Bethesda újra

Csend volt a blogon egy ideig. Ennek szomorú oka, hogy Szabit annyira kiütötte a Csanitól szervált vírus, hogy szenteste kórházba vittük. Csúnyán köhögött, de a kórházba induláshoz a végső lökést az adta meg, hogy már alig evett, csak aludt és nyeklett-nyaklott, mint egy rongybaba. A kórházban sajnos - ünnep lévén - hétfőig nem sok minden történt vele, csak tüneti kezeléseket kapott, amitől azért az étvágya picit javult. Aztán 3 nap elteltével következtek a kivizsgálások, röntgen és fül-orr-gégészet. Sajnos az eredmény kettőből kettő rossz, ráment a tüdejére és a fülére is: tüdőgyulladás és középfülgyulladás. Ráadásul az amúgy is problémás szemecskék is begyulladtak. (Egyre inkább úgy érzem, nem ússzuk meg azt a könnycsatorna átmosást sem.) Hétfőn végre elkezdték igazán kezelni Szabit, Klacid kúrát kapott, gyógyszeres párát és hörgőtágítót. Hogy tovább fokozzuk az izgalmakat, vasárnap én is rosszul lettem a kórházban, csak én gyomorilag. Így utólag talán önző és kockázatos döntést hoztam, de akkor nemigen tudtam másra gondolni: nem akartam otthagyni Szabit egyedül. Volt néhány kisbaba ilyen vagy olyan okokból anyátlanul, szegénykék elég sokat sírtak, mire a nővéreknek idejük volt a szükségleteikkel foglalkozni, a lelki szükségletek kielégítése pedig szóba sem jöhetett.
Év végére bocsátottak minket haza azzal, hogy itthon folytatjuk a kezelést és év elején megyünk vissza kontrollra. A kis betegek összetartanak: Csani nagyon kedves Szabival, szolidál vele orrszívásnál, simogatja, odabújik hozzá.Lassú a gyógyulás, de Szabi étvágya és jókedve kezd visszatérni. És épp a kórházas létünkre időzítette az első igazi mosolyát, amit azóta is szorgalmasan gyakorol!

Csana 2 éves

A családon átfutó vírus miatt egy kicsit csúszik a szülinapi buli részletes beszámolója, addig is álljon itt a legfontosabb három perc. Minden kedves családtagnak, rokonnak, barátnak akik vagy személyesen, vagy lélekben velünk ünnepeltek ezen a napon, nagyon szépen köszönjük a kedvességet és figyelmességet. Talán egy kicsit a videó is visszaadja, mennyire el lett varázsolva a kis Ünnepelt. (Pontosabban most már a nagyobbik :-))

Szankcionálás gyereklogikával

"Ha kitolom a Marika mama szemét, bocsánatot kell tőle kérni." - Csanád, 22 hónaposan (csak akkor valamiért kimaradt)

20 éves a Gézengúz Alapítvány

A Gézengúz Alapítványt a Születési Károsultakért Dr. Schultheisz Judit Alapította 1990-ben, amikor felismerte, hogy sérülten született harmadik gyermeke számára nem elérhető megfelelő rehabilitáció az országban. A mi történetünk ezzel az intézménnyel lassan két évre nyúlik vissza, meséltünk már róla itt, itt és itt, lelkes támogatók is vagyunk, szóval evidens volt, hogy elmegyünk Csanival a 20 éves bulira. Az intenzív hóesés sem tántorított el minket a programtól, így lehetőségünk nyílt:

- személyesen is találkozni Süsüvel, ami olyan hatást gyakorolt Csanira, hogy egész este csak a sírdogáló sárkányról, és az őt megvigasztaló vándor királyfiról mesélt;- csápolni egy Gryllus-koncerten, azóta tudja, hogy a "Süt a pék", "Bicikli", stb. nótákat egy szakállas bácsi énekli;- megbarátkozni egy bohóccal (eddig kicsit tartottunk tőlük, mert olyan furcsán néznek ki), sőt begyűjteni tőle egy lufiból készített csigát;
- festeni, gyurmázni, és magunkat fülig összekenni egy órási "rajzlap" közepén;a napot pedig egy hóember építésével zártuk. Hazafelé az autóban elbóbiskolt a mester, de otthon már nagy hévvel mesélte új élményeit anyukájának és Marika mamának.

Méretek

Szabi iszonyú sokat nőtt az elmúlt két hónapban. Súlyra 5600 gramm, centire pedig már épp kétszer akkora, mint a mikuláscsomagja. És hogy miért ilyen dühös? A bátyó mikuláscsomagjában volt LEGO Duplo is...

Muffin

Csani műszaki cikkek iránti érdeklődése határtalan. Egyik aktuális kedvence a konyhai kézi robotgépem. Ezért is gondoltam egy csapadékos délután, hogy sütök vele egy kis csokis muffint. Csani szorgalmasan segített, ő kezelte a kapcsolót, cserélte a forgórészeket, együtt kevertük a tésztát, majd díszítettük a tetejét.Csokis muffinhoz illően szép sötétbarna tészta lett belőle. Csani a végeredményt emígy kommentálta:

"Hát ez kutyakaki!"

Mikulás

Tavaly Csani még nem találkozott a Mikulással, nem is nagyon értette volna a Mikulás körüli történéseket. Idén már meséltünk róla. Elmondtuk, hogy milyen sok dolga van a Mikulásnak, hisz milyen sok kisgyereket kell meglátogatnia egyetlen nap alatt. Így hozzánk épp akkor fog érkezni, amíg ő az igazak álmát alussza, de a kis csizmájába hagy neki egy kis csomagot. Ezért is voltunk meglepődve, amikor épp a csomagbontogatás kellős közepén kopogtattak az ajtónkon és beállított a Mikulás, majd rövidke bevezető után Csani arcába tolt egy csokit. Mi magunk is lefagytunk egy pillanatra, Csani pedig szegényke egyenesen sírógörcsöt kapott. A Mikulás, - akit, mint közben kiderült, egy szomszéd kisgyerekes család irányított hozzánk- látván Csani reakcióját gyorsan odébbállt. Hogy ízibe helyrebillentsük elsőszülöttünk lelki békéjét, meggyőztük, hogy a Mikulás egy jóságos bácsi és nem kell tőle félni. Csani erre kitalálta, hogy jó, de akkor keressük meg és barátkozzunk vele egy kicsit. El is mentek apával egy Mikuláskereső körútra és szerencsére rá is találtak (egy másikra). Igazi lovas szánon ült és krampuszai is voltak. Néhány lépés távolságot azért még tartott vele Csani.
Harmadszorra a munkahelyemen látogattuk meg a Mikulást.

Szabi is részt vett az eseményen, de ő leginkább csak a hordozókendőben szunyókált. Itt a Mikuláshoz már oda is merészkedett Csani némi atyai támogatással, de ami a leginkább izgatta őt a Mikulással kapcsolatban az az, hogy "Hol van a lába?".Ami a csomagokat illeti, így kétévesen már a csokievést is kipipáltuk. Volt sikere, de inkább a bontogatás volt izgalmas.

Kisbaba vagyok

Sokan kérdezik, hogy Csani hogy viseltet kisöccse iránt. Összességében pozitívan, de azért vannak hullámvölgyek. Mióta hazajöttünk a kórházból több fázison keresztülestünk már. Először volt az újdonság varázsa. Szabi érdekes volt, vigasztalta, ha sírt ("Szabika, ne sírjál, mindjárt jön a cici!"), szívesen segített a fürdetésnél, mint lábmosásért felelős, és a pelenkázásnál, mint popsitörlő adagoló segéderő. Aztán jött a közönyös időszak, megszokta, hogy Szabi itt van, már nem volt olyan izgalmas, nem nagyon vett róla tudomást. Inkább játszott az apjával, mintsem fürdetett velem. Aztán kb. az 5. hét környékén, amikor tudatosult benne, hogy Szabi bizony még mindig itt van és nem vittük vissza oda, ahonnan hoztuk, megjelentek az első féltékenységi jelenetek. Míg a játszón korábban büszkén mutatta mindenkinek, hogy ez bizony az Ő öccse, addig újabban volt, hogy szó szerint eltolta az érdeklődőket a babakocsitól, mondván, hogy nem szabad megnézni. Aztán jött az, hogy rám épp akkor volt szüksége, ha Szabi sírt és mennem kellett ("Nem kell menni, csak kicsit nyöszörög!"), cserébe, amikor csak neki akartam szentelni a figyelmemet, akkor nem kellettem, egyszóval kaptam egy kis büntit ezért a kistesó dologért (természetesen apa nem). Aztán eljött a nap, amikor a játszón nem volt hajlandó a saját lábán közlekedni, hanem velem akarta hazacipeltetni magát, úgy, hogy közben a babakocsit is tolnom kellett volna valahogy. Ez az eset egy igazi toporzékolós, torkaszakadtából üvöltős hiszibe torkollott. Bevallom ezen a ponton nekem is kicsordult a könnyem, de végül sikerült kompromisszumot kötnünk. Ez a hiszti azóta egyszer ismétlődött meg lényegesen rövidebb lefutással, de valami azt súgja hátravan még a java.

Legújabban viszont egy nagyon aranyos szokást vett fel Csani: kisbabásat játszik. Ilyenkor közli velem, hogy "Én is kisbaba vagyok!" és hihetetlen komolysággal játssza a szerepét. Például ilyenkor nem szólal meg, csak forgatja a szemét, mint ahogy Szabitól látta. Jöjjön néhány Csani babás mozzanat:
Szabi sapkáját veszi fel a sajátja helyett,lefekszik a játszószőnyegre és alulról böködi a lelógó játékokat,befekszik a mózeskosárba (ilyenkor gondosan be kell takargatnom, szigorúan a Szabi takarójával),és méredzkedik a babamérlegen.Ezen kívül sokszor lefekszik a földre és mondja, hogy "Csanika sír, anyuka felveszi és megvigasztalja". Ilyenkor ölbe veszem, mint egy babát és ringatom. Ezeket a kívánságokat komolyan szoktam venni és bőszen teljesítem, biztos segít neki a féltékenység leküzdésében. Azért a legújabb kérésén kicsit megremegett a gyomrom: közölte, hogy szopizni szeretne. Te jó ég - futott át az agyamon -, 16 foggal? De szerencsére ez esetben is csak színészkedett és úgy csinált mintha. Aztán együtt jó nagyot nevettünk rajta és már rohant is nagyfiús játékokat játszani.

Szörfös

Csani imád az apjával hétfő reggelente úszni-tornázni járni. A vízben egyre bátrabb, a partról már beleugrik a vízbe Endre ölébe. Igen ám, de ahogy beköszöntött a tél, valahogy az uszoda vize is hidegebb lett vagy csak Csani (és az összes többi gyerek?) lett fázósabb, ki tudja. Lényeg, hogy az úszás iránt érzett örömöt intenzív fogvacogás és testremegés kezdte beárnyékolni. "Mindent a gyermek boldogsága és testmozgása érdekében!" felkiáltással mélyen a pénztárcánkba nyúltunk és szert tettünk egy neoprén öltözékre. Kétéves méretben hihetetlenül cuki egy ilyen szörfös ruci:

Hármasban

Immár harmadik hete vagyok egyedül itthon a fiúkkal. Hát nemigen volt még két egyforma napunk, de azért nagyjából kialakult egy napirend: Endre reggel elmegy fél 7-kor, Csani 8 körül ébred. Ha szerencsém van, akkor Szabi előtte már letudta a reggelijét és, ha még nagyobb szerencsém van, akkor vissza is aludt. (A statisztikákat tekintve inkább nem születtem szerencsés csillagzat alatt.) Általánosságban elmondható, hogy a szükségletek ütközése esetén eldöntöm, kinek magasabb éppen a tolerancia szintje. Szabinál ez, ha kajáról van szó, akkor egyenlő a nullával, ha már evett, csak még kis repetára vagy testközelségre vágyna, akkor van esély Csani rendezésére. Csani kb. 10 percig tolerálja Szabi etetését, értsd ennyi időt ad nekem, hogy ne kezdje el szétszedni a lakást. Délelőtt aztán, ha mindenki evett, kakilt, felöltözött, akkor végre irány a friss levegő. Csani mostanában nem akar lejönni a saját lábán (vajh miért?), így két kört futok. Szabi alszik a jó levegőn (ezt eddig kétszer bojkottálta vigasztalhatatlan sírással, aminek felmenetel lett a vége), Csanival pedig játszunk, hintázunk, sétálunk, boltba megyünk. A délelőttök azért lényegesen könnyebbek, amikor segítségemre van a bébicsősz Magdink.Mikor felmegyünk dél körül, kezdődik a versenyfutás az idővel: Csanit meg kell ebédeltetnem és le kell fektetnem addig, amíg Szabi fel nem ébred. Itt is vegyes sikerekről számolhatok be. Ha sikerül, akkor Csani elalvása után (kb. du. 2 óra) rövidesen ébred Szabi, így az ő etetése következik, ami után általában alszik még egyet estig. Ha Szabi felébred, mielőtt lefektetném Csanit, na akkor hosszú délutánunk van. Késő délután kb. egyszerre ébrednek 4-5 között, innen jön a nap legnehezebb része. Miközben Szabit megetetem, Csani is uzsonnázik. Aztán Szabi elkezd nyűglődni egész este 8 körülig, hasfájástól, esti kólikától, ki tudja mitől, lényeg, hogy nem lehet letenni és sokszor még ölben is sír. Anno Csani is ugyanezt csinálta este, csak akkor nem kérlelt közben egy kétéves, hogy "anya gyeje kergetőzzünk!". Elő is került a szekrényből a babaerszényem és a hordozókendőm, úgyhogy Szabi már elmondhatja magáról, hogy megkergette a bátyját. Lemenni az udvarra már esélyünk sincs, kint sötét is van már, meg ködös, párás az idő, ami Csani kruppjának épp nem hiányzik. Idebent kergetőzünk, vonatozunk, rajzolunk, szerelünk, kisvakondot nézünk stb.. Este 7 körül már elhaló hangon tudakolom Endrétől telefonon, hogy mikor ér haza. Amint nyílik a bejárati ajtó, Csani számára én megszűnök létezni, csak apuka van. Innen osztódik a család, Endre rövid játék után vacsiztatja Csanit, míg én fürdetem, etetem, altatom Szabit. Szabi ilyenkor már a sok órás nyűglődés után relatíve hamar elalszik (kb. 9 körül), így együtt fejezzük be Endrével Csani fürdetését, lefektetését. Az altatás apa reszortja, kivéve, ha még dolgoznia kell este is. Ha ő altat, én akkor is meg szoktam várni, hogy Csani elaludjon (10-11 között), hogy felébresszem Endrét mellőle. Mi ezután eszünk, rendezzük sorainkat és próbáljuk megbeszélni az ügyeinket, de lassan már inkább csak emailben vagy sms-ben. A lényeg, hogy ott szuszog két angyalka a szobában!!!

Őszi-téli mókák

Csani néhány napja még a késő őszi napsütésben túrta a leveleket egyik kis barátnőjével, Lillával...

...most meg hirtelen hóember sorozatgyártásba kezdtünk, némelyikükkel Csani még piszézett is egyet.A szánkónk is előkerült már többször. Ma este Csanit én vittem le szánkózni, azzal a hátsó szándékkal, hogy enyhítsem a kistesó miatt érzett féltékenységét. Húzom szorgalmasan, rójuk a köröket, folyik rólam a víz, de megéri, mert Csani vigyorog, mint a vadalma. Mire egyszer csak hallom a hátam mögül:
- Apuka gyorsabban húz!