Dunaparti

Megunhatatlan program nekünk a Római, pünkösdhétfőn is leugrottunk Marika mamával. Marika mama beállt hintázni Csanival, Csani pedig most először elkezdte magát hajtani a hintában, pedig ez már olyan nagyos hinta volt, nem bébihinta.

Aztán Csani kezdeményezésére mezítláb gázoltunk a Dunába. Hát mit ne mondjak, nekem hűvös volt a víz, a kavicsokról nem is beszélve. Csani szemrebbenés nélkül sétált rajtuk, nekem kicsit erős volt ez a fajta talpmasszázs. Apropó déjà vu, itt is eszembe jutott az egy évvel ezelőtti weltenburgi dunai élményünk, ahol Csani 1,5 évesen szintén mezítláb dobálta a Dunába a kavicsot. Akkor még olyan kis babás volt, hurkás lábakkal, babahajjal, most meg már egy vékonyka kisfiú. Hú, de öregszünk!

Csani-dumák

Igyekszem lejegyezni a gyerekszáj gyöngyszemeit, íme néhány:

1. Csani nézi az apjával a teraszon, ahogy magasan fent az égen köröz egy hatalmas sasmadár. Egyszer csak eltűnik a sas a látómezőből. Mire Csani:
- Megnézzük hova parkol?

2. Magdival sétált Csani, amikor az út közepén egy hatalmas szőrös hernyót pillantanak meg. Csani melléguggol, mire Magdi ijedten:
- Jaj Csani, meg ne fogd!
- De Magdi nem kell félni, ez egy vicces hernyó!

3. Csanival lefekvés előtt az ágyban beszélgetünk. Csani konstatálja:
- Ez az én szobám!
- De azért majd beköltözhet Szabi is?
- Persze. De nem nyúl semmihez!

Déjà vu

Indítok egy "déjà vu" sorozatot, ugyanis mostanában Szabit nézegetve egyre többször kap el ez az érzés. Van, hogy 1-1 ruha idézi fel a kicsi Csanit bennem, van, hogy egy mozdulat vagy cselekedet. Íme az első déjà vu képem:No ki kicsoda? Hasonlítanak?

Keresztelő

Szabolcs Pünkösd vasárnapján kapta meg a keresztséget Pál Ferenc atyától a Kövi Szűz Mária templomban. Védőszentje - második keresztnevének megfelelően - Szent Zoerard-András, a keresztszülők pedig Adél és Matthias lettek. Matthiasnak ki is adtuk nyomban a feladatot: megtanulni magyarul, hogy mihamarabb (kereszt)atyai jótanácsokkal láthassa el keresztfiát.

Annak ellenére, hogy épp szokásos alvásidejében történt, a keresztelőn Szabi rendkívül nagy érdeklődéssel figyelte az eseményeket, egyáltalán nem sírt, még akkor sem, amikor a keresztvízet csurgatták a fejére. Még a több tucat csoportképhez való pózolást is tolerálta, aztán persze az étterembe menet egy pillanat alatt elájult egy bő órácskára. Julcsi, Csongi és Csani addig is tartották a frontot. Csaninak roppant mód megtetszett a szódásszifon, mindenkinek azonnal szomjasnak kellett lenni, mégpedig szódavízre. Csongit és Julcsit inkább a virágágyásban megbújó kerámiakacsák foglalkoztatták.
Sok szép ajándékot kapott Szabolcs, a szertartás részét képező gyertya és keresztelőkehely mellett kapott egy képes gyermekbibliát, egy fából faragott keresztet és egy rózsafűzért is. A legizgalmasabb azonban most még a csomagolás volt neki:Szabi a nap hátralévő részében egy szemhunyásnyit sem aludt, pedig általában még 2 órát alszik délután. Este vártuk, hogy kidől majd jó korán, úgy 7 körül, no nem így történt. Úgy gondolta, ez egy olyan különleges nap volt a számára, hogy szeretné kiélvezni minden percét és tette mindezt este 11 óráig!

Napszemcsi

Csani az oviban rákattant az egyik kislány napszemüvegére. Aztán itthon egy hiszti alkalmával eszembe jutott, hogy nekem van egy rég nem látott síszemüvegem, előtúrtam hát neki, figyelem elterelés gyanánt. Bejött és azóta is nagy becsben van:Utóbb kiderült, Csonginál is menő a napszemcsi:

Szabi 8 hónapos

Kisebbik csipetünk 8 hónapos lett, 8300 gramm és 71 centi!Hát mit is mondjak nagyon kinyílt a csipája. Hatalmas akarata van (időarányosan nagyobb, mint a bátyusnak), és nem is rest kinyilvánítani azt! Van egy enyhébb verzió, amikor csak ütemesen, egyre hangosabban óbégat, hőbörög, hogy vegyük fel az ölünkbe, amikor megunta vagy nincs kedve a földön játszani. Őszintén szólva már ezt is nehéz elengedni a fülünk mellett - valahogy nekünk ez nem megy - úgyhogy előbb-utóbb meghajlunk akarata előtt. Endrével azon szoktuk néha húzni egymást, hogy, no lássuk, ki bírja tovább, melyikünk veszi fel előbb. Ilyenkor persze nem marad meg szépen az ölünkbe, hanem, ha nem elég jók a reflexeink, egy tisztességes gerillaharcoshoz méltóan lerántja a komplett vacsoránkat terítőstül az asztalról. Aztán a panaszáradatnak van egy keserves változata is, ez tényleg szívszorítóan hangzik. Ezt egyszer fel fogom venni videóra, mert aki ismeri valamennyire Szabit, nem hiszi el, ha mondom.
Szabi ugyanis képes torkaszakadtából, vörös fejjel is ordítani, ha nem az történik, amit szeretne. A hisztivel ott bukik meg, hogy képes mindezt egy másodperc alatt abba is hagyni, ha óhaja teljesítésének irányába ráutaló magatartást tanúsítok.

Mozgásilag nagyon szépen fejlődik. Amint arról már hírt adtunk négykézlábra állt a napokban, sőt azóta már kutyázik is, úgyhogy már csőre töltöttük a kamerát! A kúszást úgy tűnik ki fogjuk hagyni. Motivációja eddig nem nagyon volt rá, mert mindent képes elérni ide-oda hengergőzéssel. Valamennyit kúszik előre, de nem nagy távokat, a négykézlábra állással meg már szerintem nem is fogja forszírozni ezt a témát.
Fogacskáknak még híre-hamva sincsen, cserébe a pocsék éjszakai alvás 6-8 ébredéssel változatlan. Próbálkozunk mindenfélével, a borostyán nyaklánc eddig nem segít, a homeopátiás Chamomilla 2 jobb éjszakát eredményezett, azóta hatástalan. Az esti pocak teletömés főzelékkel szintén nem vált be. Mindezekből arra jutottunk, hogy valószínű nála is a mozgásfejlődés a ludas, ezen meg ugyebár nem nagyon lehet segíteni, csak várni.
Apropó főzelék! Eddig szívesen eszik mindent, már 5 féle gyümölcs és 4 féle zöldség is színesíti a menüjét. Napi kétszer eszik 150-180 gramm pépet, hogy mikor az elég hektikus. Így két gyerek mellett nem sikerül mindig ugyanakkor adni neki, de az ebéd azért általában fix, közösen költi el Csanival.A kommunikációja nagyon sokat fejlődött Szabinak. Egyre nagyobb a hangja, egyre többet artikulál és már mondja, hogy "mmammamma". Nagyon könnyű megnevettetni, pusztán a kacsintgatástól is képes gurulni a nevetéstől, minket pedig a nyálporlasztós berregésével tud mindig jókedvre deríteni.
És a legfontosabb hír: Szabika keresztény lett! (Részletek külön bejegyzésben!)

Angol

Csani igen széles gyermekdal repertoárját kibővítette egy angol dalocskával is. A dalban a heavy metalos, rekesztős képességeit is megcsillogtatja a 15. mp-nél és a dal lekeverését is profin megoldja a végén.

A dalszöveg:
Baa, baa, black sheep,
Have you any wool?
Yes sir, yes sir,
Three bags full.

One for my master,
One for my dame,
And one for the little boy
Who lives down the lane.

Baa, baa, black sheep,
Have you any wool?
Yes sir, yes sir,
Three bags full.

(Körülbelül ezt jelenti:
Bee, bee fekete bárány,
Van gyapjúd?
Igen uram, igen uram,
Három teli zsákkal.

Egy a gazdámé,
Egy az asszonyomé,
Egy pedig a kisfiúé,
aki lent lakik a dűlőn.

Bee, bee fekete bárány,
Van gyapjúd?
Igen uram, igen uram,
Három teli zsákkal.)

Nyomjak?

Úgy látszik a gyerekek ezen a héten kényeztetnek minket a fejlődési mérföldkőnek számító akcióikkal. Szabi tegnapi négykézlábra állása után, ma Csani volt a soros. Elöljáróban jelezném, hogy a kakitémára érzékeny olvasóink inkább ugorják a bejegyzést.
Néhány hete már volt egy apró előrelépésünk a szobatisztaság felé vezető rögös utunkon, Csani ugyanis el kezdett szólni, miután telerakta a pelust. Egészen pontosan így: "Van kaki?!" Ma délben, mikor hazahoztam az oviból, elmesélte, hogy "nyomott kakit" az oviban és szólt is Szilvinek (óvónénink). Erre én jól megdicsértem. Aztán hazaérvén nekiálltam Szabit is bepelenkázni, mire ő megkérdezte tőlem: "Anya, nyomjak neked kakit? Mire én mondtam, hogy persze, ha már nyakig benne vagyok úgyis a témában, de mit szólna, ha a bilibe kérném. Meglepően könnyen ráállt, és gyorsan rá is ült. Nem telt el 2 perc és igen!!! Volt büszke mosoly meg minden. Ehhez a poszthoz, most inkább nem csatolok fotót.

Kitartó

Szabi ma egész nap kitartóan gyakorolt. Tényleg le a kalappal előtte, nem szegte kedvét a kudarc, újra és újra nekiveselkedett. Aztán egyszer csak elkapta a mozdulatot. Azóta már csak arra koncentrál, hogy egyre tovább tudja tartani:Indulhat a világ felfedezése, kis csipet!

Bobó és a gerillaharcos

Kolpingos napjaink természetesen a gyerekek körül forogtak, de azért nekünk, szülőknek is adatott néhány perc (tényleg csak perc :) szabadidő.

Apukák és a söröcske:Szülők és a trambulin:Ez a trambulinozás úgy tudott létrejönni, hogy Tóni vállalta Szabi pesztrálását, Csani közben a többi kisgyerekkel játszott. Cserébe egyik este Endre Bálintot is lefárasztotta lefekvés előtt a dühöngőben:Így visszagondolva szegény Szabikának volt a legkevésbé szórakoztató ez a néhány nap. Őkegyelme ugyanis gyorsan bemondta az unalmast a babakocsit illetően és állandóan ölben akart lenni. Ezirányú törekvéseinek keményen hangot is adott, így általában ő nyert. Kaptunk kölcsön egy kengurut, ebben elég sok időt töltött. Ebben egy darabig vigyorogva elvolt, de aztán kezdődött elölről a kínlódás. A legtürelmetlenebb mindig az étkezéseink alkalmával volt, egyszerűen nem bírta elviselni, hogy eszünk, pedig előbb mindig az ő pocakját raktam tele mindenféle finom pürékkel. Ki is érdemelt egy új becenevet, íme a mi kis elszánt gerillaharcosunk:Igazából az volt szegénykémnek a baja, hogy ülni még nem tud, feküdni pedig már unalmas neki, szeretett volna földön, hason hencseregni, mint itthon egész nap, de erre ott nem igazán volt lehetősége.
És végül emlékezzünk meg Bobóról, a vizilóról is. A hotel parkjában van elszórva néhány Bobó szobor, úgy mint például ez itt a padon:Na ezzel még nem volt semmi gondja Csaninak. De aztán egyszer csak a játszóházban hátba támadott minket egy élő, mozgó Bobó. Szegény Csani úgy megijedt tőle, hogy vísítva ugrott Endre ölébe, dacára annak, hogy azt már elfoglalta korábban Szabika. Csani zokogva követelte, hogy menjünk azonnal haza, aztán 10-15 perc múlva meg tudtuk győzni, hogy inkább csak az udvarra menjünk ki és várjuk meg, amíg Bobó elhagyja a terepet.
Itt éppen Júlia fog kezet Bobóval, na ilyen fotónk nem készült nekünk Csaniról:
Ezt az apró momentumot leszámítva szuper hétvége volt, reméljük lesz máskor is ilyen!

Irány Bobóország!

Csani érdeklődését a program iránt azzal sikerült felkeltenünk, hogy megyünk megnézni, hol is lakik Bobó, a víziló. Volt is nagy lelkesedés. Akkor azonban még nem sejtettük, hogy a néhány napos alsópáhoki kiruccanásunk alatt pont Bobó lesz az, aki képes lesz Csaninál oly mértékben kicsapni a biztosítékot, hogy visítva, húsz körömmel belénk kapaszkodva kérlel majd minket, hogy menjünk haza. No de kezdjük az elején. Egyetemi szakkollégiumi barátokkal már hónapokkal ezelőtt leszerveztük ezt a közös hosszú hétvégét a családbarát alsópáhoki Kolping hotelbe. Már voltunk itt Csanival 2009-ben, de akkor még - Csani zsenge koránál fogva - töredékét sem tudtuk kihasználni a gyerekszórakoztatási és lefárasztási lehetőségeknek. Most azért volt minden!

1. Lovaglás:Csani már nagy rutinnal ülte meg a lovat.

2. Állatetetés a farmon:Ezt a Skanzenben még nem mertük, de itt már csak a kakas volt feketelistán.

3. Mászókázás kint:Csani hajmeresztő magasságokba tört teljesen egyedül (lásd jobb felső kép). Csodáltuk, milyen bátor, Endre pedig nem győzött utánamászni, hogy lehozza.

4. Mászókázás bent:Eleinte ebbe a "dühöngőbe" nem mert Csani bemenni, mert, lufiszerű ugrálóvárnak gondolta, aminek az anyagát nem szereti. Azt láttuk, hogy szeretne, mert a helyszínt nem akarta elhagyni, csak körbe-körbe szaladgált az objektum körül és kiabált, hogy " Én nem megyek be, én nem megyek be!". Kisvártatva szülői kísérettel bemerészkedett, onnantól fogva nem volt megállás. Valamelyikünknek mindig vele kellett tartani, hát nem mondom folyt rólunk a víz rendesen.

5. Pancsolás teljes gőzerővel:Csaninak nagyon tetszett, hogy pont olyan szivárványos csúszdán csúszhat, mint, amilyet Bogyó kapott Babócáéktól a születésnapjára. Szabika pedig azt élvezte nagyon, hogy önállóan hasalhatott a bébiknek való medencerészben, és kedvére paskolhatta a vízben úszó buborékokat.Mindkét gyerekkel járunk babaúszásra, szeretik is a vizet nagyon. Azonban az alsópáhoki vizes élmények után döbbenetes fejlődést láttunk náluk, sokkal felszabadultabbak lettek a babaúszáson! Csani például mindig hisztizett, ha lefröcskölték, most meg ő lett a legnagyobb pacsáló a csoportban.
Élménybeszámoló folyt.köv.

Kirándulás a Skanzenbe

A Dániel nagyszülőkkel a szentendrei Skanzenbe kirándultunk Csanád nap alkalmával. Viszonylag hamar rájöttünk arra, hogy itt bizony Csani fogja diktálni a programot, amikor is kénytelenek voltunk eltérni eredeti útirányunktól és tökön-paszulyon átvágva a szélmalom felé kellett vennünk az irányt.

Az állatok csak tisztes távolságból és természetesen kizárólag ölből voltak érdekesek Csaninak.A népszerűségi lista további helyezettjei a lovasszekér,a szőlőprés,a kisvasút, és a szökőkút voltak, ahol Csani meg is áztatta a csülköket.Egy juhnyáj is okozott izgalmas perceket Csaninak. Épp a körszinháznál voltunk, amikor is a birkák elözönlötték a nézőteret. Hát ilyen az, amikor birka a közönség!

Csanád nap

Csanit névnapján több fordulóban köszöntötte a család. Volt pizsama partival egybekötött kiscsaládos,unokatesós, Marika mamás,és Skanzen kirándulással egybekötött Dániel nagyszülős köszöntés is. Csani nagyon szeret szerepjátékot játszani. Az apjával való közös nagybevásárlásoknak köszönhetően az egyik nagy kedvenc a pénztárosdi. "Klikk-klakk" és máris leolvasta a vonalkódot az áruról. Az árra vonatkozó kérdésünkre adott sztenderd válasza pedig: "tizenhárom nyolc".

A másik nagy sláger mostanában a zenélés.Bírom a fantziáját: a keresztszülőktől kapott szortírozó doboz nem volt sokáig rendeltetésszerűen használva, egyszercsak átavanzsált gitárrá, méghozzá elektromos gitárrá, a pénztárgép pedig effekt pedállá nőtte ki magát. A dobverők karmesteri pálcaként is funkcionálnak. Ilyenkor be kell tegyem az Alma együttes cédéjét, Csani pedig megszállott fejjel csápol a dobverőkkel, ahogyan azt a Skanzenben látta a fúvószenekar karmesterétől.

Zabagép

Remekül haladunk a hozzátáplálással, hálistennek szívesen fogadja Szabi az új ízeket. Az alma-, banán-, barack-, körte-,és répapürék után most éppen lepsényi meggyet ropogtatunk. Még csak 1,5 hónapja kóstolgatunk, de már mennyiséget, 150-180 grammot is megeszik a kis csipet. Mindebben az sem akadályozza meg, ha előtte szopizott egy kiadósat. Azt, hogy nem kér többet a bébipapiból, egészen pontosan onnan lehet tudni, hogy miután bekanalaztam, elkezd berregni, autósat játszani a szájával, a cucc meg persze fröcsköl összevissza. A legújabb hóbortja pedig az, hogy két falat között a lábujjait szopogatja. Még szerencse, hogy nyár van, mivel a fenti epizódok miatt gyakorlatilag egy szál bodyban etetem, bár a legjobb lenne meztelenül. A hozzátáplálás hátulütője, hogy a szennyesruhák mennyiségének drasztikus növekedése mellett igencsak megsokszorozódott a büdi pelusok száma is.

A turmixolásra mindig vannak lelkes jelentkezők:

Oviügy

Ezzel az ovikérdéssel egészen sokáig nem is foglalkoztunk, mondván hol van még 3 éves ez a gyerek. Aztán egyszer csak eszünkbe jutott, hogy Csani decemberi születésű. Hoppá, ilyenkor mi a helyzet? A majd 4 éves korban való óvodába menetelt későinek találtuk, úgy éreztük azért már hamarabb is szüksége van Csaninak a szocializációra, az óvodai foglalkozásokra és ebben a védőnőnk is megerősített. Másrészt felhívta a figyelmünket arra a nem éppen elhanyagolható tényre is, hogy Csani összes jelenlegi korosztályos játszópajtása óvodás lesz szeptembertől (a két nála fiatalabb kislány pedig már most bölcsis), Csani kvázi magára maradna a játszótéren.

Utánanéztünk: a jelenlegi szabályok szerint jelentkezhet óvodába a 2,5 évet betöltött gyermek és felvételt nyerhet, amennyiben van hely az adott intézményben. Ez utóbbi félmondat kb. el is lehetetleníti a helyzetet. Mindenesetre beadtuk a jelentkezésünket a kiszemelt óvodába és évközi felvételt nyertünk, ami azt jelenti, hogy év közben, ha megürül egy hely, akkor elkezdhetjük az óvodát. Csanin kívül még 17 kisgyerek reménykedik ugyanebben... Köztes megoldásként kerestünk egy magánovit, ahol a tervek szerint heti 2 délelőttöt tölt Csani. 2 hete el is kezdtük a beszoktatást, ami meglepően könnyen ment. 2 napig ott voltunk mi is Szabival, majd a 3. napon azt mondták menjek el, hívnak, ha gond van. Nem hívtak. Délben azzal fogadtak, hogy némi innovációra szorul a kertkapu zárja, eddig még egy kisgyereknek sem sikerült kinyitni. Ja, hogy Csani használati útmutatójába nem írtam bele, hogy zárspecialista? Becsületükre váljék, másnap reggelre már kész is volt az új, Csani-biztos kapuzár. Aztán délben, mikor mentem Csaniért, a bejárati ajtót is kulcsra zárva találtam. Csak nem? - kérdem a dadusnénit, mire ő sejtelmesen mosolygott: Olyan okos ez a fiú!
A beszokás tehát - lekopogom - remekül sikerült, és már a harmadik napon megkérdezte tőlem Csani hazaindulás előtt, hogy az ő kiságya hol van. Plusz hozadék, hogy egyre szívesebben és ügyesebben eszik önállón. Íme néhány fotó nem túl jó minőségben:

Tanácsadó

Én mondom, apja nyomdokába lép ez a Csanád gyerek, tanácsadó lesz belőle! Hogy miért gondolom ezt?

1. Bárkit bármiről képes meggyőzni!
Dániel papának is megmagyarázta, hogy a mozsár tulajdonképpen egy trombita.

2. Ha valamit nem tud, akkor sem jön zavarba, sőt mi több, a legnagyobb határozottsággal mellébeszél.
A SPAR matricáknál megfigyelte, hogy az állatok általa ismert neve (pl. béka) elé mindig mondunk valami általa nem értett, misztikus jelzőt, úgymint pl. madagaszkári repülőkutya. Egyszer elé dugtam egy képet, és kérdeztem tőle, hogy mi az. Mire ő szemrebbenés nélkül:
- Fonfennen kaméleon.