Megérkezett Matyi!

Szeptember 29-én 17:59 perckor 55 cm-el és 3300 grammal világra jött Tóth Mátyás Viktor! Anya és fia mindketten jól vannak. Matyi hihetetlen tempóban gyarapszik, 1 hét alatt már hízott fél kilót! A Pálfi nagyszülők Matyi érkezésével immáron 4 fiú unokával büszkélkedhetnek, dehát így van ez jól két leánygyermek után. :-)

Ritáéknak ezúton is kívánunk nagyon sok boldogságot, örömöt, egészséget és sok-sok erőt a nehézségek leküzdéséhez! Isten hozott a nagyvilágban kicsi Mátyás!

Kreatív játékok

Csanira mindig is igaz volt, hogy nem játékokkal szeretett leginkább játszani, hanem mindig talált magának olyan tárgyakat, eszközöket, amikkel jól elvolt már kiskorában is, úgymint az üres PET palack vagy a borosüveg dugója. Mivel nagyon szereti a zenét és a hangszereket, a névnapja előtt gondolkodtunk, hogy veszünk neki egy játék dobszerkót. Amellett, hogy magunkra (és a szomszédokra) nézve kissé mazochista gondolat volt ez, még drága mulatság is lett volna és Csani kreativitását elnézve felesleges is. Dobozokban meg bővelkedünk amúgy is:

Ezek pedig itt csónakosok, aki nem látná:

 Ezek pedig teknősök, akik nagyon komolyan veszik a teknőslétet:

Sűrű szeptember

Több oka van annak, hogy kevesebbet írok manapság. Egyrészt az egyik számítógépünk szétszerelt állapotban van egy ideje, így nem férek hozzá sajnos a fotóinkhoz, na jó, ez a kisebbik ok. A nagyobbik az, hogy közel 4 év itthonlét után ismét munkába álltam. A gyed lejártával terveztük, hogy megpróbálok részmunkaidőben dolgozni december, január magasságában, ennek megfelelően Szabolcs is felvételt nyert a bölcsibe novemberi kezdéssel. Aztán jött egy lehetőség, ami annyira ideálisnak tűnt, hogy nem utasíthattam vissza. A munkahelyem 5 percre van tőlünk és 2 percre az ovitól és bölcsitől. Mindemellett tekintettel a gyerekekre lehetőséget kaptam a részmunkaidőre és a távmunka lehetőségét is biztosították. Az egyetlen bökkenő az volt, hogy nekik azonnal kellettem, nem tudtak várni decemberig. Így lett a szeptemberünk az év eddigi leghúzósabb hónapja: egymás után két gyereket kellett beszoktatnom az oviba, bölcsibe úgy, hogy közben már dolgozni is be kellett járnom. Csanád nagyon könnyedén beszokott, amint azt már írtuk is. Szabolcssal a bölcsikezdés előtti két hétben eljártam heti 1-2 délelőttöt úgynevezett játszóbölcsibe, hogy megismerje, hová is fog járni és milyen a bölcsis környezet. Ez ilyen szülős program, járnak oda olyanok, akik bölcsibe készülnek, de olyanok is, akik csak kimozdulni vágynak az otthoni környezetből. Szabi nagyon jól érezte magát itt, tetszettek neki a bölcsis játékok, különösen ez a kőkorszaki autó (alul lábbal hajtható), amihez még benzinkút is tartozik.

  

Szabi babázik:

 

Ami kétségtelenül a legjobban tetszett neki az a tízórai és az ebéd. Mikor begurították a tálalókocsit, ő volt az első, aki, mint a kisangyal leült a kisszékre és szépen, önállóan elfogyasztotta, amit elé raktak. A tízóraira kapott gyümölcsléből ötször, az ebédből háromszor kért repetát. A gondozónéni már biztos azt gondolta, hogy itthon éheztetjük ezt a gyereket, de aki ismeri Szabit az tudja, hogy igen jó étvágya van.

 

A bölcsis beszoktatást 2 héttel Csani ovikezdése  után, szeptember közepén kezdtük.

Kákájni akajom!

 Második gyerek lévén, Szabolcs elég korán el kezdett érdeklődni a pelenkán kívüli lét iránt. Nagyjából nyáron kezdődött ez, amikor a Balatonnál rendszeresen látta Csanit, hogy a fa tövében végzi a kisdolgát. Onnantól kezdve rituálévá vált számára, hogy amint kijöttünk a vízből és levettük a fürdőnadrágját, már szaladt is a fához és várta a csorgást.

Eleinte ez nem jött, de aztán ráérzett, hogy is működik ez és ment, mint a karikacsapás. Célzás még nincsen, egyelőre folyik mindenfelé, aminek folynia kell. Aztán itthon sem tört meg a lendület. Peluslevétel után rendszerint bejelenti, hogy "kákájni akajom", ami igazából a pisilést jelenti nála. Rá is ültetjük a vécére (állva még nem éri fel),

 és szépen megy minden, sőt már tartani is sikerül neki a kisdolgát, ha picit várnia kell a sorára. Szóval alakul a szobatisztaság!

Csanád óvodás lett

 Csanád már nagyon várta az óvodát, júliusban, a családi napköziben töltött utolsó napjain, minden reggel megkérdezte, hogy akkor most a "nagy oviba" megyünk-e. Augusztus utolsó hetében Csani óvodája, az Almáskert óvoda szervezett egy játszódélelőttöt, ahová csak az új kisgyerekeket hívták meg szülőstől, hogy megismerkedjenek az óvodával és az óvónénikkel. Csani nagyon jól érezte magát, már aznap ott akart aludni. Az óvónénik, Marianna néni és Gabi néni, ezt látván javasolták is, hogy ne húzzuk el a beszoktatást, ha maradni akar a gyerek hétfőn is, akkor töltse ott nyugodtan az egész napot, könnyebb a beszokás, ha egyből ott alszik. Igazuk is lett. Csani szeptember első hétfőjén, rá nem jellemzően úgy pattant ki az ágyból reggel, mint a golyó, mikor ébresztettem, hogy megyünk a nagy oviba. 

Indulás előtt a büszke, de álmos óvodás:

 

Megérkeztünk:

Aranyos meglepetés rajzocska fogadott minket a bejárati ajtónál, rajta az 5 csoport állatkája, akik köszöntik az újakat:

A süni csoport újoncai:

 Az első napja Csaninak remekül telt. Igazából kb. fél órát maradtam vele ott, abból is 20 percet már elárvulva, mert Csani vígan játszott a csoportszobában. Amikor el akartam köszönni, akkor persze maradásra bírt, de ha maradtam, nem foglalkozott velem. Aztán fél óra után Csani odajött hozzám az óvónénivel kézen fogva, hogy "Anya, most már menjél el!" Egyik szemem sírt, a másik nevetett. Nevetett, hiszen ilyen nagy és önálló fiam van, másrészt sírt, hogy ilyen gyorsan elröpült ez a pár esztendő vele.

Az óvónénik egész nap kattintgattak és ezért borzasztó hálásak vagyunk nekik, hisz így mi, szülők is bepillantást nyerhettünk Csanád első ovis napjába.

Játék bent, 

és az udvaron:

Ebéd:

 

Altatás, Gabi néni simogatással próbálkozott:

Az alvás az oviban sem az erőssége Csaninak, ő az egyetlen, aki nem alszik. Az óvónénik szerencsére nem csinálnak belőle gondot, Csani azért csendes pihenőzik, valamennyit így is pihen. Péntekre aztán már olyan fáradt volt, hogy megadta magát és elaludt. A második héten már 2 nap aludt, úgyhogy azt hittük javuló a tendencia, de mostanra inkább stagnálunk. Mondjuk úgy, hogy többet nem alszik, mint igen. Pedig Marianna néni már kifejlesztett egy olyan szuper hátvakaró technikát, amit Endrének is el kellett sajátítania tőle az esti altatási rituálénkhoz.

Az ovikezdés összességében teljesen flottul ment. Két hétig egy könnycseppet sem ejtett, a beszoktatást lezártnak tekintettük. Aztán a harmadik héten Endre vitte hétfőn oviba Csanit (már alig várta, hogy ő vihesse oviba), ám az elválás meglehetősen sírósra sikerült, szó szerint le kellett fejteni Csanit Endre nyakáról, hogy indulhasson dolgozni. Mikor ez a műsor ment másnap is, Endre szegény kezdte magára venni a dolgot. Harmadnap aztán én vittem és nálam is sírás lett a vége. Persze azt hozzá kell tegyem, hogy fél perces sírásról van szó, érdekes módon, ahogy kiléptünk az ajtón és nem látott már minket, azonnal abbahagyta. Az óvónénik szerint ez normális, addigra múlt el az újdonság varázsa és esett le neki, hogy mi a pálya: végérvényesen nagy óvodás lett. Szerencsére csak pár napig tartott ez a sírós reggeli elválás, mostanra már ismét vidáman szalad a társaihoz reggel.

Nyárzáró kerti parti

Immáron hagyománnyá avanzsált az etyeki nyárzáró kerti parti Vikiéknél. Egyre nagyobb a gyereksereg az egyetemi baráti körben, úgy tűnik a magyar népesség fogyása nem rajtunk múlik. Idén óriási volt a hőség, így a programban a medence parti is szerepelt.

 Szabolcs úgy vetette bele magát a parányi felfújható kismedencébe, mint aki napok óta nem látott vizet. (Igaz, az állán lévő seb miatt elég sokáig vissza kellett fogni a pancsolástól.) Az első beugrása konkrétan egy akkora hasas volt a 20 centis vízbe, hogy mindenkibe belefagyott a szó,

de ő vígan fölállt és indián csatakiáltásokkal ("éjjá, éjjá, éjjá") - és némi "Hajrá Dani"-zással - kísérve folytatta a pancsit:

 Lujza nem maradt szárazon, de jól állta a sarat, akarom mondani a vizet:

 

Csani is megtalálta Vikiék kertjében a kedvenc játékát, a locsolócsövet, ám erről rövid úton le kellett állítani, mert már vízben úszott a kert hátsó része.Maradt a száraz gyakorlatozás. A tűzoltó osztag, Csani Bálinttal:
Kicsi a rakás, mieink a zöld pólósok:
Birtokba vettük a hintát:
Szabi a gyűrűn meglepően hosszan bírt lógni, közben végig kacagott, annyira tetszett neki. Ami az evést illeti, jól fogyasztottak a srácok Viki finomságaiból és Sanyi bácsi csülök főztjéből is:
A kis házigazdákkal:
Csak lazán, mint akinek bejött az élet:

Új ágy

Mivel Szabi még mindig elég sokat ébred éjszaka, mi pedig már szívesen visszaköltöztünk volna a hálószobánkba, úgy döntöttünk, lecseréljük Szabi ágyát egy nagyfiúsra. Álmában elég forgolódós gyerek ő, gondoltuk, hátha az a gond, hogy túl kicsi az ágy. Meg is érkezett az új szerzemény, a várományosa annak teljes tudatában, hogy az az övé ("enyém ágyam") azon frissiben birtokba is vette. Persze a bátyó sem maradhatott ki a tesztelésből:

A gyerekszoba ezáltal elnyerte a régóta eltervezett formáját és kíváncsian vártuk az első éjszakát. A benne elalvással nem is volt semmi gond, a benne maradással annál inkább. Az éjszakai ébredések nem akarnak megszűnni, valószínűleg ezzel még várnunk kell az összes fog kibújásáig. A 4 szemfogat most növesztjük egyszerre, utána hátravan még a 4 hátsó őrlő. No de visszatérve az éjszakákra, Szabiban fel sem merült, hogy én máshol is alhatok, mint az ő szobájában, így az éjjeli ébredéskor csendben kitotyogott a nappaliban, majd miután realizálta, hogy ott sem vagyok, sőt mi több ott tök sötét van, bömbölésre fogta a dolgot. Ezt eljátszottuk még néhány éjjel, de következőre már rutinosan becsuktuk a nappali ajtót, így a folyosón üvöltött. A hálószobánkban pedig kapcsoltunk éjjeli fényt, gondoltuk a sötétben csak a fényre jön majd, mint a kisbogár. Néhány éjszaka után megtanulta, hol alszom és az éj leple alatt áttrappolt, majd be akart feküdni mellém. Ezt nem akartam, mert annak a híve vagyok, hogy aludjon a szobájában, és inkább én vándorlok, másrészt azt sem akartam, hogy Csani egyedül maradjon a szobájában. Szóval éjjel mindig visszakísérem a helyére és vagy van erőm visszamenni a hálószobába (ha még ébren voltam, akkor van) vagy nincs és ott alszom én is reggelig, közben persze menedzselve a további 3-4 ébredést. Úgy tűnhet, hogy a helyzet változatlan, de azért ez még sincs így: néhány órát alhatok a saját ágyamban nyugiban, mindezt Endre mellett, ami lényegesen mélyebb alvás, mint a gyerekek mellett, feltéve, hogy Endre nem horkol aznap éjjel. :-))

Ui: a változatosság kedvéért tegnap Csani jött át éjjel hamarabb, ellentmondást nem tűrve benyomult közénk és kitúrt a párnámról. Kisvártatva Szabi is ébredt, úgyhogy fogtam a paplanomat és máris megvolt a helycserés támadás.