarlangba járunk a gyerekekkel, szokott fel alá cirkálni egy csizmás kandúr cukorkás kosárral a kezében. A gyerekek állítólag odavannak érte, nem így a mi Csanádunk. Csani ijesztőnek találja ezt a hatalmas, nagyfejű kandúrt. A Csillagvárba csak úgy léphetünk be, ha előzetesen belesek, majd megadom a jelet, hogy tiszta a levegő. De hogy is jön a csizmás kandúr a Mikuláshoz? A csizmás kandúr december 6-án Mikulássá változott, Csani pedig meglátva a Mikulást rutinszerűen ugrott sikítva a nyakamba. Egy órányi sóbarlangozás után sikerült meggyőzni, hogy jó fej ez a Mikulás és csak neki szeretne kedveskedni egy kis ajándékkal. A meggyőzéshez nagyban hozzájárult, hogy Imre papáék felhívtak minket közben boldog Mikulást kívánni és mit ad isten épp náluk volt a Mikulás, aki telefonvégre kapta Csanit. Telefonon bátran ment a beszélgetés vele, még dalt is énekelt neki Csani. Sóbarlang után elindultunk hát megkeresni a Csillagvár Mikulását. Meg is találtuk, Csani megilletődötten ugyan, de szépen bemutatkozott neki. Miután kapott egy szaloncukrot, olyan jó fej testvér volt, hogy a kisöcsinek is kért egyet. Mindezek után az ovis Mikulás és anya munkahelyi Mikulása már sima ügy volt, bátran társalgott velük Csani. A WING-es Mikulás előtt meg egyenesen be is égetett minket. A Mikulás feltette ugyanis a kérdést, hogy "Ugye otthon már mindenkinél járt a Mikulás?". A gyerekek kórusban válaszoltak, hogy "Igeeeen!", de abban a pillanatban, hogy elcsendesültek, Csani felállt és ártatlanul közölte, hogy "Én nem kaptam semmit!". Endrével vörös fejjel bizonygattuk a Mikulásnak, hogy dehogynem kapott a gyerek csomagot, ne tessék már feltételezni ilyesmit. Íme a képes bizonyítékok:

Este kifényesítettük a csizmákat, kitettük az ajtó elé, tele is lett minden jóval. Szabi is nagyon örült a csomagjának, fel is kapta nagy ambiciózusan és el akart vele szaladni, de lehúzta a súlya.
A közös bontogatás pillanatai, míg Csani már a szalaggal bíbelődik, Szabi még a problémafelmérés és fókuszálás fázisában van:Egyesek már csemegéznek, mások még mindig kitartóan bontogatnak:
Végül apa megszánta a kisebbiket, aki végre hozzájutott a zsákmányhoz:

Csanád 3 éves

Három éves lett a nagyfiú! Eredetileg úgy gondoltuk, hogy a napján, december 8-án szűk családi körben együtt ünnepelünk, de aztán - mivel szombaton úgyis nagycsaládi ünnepséget terveztünk és az oviban minden szülinapost felköszöntenek a társai - mégis az oviban töltötte a napot. Előre izgultam, hogy milyen tortát süssek, ami ízlik a gyerekeknek, amikor is felvilágosítottak, hogy az oviba nem lehet ám csak úgy saját sütésű tortát vinni, csak igazolással ellátott, cukrászdai torta vihető mindenféle egészségügyi előírásokból kifolyólag. Ebéd után köszöntötték Csanit a gyerekek. Az óvónéninket felfegyvereztem a fényképezőnkkel, hogy dokumentálja az eseményeket.

Ez a plakát fogadott minket reggel az ajtón:Szilvi, az óvónénink elmondása szerint Csani nagyon boldog volt, hogy a marcipán gőzmozdony csak az övé és senki más nem fogja megenni. A biztonság kedvéért végigkérdezte név szerint is, hogy "ugye Zselyke se fogja megenni?" és "Dorci se fogja megenni?" és "Mártuska néni (=délutános dadus) se fogja megenni?". Miután megnyugtató válaszokat kapott, jól megrágcsálta a kis mozdonyt. Ez a kép nem túl éles, de a boldogság látszik Csani arcán:

A fújás nagyon megy már:Az oviban Csani elég sok csibészséget tanul a többiektől, ami némileg rá is fér, nehogy már túl jó gyerek legyen. Némelyik új szokása azonban elég zavaró (pl. orrlyukak szimultán tágítása 2 ujjal), vagy akár életveszélyes is tud lenni (pl. bohóckodás falattal a szájban), ezeken főleg Endre szokta nagyon felhúzni magát. A rossz szokásokat aztán rendre egy Ágoston nevű kisfiúra szokta testálni, hogy biztos tőle tanulja, mert ő egy igazi kis csibész. Így lett szegény Ágostonból nálunk szállóige. De most megtört a jég, ezzel a csoport fotóval sikerült Endrét megenyhítenem Ágoston irányába. Elvégre is a legfontosabb, hogy jó barátok, még ha néha csibészséget is tanul tőle Csani. Ő az ott, Csani mellett balról, a Thomasos pólóban.

Yoda mester

Szabi kapott a szülinapjára egy jó meleg (nem utolsó sorban Bob mesteres, bár ez inkább Csaninak érdekes egyelőre) fürdőköntöst. Fürdés után ugyanis előszeretettel szökik meg az öltözködés elől és csattogja körbe a lakást pucéran. Na jó, kicsit nagy még rá, de majd belenő. Kis Yoda mester:

Adventi kalendárium

Áldom az eszem, hogy anno Csanival a pocakomban még utolsó napokban készítettem egy adventi kalendáriumot. Most nem lett volna rá időm, pedig szerettem volna egy újat, mert ezen túl kicsik a zsebek, két lurkónak való meglepi nem nagyon fér bele. Szabi most még nem reklamál érte, illetve bőven boldog egy kölesgolyóval, így idén még elég ez a naptár.

A zsebek előzetes feltöltésével kapcsolatban volt egy kis koncepcionális vitánk. A kalendárium lényegében a várakozásról szól, minden nap kinyitunk egyetlen egy ablakot és megnézzük a tartalmát. De hogy várjunk el egy háromévestől türelmet és várakozást, hogyan magyarázzuk meg neki, hogy december 1-én nem nézzük meg az összes zsebet, még "anya kezéből sem" és "messziről sem", mert akkor mi lesz a hátralévő napokon a meglepetés? A választ advent első napján egy kisebbfajta hiszti kíséretében megkaptuk: sehogy! A zsebek átmenetileg kiürítve, minden nap csak az aktuális zsebet töltik meg az angyalkák.
A gyerekeknek új kalendárium ugyan nem készült, de Endrének csináltam egy nagyon egyszerűt, egy szalag, ajándékkísérő karácsonyi kártyák és némi dekoráció segítségével (a faliszőnyeg nem része a kalendáriumnak): A kártyák minden napra tartogatnak egy közös programot vagy egy kényeztető meglepit. Eddig pl. volt forró csokizás, fénykép nézegetés és egy - a kevéske közös szabadidő folyományaként - két részletben lebonyolított sakkpartink, ami még mindig nincs lejátszva :-)
Második adventi fotónk, ezúttal én fotóztam:

Másodiknak lenni

Második gyereknek lenni számtalan könnyebbséggel jár. (Persze nehézséggel is, de ez a bejegyzés most nem erről szól.) Nap mint nap megállapítom, hogy Szabi mennyire másképp áll a dolgokhoz, mint Csani. Könnyű neki, van egy bátyja, akitől látja a mintát, akitől el lehet lesni a know how-t. Szabinál ezért nincs és nem is volt különösebb küzdelem a fogmosással,

vagy például a gyógyszerbevétellel. Az orrcseppet, D-vitamint például kifejezetten várja, de a legnagyobb perverziója a szemcseppnél mutatkozik meg: cseppentés után még dajdajozik is örömében.Az orrszívás ugyan az elején torkaszakadtából üvöltős, gyerek kezét-lábát lefogós program volt, aztán rájöttünk, hogy nem az orrszívás, hanem a lefogás ellen van kifogása. Azóta magának nyomja a sós orrsprayt és ügyesen odatartja az orrát az akcióhoz. A porszívóból kiáramló meleg levegő taperolásával szokta megkoronázni az eseményt. Az orrát egyébként már a zsebkendőbe is fújja. Úgy saccolom, a bilizéssel sem lesz gond majd.

Advent

Adventi készülődésünk része volt a közös adventi koszorú készítés. Csanit nem kellett noszogatni, hogy segítsen, a ragasztópisztoly elég nagy motivációs erőnek bizonyult:

A gyertyagyújtás és Szabi rácsodálkozó szemei:

Ezúton üzennénk a Jézuskának, hogy kérünk szépen fényképezőállványt Karácsonyra, hogy teljes legyen a család az ilyen meghitt fotókon:

Békés, boldog adventet kívánunk mindenkinek!

Papa 60 éves

November 5-én ünnepelte Imre papa a 60. születésnapját. A tortafújás segéderővel:Adélt is köszöntöttük utólagosan:

A család...

...és a huncut banda:

Viszlát bili

Még most is rácsodálkozok, hogy hogy lehet néhány nap alatt szobatisztává egy gyerek, aki korábban 3 évig pelusba vécézett. Az egyetlen dolog, ami ilyenkor az ámulatomból visszaránt a nyers (és nem éppen rózsaillatú) valóságba, az a bili. Kövezzetek meg, de szerintem nem sok gusztustalanabb dolog létezik a bilinél. A gondom nem a tartalmával van, hiszen azt a pelusba már volt időm megszokni. A nehézség a tisztán tartásával, pontosabban a higiénikus tisztán tartásával van. Nem tudom ugyanis úgy kiönteni, kimosni, hogy a tartalma ne fröccsenne ide-oda, a mosdókagylóba, vécé peremére, környékére, a fürdőszobaszőnyegre, minden egyes bilizés után meg nem szívesen takarítok, fertőtlenítek komplett fürdőszobát. A bili elhagyásával már próbálkoztunk, de Csani a bilit preferálta a nagy vécével szemben. Egy hete azonban, amikor hazalátogattunk Debrecenbe, kapóra jött, hogy véletlenül itthon hagytuk a bilit, Marika mamának meg csak vécészűkítője volt otthon. Csani kérte ugyan a bilit, de hamar elfogadta, hogy mamának nincs. Mikor hazaértünk, gyorsan eldugtam a bilit és azóta is így végzi a dolgát. Persze, ha nagydolog van, valami játék vagy könyv mindig kell a kezébe.

Halloween és Márton nap

Ja, hogy majd egy hónapos késésben vagyunk az eseményekkel? Jól látjátok, de hát ez van. Most is itt van a nyakamon három beteg csávó, ebből a középső csak taknyos-köhögős (egyelőre), a legkisebb és a legnagyobb pedig a taknyos-köhögős mellé még fosós-hányós is.

Ez a halloween dolog nekünk egészen idáig kimaradt az életünkből, illetve kimerült a sütőtök mindenféle formában való fogyasztásában. A tökfaragósdit nem éreztük magunkénak, idegen szokás volt számunkra. Aztán Csaniék a családi napköziben faragtak két töklámpást és miután Csani csillogó szemekkel mesélte és mutatta nekem, mikor mentem érte, elhatároztuk, hogy készítünk neki egy saját töklámpást. Persze már későn kaptunk észbe, a boltokban, zöldségeseknél már kiürültek az addig roskadásig teli dísztök standok. Imre papa a Metroból még tudott szerezni egyet, egyetlen szépséghibája, hogy elég hosszúkás alakja volt. Valószínű ezért is maradt meg szegénykém utolsó darabnak. Endre azért egy nagyon vidám kis töklámpást faragott belőle:

Egy másik, hozzánk sokkal inkább közelebb álló hagyománynak is hódoltak az oviban. Készítettek kis lámpásokat és Márton napi lámpás felvonulást tartottak sötétedéskor. Mindenféle libás dalokat énekeltek, körjátékokat játszottak és minket szülőket is megvendégeltek egy jó kis lilahagymás, libazsíros kenyérre forró teával. Csani nagyon ügyesen énekelte a dalokat, főleg azt, amelyik angolul volt. A sötét miatt ott fotókat nem készítettünk, de itthon megörökítettük Csanit az ő kis lámpásával:

Csana mesél

Csani nagyon szeret mesét hallgatni. Szinte mindig, mindenhol olvasni kell neki, lehetőleg ugyanazt többször egymás után. Memorizál ilyenkor, hogy aztán ő mesélhessen nekünk:

Bikal

Endre szülinapi ajándéka egy 3 napos családi pihenés (nevezzük inkább kimozdulásnak) volt a bikali Puchner birtokon. A boldog szülinapos:Szállásunknak nem a kastélyt, hanem a számunkra sokkal hangulatosabb, középkori hangulatú udvarházat választottuk:

Csaninak külön kis hálófülkéje nagyon hangulatos volt, imádtak benne hancúrozni Szabival: A kastélyszálló kertje és a környék is varázslatos:

A kastélyt is bejártuk, négykézláb:

A hely vonzerejét azonban számunkra nem is a kastélyszálló, hanem a szomszédos középkori élménybirtok adta. Úgy gondoltuk Csanádnak ez hatalmas élmény lesz igazi lovagokkal, és lovagi játékokkal. A reneszánsz élménybirtok lényegében egy miniatűr skanzen korhű falusi portákkal, kézművesekkel:

Csani ez alatt a pár nap alatt bizony becsajozott. Csengével kézen fogva andalogtak a macskaköves kis utcákon, nagyon cukik voltak:

A birtokon van egy állatsimogató is, Csani aktívan részt vett az állatok etetésében:

A fenti kollázs bal alsó képén szereplő csacsi fiúcska nagyon bohókás volt, amint kieresztették a karámból, elkezdett körbe-körbe rohangálni közöttünk, ide-oda szökellt és a hátsó lábaival a levegőbe rugdosott. Miután azonban engem kis híján hátba rúgott, sietősen odébbálltunk.
A céhes mestereket, kézműveseket is megcsodálta Csani, hihetetlenül érdeklődő volt. A kovács munkáját például lépésről lépésre megfigyelte, majd elmesélte nekünk. A korongozást itt is kipróbálta. A feladata az volt, hogy jól meggyúrja, előkészítse az agyagot a formázáshoz, majd pedig a korongot pörgette ügyesen. A gyurmázásnál a néni meg is állapította, hogy menedzser lesz a gyerekből, miután néhány percnyi gyúrás után elmondta nekem a feladatot, majd kiadta az ukázt, hogy gyúrjam.

A program része volt egy madaras bemutató is (lásd fenti kollázs jobb alsó képe). Egyszerre volt gyönyörű, tekintélyt parancsoló és félelmetes, ahogyan a vadászsólyom elszállt a nézősereg feje felett, majd leszállt közéjük. Endre ezért a fotóért nagyon megdolgozott:

Az élménybirtok netovábbja Csanádnak kétségtelenül a lovagi torna volt. "Páncél csörren, kardom csillan...":A lelátó egyik legifjabb tagja:

A szállás és az élménybirtok is várakozáson felüli, csak ajánlani tudjuk mindenkinek, kisgyerekeseknek pedig egyenesen kötelező!

Csongor keresztelője

Ismét egy szép, ámde felelősségteljes feladatot kaptunk az élettől: Csongor keresztszülői lettünk. Csongort október elején keresztelték a káposztásmegyeri református közösség újonnan megépült templomában. Nekünk, katolikusoknak érdekes volt a szertartás, amely mind felépítésében, mind hangulatában homlokegyenest más volt, mint a mienk.
A készülődés pillanatai, avagy "Na jó, kössétek rám azt a csokornyakkendőt is!"

András lelkész:

Rejtély (vagy stílszerűen isteni csoda), de az örökmozgó Csongi egy pisszenés és mocorgás nélkül végigállta a keresztelési szertartást mellettünk.

Ma született bárányka (mármint a kisebbik :)

Flóra, a másodunokatesó már inkább a folyosón bulizott:

Két család:

A következő esemény nálam duplán kiverte a biztosítékot, de hát lágyszívű a gyerek apja:
Októberben fagyi!!!??? Ráadásul ünneplősben csoki!!!???

Őszi kirándulások: Városliget

Október elején készültek ezek a képek a Városligetben. Délelőtt a Vajdahunyad várát és parkját jártuk be keresztül kasul Marika mamával, majd rövid játszóterezés után az állatkertben töltöttük a délutánt.

Kacsaetetés, perecezés, játszótér:

Az állatkertben Szabi aludt egy hatalmasat. Mindeközben Csani elképesztő bátorságról tett tanúbizonyságot. Bemászott a krokodil szájába,elefántot etetett,és a zebrától sem riadt vissza, pedig a fogait látván azon még én is elgondolkodtam volna.Szabika a zsiráftól totál lefagyott (és ahogy a zsiráfot elnézem ő is Szabitól), ekkora állatot ő még bizony nem látott: