Honnan tehát a név?
Csanád közvetlenül szopi után, illetve csak úgy elvétve, alkalmanként felvesz egy nagyon tipikus arckifejezést. Ezt persze megörökíteni különösen nehéz, hiszen ha még minden másodpercben nálunk is lenne a fényképező, mire bekapcsolnánk, elillanna a pillanat. Lassan hetek óta vadászom rá, de igazából csak ezt a kis szerény, elmosódott fotócskát sikerült összehoznom. Ebben a grimaszban egyesül a világot áttekintő bölcsesség, a teli pocakkal járó kiegyensúlyozottság, hatalmas öntudat és némi huncutság. Na kinek volt még ilyen arckifejezése?
Csanád közvetlenül szopi után, illetve csak úgy elvétve, alkalmanként felvesz egy nagyon tipikus arckifejezést. Ezt persze megörökíteni különösen nehéz, hiszen ha még minden másodpercben nálunk is lenne a fényképező, mire bekapcsolnánk, elillanna a pillanat. Lassan hetek óta vadászom rá, de igazából csak ezt a kis szerény, elmosódott fotócskát sikerült összehoznom. Ebben a grimaszban egyesül a világot áttekintő bölcsesség, a teli pocakkal járó kiegyensúlyozottság, hatalmas öntudat és némi huncutság. Na kinek volt még ilyen arckifejezése?
Könnyebb lenne észrevenni a hasonlóságot, ha Csanád a megfelelő ruházatot hordaná, de hát olyan fotót nem sikerült készítenem. Ezért most arról külön csatolok képet:
Ez a mozdulat pedig kimondottan sejteti az ERŐT:
Ezt a fenti fotót már a plafon magasságából készítettem. Kezdetnek egy kicsit bizarr érzés volt, de hát had gyakoroljon a gyerek. Na megvan már? Ha még mindig nincs, akkor visszanyúlok a múltba és csatolok egy fotót, amelyen 2 napos az úr. A lényeg a fülön van:

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése