Hasmars

A kis haspókunkat elkapta a hasmars. Az elején még nem gyanakodtam, mert még sohasem volt neki és azért egyszer-egyszer előfordul, attól függően is, hogy mit eszik. De aztán csak nem múlt és tegnap már nyűgös és bújós is volt, illetve este komplett át kellett öltöztetnem tetőtől talpig a manót. Reggel fel is hívtam a dokit, nem volt meglepve, fosós-hányós járvány van. Kiadta az ukázt: itatni, diétáztatni (krumpli, répa, alma, banán, kifli, keksz és semmi tejtermék) és pótolni a kiürült ásványi anyagokat, sókat. 3 szert ajánlott, az egyikre mondta, hogy elég nehéz beadni gyerekeknek, mert nagyon rossz íze van, de azért próbálkozzak kitartóan, mert az lenne a legfontosabb. Azt a stratégiát választottam, hogy Csanit az ölembe ültettem és szépen együtt elkevertük a port a vízben (imád keverni-kavarni). És láss csodát, megitta a kis drágám! Mondjuk az előző blogbejegyzésem fényében ez lehet, hogy nem is olyan nagy csoda :)

Egyébként járvány ide vagy oda, nekem van egy másik, sokkal erősebb gyanúm. Csani ugyanis a napokban kezdett el homokozni és ezt egyértelműen össze tudom kapcsolni a hasmenés kezdetével, illetve más gyerek is küzd a problémával. Csani kapott a napokban egy homokozó szettet, már kezdett ciki lenni, hogy mindig a másét használja. Na szóval Csani lelkesen gyúrja, markolja a homokot és bármennyire vigyáz az ember, óhatatlan, hogy be ne nyalja, ha mást nem is, de a piszkos kezét. Márpedig a lakótelepi homokozó nem a debreceni Ötholdas pagony, nem őrzik, és bizony kutyáknak, macskáknak sem tilos a bemenet. A következményeket az olvasó fantáziájára bízom. A lakóparki kismamák körében fel is vetettem, hogy mit szólnának egy közös kasszás teljes homokcseréhez és egy takaróponyva beszerzéséhez gyermekeink egészségének védelme érdekében. Egyelőre még gyűjtöm a támogatókat.