Bók 2.

Villanyoltáshoz készülődünk, Csani fölé hajolok, hogy jó éjt puszit adjak. Ahelyett, hogy álmosodna, elkezdi analizálni a hajam:

- Mi van a hajadban?
- Csat.
- De miért?
- Hogy ne lógjon a szemembe a hajam.
- És ezek itt milyen fűszálak? - birizgálja a kilógó, kósza tincseimet.
- Azok hajszálak. Túl rövidek, nem érnek el a csathoz.
Széles vigyor, huncutság a szemében:
- De idétlenül nézel ki!
Kösssz.

Megoldjuk

Egyik reggel Csani, miután végignézte, ahogy Szabi megreggelizik, így fogadta Magdit:

- Magdi, neked van cicid?
- Van, de nincs benne tej.
- Akkor majd veszünk bele!

Görög katona

Rózsa mama születésnapját ünnepeltük Fehérvárott:

Az idő nem kedvezett nekünk, szinte végig esett. Csanit ennek ellenére nem lehetett bent tartani a lakásba, nem is úszta meg szárazon.

És mi lesz a sorsa annak a kisfiúnak, aki pocsolyába lép és a tróger szülei nem visznek neki váltóruhát? Combfix gyanánt kap két darab 45-ös zoknit és egy kendőt a fenekére, amíg a ruhák szárítkoznak. Tisztára, mint a pompomos papucsos, fehér harisnyás, szoknyás görög katonák:

Segít

Szabi egy igazán rendes gyerek, segít, ahol csak tud. Például összeszedni a megszáradt ruhát...... vagy összeporszívózni a Csani által lepotyogtatott morzsákat:Egy valamiben azonban egy cseppet se közreműködő:

Nyissz-nyissz

Csaninak eddig még csak a frufruját vágtuk le házilag, de már érlelődött egy ideje bennünk, hogy komolyabb fazonigazításra lenne már szükség. Egyszer már időpontunk is volt a fodrászomhoz, de elgyengültünk és last minute lemondtuk. Ami visszatartott minket, az a tarkóján kanyargó csigák sokasága, ami valljuk meg, olyan cuki. Ami viszont előrelendítette a dolgokat: nem egyenletesen göndör a haja, csak épp hátul, a többi rész már elég rendezetlennek tűnt. A másik ok a kócolódás, amelynek megszüntetése érdekében tett erőfeszítéseink sorozatban a fiatalember ellenállásába ütköztek. Végül a harmadik ok, hogy Csanit egyre többször nézik kislánynak a kisfiús öltözéke ellenére. A vágással szerencsére nem volt gond, teljesen közreműködő volt Csani. Egyetlen egy dolog ellen tiltakozott, hogy ráterítsük a ruhavédő leplet. Végül is ez egybevág a partedli-fóbiájával.

Ilyen volt...
... és tádááám, ilyen lett:Szerintünk nagyon kis pasis!

Kapj észhez!

Íme két szösszenet, mely újabb ékes bizonyítéka annak, hogy Csanád időnként meglepő szellemi érettséggel bír:

1. Csani épp rejtett agresszióját hozza felszínre, melynek szenvedő alanya egy plüsscica:
- Csani, ne bántsd a cicát, mert sírni fog! - így apa.
- Dehogyis sír, csak egy játék! - jön a fölényes válasz.

2. Esti meseolvasás, Anna és Peti az állatkertben. Az oroszlánoknál apa bőszen magyaráz:
- Látod, a kislány oroszlánnak nincs sörénye, a kisfiú oroszlánnak meg van.
- Hímnek mondják. - jött a megsemmisítő válasz.

3. És ráadásként egy aranyos:
- Apa neked van koronád?
- Nincs.
- Akkor kipróbálod az enyém?

Kidumálja

Debrecenben elég sok időt töltöttünk ismét a Hétholdas pagony játszótéren. Azt már korábban is megállapítottuk, hogy valamiért a debreceni gyerekek sokkal szívesebben megosztják egymással a játékaikat, kevésbé önzőek, mint fővárosi társaik. Csanit igyekszünk arra nevelni, hogy szépen kérje el a játékot a társától, ha játszani szeretne vele, ne pedig kitépje a kezéből, mint néhányan teszik. Persze szegény sokszor szembesül azzal is, hogy hiába a szép szó, nagy valószínűséggel nemleges választ fog kapni. Cselhez folyamodott hát!

A következő szituáció zajlott le a szemünk előtt a játszótéren. Egy ötéves kisfiú épp Csani egyik kedvenc játékával játszott, a kormánykereket tekergette. Csani először melléült és a "kinézés" taktikáját alkalmazta, nem sok sikerrel. Kisvártatva odafordult a kisfiúhoz:
- Láttad már azt a pókhálót ott? (Ez egy mászókafajta lásd alább.) Kipróbálod velem?
A kisfiú odafordult, majd felpattant és már szaladt is a pókháló felé. Csani pedig diadalittas mosollyal az arcán csusszant a kormánykerék mögé.
Kidumálta, mint róka a sajtot a holló szájából.
Íme néhány játszótéri fotó! Alagútban:A szőke herceg és az ő vára:
És az a bizonyos pókháló, no meg Áron, mert hogy Adél és Áron, Csani kisbarátai és épp Debrecenben töltötték a húsvétot:

Húsvét és csoki

Csani csokievésének egészen 2 éves koráig gátat tudtunk szabni. Aztán jött a Mikulás és beindult a csokievés. A csokimikulások hál istennek elfogytak, a kegyetlen szülők pedig nem igyekeztek gondoskodni az utánpótlásról. A húsvéti nyuszi a nagyszülőkkel és rokonokkal karöltve persze Csani segítségére siettek, töménytelen mennyiségű csokoládét zúdítva elsőszülöttünkre. Őszintén szólva erre a mennyiségre tényleg nem számítottunk, köszönjük szépen, jövőre azért elég lesz a fele is :)

Pusztítjuk mi is önfeláldozóan a készletet, de Csani is rájár rendesen, azaz rájárna ha elérné. Így csak minden egyes étkezés előtt/alatt vívunk kisebb-nagyobb csatákat, hogy még mennyi "normális" ételt kell elfogyasztania Csaninak, mielőtt kapna csokit. Egy tipikus húsvéti ebédünk:Szabinak ez volt az első húsvétja és egyben az első nagyobb utazása is, meglátogattuk ugyanis a debreceni nagyszülőket. Sanyi papát régen láttuk, először jó alaposan szemügyre vették egymást, de aztán nagy haverok voltak:Húsvéthétfőn aztán csinosba öltözött Szabi is, és Fehérvárott locsolkodott. Dániel papával itt épp a teendőket egyeztetik:Szabi még csak távolról szemlélte, ahogyan Csani keresi a kertben a tojásokat, jövőre már együtt gyűjtik! És valahogy úgy sejtem az evésből sem fog kimaradni.

Kendő

Itt a jó idő, végre kevesebb ruhát lehet adni a gyerekekre is. Eljött az idő, hogy bevessem ismét a hordozókendőt. Amint már korábban írtam, Szabi a késő délutáni játszóterezéseket ébren tölti. Ha jó a hangulata, akkor egy darabig elvan ugyan a babakocsiban, főleg, ha időnként fölé-fölé hajolnak mindenféle arcok és gagyarásznak neki. Szórja a mosolyokat mindenfelé a kis drága, de egy idő után rimánkodik az ölembe. Hogy ez ne legyen olyan fárasztó és a két kezem is szabad legyen a Csanival való játékra, jól jön a hordozókendő. Gondoltam én, mivel Csani nagyon szerette. Szabinak azonban eddig felemásan jött be a dolog. Elsőre nagyokat vigyorgott benne, de fél óránál többet nem volt hajlandó benne maradni. A következő két próbálkozásom, azonban még hamarabb kudarcba fulladt. Talán még a felkötést kell tökéletesítenem (például magasabbra köthetném, hogy kilásson a vállam fölött), de az is lehet, hogy még mindig túl sok a ruharéteg rajtunk és az zavarja. Most jegelem egy kicsit a témát, aztán még próbálkozunk, ha még melegebb lesz!

Almázunk

Az első baba életének minden fontos mérföldkövét igyekszik az ember szépen megélni és megörökíteni. A másodikét is, ha az elsőszülött hagyja :)