Telepátia

Írtam egy listát magamnak, hogy a kistestvér érkezéséig mi mindent kell előkészítenem, úgy mint kis ruhák mosása, vasalása, babakocsi kipucolása, a játszószőnyeg kimosása stb. Csani még aznap a délutáni alvása után elővette szobája sarkából a hónapok óta érintetlenül porosodó mózeskosarat és megpróbált belefeküdni. Nem, nem én vettem elő, még csak ráutaló magatartást se mutattam!Egy hétre rá a rég nem látott játszószőnyeg is előkerült a kanapé mögül...Akárki akármit mond, telepátia márpedig létezik!

Tesóbaba

Mert hogy Csani legújabban így hívja a kistestvérét. És hogy mi hogyan hívjuk? Bárkivel találkozunk és beszélünk, ez az a kérdés, amit sohasem úszunk meg. Endre rutinválasza erre a Szigfrid, amit olyan komolyan ad elő, hogy sokan beveszik és kiül az arcukra a baba iránt érzet sajnálat. Komolyra fordítva a szót, vannak ötletek, van olyan, ami egészen esélyes, de szeretnénk, ha ez a mi titkunk maradna.

Már a 31. hetet tapossuk, iszonyú gyorsan repül az idő. A 28. heti ultrahang mindent a legnagyobb rendben talált. Kértük a dokit, hogy készítsen egy sztárfotót a babáról, nem volt könnyű dolga. Tesóbaba ugyanolyan szégyenlősen fúrja az arcát a méhlepénybe, mint anno Csani. Azért az egyik kép igazán jól sikerült:Bezzeg a lába közét mindig bőszen megmutatja: a fütyi nem veszett el!
A mostani várandósságom egész hasonló az előzőhöz, de azért vannak kisebb különbségek. Csanival sem voltam hányós sohasem, viszont vele is hajlamos voltam hirtelen elgyengülni és majd összeesni, főként nagymelegben. A súlygyarapodásom is ugyanúgy alakul: az első 3 hónapban fogyás, majd lassú hízás. Az ok Csaninál a kezdeti magas cukor miatti diéta volt, amíg a tesónál már Csani gondoskodik a napi fitnesszről. A kismamák többsége a hízáson problémázik, nálam ez a terhesség alatt úgy tűnik nem gond. (Az irigyeknek megnyugtatásul mondom, hogy én a szoptatás alatt hozom be az átlagot.) A babák elhelyezkedése a pocakban egész más. Csani felül nyomta a tüdőmet, sokszor volt emiatt légszomjam. Tesóbaba inkább lent nyomakodik, anyuka hadd járkáljon jó sokszor wc-re. A hasam Csanival sem volt különösebben nagy, a tesónál is hasonló a helyzet. Többször le is szólták már, hogy milyen kicsi. Ez mondjuk a baba várható súlyáról nem sokat árul el, mint ahogyan az ultrahangos becslés sem: Csaninál majd fél kilót tévedett!
Egyik kedves (férfi)kollégám anno azt mondta, hogy élvezzem ki az első várandósság minden percét, a másodiknál erre már nem lesz időm. Akkor még csak mosolyogtam rajta, de az elmúlt hónapokban nagyon gyakran felsejlenek a szavai. Csanival jártunk szülésfelkészítőre, jártam kismama tornára is, illetve esténként beszélgettünk vele egy kicsit lefekvés előtt. A tesóbabának eddig egy kis beszélgetés adatott meg, bár az is sokszor elmarad, mert fáradtan zuhanunk este az ágyba. Elhatároztam, hogy teszek ez ellen és jelentkeztem egy intenzív kismama relaxációs tréningre. Amit várok ettől, az a kistestvérre való ráhangolódás, a vele való kapcsolatteremtés, mert sok a megbeszélnivalónk így pocakon belül is, és a szülésre való pszichés felkészülés, mert hogy az is vészesen közeleg!

Vasúttörténeti Park

Az augusztus 20-i hosszú hétvégénk egyik programja a Vasúttörténeti Park volt. Csani egy percig nem unatkozott. Először a csarnokban lévő modellvasutakat néztük meg. Csaninak itt okozott némi frusztrációt, hogy a "mindent a szemnek, semmit a kéznek" szabály volt érvényben.Láttunk pöfögő gőzmozdonyt,sőt fel is ültünk néhányra,és megtekertünk mindent, ami megtekerhető.Kipróbáltuk a fordítókorongozást, ami régen arra szolgált, hogy a mozdonyokat áttegye egyik vágányról a másikra.Ezen kívül még egy csomó mindent nem volt időnk és lehetőségünk kipróbálni, így elmaradt a kézihajtányozás, a Csajka sínautózás, a lóvasút és a Kerti Vasút. Ez utóbbi lett volna a legizgalmasabb Csaninak (a montázsban a jobb felső kép), de akkora sor állt érte, hogy inkább a kürtős kalácsét választottam, azt fél órával megúsztam. Legközelebb felkészültebbek leszünk és valamelyikünk beáll a sorba érkezéskor.

Nagyszerű kisgyerekes program volt, kisfiús szülőknek egyenesen kötelező!

Őszinte

A gyerekek arcpirítóan őszinték tudnak lenni, számukra még nem létezik udvariaskodás, köntörfalazás, csak tények. Apukám egyik kedvenc témába vágó sztorija gyerekkoromból, amikor is a tanítónéni megkérdezte tőlem az iskolában, hogy mit szólt apukám az elsős kitűnő bizonyítványomhoz. Én erre őszintén feleltem: " Azt, hogy erre inni kell!". Apukám fogta a fejét, hogy a tanító néni biztosan azt gondolja róla, hogy alkoholista.
Csani első ilyen őszinte megnyilvánulása szintén nyaralásból hazafelé úton történt. Csanit anyukám szórakoztatta a hátsó ülésen. Csani épp mama körmét nézegette elmélyülten, majd megállapította: Koszos!
Anyukám mentségére legyen mondva, hogy egy hétnyi kempingezés, homokozás és sárdagasztás után az enyém sem nézett ki különbül! :-)

Tárgyalástechnika

Endrének nagyon jó a meggyőzőképessége. Néha csodálom, ahogyan képes vadidegen embereket meggyőzni arról, hogy az, amit ő szeretne, az a másik félnek is hasznos, sőt kívánatos. Úgy tűnik Csani is örökölte ezt a fajta tárgyalóképességet. Hazafelé tartottunk a nyaralásból, amikor megálltunk egy benzinkútnál. Miközben Endre tankolt, Csani felmérte a terepet. Kisvártatva az étterem felé kezdett mutogatni és felkiáltott: Fagyi!!! Kávé!!!

Mosolyalbum

...a tenger mellől:

Julcsi-Csani Best of

Julcsi, neked nem megy a bugyidba a homok?Aha, szóval te szórod bele!Én? Ártatlan vagyok, mint a ma született bárány!Én mondom, vaj van a fejeden! Hadd lássam csak!

Basszus

Bevezettük ugye ezt a káromkodós persely dolgot itthon Endrével. Jól is működik, azt kell mondjam, hogy tényleg sokkal kevesebb csúnya szó hagyja el a szánkat. Néhány kevésbé súlyos azért néha becsúszik, így történt ez a nyaralás alatt is. Egyik reggel felfedeztem, hogy Csani alvós cumija épp a lakókocsi lehető legritkábban takarított pontján landolt, az ágy alatt a sarokban. Ezt nyomban egy "basszus!" felkiáltással kommentáltam is. Csani persze, mint a kis papagáj elkezdte ismételgetni utánam. Próbáltam menteni a menthetőt, hogy "balsors az Csanika, nem basszus!", de mindhiába, tökéletesen ejti. Reméltem, hogy pár nap és elfelejti, mert hogy sokszor van úgy, hogy egy már megtanult szó kimegy a fejéből. Hát nem. Időnként használja és a legviccesebb, hogy tökéletes kontextusban teszi mindezt. Például tegnap épp azzal az ominózus persellyel játszott, a kanapén, amikor is az leesett a földre. Csani bosszúsan felkiáltott, hogy "basszus!", majd lekecmergett a kanapéról.

Traktor

Még nem meséltünk a grado-i szálláshelyünkről: Grado-ban kempingezni voltunk. Két, egyenként 6 személyes lakókocsiban laktunk, amelyek előre le voltak telepítve a közvetlen tengerparti kempingbe. Endrével mindig is terveztük kisgyerekkel a nyaralás ezen formáját és nem csalódtunk. Élveztük, hogy szinte egész nap friss levegőn lehetünk és egy kisgyereknek is különleges élmény a kempingezés, úgymint egy otthonitól teljesen különböző életforma. Persze ehhez még inkább szükségeltetik a jó idő, ami szerencsére 1 nap kivételével meg is adatott nekünk, valamint a nagyszülői segítség, amiben szerencsére bőven volt részünk.

Csani, igazi kiscsávóhoz híven itthon is imádja a kukásautókat. A kempingben csak tovább fokozódott a rajongása, hiszen ezt a funkciót ott minden reggel egy utánfutós traktor látta el. Mondanom sem kell, néhány nap elteltével a traktoros bácsi már előre integetett nekünk, ha találkoztunk...
Utolsó nap gondoltuk ráeresztjük Csanit a járgányra. Azért csak utolsó nap, mert féltünk, hogy, ha előbb tesszük, akkor onnantól kezdve nincs más program, csak a traktor. Csani profi sofőrnek bizonyult.
Gyújtás, indítás!Tolatás!Indulás!

Grado

1 hetes nyaralásunk alatt egyetlen nap volt rossz, esős idő, az utolsó napon. Az eső dacára muszáj volt mennünk valahová, Csanit ugyanis nem lehetett fedél alatt tartani. Grado belvárosát kétszer is megkíséreltük megnézni. Délelőtt nem volt szerencsénk, akkor igencsak ránk szakadt az ég, késő délután viszont már kellemes városnézős időnk lett. A parányi belváros látnivalóit meg lehet nézni egy órácska alatt, pláne Csanival, aki elég hamar elunta a babakocsit és saját útját kívánta járni. Neki persze más volt érdekes, mint nekünk felnőtteknek, úgymint például a kagylókkal kirakott kaspók,a hatalmas fakapuk vasszerkezete,vagy a meredek lépcsők.A Szent Eufémia bazilikában apával közösen dobtak adományt a perselybe, ezt még most is emígy emlegeti Csani, ha pénzt lát: "pénzt a templomba!"
Megnéztük a nyílt tengert is a naplementével, és Csani életében először itt evett pizzát. A legegyszerűbb margherita ízlett neki inkább, és annak is a tésztás szélét kérte. Én általában a szélét nem eszem, így ezen nem vesztünk össze! Íme egy kis ízelítő a parányi belvárosról:

Pogácsa

Marika mama kétségtelenül bevágódott Csaninál a sajtos rúddal, amit még az útra sütött, de maradt belőle jócskán a nyaralás első napjaira. Csani a nyaralás alatt még annyira sem ért rá enni, mint otthon. Így aztán a kevéske reggeli után, 1 órácska tengerben lubickolás után Csani kisétált hozzám a partra és közölte, hogy pogácsa. Ilyenkor, mint a kisangyal hagyta magát megtörölni, szépen letelepedett a törölközőre és tömte magát a sajtosrúddal. Mikor aztán elfogyott 2 nap alatt a "pogácsa", akkor jöhetett a perec, vagy egyéb sütik, kekszek. Legalább a tízórai idejére sikerült kicsit kiszedni a vízből a gyerekeket a napszúrást elkerülendő.Élni bizony tudni kell: tengerpart, napsütés, pogácsa!

Apuka épít

Tengerparti nyaralásunk alatt Endre szorgalmasan építette Csaninak a homokvárakat. Ez időnként társas időtöltés volt, amikor Csani épp lelkesen lapátolt,vagy a vízhordozó és locsoló fiú szerepét vállalta.Azonban apuka alkalmanként belefeledkezett az építésbe, és észre sem vette, hogy közben Csani odébbállt és már rég a tengerparti napernyők állványán lévő korongokat tekergeti kormánykerék gyanánt.

Aztán, ha kész volt a remekmű, apuka büszkén mutatta kisfiának, aki azon nyomban "rombol-rombol!" felkiáltással porig rombolta az egészet bástyáról bástyára. Íme egy vár vihar előtt,és vihar után.Apukának ez persze sohasem szegte kedvét, töretlen lelkesedéssel kezdte elölről az egészet. Hát igen, gyermekkorában neki is kimaradt a tengerpart :)

Egy hajóban

1 nappal utánunk érkezett Grado-ba Adél és Julcsi. A két gyerek immáron együtt vetette bele magát a habokba. Julcsiék hoztak magukkal egy nagy gumicsónakot is. Julcsi imádta, így Csanit is elkezdte izgatni a dolog.

Na gyere Csani, elviszlek egy körre!Hát nem tudom apa, kicsit tengeri betegnek érzem magam, meg aztán ez egy levegővel felfújt izé, irtózok tőle, segítség!Kösz Julcsi, asszem ezen a játékon nem fogunk összeveszni a héten!Hurrá, enyém a teknő, tengerre fel!

Tengerhez!

Csani tavalyi balatoni víziszonya után kíváncsian vártuk, mit fog szólni a tengerhez. A kezdet kísértetiesen hasonlított a tavalyihoz: apa ölében kis majomként kapaszkodva esetleg bemehetünk kicsit.

Na de aztán felbukkant a színen ez a játék vízimalom, amivel Csanád már Julcsinál is találkozott. Ha ezzel nagyot lehetett pancsolni a kádban, akkor itt is ki kell próbálni! Ehhez azonban le kellett ereszkedni apa öléből, sőt mi több, már ő maga cincálta bele a vízbe.

És akkor Csani ráébredt, hogy ez a tenger vagy mi bizony pont olyan kafi, mint a pocsolyában pacsálás, sőt még sokkalta jobb, mert itt még sarat is lehet dagasztani. Ez utóbbi iránti lelkesedése töretlen maradt a nyaralás végéig, de azért szerencsére csak az első nap sarazta be magát a feje búbjáig. A tengert pedig egy pillanat alatt úgy megszerette, hogy a továbbiakban minden áldott reggel alig nyitotta ki a kis csipáját, máris kiadta az ukázt: "TENGERHEZ!!"

Cin-cin

Kicsit megszakítva az időrendiséget és a nyaralásunk élménybeszámolóját, egy mai autós élményünkről számolnék be gyorsan. Lényegében ez a pacis sztorink párja pepitában. Csanival autóztunk hazafelé a 28. heti ultrahangvizsgálatomról (a picurról majd később bővebben!), amikor egy piros lámpánál Csani bőszen mutogatni kezdett kifelé, hogy "Cin-cin egér! Ott-ott! Cin-cin!".
Már itt gyanús volt, hogy valami nem stimmel. Első lehetőség, hogy a gyerek sasszem (két vaksi szülő mellé végül is jól jönne) és ilyen távolságból kiszúr egy egeret a fűben, ráadásul még agytröszt is, hogy felismeri, hogy az egy egér. A második lehetőség, hogy nem egeret lát, csak annak véli. Ez utóbbi látszott bebizonyosodni, amikor is a fűben megpillantottam egy csivavát. A kutyákról alkotott képemet tekintve tulajdonképpen osztom a gyerek véleményét.

Itt is mama!

Az úgy kezdődött, hogy okulván Csani múltkori bőröndök által kiváltott kétségbeeséséből, péntek este Csani elalvása után lecuccoltunk a nem kevés csomagot az autóba és másnap hajnali 5-re időzítettük az indulást. Ez utóbbi a szombati turnusváltásos dugók elkerülése érdekében volt célszerű. Kicsit aggódtam Csani autósülésbe való transzportálása miatt, vajon felébred-e, ha igen, megijed-e, vissza tud-e majd aludni. A válaszok sorrendben: igen, nem, nem. Pillanat alatt levette, hogy valami izgalmas dolog történik vele, még éjszaka van, de mi autózunk valahová együtt és még Pálfi mama is ott van. Izgalmát csak tovább fokozta, hogy Székesfehérvárnál becsatlakoztak hozzánk a Dániel nagyszülők is. Mikor meglátta együtt a két mamát, na az volt a csúcspont:

"Mama"- mutatott anyukámra. "Itt is mama!" - kiáltott izgatottan, mikor megpillantotta Dániel mamát. A megkülönböztetés gyanánt pedig a mamák végérvényesen új nevet kaptak Csanitól:
"Józsa (Rózsa) mama",és "Majika (Marika) mama".Időnként van némi keveredés a nevekben, de fő az igyekezet!
Dániel papa egyelőre maradt simán papa:Mindössze 1 órácskát sikerült még Csaninak aludnia az olaszországi Grado-ig a 7 órás út alatt, de ez láthatóan őt egy cseppet sem zavarta.

Nyári slágerek

Csani étkezése idén nyáron elég hektikussá vált. Egyik nap elfordul a főztömtől, másnap falja ugyanazt. Ha egyik nap jól eszik, akkor viszont másnap tuti nem. Aztán jöttek a "csak egyfélét vagyok hajlandó enni" napok, úgymint például a lekvárral. Napokig csak lekváros kenyeret akart vacsorázni, nem győztük variálni az ízeket, majd egyszer csak egy falatot se. Azért van néhány étek, ami idén nyáron stabilan tartja magát és még nem szenvedett elutasítást: a paradicsom ("paacsom"), a dinnye, a tölcsér (időnként némi fagyival megtöltve) és a kukorica. Ez utóbbit már úgy eszi, mint a nagyok, csak úgy csattognak a fogacskák: