Kínok-bajok

Láttatok már olyan kétévest, aki tökéletesen tisztában van vele, hogyan kell masszírozni egy hasfájós kisbabát? Nos, nekünk van egy ilyen:

Szabi hasfájása nem hogy javult volna a bűvös 3 hónap betöltésével, még rosszabbra fordult. Már nem csak este van hosszú, keserves sírás, hanem napközben is. A védőnő és a gyerekorvos tanácsára felkerestünk egy gasztroenterológust, hogy kizárjuk a szervi, emésztési problémákat. Semmiképp nem szerettük volna kitenni Szabit mindenféle alul-felül szondázós tortúrának, ezért olyan orvost kerestünk, aki ezeket a diagnosztikai eszközöket csak legvégső esetben alkalmazza egy ilyen pici babán. A vizsgálat és konzultáció során az orvos (aki egyébként tényleg hihetetlenül bababarát volt) több problémát is talált, amik külön-külön is megkeseríthetik Szabika mindennapjait, de azért szerencsére idővel maguktól rendeződnek. Például a pocakfájás hátterében ún. bélérési zavar áll, hogy ennek mi az oka, jó kérdés. Örökletesség apai ágon mindenképpen szóba jöhet. Egy másik probléma a reflux, ami összefüggésben lehet Szabi hipotóniájával is. Érdekes volt, hogy a gyógytornászunk is diagnosztizálta a reflux betegséget Szabi hátizmainak állásából. Amint már meséltem, semmilyen szer és diéta nem segít a helyzeten. A doki szerint nyugodtan egyek ezentúl mindent, mert itt bizony csak az idő és a mi türelmünk lesz a gyógyír. Várunk, szurkolunk!

Vécés eset

A szobatisztaság felé haladó út bizony hosszú és rögös. A bilibe pisilés már megy, ha akarjuk, a nagy dolgok terén azonban még nincs előrehaladás. A minap már azt hittük itt az áttörés: Csani a bilibe akart kakilni. Aztán pár perc bilin ücsörgés és koncentrálás után közölte, hogy inkább a nagy vécébe szeretne. Ezen ne múljék:Ücsörgés, koncentrálás, semmi. Leszállás, pelus vissza, pár perc múlva átható kakiszag. Alakul ez Csani!

Küzdjél Szabika!

Néhány hete Szabit is elvittük a Gézengúz Alapítványhoz neurológiai vizsgálatra. Aggasztottak minket a születése közbeni, utáni körülmények, történések, meg szerettünk volna bizonyosodni, hogy nem lett problémája ezekből kifolyólag. A vizsgálat eredménye meg is nyugtatott minket, nincs komoly baj. Alkati hipotóniája van, ami nem lepett meg minket Csani után. A mértéke viszont Csaniénál enyhébb és főként a nyaki és váll izmokra jellemző. Azt már láttuk laikus szemmel is, hogy hasra téve Szabi egyáltalán nem bírja emelni a fejét, márpedig a mozgás-, és ezáltal a szellemi fejlődés alfája lényegében ez volna. A feladat tehát nyakra és vállra gyúrni! A gyógytornász mutatott néhány feladatot, illetve kell néhány alkalommal mennünk kontrollra és új feladatokért. Szerintem egész jól haladunk:Csani jó testvérhez méltón, tőlem eltanulván emígy biztatja hason erőlködő öccsét: "Küzdjél, Szabika, küzdjél!"

Mackófesztivál

Él az a kedves, medvés népi hagyomány, miszerint, ha február másodikán a mackó kijön a barlangjából és meglátja az árnyékát, megijed és gyorsan visszabújik még egy kicsit, mert hosszú még a tél. Nos idén nem nagyon látott árnyékot a medve, közeleg hát a tavasz! Ennek örömére mi is kilátogattunk az állatkertbe nagycsaládilag. A spórolás jegyében és a FÁNK (gy.k. Fővárosi Állat-és Növénykert) által meghirdetett akción felbuzdulva, bőszen gyakoroltuk Csanival a brummogást, hogy az immáron belépőjegy köteles korba lépett csemeténk ingyen mehessen be az állatkertbe. Medvét persze nem láttunk, de zsiráfot majd minden sarkon: Azt kell mondjam, a zsiráf töretlenül tartja magát a dobogó legfelső fokán Csani kedvenc állatai között, kétszer is vissza kellett térnünk hozzájuk etetés végett. A másik népszerű elem ezúttal ez a hatalmas fából faragott szobor lett, melyet Csani Bogyó és Babóca után szabadon csak így emlegetett: "Nézzük meg a barlangi pókot!"Szabika jó testvérhez méltón hagyta, hogy élvezzük a programot a bratyóval, szépen aludt végig a babakocsiban. A testvérfellépő azonban ezúttal befuccsolt, Csani keresett magának egy jobb magaslatot, ahonnan mindent jól lát:És még egy aranyos sztori:

A majomházban az orangutánnál egy nagyobbacska kisfiú épp az apját nyúzta, hogy "ez milyen állat?" Csani kérdezés nélkül válaszolt is neki, méghozzá olyan hangsúllyal, mint aki a Bölcsek kövét birtokolja: "Hát a Micimackó barátja!"

Szabi 4 hónapos

A kisöcsi betöltötte a 4 hónapot, 7,3 kiló, 64 centi. Csani alatt a mérleg 8 hónaposan nyomott ennyit, nem csoda, hogy a bicepszem és a derekam nap mint nap lázadozik. Mert hogy ölbebaba ő, nem nagyon szeret feküdni. (Mondjuk felmentése van rá a doktor bácsitól, de erről majd később.)

A napirendünk nagyjából kialakult. 8-9 között ébred, reggeli és vidámkodás után kb. 2-2,5 óra múlva elálmosodik. Ezt próbálom a délelőtti játszóterezés idejére időzíteni, így ő alszik a babakocsiban, amíg Csanival lent vagyunk. Dél körül ismét szopizunk, majd amíg Csani is ebédel, addig ő jó esetben a játszószőnyegen kurjongat, mert hogy már ilyet is tudunk. Ahogy betöltötte a 4 hónapot, Szabi eléggé feltekerte a hangerőt, de hát meg is értem. Valahogy érvényesülni kell egy kétéves bátyó mellett, aki levegőt is alig vesz, annyit beszél. A délutáni alvást megpróbálom egyszerre időzíteni, így nekem is van egy kis időm ebédelni, romeltakarítani, házimunkázni stb. Délután egyelőre nem jutok le a levegőre a gyerkőcökkel, de mivel egyre később sötétedik és küszöbön a tavasz, hamarosan ezt is be tudjuk iktatni a napirendbe. Este is szunyókál még egy félórácskát Szabi, de ez egyre gyakrabban el is marad, főleg, ha a délutáni alvás 2,5-3 órásra sikerül. Fürdés után még mindig jellemző a nyűgösködés és a késői elalvás. Általában 10-11 között csendesedik el a ház. Éjszaka kétszer kel fel enni, 3 óra körül, majd 5-6 körül.
Az öltözködés a gyengénk, úgy is mondhatnám, hogy az itthonról való elindulás mindkettőnk idegrendszerét erőteljesen megterheli. A sapkánál még vigyorgunk, de ahogy a lábak eltűnnek az overálban már elkomorodunk, a karok begyömöszölésénél pedig aztán jön a vörös fejjel ordítás!
Szabi iszonyatosan elkezdett nyáladzani, már szakállkát kell kötnöm a nyakába, hogy ne ázzon el a ruhája. Valószínűleg mozgolódnak már a fogacskák, az öklét is nagy erőkkel gyömöszöli a szájába, de az is lehet, hogy csak fütyülni tanul:Mozgásfejlődés és hasfájás folyt.köv.

Bogyó és Babóca

Nálunk mostanság a csigafiú és a katicalány az ügyeletes celebek. A csapból is ők folynak, olvassuk őket, rongyosra nézzük a karácsonyra kapott dvd-n és rajongásunk jeléül pólón is hordjuk őket. Csani az összes meglévő mesét kívülről fújja, szülőket megszégyenítő módon nevén nevezi a szereplőket és a főhősök mondatait előszeretettel teszi magáévá, hovatovább színészkedik, szerepjátékozik velük a kiscsávó! Például öltözésnél, pelenkázásnál elfordul és mondogatja, hogy "nem akarom, nem akarom!", mint Bogyó a Fülgyulladás című epizódban, amikor Bagoly doktor meg akarja vizsgálni a fülét. Kis idő kellett mire rájöttem, hogy a helyes megfejtés a szituációra, ha azt mondom neki, hogy "ugyan már Bogyó, ez igazán nem fáj!". Mire ő: "Na jóóóó!"Ui: Amúgy szülői szemmel is nagyon aranyos kis mese a Bogyó és Babóca, már csak azt kellene valahogy lezsírozni a szerzővel, hogy a két főhős ne késő estig játsszon minden epizód végén, hanem menjenek el szépen aludni.

Mama szülinapja

Marika mama idén sűrű vendég nálunk Endre állandó vidéki munkájából kifolyólag. A születésnapját is nálunk ünnepelte az unokák körében. Az összes unokával nem jött össze a csoportkép (nincs annyi keze :), de a nagyok azért reprezentáltak a torta körül:És, hogy mit kapott Marika mama tőlünk születésnapjára? Szegényke, még január elején a hasmenéses-hányós vírusunkból egy adagot...

(Rész)családi fotó

Sok időm nincs mostanság blogot írni, így most inkább a vizuális elemekre helyezném a hangsúlyt. Összcsaládi fotó még sajnos nem készült rólunk, de részeredmények már vannak:

Kicsit bevág

Csani érdeklődése Szabi dolgai iránt töretlen, ki-és felpróbál mindent, ami Szabié. Az overálnál is hiába győzködtük, hogy nem az ő mérete, ő empirikusan akart erről meggyőződni. Nem volt könnyű, de ráadtuk!

Aztán persze megállapította ő is: Húúú, ez hátul tényleg kicsit bevág:

Másképp és mégis ugyanúgy

Sokan mondták, hogy a második gyereket másképp fogjuk kezelni, mint az elsőt. Ez részben beigazolódott, részben pedig egyáltalán nem. Az igaz, hogy anno Csanira több időm jutott, a figyelmemet csak neki szenteltem egész nap. Sokat énekeltem, mondókáztam neki, már egész pici korában is képeskönyvet nézegettünk vele, amit imádott is. Ilyen értelemben, kizárólag Szabival ritkábban van lehetőségem foglalkozni (Endrének meg szinte egyáltalán nincs), de a mondóka, ének, mese mégsem marad ki az életéből, hiszen hallgatja, nézi, ahogyan Csanival játszunk, éneklünk. Ilyenkor kitesszük a játszószőnyegre és onnan figyel minket, közben pedig az öklét cuppogtatja. Ha ezt elunja, elkezd reklamálni, hogy vegyem ölbe. Ebben a felállásban már korlátozottabb, hogy mit játszunk Csanival, de mesét olvasni, kirakózni így is tudunk és Csani egyre jobban eljátszik egyedül is. Csanival ellentétben viszont Szabi már most részesülhet az esti mesélésből, hihetetlenül érdeklődve figyeli is!Szabinál bevetettünk két olyan eszközt is, ami Csaninál fel sem merült. Az egyik a járóka, hiszen egy rohangálós kétéves mellett már nem lehet csak úgy a játszószőnyegen hagyni egy babát. Persze Csani is élénken érdeklődik az új bútordarab iránt, gyakran meg is mássza. A szabály az, hogy nem mászhat be, ha benne van Szabi. Szülői felügyelet mellett (és persze a fotó kedvéért) azért néha kivételt teszünk.A másik egy bébihinta. Ezt egy barátnőmtől kaptuk kölcsön és először, amikor felajánlotta, vissza is utasítottam nagy lendülettel, hogy "az meg minek? Csaninál sem használtunk ilyet!", de aztán néhány szimultán bömbölés után remegve tárcsáztam a barátnőm, hogy "ugye megvan még az a hinta?" Két esetben nagy segítség: ha épp nincs semmi fiziológiai szükséglete Szabinak, akkor elvan benne úgy 15-20 percet. Ezalatt azért egész sok mindent meg lehet csinálni, mondjuk meg tudom ebédeltetni Csanit. A másik jó szolgálatot estefelé teszi a hinta. Szabinak ekkor még van egy 45 perces szundija, amit előszeretettel az ölemben bonyolított, mivel ekkor nem alszik olyan mélyen és képtelenség lerakni a kiságyba. Na ebben segít a hinta. Ha látom, hogy álmos, beteszem, a hinta pedig hamar elringatja. Íme az eszköz és benne a kis török basa:

Okostojás

Csani délutáni alvásidejére időzítvén a takarítást, épp a nappalit mostam fel félig, mikor a vártnál kicsit korábban kisétált Csani a szobájából kialudt szemekkel. Nem akartam félbehagyni a szobát, megkértem hát:
- Csani, ülj le ide a kanapéra és olvass egy könyvet, amíg befejezem a felmosást.
Csani engedelmesen felmászott a kanapéra, majd kezébe vette a távirányítót:
- Inkább nézek egy kis híradót!