Savanyú a szőlő

Csanád afférja a szőlővel egy debreceni piknik alkalmával esett meg. A szűnni nem akaró érdeklődést látván, nagyi arra biztatott bennünket, ugyan adjunk már egy pár szem szőlőt kóstolóba a kis Mesternek.Csani itt már sejtette, hogy csőbe húzták...... hát nem pont erre az ízre számított:E galád tett nem maradhat megtorlatlanul, a kis Mester azonnal lekaratézta a felbújtót. Hadzsime!!!

Rokonok

Csaninak Debrecenben óriási kényeztetésben volt része, mint ahogy az a nagymamáktól megszokott:Nem is vesztegette a drága időt, reggel az itthon szokásosnál 1-1,5 órával korábban ébredt a kómás szülők legnagyobb örömére. Reggeli életkép a nagyival (a szülők nem voltak kameraképes állapotban):Na persze, ő délutánonként behozta az lemaradást, hatalmasakat durmolt és vigyorogva ébredt:Papával is sokat bohóckodtunk, mert hát ő egy vidám ember:

Csani bemutatkozott a Bara-Kovács családnak is. Mariann másodunokatestvérem, 3 gyermekes anyukaként sok-sok babaholmival és számos jótanáccsal látott már el. Ja, és a nagyi náluk végezte el a nagymamaképzőt summa cum laude :

Pénteken Konyárra mentünk, megnéztük a legkisebb Pálfit is, a 2,5 hónapos Zsoltikát, aki többnyire végigszunyálta látogatásunkat.A szombat délutánt keresztszüleimmel töltöttük. Együtt mutattuk meg Csaninak a debreceni Nagyerdő nevezetességeit. Így a csónakázótavat:Hogy a kultúra se maradjon ki, a Wass Albert emlékszobrot:

A Debreceni Egyetemet:És természetesen az újonnan kapott játékokat is felavattuk:

Debrecenbe kéne menni...

...mondogattuk már régóta, na de aztán augusztus 20-ra Csanád ellátogatott szülővárosomba a Pálfi nagyszülőkhöz. Nagyon sűrű volt a program, mindenki látni szerette volna Csanit, illetve mi is szerettük volna megmutatni Csaninak a híres debreceni virágkarnevált. Ez utóbbi kicsit nehezen jött össze, az úrfi ugyanis a virágkocsi kiállítás nyitvatartási idejéhez igazította a nappali alvását, így egyrészt már csak integettünk az elvonuló kocsiknak, másrészt esztétikailag sem volt akkora élmény: Görög Zita helyett 4 biztonsági ember ült a virágkocsin. Mentségükre legyen mondva, kedvesen integettek:

Csani még mindig nagyon álmos volt, még Mézga Gézáék sem villanyozták fel:

Még egy esélyt kaptunk, másnap a főtéren is kiállították a kocsikat.Csani itt már nagyobb érdeklődést tanusított, kiváncsian tapogatta, milyen is egy virágkocsi:A virágkarnevál nyertes kocsija a Lúdas Matyi virágkompozíció lett Bajnai Gordonra hajazó libatolvaj földesúrral:A mi kedvencünk a Süsü......illetve a nálunk sokszor elhangzó "Volt egy török Mehemed" című mese lett:

Sok mozgáshoz kell az erő

Minden apuka elfogult a kisfiával szemben. Minden apuka számára az ő gyermeke a legszebb, legokosabb, legügyesebb. Minden apuka szeret dicsekedni.
Ezért Ti, kedves szülők, akiknek gyermeke ide-oda nézelődik, hadonászik, leveri a tányért, alig-alig fogad el egy-egy falatot, úgy kell beleimádkozni az ételt, stb. engedjétek meg nekem, hogy bemutassam: hogyan eszik az én fiam.

Üldögélek-dülöngélek

Csani a négykézlábra emelkedéssel párhuzamosan az üléssel is próbálkozik. Nem tudatos ez, inkább véletlen, amikor is négykézláb elveszíti egy pillanatra az egyensúlyát és lehuppan a popsira. Ezzel a hason babakocsikázásnak is lőttek, ugyanis a négykézlábon nyomulás miatt kezdett életveszélyessé válni.

Felavattuk hát a babakocsink sportrészét és azóta - dülöngélést elkerülendő kissé kipárnázva - így sétálunk. Csaninak ismét egy új perspektíva ez a világról:A másik kritikus tevékenység az etetés. Korábban a autóshordozóban etettem Csanit, de mivel az valahol a fekvés és az ülés között tartja a babát, Csani egyre kevésbé tolerálta. Etetés közben ide-oda tekergett, a főzelék mindenhova ment csak épp a rendeltetésnek megfelelő helyre nem. Ezt megunva akviráltunk egy etetőszéket. A prototípust még Dániel nagyiéknál tesztelte Csani és nagyon szépen evett benne.

Az összeszerelés a férfiak dolga:Kész!!...és a felavatás pillanatai:

Hajam

Csani születésekor sem volt valami hajasbaba, majd 1 hónaposan az a kevés is kihullott a feje tetején, ami volt, így lett ő Mézga Géza:

Noha hajnövesztésben oldalt még mindig le van maradva, a feje tetején azért kezdi utolérni születéskori önmagát és ezt ő is felfedezte. Ez abban nyilvánul meg, hogy szopizás közben simogatja a fejét és az ujjaival szálazza a hajszálait. (Ebben a tevékenységében egyébként rám ütött, én is állandóan a hajamat birizgálom.) Az egész hajsimogatásban az a legaranyosabb, hogy a kis kezével épphogy eléri a feje búbját, hiszen a babáknak még aránytalanul rövid a karja. Ekkora ni:

Jaj úgy élvezem én a strandot...

Múlt héten néhány napot Dániel nagyiéknál töltöttünk. Ha pedig Székesfehérvár, akkor Balaton: megmutattuk Csaninak milyen is a magyar tenger! Hatalmas vizet ugyan már látott a Velencei tónál, de itt - kihasználva a bababarát, sekély, homokos, siófoki partot - valamelyest testközelbe is került vele. A nagy találkozás vegyes érzelmekkel töltötte el a kisembert.
Érdekes volt lábbal locsipocsizni a homokos vízben:

...de Csani úgy gondolta, ez az élmény egyelőre épp elegendő neki, beljebb inkább ne menjünk:Pedig a család összes tagja lelkesen próbálkozott "Na majd én!" csatakiáltással:Végül Csani ellenérzéseit senkinek sem sikerült megtörnie, így lelki békéjének megőrzése érdekében gyorsan szárazra vittük és kapott egy kis anyu testközelséget:

A nap hátralévő része szárazedzéssel telt...

Estére annyira elfáradt Csani, hogy az autóhoz menet egy pillanat alatt elszunnyadt a nagyi ölében:Vizes kalandunk után reméljük azért nem fogja a gyereket egy életen át kísérni a víziszony.

Hinta-palinta

A napokban Krisztával úgy gondoltuk, hogy Csana már elég nagy fiú a hintázáshoz: nem csak azért, mert napról napra ügyesebben ül, de a hintázás az egyensúlyérzéket is kiválóan fejleszti.

Hát volt nagy meglepetés! Na, nem az, Csanád nem hajtotta magát azonnal az égig, de finoman kifejezve sem volt szüksége a ráhangolódásra. Álljanak itt az első másodpercek tanulságul:

Nem hiába mondják: egy újszülöttnek minden vicc új... De egy kicsit komolyabban: Azt szeretem különösen ebben a pici emberben, hogy ilyen könnyű neki örömet okoznii és ennyire őszintén fejezi ki az érzelmeit.

Vertikális expanzió

Csana vertikális expanzióba fogott. Erről még biztosan sokat, különböző megközelítésben fogunk értekezni, mert hol az örömtől (sikerek), hol a kétségbeeséstől (balesetek) tudnánk zokogni, de jöjjön most egy rövid előzetes - egy felülési próbálkozás:

Locspocs

A következő napokban igyekszünk néhány videofelvételt publikálni. Van ebben némi lemaradásunk, mivel Endre a videók szerkesztésének a mindentudója és hát ő most van szabadságon.

Csanád fürdetése egészen kb. 1 hónappal ezelőttig a saját szobájában zajlott. Mígnem egyik este akkora pacsálást csapott - mindezt faarccal - , hogy a szőnyegből csavarni lehetett a vizet. Másnap még tettünk egy próbát, felcsavartuk a szőnyeget, a kamerát beélesítettük, a végeredményt lásd itt:

Harmadnap már nem próbálkoztunk, átköltöztünk a fürdőszobába...

Velencei tónál

Kihasználva, hogy apa végre szabadságon van és az időjárás is bababarát - azaz nincs kutya meleg, csak kellemes, napsütéses idő - délutánonként összekaptuk a kis családot és leugrottunk Agárdra. Hogy mivel is tudja agyonütni az időt a Velencei tónál egy ilyen kisember?

Mondjuk nyálcsorgatással:Mindenféle egészségtelen büfékaja fogyasztásával:

Desszertnek csokis keksz zabálással:Csak, hogy a zöld is meglegyen, falevél kóstolgatással:Öblítésképpen sörözéssel:Bohóckodással anyával-apával:Hegymászással:Na, ide jöjjünk máskor is!

Római parton

Csanád múlt vasárnap úgy döntött, hogy kellene egyet hekkezni a Rómain. Nagy nehezen engedtünk a kölöknek, hadd lásson má' világot. Kedvenc Bíbic büfénkbe tértünk be:A hekket váltott műszakban fogyasztottuk, mint kiderült, Csanádnak ez csak ürügyként szolgált. Sokkal jobban érdekelte a Duna......meg a kacsák......meg a sokféle népek, akik mind-mind megmosolyogták hasonfekvős pozitúránkat.