Szentendre

Múlt vasárnap kiruccantunk Szentendrére, gondoltuk hátha ez az utolsó szép, napos, őszi hétvége., ne vesszen kárba A tervek szerint Csanád az autóban, de legkésőbb a szentendrei belvárosi macskaköveken zötykölődve elaludt volna és a friss levegőn szundított volna egyet. No, hát ezt ő nem így gondolta. Először próbálkozott az elalvással, majd egyszer csak feleszmélt, hogy "Hoppá, hát itt még nem jártam!" Egyszóval ő is kíváncsi volt Szentendrére és úgy gondolta, hogy Szentendre is legyen kíváncsi őrá. Ezt úgy érte el, hogy végigrikoltozta a sétát, majd kikéredzkedett a babakocsiból és Endre nyakában kötött ki. Ez volt ám a jó móka, mármint Csaninak. Az még csak hagyján, hogy kapaszkodó gyanánt ilyenkor Endre fején kétoldalt keres magának 1-1 hajtincset. De a szentendrei lovaskocsi hajtóktól ellesett néhány paci noszogató praktikát: a sarkantyúzást és az ostorozást. Az előbbit Endre válla bánta, az utóbbit pedig a feje búbja :)

Időzavar

Lassan egy hete, hogy elkezdődött a téli időszámítás, de Csani még mindig meg van zavarodva alvásügyileg vagy legalábbis nekünk nem sikerül megtalálni a helyes megfejtést. Valószínűleg a naplementéhez, napfelkeltéhez van igazítva a belső órája, mert este 6 körül már nagyon nyűgös, hiába aludt eleget nappal. Ha pedig hagyom aludni 1 órát, akkor este nem tudjuk lefektetni. Így az óra visszaállítás óta több olyan esténk volt, amikor csak este 10-kor tudtuk lefektetni nagy nehezen a megszokott fél 9 - 9 helyett. Máskor pedig, amikor végre sikerült időben lefektetni, akkor meg önmagához képest korán felkelt (hajnali fél 7-kor).

Fürdés után már látszik, hogy mi lesz a menetrend. Ha dörzsöli a szemét, nyűgös, és már a cummogó is kell, akkor lesz alvás:Amikor viszont még töretlen a jókedv és megy a daj-daj, már egyértelműen látjuk, hogy ebből nem lesz alvás egyhamar: Ilyenkor van egy szabályunk: játszhat, de a szobát nem hagyjuk el! Persze ez a szoba (ilyenkor) nem olyan izgalmas, mint az összes többi, egy darabig ácsingózik az ajtó előtt, hátha kiengedjük. Aztán feladja és keres magának szórakozási lehetőségeket. Ezek a következők szoktak lenni:
- ruhás szekrényből ruhák, pelenkák kirámolása egyesével
- bébiőr földhöz csapkodása
- sólámpa lebirkózása (ez utóbbi kettő záporozó "NEM SZABAD"-ok közepette!!!)
- fiókok kinyitása-becsukása, a nagyobbakba bemászás, helyszíni leltározás.A következő próbálkozásunk az lesz, hogy korábban fektetjük egy órával. Csak reménykedni tudunk, hogy nem fog emiatt hajnal 5-kor kelni.

Nátha

Csanád - lekopogom - eddig nem volt beteg soha, még hőemelkedése sem volt. Viszont már lassan egy hete küzdünk a náthával, amit talán a Kolpingban szedhettünk össze. Sajnos sokan hoztak taknyos gyereket a foglalkozásokra, nagyon tudok haragudni az ilyenért. Ezt a kis náthát betegségnek ugyan nem tekinteném, mert azon kívül, hogy folyik az orra, semmi egyéb tünete nincs, de a doki szerint komolyan kell venni, mert sok szövődménye lehet, ha nem csípik nyakon időben. Így hát kúráljuk a manót, napi többszöri orrszívással, orrspray-vel, megelőzésképpen pedig fülmelegítő sapkával. Ez utóbbiban nagyon cuki, úgy néz, mint egy kis kölyökkutya:Az orrszívást Csanád normál üzemmódban alapvetően jól tűrte. Most azonban, hogy napjában többször is elkapom orrszívás végett, így már kicsit sok a jóból neki, nagy ordítás kerekedik belőle. Ilyenkor persze olyan szűkre húzza a kis orrlukait, hogy a procedúra sajnos még tovább tart. Bezzeg miután végeztünk, megjön a bátorsága és mintha mi sem történt volna barátkozik az eszközökkel. A múltkor a Bálintékéhoz kísértetiesen hasonló jelenet zajlott le nálunk. Miközben kimentem a fürdőszobába kimosni az orrszívót, hallom, hogy felbőg a porszívó. Ilyen gyors tenyércsattogásokat még nem hallottam Csanitól, mire visszarohantam a szobába már a folyosóra menekült a kis harisnyás.

Ringató a Kolpingban

Ezzel a programmal két legyet ütöttünk egy csapással: mindenképpen szerettem volna Endrével megismertetni a Ringató foglalkozásokat, másrészt gondoltuk, kipróbáljuk ezt az oly sokak által dicsőített gyermekbarát Kolping hotelt.

Kezdem az elsővel, a Ringatóval. Minden nap volt 3 darab, fél-egy órás Ringató foglalkozás, 1 délelőtt, 1 délután és 1 esti, csendesebb, altatósabb. Nagyon élvezte az egész család - Csanádot is beleértve. Lelkes kis csapat tartotta az énekléseket, látszott, hogy a zene és a dal az életük. Mindig használtak valamilyen hangszert, pl. kobozt, tilinkót vagy triangulumot, amit rendre be is mutattak a gyerekeknek. Csanád részéről volt is nagy érdeklődés, a triangulumot ki is vette a foglalkozásvezető néni kezéből, ellehetetlenítve ezzel a hangszeres aláfestést. Csanád a legkülönfélébb reakciókat mutatta a ringatók során, az elmerengéstől kezdve a mosolyon át egészen az önfeledt kacagásig:Egy apró negatív élmény volt velük kapcsolatban, a kívánság dal blokkban az általunk kért dalt ("Egyszer egy hétpettyes..."), amit gyakran éneklünk Csanának, valamilyen oknál fogva nem akarták elénekelni, pedig ismerték :(
Kolping:
Itt aztán tényleg minden a gyerekek körül forog, végig úgy éreztük a szülők csak asszisztálnak a kisemberek szórakozásához. Rengeteg szabadtéri és fedett játszótér, játszóház, kalandpark van, no meg a wellness, uszodai részleg, amit mi sajnos most nem tudtunk kipróbálni. Igazából ezek a gyereklefoglaló és lefárasztó eszközök, programok kicsit nagyobbacska gyerekeknek valók, Csani ezeket még csak korlátozottan tudta használni. Azért néhány izgalmas mászókát kipróbáltunk - Csanával vagy nélküle:Csani a mini állatfarmon kecskéket és racka juhokat etetett apa segédletével, és az indiánsátrakat is megcsodálta:Csanád este nagy hancúrozást rendezett pucéran a szülők ágyában. Nagyon cuki volt, de azért izgultunk, melyikünk fog nedves közegben aludni:Számunkra az egyik legújabb élményt a közös étkezések adták. Itthon valahogy ez mindig elmarad, több részletben, külön eszünk, amikor éppen tudunk. Nem jó ez így. Mondják, hogy együtt kell enni a babával, mert úgy látja a mintát, hogy is kell ezt csinálni. Itt kiélveztük, hogy együtt eszik a család, még akkor is, ha közben egyikünk Csanáddal foglalatoskodott:Egyébként igazán könnyen mentek az étkezések, hiszen a körülöttünk zajló események annyira lekötötték Csanát, hogy igazából fegyelmezni nem, csak etetni kellett. Ettől persze akkora hasa lett, hogy majd kipukkadt! De erre még visszatérünk...
Ez a ringatós hétvége jó kis program volt, reméljük lesz máskor is!

Kisbarátok

Csani a hagyományoknak megfelelően ebben a hónapban is találkozott a kis barátaival. Mikor elkezdtük az egyetemi barátnőkkel a baba-mama klubozást, a picik túlnyomó része még csak feküdt a hátán és nézelődött. Hihetetlenül gyorsan repül az idő, mára már mindenki a saját lábán álldogál, Dávid pedig már önállóan jár! Íme az örökmozgó csapat:

Dáviddal ment a nagy barátkozás, Dávid volt a bátrabb és kezdeményezőbb, Csani néha menekülőre fogta:Csani nagy érdeklődést mutatott a legkisebb generáció iránt is, önkéntesen ringatta (vagy inkább rángatta?) a két hónapos Dalmát:Adél, mint rangidős, kisvakond mesét olvasott a kicsiknek:Még több kép itt!

Gömbölyű

Csanádot kisebb baba korában hidegen hagyták a labdák. Mostanában azonban már érdeklődik a gömbölyded formák iránt. Nagybátyjától, Csabától kapott egy igazi focilabdát, ezt szoktuk időnként gyömöszölni, gurítani. A labda mérete még nem igazán arányos Csani testével, így a labda megemelése kicsit úgy néz ki, mint amikor Magyarország Toldi Miklósa, alias Fekete László birkózik a 200 kilós betongolyóval:

Aztán, hogy izgalmasabb legyen a hintázás, közben is lehet labdázni. Csani ezt a figurát unokatestvérétől, Julcsikától leste el:

És hát a lufi, hát az valami csoda érdekes dolog. Gömbölyű, mint a labda, de mégsem olyan könnyű megfogni és ide oda repked a lakásban. Ezzel a játékszerrel kollégáim örvendeztették meg Csanit, akiket múlthéten látogattunk meg. Pénzügyi osztály lévén stílszerűen bankos lufiról lehet csak szó:

Gyakorlás szülinapra

Csanád első születésnapjához közeledve intenzív gyakorlásba kezdett, hogyan kell az esemény emelkedettségéhez méltóan átszellemülten bámulni a szülinapi tortát és rajta az égő gyertyákat:(Szerk.: A gyakorló torta apa kedvenc szülinapi szatmári szilvatortája, ami 2008-ban az ország tortája lett. Sajnos nem én sütöttem, fele ilyen ügyes sem vagyok.)

Szalonnák

Csani lábfeje egész pici kora óta elég duci.Nos, ez azóta sem nagyon változott, sőt! A pici sült szalonnák igazából nem férnek el egymás mellett, kisebbfajta tülekedés folyik odalent, hogy melyikük legyen elöl. Ez minden másodiknak sikerül:A járás megindulásával sokat változik a lábfej, a lábujjak pedig szétterülnek majd. Addig is zabáljuk :))

Bolondos nagyszülők

Hát ezek a lelkes nagyszülők mindent elkövetnek, hogy megnevettessék az unokát. Még csipeszeket és cuppanós labdákat is képesek magukra aggatni, aminek az eltávolítása roppant mód tetszik a fiatalúrnak, ám annál fájdalmasabb a papának, mamának. A következő képsorok megzavarhatják egyes nézőink nyugalmát, csak erős idegzetűeknek:A cupi labda ráadásul véraláfutás szerű kör alakú nyomot is hagy a bőrön, ha sokáig rajta marad. Jól is tud ez kinézni a homlokon másnap a munkahelyen:

Pocakos látogató

Melinda jött hozzánk Csani nézőbe helyes kis (nagy) pocakkal. Csaninak nagyon bejött a társasága, jól összebarátkoztak. No persze tetszett az a kis csilivili nyaklánc is a nyakában, ilyenek miért nincsenek vajon anyán?Melinda állapotát meghazudtolva kergetőzött, játszott Csanival. Hát valami ilyesmi lehet, amikor a másodikat várja az ember kis korkülönbséggel.Melinda babafigyelem lekötésből is kitűnőre vizsgázott. Csana meg sem hallotta az ebéd készülésének hangjait, azaz a turmixgép zaját, amire máskor otthagy csapot-papot és panaszkodva jön ágaskodni a lábamhoz.

Sokat akar a szarka, de nem bírja a farka...

Csanád elunta a számára elérhető tárgyak körét, állandóan olyan dolgot szemel ki magának, ami csak az ölemből elérhető vagy még úgy se. Jellegzetes kérlelő nyafogást fejlesztett ki ezekre az esetekre. Ilyenkor ölbe veszem és jön az a játék, hogy megpróbálom kitalálni, hogy melyik az a valami a sok közül, ami éppen felkeltette az érdeklődését. Ha szerencséje van, kitalálom és még oda is adható neki. Félmegoldásokkal nem elégszik meg Csana, csak ideig óráig. Egyik nap még elégedetten vizsgálgatta a kaputelefon kagylóját:Másnap ez már nem volt elegendő:Egyszer szintén az előszobában adta elő a szokásos műsort a fogas előtt. Ölbe vettem, hátha szűkül a kör. Levettem a sálam: nem kellett. Levettem a táskám: nem nyert. Levettem apa esernyőjét: hisztérikus nyafogás. Miután mindent lepakoltam jöttem rá a megoldásra: a kéken villódzó mozgásérzékelő a nyerő fent a sarokban. Mivel létrára azért nem másznék a gyerekkel, meg aztán az sem elégítené ki, mert ugye ahhoz, hogy megvizsgálhassa, le is kell venni, no ilyenkor jön a figyelemelterelő hadműveletek sora. Ez Csanád esetében nem is olyan egyszerű, nagyon makacs, állhatatos kis személyiség. Szóval mostanában frusztrálódunk. Ő is, én is.

Tűzoltó leszek, s katona...

... vagyis Csanád esetében ez inkább úgy hangzik, hogy "Pap leszek, s mosógépszerelő..."

Az utóbbi időben napjában többször is megszemlél két tárgyat a lakásban. Az egyik a mosógép, amit múltkor még csak messziről bámult. Ma már kitárja az ajtaját, bekukkant a forgódobba, megvizsgálja a gumitömítést, nincs-e elöregedve, majd beleteszi a dobba a mosógép oldalán lakó hóember-mágnest, hogy azt is mossuk ki. Mikor ezt elunja az ajtótesztelés következik, nem nyikorog-e. Kinyit-becsuk-kinyit-becsuk...

A másik kedvenc tárgy, egy nagyon szép fából készült rózsafüzér, ami a hálószobában az ágy végén lóg. Csani ehhez is rendszeresen odatrappol ütemes "hmmmá-hmmmá-hmmmá" csatakiáltásokkal, feláll az ágy szélénél, majd elkezd felfelé ácsingózni. Mivel levenni nem tudja, addig addig panaszkodik fennhangon, amíg le nem imádkozza onnan. Aztán elégedetten vizsgálgatja, magyaráz neki.Hogy melyik mesterségnek örülnénk jobban? Hááát, nehéz kérdés. Tekintetbe véve azonban Csanád vallását (r.kat.), az biztos, hogy unokát azért mi is szeretnénk majd egyszer.

A csajok

Csanád szűkebb korosztálya - azaz az 1 évesnél fiatalabbak köre- itt a lakóparkban elég homogén, mondhatni ő a kakukktojás: az egyetlen kisfiú. A többi kisfiú mind nagyobbacska és - mint ahogyan azt korábban már említettük - többnyire inkább bántják Csanit. Mintha éreznék, hogy ő kisebb és még nem tudja magát megvédeni. Egy-egy ilyen sérelem után Csani csak néz rájuk csodálkozó szemekkel és néha sírásra görbülő szájjal, hogy "akkor ezt most miért is kaptam?"

A kislányok ezzel szemben kedvesek, mosolygósak és nem utolsó sorban kicsit fiatalabbak, így Csani is nyeregben érezheti magát a társaságukban. Múltkor volt egy esőnapunk, amikor is nem tudtunk délután kimenni sétálni. Mindjárt két kislány is jött látogatóba, a 8 hónapos Pankóca...... és a 7 hónapos Lia, akikkel Csani nagyon szívesen megosztotta játékait.Lia anyukája egyébként kinézte magának, azaz kicsi lányának Csanit. Még grillpartira is meginvitáltak minket a teraszukra, hogy közelebb kerüljenek a fiatalok...... persze szigorú szülői felügyelet mellett:

Kérem - Tessék!

Apa távollétében a nagymamának új képességeket is sikerült kicsalogatni Csaniból. A játszótéren az összes babánál nagy sláger a mulcs, azaz a talajborításként használt fenyőkéreg. Kiválóan meg lehet például kóstolni. A játszón rendszeres napi program, hogy valamelyik szülő próbálja kikotorni a hevesen tiltakozó, kapálózó, sikítozó gyereke szájából az épp beevett darabot. No a nagyi a mulccsal való játékot helyezte egy magasabb szintre. Megtanulták a kis vödörbe ki-bepakolni a kéregdarabokat......illetve kérésre Csani át is nyújtja vagy ügyesen kézbe teszi......majd a "Tessék!"-re újra átveszi. A kis Antónia csak lesett, hogy milyen ügyes ez a fiú:Kis lépés ez az emberiségnek, de nagy lépés egy ilyen kicsi embernek!