A 1848/49-es szabadságharcról Székesfehérváron emlékeztünk meg. Noha a kicsik nem sokat értenek még magából a megemlékezésből, azért jó, ha látják és részt vesznek rajta, hadd fejlődjön a nemzeti tudatuk!
Azért voltak gyerekeknek való szórakozási lehetőségek is, úgymint a fehérvári huszárok lovainak simogatása, amiben Julcsi egyértelműen tökösebbnek bizonyult:
Ha lóra nem is, de fabirkára azért felpattant a két csöppség:
Csanit lenyűgözte a katonai zenekar, különösen a hatalmas tuba (azt hiszem ezt annak hívják), ami még nála is nagyobb volt. A cintányér is tetszett neki, amíg meg nem szólalt. A Szózat végén a cintányér minden egyes összeütésére behúzta a nyakát és nagyokat pislantott.
Végezetül a megüresedett pódiumon is randalíroztunk egy kicsit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése