Kis betegek

Betegségek terén igazából nem panaszkodhatunk. Ahhoz képest, hogy (új) közösségbe került mindkét gyerek, nem voltak sokat betegek. Csani egy kisebb sebfertőződést leszámítva novemberig egyáltalán nem volt beteg, és Szabi is kihúzott majd 1 hónapot egészségesen, akkor is kötőhártya gyulladás volt napirenden. Az első komolyabb betegség november második hétvégéjén érte Szabit utol, miért is ne akkor, amikor épp Egerben bortúráztunk az egyetemi baráti társasággal. Kezdődött ismét egy kötőhártya gyulladással, így a szombat délelőttöt a helyi szakrendelőben töltöttem Szabival. Estére már be is lázasodott, olyan magas, 40 fokos lázat produkált, hogy én ilyet még lázmérőn nem is láttam. Aztán volt időm hozzászokni, mert 1 héten keresztül tartott, minden egyéb tünet nélkül, majd Csanád folytatta még 1 hét 40 fokos lázzal. Újabb 1 hónap egészséges üzemmód után múlt pénteken megjött a köhögős vírus is, ez eddig még nem volt, pedig tavaly Szabinál ezzel küzdöttünk egészen ősztől tavaszig. Gyerekfelügyelet szempontjából most ideálisabb a helyzet: egyszerre lett beteg a két gyerkőc (no meg mi, szülők is). Nagyon cukik együtt, most valahogy nem veszekednek annyit, mint egészségesen, sőt! Szeretgetik, gondozzák egymást.

Szabi, ha szomjas, Csaninak is visz inni, Csani pedig tegnap szintén segített megitatni az öcsit. Főztem nekik hársfateát, abból kértem, hogy igyanak meg 1-1 bögrével. Csani szépen teljesítette is a penzumot, de Szabival nem boldogultam, feladtam és letettem a bögrét az asztalra. Erre Csani, magához vette a bögrét és így szólt: "Na add csak ide, majd én elrendezem!" Odament az öcsihez és elkezdte itatni. Közben kedvesen biztatta: "Na még egy korty! Óóó, már csak egy csepp van.!". A végén még egy atyai puszi is csattant az öcsi arcán.

Szabi egyébként túltesz minden hipochonder öregasszonyon. Elhaló hangon közli, hogy "Beteg vagyok, mert nagyon köhögök". A bölcsiben Gyöngyi néninek a lábfájásra panaszkodott nagy jajgatások közepette (ezt amúgy pont Gyöngyi nénitől tanulta szerintem). Ami pedig a gyógyszerbevételt illeti, abban élenjáró. Jelentkezik érte, akkor is, ha nem neki szánom. Az ACC-t úgy issza, mint más gyerek a szörpöt, a "cédé vitamint" meg párosával nyelné, ha hagynánk. Nagyon résen kell lenni vele!
Reméljük egyébként, hogy ezzel idén letudjuk a betegségeket és végre megtörjük az átkot: nem leszünk karácsonykor betegek!

Szabolcsunk

Sok kedves ismerős, barát, rokon is "nehezményezte", hogy nem vagyok túl aktív a blogon, mióta munkába álltam. Bevallom jól esik a szemrehányás. Igazából bennem is van egy nagy hiányérzet, hogy egy ideje nem rögzítem a srácok életének kisebb-nagyobb eseményeit, úgyhogy erőt vettem magamon: blogolásra fel!

Mindjárt kezdeném is két éves legénykénk, Szabolcs jellemrajzával, merthogy születésnapja apropóján erről is szerettem volna írni. Kezdjük a számokkal: 87 centi, 12,5 kg körül mozog, 24-es lába van és végre kibújt az összes foga. Kilóra amúgy nem tűnik soknak, pedig ránézésre mindenki megállapítja, milyen formás kis idomokkal rendelkezik. Beszédfejlődése nagyon beindult, be nem áll a szája, szépen kifejezi magát. A betűrenddel még néha hadilábon áll, felcserélődnek a hangzók a szavakban. (Pl. kolyoman=komolyan és pacsolok zenét=kapcsolok zenét.)

Imádja a zenét, de amíg Csanit inkább a hangszerek érdeklik, addig Szabinak a tánc a mindene. Jó a ritmusérzéke, ha felzendül egy ütemes muzsika, azonnal ropni kezdi méghozzá néptáncos elemekkel (csípőre tett kéz, bokázás!!!, tapsolás) tűzdelve. Ha nem elég ütemes a zene, amit beteszek neki, akkor felháborodottan reklamál, hogy "ez nem zeneeee!". Játékok közül a favonat, az autók, és a hangszerek a kedvencei, emellett imád rajzolni, firkálni, időnként sajnos a falra, a bútorokra és saját magára is. (A múltkor például csíkokat festett a karjára, mondván ő egy tigris!) Nagyon jól eszik, a bölcsiben a legjobb evők egyike.

Kedvenc zöldsége a paradicsom, de most, hogy nincs szezonja a savanyú káposztát is két pofára képes tömni. A gyümölcsök közül mindenevő, most épp a mandarin a favorit - 3-at is képes elfogyasztani együltő helyében -, de az alma, a szőlő és a banán is jöhet.

 Társas kapcsolatait illetően hál istennek lecsengőben van a lökdösődős korszak. Nem egy magának való gyerek, szeret másokkal játszani. Itt a lakóparkban Milán a legjobb barátja. Érdekes, hogy azt mondják, hogy ilyen kicsi gyerekek még nem barátkoznak. Milánnal, ezt az elméletet megcáfolandó, kb. 1 éves koruk óta szembetűnő egy kölcsönös szimpátia. Nagyon szeretnek együtt lógni, sőt mi több, már csibészkednek is együtt. A szelíd motorosok:

A bölcsiből legtöbbet Dórikát emlegeti, bár az ő kapcsolatuk inkább egy macska-egér barátság lehet, a napokban ugyanis egy komoly karmolással az arcán hoztam haza Szabit a bölcsiből.

Szabi nagyon akaratos, rendkívül önálló és ambiciózus emberke. Jövőbeni boldogulását tekintve ezek mindenképpen előnyös tulajdonságok, jelenleg azonban nekünk szülőknek sok nehéz, embert próbáló  pillanatot okoznak.

Mindezek mellett Szabolcs egy igazi kis szeretetzsák, nem rejti véka alá érzéseit. Ha elönti a szeretethullám, odabújik, átölel és a nyálas amerikai filmeket idézve búgja, hogy "szeretlek anya". Persze ezt a valóságban, anyaként megélni egyáltalán nem csöpögős, ilyenkor én bizony olvadozok. Először csak nekem tartogatta ezeket a vallomásokat, de most már másokat is levesz a lábáról vele, apát, a nagyszülőket, Magdit, és újabban pedig a bölcsis gondozó néniket is.