Lilla zsúrja

Csani meghívást kapott élete első születésnapi zsúrjára. Lilla volt az ünnepelt, 3 éves lett. Vittünk ajándékot, ahogy illik, no meg 3 színes lufit:A lakópark összes hasonló korú kisgyereke hivatalos volt a rendezvényre, kis- és nagytestvérekkel együtt. Ahogy megérkeztünk Csani megállt a teraszajtóban és elkezdett fogyasztani:Sorban tűntek el a tortillák és csokis sütik, amikor is észrevette ezt a mini ugrálóvárat,és bemenekült a nappaliba, majd ki sem jött onnan a tortabontásig:Azért itt is talált izgalmas elfoglaltságokat, például főzőcskézett Lilla nem is olyan mini konyhájában:zongorázott,gyurmázott:Szabi csak a buli végén csatlakozott hozzánk, mivel későre húzódott a délutáni alvása. Voltak jelentkezők a pesztrálására:A buli után elgondolkodtam, fogunk-e mi szülinapi zsúrt rendezni Csaninak. Így kerti parti keretében könnyebb ennyi energiabomba kisgyerekkel bírni, na de lakásban télen? No ezen még agyalunk!

Szorult helyzetben

Ahogy beindult a mozgolódás, Szabi egyre gyakrabban kerül szorult helyzetbe.
Betolattam a puff alá:Öööö, csak semmi pánik, ura vagyok a helyzetnek:

Segéderő

Csanit órákig le lehet kötni felnőtt munkákkal, nagyon szívesen segít mindenkinek, legyen szó házimunkáról vagy férfimunkáról.

Papának segített felszedni a parkettát:Fűnyírásra mindig befogható:Segít nekem porszívózni,Pista bácsinak pedig kijavítani a térburkolatot.Dolgos legényke!

Szabi 9 hónapos

Szabi 71 centivel és 8700 grammal betöltötte a 9 hónapot. Ebben a hónapban fejlődött a legtöbbet a kisebbik csipetünk. Mint ahogy már arról hírt adtunk, a kúszás-mászás-felülés két hét alatt ki lett pipálva. Aztán, hogy rátegyen még egy lapáttal, pont a 9 hónapos szülinapjának reggelén Csani ágya mellett bekezdett egy felállással:Reszket a kis lába, mint a nyárfalevél, de azért próbálkozik azóta is mindenhol boldogan:A mozgásbéli fejlődés mellett növesztett két fogat és elkezdett cukin gagyogni. Ráadásképpen rátört a szeparációs szorongás, keserves sírásba tör ki, ha anyája eltávolodik tőle, sőt mi több az ölében a legjobb, mivel így van a legközelebb hozzá, és nem mellesleg a kilátás is innen a legjobb. Ezzel a viselkedésével egyébként mostanra kivívta magának a "legnehezebb eset" címet a családban, pedig nem könnyű azt elbitorolni egy dackorszaka kellős közepén tobzódó 2,5 évestől. Szabi már képes Csanit is terrorban tartani, méghozzá a hajtépéssel. Ugyanis ha nincs résen az ember, két marokra fogja a haját és kéjes vigyorral az arcán élvezettel tépi azt.Ezért Csani szájából minden egyes pelenkázásnál elhangzik az a mondat, hogy "de ugye Szabi nem tépi meg a hajam?", még akkor is, ha Szabi épp nincs is otthon. Nem csak hajat szeret tépni Szabi, hanem tíz körömmel belekapaszkodik bármely testrészünkbe. Endrén a kedvenc foglalatossága a belsőcomb szőreibe való belecsimpaszkodás, illetve a nyaki nyirokcsomók masszírozása tíz körömmel. A rettegett Szabolcs:

Ami az alvását illeti kicsit javult a helyzet. A 8-10 éjszakai ébredés helyett már csak 5-6x ébred, ami viszont új, és összecseng a szeparációs szorongással, hogy nem marad meg a kiságyában szinte egyáltalán és amíg én le nem fekszem mellé, addig félóránként felébred. Visszaolvastam a blogon, Csani ekkor már lényegesen jobban aludt éjszaka (mondhatni voltak már szép számmal átaludt éjszakái), igaz ő a fognövesztést és a mozgást is hamarabb elkezdte. Nappal kétszer alszik általában, délelőtt egy fél órácskát, de ezt van, hogy kihagyja, és délután kb. 2 órát. Az evés is megy prímán, mindent szívesen kóstol és fogyaszt és nem csak pépes formában.Na jó, igazából csak addig hagytuk a barackkal birkózni, amíg meg nem kezdte az ínyével.
Kezd igazi huncut lenni, már tudja, hogy mikor csinál rosszat, ilyenkor rámnéz, felhúzza az orrát és vigyorog. Ha észreveszi, hogy fényképezem, szintén elkezd vigyorogni, szinte pózol.

Batthány tér

Mióta Szabi megszületett nem igazán emlékszem komolyabb féltékenykedésre Csani részéről. Persze kisebbek voltak, de egyik sem volt olyan mértékű, hogy cselekednünk kellett volna. Úgy 1 hónappal ezelőtt azonban azt vettem észre, hogy Csani elutasít. Ha Endre otthon volt, én nem csinálhattam semmit neki, ellökte a kezem, nem akart jó éjt puszit adni, úgy viselkedett velem, mintha haragudna rám. Bevallom iszonyú rosszul esett. Endrével arra jutottunk, hogy a mindennapos rutinok közepette jobban kell figyelnünk arra, hogy én Csanival, ő pedig Szabival töltsön több időt. Így például Szabi esti vacsoráztatását Endre vette át, én pedig az esti közös fürdőzést Csanival. Ez a kis csere már rengeteget számított Csaninak, de azért biztos ami biztos, szerveztem közös programot is Csanival kettesben, miközben Szabira Magdi vigyázott.

Az úti célunk a Batthány tér volt, a poén Csaninak pedig az volt, hogy HÉV-vel mentünk. Ami viszont nekem annyira nem volt poén, hogy Csani végig az ölemben kívánt közlekedni. Mindösszesen két esetben akart a saját lábán állni, amikor pont nem kellett volna: a HÉV-re való le/felszállásnál és a mozgólépcsőn. Mit tudtam volna csinálni, hát cipeltem. Egyrészt nem lett volna célszerű összeveszni vele épp a kapcsolaterősítő kiruccanásunkon, másrészt arra jutottam, hogy valószínűleg így töltekezik a kis szeretettankja.
A HÉV nagyon tetszett Csaninak, főleg mikor a Margit hídnál bementünk a föld alá. A Batthány téren megnéztük a nagy hajókat a kikötőben, a Parlamentet,majd Csani kívánságára bementünk a Szent Anna templomba. Épp mise volt, így csendben osontunk be, aztán kisvártatva realizáltam, hogy gyászmise folyik, így inkább kijöttünk. Csani szerencsére szépen megértette. Cserébe a bejáratnál lévő szenteltvíztartónál tanulgattuk hogyan kell keresztet vetni be-, illetve kifelé menet.A vásárcsarnokból a mozgólépcsőn kívül sok mindent nem láttunk. Csak mentünk fel s alá, fel s alá... Jó kis délelőtt volt kettesben!

Kibújt

Nem csak mozgásfejlődésben volt eseménydús az elmúlt két hetünk, Szabi első foga is kibújt, nevezetesen a bal alsó egyes. Hogy ne árválkodjon ott, pár napra rá gyorsan kibújt mellé a jobb egyes is! Gyanús, hogy a fölsők is hamarosan követik őket, a jelek legalábbis erre utalnak: nyalogatja az ajkát és két öklével ütögeti a száját.

Söröcske

Egyik délben Szárszón Csanival állunk a büfénél, épp adom le a rendelést:
- Lesz egy hekk, egy hamburger és egy citromos Gösser.
Mire Csani közbeszól:
- Meg apának egy söröcske!

Mászik és ül

Amilyen ráérősen kezdett el kúszni Szabi, aztán 2 hét alatt úgy belehúzott a mozgásfejlődésbe, hogy csak kapkodtuk a fejünket. A kúszást megtartva elkezdett mászni is. A kettőt úgy kombinálja, hogy nekiindul négykézláb, majd, amikor már türelmetlenné válik a cél elérésében, hasra vágja magát és beindul a gyors, kommandós hasonkúszás. A mászásra rá egy héttel pedig kartámasz nélkül felült Szabi. Érezte, hogy valami nagy dolog történt, vigyorgott rám, mint a tejbe tök!

Két kézzel támaszkodunk, majd már csak a lábujjunkat fogjuk, éééés jöhet a kézbe a játék!

Szárszó

Látván, hogy kánikula lesz hétvégén, hirtelen felindulásból leugrottunk Balatonszárszóra egy hosszú hétvégére. Kisgyermekes barátaink ajánlották a helyet, nem is csalódtunk benne. Képriportunk következik a helyszínről!

Útközben oda vissza hál istennek kidőltek a gyerekek:Gondoltuk, hogy nem lesz ez amolyan igazi láblógatós pihenés nekünk így a két gyerekkel, ezt a megérzést erősítendő Csani eléggé be is kezdett. A sokadik hisztijét követően, Endre odasziszegte nekem: Elég lesz kettő! Nem kellett sokat töprengenem, hogy rájöjjek, a gyerekek számára célzott.
Apán lógva szimultán:A Balaton fantasztikusan meleg és tiszta volt - hétfőre már 28 fokos lett -, Csani szerint azonban hideg és félelmetes. Örültünk, hogy a tavalyi karúszó-fóbiánknak nyoma sincsen, jött helyette azonban a felfújható gumikrokodil-fóbia. Pechünkre a gumikrokodil populáció eléggé elszaporodott arrafelé, szegény Csani nem győzött sikítva menekülni előlük. Sajnos a rossz kezdet kihatott a későbbiekre is. Az első napokban szinte be sem lehetett imádkozni Csanit a vízbe. Helyette naphosszat csak homokozni akart a tűző napon, amit szegény Endre háta bánt, de legalább lett értelme az előzetes Panthenol beszerzésnek.
Az első napon az alvást is passzolta Csana, a strandon alvást így a továbbiakban mellőztük. Nem úgy Szabi, aki a délelőtti kiadós fürdés után 5 mp alatt elájult a sátorban. Utolsó nap akkorát aludt, hogy már azt hittük napszúrást kapott, pedig csak telepített egy új szoftvert és ébredés után elkezdett iszonyú édesen, artikuláltan gügyögni, valahogy így: "Dájdájdáj"Csaninál az első áttörést a vízibicikli hozta meg. Bár konkrétan bemenni a vízbe innen sem akart, pedig frankó kis csúszdásat béreltünk, de legalább élvezte, hogy ő a kormányos.A második áttörést a hétfői hullámok hozták meg, a hullámlovaglást már kacagva élvezte Csani is. Szabi egy igazi kis vízi manó, az első perctől fogva imádta a Balatont. Ahogy realizálta, hogy a Balaton felé veszem vele az irányt, kézzel lábbal kapálózni kezdett és hangosan kacagott örömében. A vízben is folytatta a kalimpálást, ösztönös kutyaúszó mozdulatokat produkált. Nem csoda hogy minden csobbanás után kidőlt, tényleg iszonyú sokat dolgozott a vízben, no meg én is, hogy ki ne ugorjon a karomból!Ami a szállásunkat illeti, egy part menti apartmant sikerült találnunk relatíve jó áron, amivel összességében nagyon meg voltunk elégedve, igaz, csak alvásra használtuk. Az ébresztőt minden esetben Szabolcs fújta, nem akarta alvással sokáig fecsérelni az időt. Cserébe meglepően jól aludt éjjel, reménykedek is, hátha vége a sokszor ébredős korszaknak. Reggeli pillanatok, kialudt szemekkel:A ház előtt egy hosszú stég vágott utat a nádasba a Balatonhoz, a végén pedig egy csúszda is volt. A hattyúk is szerettek itt tanyázni, Csani legnagyobb örömére.A balatoni étkezéseinkért valószínüleg nem veregetnének minket hátba a gyermekétkeztetési szakemberek. A menü sült hekk, hamburger, palacsinta, lángos és főtt kukorica volt (a "kukorica bácsitól", aki a végén már direkt vadászott ránk, látván, hogy Csani mindig kapható egy csőre), no meg fröccs és sör apának.Utolsó este négyesben romantikáztunk a balatoni naplementében amolyan kiscsaládos üzemmódban, romantikus pelucserével. Sebaj, legalább a naplementében andalgó párocskák gyorsan eldönthették (magukról és egymásról egyaránt), felkészültek-e a családalapításra.

Áronéknál

Etyeken kluboztunk ismét a barátnőkkel csökkentett létszámban. Adél kiváló bébiszitternek bizonyult, egész idő alatt Szabit pátyolgatta. Sapkát húzott a fejére, játékkal szórakoztatta és ölbe is vette volna teljesen egyedül, ha nem beszéljük le róla.Szabi volt a legkisebb versenyző, vicces volt, hogy a nagyobbacska gyerekek az ő játékaira raboltak rá, őt pedig a nagyos játékok érdekelték leginkább. Adél, a rangidős nagylány, Csanira is nagy hatással volt. Mikor elindultunk hazafelé, az autóban Csani odasúgta nekem: Nekem is lehet olyan félszemüvegem, mint az Adélnak?
Ami pedig Áront illeti: Csani sosem volt egy közvetlen, barátkozós típus, általában kimenekül a szituációból, ha túl közel mennek az intim szférájához, amibe már a kézfogás is beletartozik. Volt rá precedens, hogy egy ölelgetős kislányt majdnem fellökött, mert az túlságosan nyomult. Ezért is csodálkoztam, hogy ezúttal Áronnal se perc alatt nagy barátság alakult ki. Szépen együtt almáztak, ebédeltek, sütiztek a kis asztalnál,Mesét olvastak, motoroztak,virágot locsoltak,és Csani kezdeményezésére (!) nagy ölelkezésbe fogtak Áronnal.

Humphrey Bogart klasszikus mondatát idézve a Casablanca-ból: "Louis, I think this is the beginning of a beautiful friendship!" (Louis, azt hiszem, ez egy szép barátság kezdete!)

Autós gyerekek

Van néhány ember, akit Csani nagyon hamar elfogad, megszeret és aztán rá is cuppan, már ami a játékot és a mókát illeti. Ilyen például Szilvi barátném, aki ismét meglátogatott minket. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy másnap reggel Csani ébredés után azt mondta nekem: Szilvi a testvérem!

Ha elsőre nem lenne nyilvánvaló, ez itt egy autó, frankón slusszkulccsal, műszerfallal, sebváltóval, első és hátsó üléssel, Csanád sofőrrel és Szilvi utassal. Hová is lesz a fuvar, hölgyem?Szabi nem lacafacázott, ő Szilvi igazi slusszkulcsát akarta elbirtokolni:És ha netán még kétsége lett volna Szilvinek, hogy autós gyerekek ezek, Szabi hozta a berregős, nyálfröcskölős autós figurát.

Déjà vu 3

És íme a két kis függönyszaggató! Így hátulról néhány év múlva valószínűleg én is bajban lennék, hogy ki kicsoda, így ideírom!
Csani:Szabi:

Buli van

Havonta 1-2 alkalommal csinálunk nővéremmel egy közös napot. Szabi születése előtt én mentem hozzájuk, manapság a "többség dönt" elve alapján ők jönnek Csongival. Van nagy gyerekzsivaj, hancúrozás ilyenkor a lakásban, egész nap megy az "enyém-tied" és az "adok-kapok". A legkisebbiket olykor ki kell menteni a dzsumbujból, de azért meglepően jól állja a sarat!