Régi - új

Csani úgy van a játékaival, hogy egy ideig nem játszik velük, majd egyszer csak újra előveszi és újra felfedezi bennük a korának megfelelő érdekességet. Marcitól kapta ezt a vonatos szettet jó néhány hónapja, sokáig nem nagyon érdekelte, mikor elővettem neki, megnézte egy pillanat alatt aztán továbbállt. A minap viszont ő emelte le a polcról és újra össze kellett neki raknom. Azóta nagy kedvenc, imádja tologatni a "sihuhú"-t és már az etetőszékbe is felkerült 1-2 szerelvény. Már Csongit is bevezette a vonatozás rejtelmeibe, keresztapu legnagyobb örömére, aki már alig várja, hogy ő is vehessen a kisfiának (?) egy ilyen vonatos játékot.A járássegítőnk is csak tologatós járműként funkcionált ezidáig, a hozzá tartozó, nehezékként funkcionáló építőkockákat maximum kidobálta belőle vagy élvezettel lerombolta az általunk épített remekműveket. Egyik reggel viszont elkezdte kipakolni az építőkockákat és mire odanéztünk már a 4. emelet is ott egyensúlyozott az építményen!

Bújós

Csani sokat igényli az ölelgetést, különösen alvás előtt és ébredés után szokott nagyon bújós lenni. Ez a fotó is egy hatalmas délutáni alvás után készült:

Nagy ágyalakítás

A kistesó érkezésével felmerült az ágykérdés. Úgy döntöttünk nem veszünk még egy kiságyat, hanem Csani kap egy új gyerekágyat leesésgátlóval. Ezt viszont a kistesó születése előtt néhány hónappal tervezzük megejteni, hogy ne érezze úgy Csani, hogy a kistestvér elbitorolja az ő ágyát. A szoktatás első lépéseként a rácsos ágyról szereltük le a rácsot. A stratégiánk része volt, hogy Csani apával közösen szerelt, ez remekül bevált! Csani teljes extázisban volt, adogatta a szerszámokat, ő is csavarozott komoly arccal koncentrálva, majd boldogan vetette be magát az "új" ágyikóba. Még most is azt meséli nap mint nap, hogy ő hétvégén apával "fúrta és csavart".Az ágyra szereltünk ugyan leesésgátlót, de ettől vígan tud ki-be mászni Csani. A biztonság kedvéért van egy matrac is az ágy előtt, de ez sem újdonság, mivel az altatási procedúránk miatt (én vagyok az alvós maci, fogjuk egymás kezét, amíg el nem alszik) ez mindig is itt volt. Kicsit féltünk hogy mi lesz, tudjuk-e így altatni, nem akar-e kijönni, de lekopogjuk eddig nem volt gond vele. Egyelőre éjszaka sem jött még át (a tapasztaltabbak szerint ez még 1-2 hónap), és reggel sem. Reggelente Csani mindig halkan szólongat minket az ágyban fekve. Ma reggel is hallottuk a szokásos hangokat a szobából, de nem azt, hogy "anyuka?-apuka?", hanem hogy "autó!". Na ez már gyanús volt. Csani szépen felkapcsolta a villanyt (a kiságyból pont eléri), kimászott az ágyból és az autóival játszott a játékosládánál. Fogalmunk sincs mióta lehetett ébren, a reggelinél mindenesetre gyanúsan ásítozott.

Együtt játszanak

Ismét voltunk babaklubozni, ezúttal Zsófiéknál Veszprémben. Az újdonság benne az volt , hogy a gyerekek elkezdtek egymással játszani, kommunikálni. Igaz ez a kommunikáció időnként játékokon való civakodást jelentett, de azért voltak közös játékok is. Így például Dáviddal,Dalmival és Denével:Mátéval pedig a hűvösebb idő végett száraz edzést tartottak a medencénél. Felfedezték, hogy nem csak pancsolásra lehet azt használni, hanem a szélét kiválóan körbe lehet lovagolni!Még néhány játékos pillanat:És a csajok (+ Ági a kamera túloldalán :)

Kedves

Csani igen kedvesen szólongatja szeretteit. Minket anyukának és apukának hív, meg is szokta mosolyogni mindenki, aki hallja. Ezt egyébként Endrétől tanulhatta el, ő szokta így szólítani a szüleit. Az agárdi kiruccanáskor a nagybátyját örvendeztette meg egy kedves megszólítással. Aznap Csaba volt neki a középpontban, folyton azt leste, hogy hol van, mit csinál, ő is jön-e, ha indultunk. Csani pontosan tudja, hogy Csabának hívják, így is szólította aznapig, de aztán ismét Endre szavaiból kihallott egy neki jobban tetsző megszólítást és létszámellenőrzés gyanánt így szólongatta: Bátyám, bátyám! Zabálnivalóan hangzik ez egy másfél éves szájából!

Apa nevel

Biztos sokan ismeritek ezt a viccet:
- Hová mész Pistike?
- Megyek a cseresznyefára cseresznyét szedni!
- De hát tél van Pistike!
- Tudom... sapka, sál!
Na ez jutott eszembe tegnap este, amikor végignéztem a következő jelenet:

Csani épp a vacsoráját fogyasztotta, mikor apa mellételepedett egy pohár jól megérdemelt sörrel. Csani persze azonnal heves érdeklődést mutatott a habos nedű iránt, rámutatott és kérlelni kezdte az apját:

- Sör! Sör!
- De Csani, ez hideg! - jött a szigorú atyai válasz.

Agárd

Csani az előző esti kukorékolása ellenére nem tudott sokáig aludni reggel a meleg miatt. Családilag úgy döntöttünk Agárdon tartjuk Endre és Csaba névnapi köszöntőjét, a hűs velencei tó partján. Csaninak vettünk egy úszógumit és két karúszót is, de egyiket sem volt hajlandó felvenni: valamiért pici kora óta irtózik a levegővel felfújt dolgoktól, úgymint például a lufitól. Mivel a tó ezen a szakaszon gyorsan mélyül, maradt az atyai ölben való pancsolás.Nem sok esélyt adtuk Csani szabadtéri elaltatásának a sok külső inger miatt, de azért tettünk egy próbát. Szó mi szó, nagypapa lényegesen hamarabb elaludt (merthogy az ügy érdekében mindenki alvást tettetett), de aztán Csani is megadta magát, valószínűleg az előző éjszakai kimaradásnak köszönhetően. Szó szerint elájult és aludt kb. 2 órát.Kellett kis idő utána, amíg ismét felpörgött, addig is kialudt szemekkel merengett mama ölében.

Aida és a kiskakas

Endre névnapja alkalmából színházjegyet kaptunk a Dániel nagyszülőktől a székesfehérvári Aida musical előadásra. Mivel ezt a darabot matiné előadáson nemigen adják, ezért előállt a döntési helyzet: hagyjuk-e a nagyszülőkre Csani altatását? Őszinte leszek, én egy percig sem gondolkodtam rajta (Endre annál inkább), hiszen egyszer ezt is meg kell próbálni, ha másért nem, a kistestvér érkezése miatt. Amikor a várandósságom első trimeszterében beütött a ménkű és kórházban kellett feküdnöm, Csani, ugyan kétszer annyi idő alatt, mint velem, de gond nélkül elaludt Endrével és anyukámmal. Már hogy így hármasban. Gondoltuk néhány hónap elteltével kihagyható a képletből apuka is. Jól felkészültünk, lementünk már délben, hogy a délutáni alvás már Fehérvárott legyen, jól ki is fárasztottuk délután egy kis pancsolással,mindent átgondoltunk, megterveztük, hogy lenne a legjobb Csani szempontjából. El is mondtuk neki, hogy mi lesz a szitu, hogy ne érezze magát cserbenhagyva. Szépen elmentünk az előadásra, ami fantasztikus volt, ezúton is köszönjük az élményt és a közös szabadidőt! Azt nem mondom, hogy nem izgultunk közben, lestük a mobilunk, vártuk az sms-t, hogy "elaludt!", ami aztán csak nem jött. Endre emiatt ismét jobban izgult, mint én, én úgy voltam vele, hogy - ismerve Csani hosszú elalvási szokásait - a nagyszülők tuti bealudtak mellette és ezért nem írnak. No de azért igyekeztünk haza éjféltájt és már messziről láttuk, hogy bizony Dánieléknél ég a világ. Én még ekkor is meg voltam győződve, hogy csak valamelyik nagyszülő kukorékol, de hamarosan előbukkant a mi kis kakasunk az ablakban. Szegénykém nem aludt el nélkülünk, minket várt. Nem is tudtuk hirtelen kit sajnáljunk jobban, Csanikát, aki holt fáradtan, aztán egy perc alatt álomba zuhant a karomban, vagy szegény nagyszülőket, akik mindent megtettek az ügy érdekében és még sem sikerült nekik a hőstett. Én őszintén szólva 80% esélyt adtam az elalvásnak, abszolút optimistán állva a dologhoz. De néhány tényező ellenünk volt, illetve elkövettünk néhány hibát. Egyrészt iszonyú meleg volt a házban, kb. 27-29 fok, emiatt sem tudott elaludni Csani. Másrészt valószínűleg túl sok volt az új tényező, előbb hazai pályán kell megpróbálni az apás, majd a nagyszülős altatást és aztán menni "idegenbe". Harmadrészt még Fehérváron sem a megszokott szobában altattuk Csanit, hanem egy teljesen új szobában, mert azt gondoltuk a leghűvösebbnek. Na ez már valószínűleg túl sok volt Csaninak. Negyedrészt talán még Csaninak is érnie kell ehhez az akcióhoz.És, hogy mit is csinált Csani ezalatt a 3,5 óra alatt? Először is sírás nem volt, de alaposan meg kellett győződni róla, hogy anya-apa tényleg házon kívül van. Még a kertbe is ki kellett vele menni, ahol új szavakat is tanult, úgymint a hold és a csillagok, amit ugyebár nappal lehetetlenség volna!

WING-es talákozások

Kollégáimmal igyekszem itthonról is tartani a kapcsolatot, 3-4 havonta belátogatunk Csanival a munkahelyemre és megmutatjuk mit fejlődtünk. Múlt héten is sort kerítettünk egy látogatásra, jól távol tartottuk őket a munkától néhány órára! Csani az első 5 percben szégyenlősen a lábamhoz simult, majd amikor látta, hogy mindenki örömmel üdvözöl minket, hamar feloldódott és rövidesen úgy elcsatangolt 1-2 kolléganőmet kézen fogva, hogy csak kapkodtam a fejem, hogy hol a gyerek. Kérdezné az ember, hogy mi érdekes van egy ilyen kis embernek egy irodában, hogy órákon át elfoglalja magát. Hát kérem szépen, először is az irodánk dizájnjának köszönhetően sok-sok kavics, fénymásológép, spirálozó és mindenféle irodai berendezés, hatalmas halakkal teli akvárium, kulcsos fiókok tömkelege, kis szekér a nehéz mappák ide-odamozgatásához, padlóba rejtett világítás az étteremben, egyszóval rengeteg új felfedezni való dolog a lelkes kollégákról már nem is beszélve, akik egyfolytában Csani kedvében akartak járni. Az alvással nem volt gondunk délután!

A hozzám hasonlóan szintén otthon babázó kolléganőimmel is tartom a kapcsolatot főként telefonon. Melindával és a most 7 hónapos Szofival találkozni is szoktam időnként, Csongiéktól csak néhány háztömbnyire laknak.Múltkor Meliéknél sikerült összehoznunk egy rövidke találkát Zsuzskával is, és Csongiék is csatlakoztak, nehogy már a csajok túlerőben legyenek!Csani végre a féléves Kírának is udvarolhatott egy kicsit:Kíra hihetetlenül mosolygós, kiegyensúlyozott baba:
Szofi már komoly hölgy, nála már jelentkezik az idegenektől való tartózkodás. Apa karjában persze béke van:Miután Csani megtekintette a kis csajokat, kiosztott néhány simogatást, megállapította, hogy itt kergetőzés még nemigen lesz, így keresnie kell valami alternatív elfoglaltságot. Például tök jó Kírát tolni a babakocsiban, pláne, hogy közben Zsuzska is gyúrhat egy kicsit bicepszre,és Szofi kocsijára is ráfért egy generál szerviz:Jó volt látni a lányokat és a gyerkőcöket így együtt!

Tricikli

A kismotorra Csani - egyelőre úgy tűnik - nem mozdult rá, pedig kortársai már száguldoznak vele. Na de a bicikli, az már igen! Több ízben előfordult már, hogy a játszón el kellett kunyerálnunk a gazdájától és Csani csak rótta a köröket, csak rótta és semmivel nem lehetett lecsábítani az eszközről. Megérett a gondolat, hogy vegyünk egy ilyet Csaninak. A kölcsönjárgányok próbakörei alatt jól kiokosodtam, hogy mire kell odafigyelni a vásárlásnál: a tolórúddal lehetőleg tudjam kormányozni a járgányt, különben össze-vissza kóválygunk vele és legyen lábtartója, amíg Csani el nem éri a pedált és meg nem tanulja hajtani. Ja, és a rezervációs ár nálunk 10e Ft volt, így erősen beszűkült a kínálat. Végül mégis sikerült találnunk a fenti 3 kritériumnak megfelelő darabot, sőt olyan extrákat is kaptunk hozzá, amiről álmodni nem mertünk volna: felhajtható biztonsági keretet, visszapillantó tükröket, első és hátsó csomagtartókat és egy több szólamot is játszó, repülő formájú zenélő konzolt a kormányra. Egyszóval csilivili a járgány és Csani boldogsága határtalan! A gond már csak az, hogy kisebb népharagnak lettünk céltáblája a játszón az anyukák körében, mivel minden gyerek Csani triciklije után hisztizik. Átengedtük ugyan néhány körre nekik, akkor meg összevesztek rajta, hogy ki üljön fel rá. A békesség kedvéért esti program lett a biciklizés. Csani ugyanis alvásilag későn fekvő, későn kelő bagoly típus, így este már szinte egy gyerek sincs kint, mikor mi sétálunk.

Baba

Most, hogy a pocakom mérete már túlnőtt azon a méreten, hogy az emberek 95%-a inkább néz várandósnak, mint jóllakott, önmagát kissé eleresztő, otthon ülő anyukának, Csaninak is egyre többet mondogatjuk, hogy kistesó érkezik, itt nő a pocakban, Csani is itt volt sokáig stb. A védőnőnk mindig mondja, hogy higgyem el, hogy Csani sokkal-sokkal többet megért, mint amit mi gondolnánk. Nem tudom ebből mennyit értett meg, mindenesetre a következő párbeszéd szokott zajlani köztünk:

- Csani, mi van itt?
- Hasa.
- És mi van anya hasában?
- Baba. Ipici. (= icipici)A dilemmám az, hogy ugyan Csani babának hívja a járni még nem tudó pici babákat, de a labdára is pont ugyanezt a szót használja. Még a gömbalak is stimmel, így nem tudni, hogy akkor most szerinte pici baba van a pocakomban, vagy elképzelése szerint egyszerűen lenyeltem egy focilabdát.

Paci

Csani nagy biztonsággal ismer már fel egy csomó háziállatot, úgymint a kacsát (hápi), cicát, kutyát (ez legtöbbször még mindig vau-vau), egeret, bárányt, lovat (paci), bocit, kakast. Azért az extrém méretek még meg tudják téveszteni az érzékeit. A minap séta közben találkoztunk egy dán doggal. Ha valaki esetleg nincs képben kutyafajtákban, a dán dog hatalmas a kutyák között, marmagassága 1 méter is lehet (és akkor még plusz a feje!), és 80 kg körül mozog a súlya egy kifejlett kannak. No, egy ilyen dog tornyosult Csani elé, ő pedig tátott szájjal bámulta, majd rám nézett és közölte, hogy "paci". Végül is az ő perspektívájából ez egy teljesen logikus megállapítás.
Csani egyébként cseppnyi félelem nélkül, nagy erőkkel nyomult a dog felé, alig bírtam visszafogni, és a kutya is heves érdeklődést mutatott Csani iránt. A gazdája ezt félelemnek titulálta, az ő hatalmas dogja bizony fél a gyerekektől. Van is rá oka! Most, hogy Csani a 4 nagy őrlő híján kinövesztette az összes fogát, az elmúlt 1 hétben mindkettőnket megharapott! Csak úgy spontán szeretetből.

Kamilla nézőben

Ágiéknál áprilisban született Bálint kishúga, Kamilla, Csanival meglátogattuk a kis csajt. Kamilla rendes baba módjára aludt, nézelődött, nyöszörgött (tényleg tök diszkréten), evett, aludt és így tovább. Tényleg nagyon jó babának tűnt, és mint megtudtam - akárcsak anno Bálint -, 10 hetes kora óta átalussza az éjszakát. Ezért bevallom mindig is irigyeltem Ágit, remélem a pocaklakónk ellesi a tudományt. Esténként folytatok is beszélgetéseket vele az ügy érdekében.

A nagyfiúk - több-kevesebb sikerrel - gyakorolták kicsit az osztozkodást a játékokon és a toleranciát, például a kismedencében.

"Megöntözlek Csani, el ne hervadjál!""Hékás Bálint, húsvét sincsen, virág sem vagyok!""Hát jó, akkor megöntözöm a bokrokat!"

A csúszdánál csak a létránál volt kisebb méltatlankodás, amúgy a különböző érdeklődés miatt nem volt összetűzés. Csani csúszdázott, Bálint labdát dobált föntről:A homokozóban aztán már szent volt a béke, és még pillangót is csodáltak együtt:Ami pedig Csani és Kamilla viszonyát illeti, Csani már Csongihoz is nagyon kedvesen közelített, így tett Kamillával is. Mikor a karomban tartottam, le kellett guggoljak hozzá, hogy megsimogathassa a buksiját és szerette volna ő is ölbe venni, a hordozóban pedig elkezdte ringatni a kisasszonyt. Biztató ez a jövőre nézve!

Egymástól tanulnak

Mondják, hogy a gyerekek húzzák egymást a tanulásban - és tényleg! Csaninak az evés terén van mit tanulni Julcsitól, nem állunk ugyanis túl jól az önálló evéssel. A kézzel evés az megy, de kanállal még nagyon kezdők vagyunk. Egyrészt Csani érdeklődése az önálló evés iránt elég csekély. Minden jobban érdekli az evésnél, közben a kaját meg valaki valahogy juttassa be a szervezetébe, ő hajlandó ezért madárfióka módjára kitátani a kis száját. Másrészt valószínűleg én is hibás vagyok a történetben, ugyanis a gondolattól is kiver a víz, hogy mi minden lesz főzelékes egy-egy önálló evés alkalmával. Talán túl hamar segítek neki a kanalazásban, ő meg egy idő után úgy van vele, hogy hát akkor csináljad anyukám. A helyzetet súlyosbítja továbbá, hogy Csani utálja az előkét, a vízhatlan fajtákat különösen, azokat azonnal tépi ki a nyakából, és mostanában már a pamutelőkék se mindig húzzák az evés végéig.

Reméltük, hogy a Julcsival való közös étkezés hoz némi javulást. Valahogy így:
1. Na lássuk, hogy is kell ezt csinálni?2. De mi a jó abban, ha folyton egy üres kanalat szopogatok? Látod Julcsi, ez így tuti bejut a pocakomba!3. A levét meg majd anya bekanalazza.A leves persze egy extra nehezített pálya, a sűrűbb dolgokkal azért már jobban állunk, pár kanállal bemegy önállóan, aztán átadja a kanalat és más szórakozás után néz.
A kanalazási leckéért cserébe Csani megmutatta Julcsinak, hogy fogat mosni nem is olyan borzasztó dolog (sőt utána a vízzel öblögetés nagyon jó móka), illetve a közös esti fürdés során prezentálta, hogyan kell önállóan mosakodni. Három testrész megy neki, a pocak, a lábak és a pöcök, ez utóbbi a legalaposabban.

Vadaspark

Münchentől nem messze van egy vadaspark, elvittük ide a gyerekeket egy délelőtt. Julcsi teljes extázisban volt az őzikéktől, csacsiktól, kacsáktól, maciktól. Csani inkább a tisztes távolságot preferálta, helyette Endre etette lelkesen a jószágokat. Azért a medvéket inkább ő is kihagyta.

Csani udvarolt itt egy 3-4 éves forma német kislánynak. A kislány ült egy padon, Csani pedig mosolyogva elkezdte neki hordani a virágokat, leveleket, bogyókat. Igazi kis hercegként viselkedett. Mikor indulnunk kellett, Csani pápát intett neki, ahogy szokott, majd legnagyobb meglepetésünkre szia helyett azt mondta: Tschüss!

Úcsi, Adé és Hatyi

... alias Julcsi, Adél és Matyi voltak a mi vendéglátóink Münchenben a hét második felében. A két gyerkőc között 5 hónap van, de mára teljesen összenőttek, remekül elvoltak. A két gyereknek teljesen pepitában van a napirendje, Julcsi nagyon korán kel, Csani elég későn, ennek megfelelően alakulnak a délutáni és esti lefekvések is. Így azonban, hogy együtt voltak, érdekes volt, hogy mindkét gyerek alkalmazkodott a másikhoz. A reggeli ébredéseket Csani korábbra, Julcsi későbbre hozta és délután is szinte egy időben aludtak. Csaninak egyébként németországi tartózkodásunk alatt szinte soha nem volt gond az alvásával, úgy elnyomta a sok élmény, hogy az itthon megszokott idő töredéke alatt aludt el mindig.
Csaninak itt minden játék új volt, némelyiket, mint például Julcsi vadonatúj triciklijét, rendszeresen ki is sajátította. Ebből kifolyólag aztán persze volt néha egy kis "enyém-tied" harc, de hát ezt is meg kell tanulniuk előbb-utóbb.

Iszonyú meleg napjaink voltak, jólesett a közös pancsolás a kertben. Csani - sajtkukac mivoltához hűen - pancsolt egy kicsit, aztán szaladt 8 kört, játszott mással, majd újra mártózott egy kicsit. Julcsit ehhez képest ki sem lehetett robbantani a medencéből. A végén Adél szinte kiborította Julcsit a fürdővízzel együtt, másképp nem lehetett véget vetni a mókának.A sok közös játéknak reméljük lesz folytatása, ha összejön a nagycsaládi nyaralás!

Persely

Csani nemrég kapott egy autó formájú perselyt Mari nagyitól. Azóta kéri is a belevalót, hogy "péndz-péndz-péndz", amit aztán bedob és kivesz belőle. Mivel Csanika papagáj módjára mindent ismétel utánunk, összekötvén a kellemeset a hasznossal Endrével megbeszéltük, hogy, ha valamelyikünk mond egy csúnya szót, akkor bedob egy százast a perselybe. Ma este Endre Mr. Bean-t megszégyenítő mozdulatsorral eldobott egy szelet dinnyét az étkezőben. Próbálta menteni a szituációt, pingpongozott még egy kicsit vele mielőtt leesett volna, de ezzel csak súlyosbította a helyzetet, hiszen a kapott gellertől vagy három métert csúszott a dinnye a padlón. Hoztam a felmosót, nekikészültem a romeltakarításnak, majd azzal a lendülettel kiborítottam a felmosóvödröt a konyhakőre. Ma este a kis persely rekordhozamot könyvelhetett el.

Dunakavics

A sok egyházi program után, hétfőn Aloissal egy dunai hajókiránduláson is részt vettünk. Kelheimből indultunk, a végállomásunk pedig a weltenburgi kolostor volt. A hajóút elég rövidke volt - mindössze 20 perc - , a természet szépsége azonban kárpótolt minket: hatalmas mészkősziklák között tört itt magának utat a Duna, ez a rész a folyó legszebb szakaszai közé tartozik.A 600-as évek elején alapított kolostort ugyan nem sikerült megnéznünk, de kárpótolt minket az udvarán lévő hatalmas sörkert, ahol még Csani is jóízűen falatozott a weltenburgi kolbászból. A kolostorban 1050-ben indult a sörfőzde, ami mind a mai napig üzemel többszörös világbajnok sörökkel.
Csaninak a legnagyobb élmény azonban kétségtelenül a Duna-parti kavicsozás volt. Kacagva gázolt a hideg Dunába és gyűjtötte-dobálta a kavicsokat. A felhőtlen pacsálás okán a ruhadarabok fokozatosan elkezdtek lekerülni róla, mígnem komplett pelenka és body csere lett a vége a mókának. Szerencsére volt vagy 35 fok árnyékban.