Első távollétem

Esedékessé vált a szülés utáni 6 hetes kontroll vizsgálatom. Sokat dilemmáztunk, hogy mi legyen. Menjünk Csanáddal hármasban vagy menjek egyedül otthon hagyva a fiúkat. Az előbbinek az előnye, hogy így Bánhidy doktornak is elbüszkélkedhetünk a kisfiúnkkal és én sem aggódok, hogy mi van Csanáddal. A hátránya viszont, hogy aggodalmaskodnánk a nyálkás, esős idő miatt, az esetleges beteg, köhögő emberekről már nem is beszélve... A másik verzióban az előnyök-hátrányok épp fordítva alakulnak. Nem gondoltam volna, hogy nekem - aki meghoztam már néhány felelősségteljes döntést az életemben - ez akkora fejtörést és szorongást okoz, hogy bizony nem aludtam az előtte lévő éjszaka az idegességtől. Reggel az eső is esett, ezt égi jelnek tekintettem és egyedül indultam el. Előtte megszoptattam Csanádot, aki utána - mint aki tudja, hogy most jól kell viselkednie - minden eddigi rekordot megdöntve aludt el. A rendelőben már sík ideg voltam, hiába jelentkeztem be a legkorábbi időpontra már vagy 5-en voltak előttem (többek között Marsi Anikó, kár, hogy már publikus, hogy terhes, kereshettem volna egy kis pénzt a Story magazinnál :)) Endrétől jött a nyugtató sms, ne izguljak, Csanád alszik. Gyorsan végeztem és hívtam Endrét: már hallottam a telefonban Csanád cumizós nyöszörgését. Igen, ez az a hang, amit akkor ad ki, ha nyügösködik és időhúzás céljából cumit kap, de mint tudjuk, ez kb. 5 percig hatásos nála... Száguldottam haza, rohantam fel a lépcsőn, feltéptem az ajtót és ott állt a folyósón Endre pizsamában ölében a sarkig nyitott szemű, lefelé görbülő szájú Csanival. Endre szerint annyira meglepődött Csani, hogy beléptem, hogy abbahagyta a sírást. Egyébként jól kezelték a fiúk a drámát: A sírás abbahagyásában az is közrejátszhatott, hogy mivel Csana éhes volt, és az öt perc cumis türelmi határidő lejárt, csecsemőt éheztetni meg nem szabad, Endre pont az érkezésem előtt adott neki 10 ml cukros vizet. Mindemellett nagyon várták, hogy hazaérjek. Azt hiszem kezdem kapizsgálni, mi is az a szülői aggodalom...

Szóval a cumi

Ranschburg Jenő Szülők lettünk című könyvében azt írja, hogy a csecsemőkorban a száj a gyerek vezető érzékszerve, a szopóreflex bármikor felébreszthető és kielégítésre vár. Épp ezért a cumi könnyen válhat a csecsemő kábítószereinek egyikévé: ha a gyerek sír, hangos, nyugtalan, a szülőnek nem kell megkeresnie a keserűség okát, egyszerűen a gyerek szájába nyomja a cumit, és ezzel valóban sikerül elhallgattatnia őt. Tehát amikor a szülő gondolkodás nélkül síró gyermeke szájába teszi a cumit, hasonló hibát követ el, mint az orvos, aki azonnal morfiumot ír fel fájdalomra panaszkodó betegének; ezzel a tünetet megszünteti ugyan, de a betegséget nem gyógyítja meg. Ezért szeretem különösen az ilyen reklámokat:

Pszichológiai vizsgálatok igazolják, hogy a cumi hatására a csecsemő "befelé fordul", vagyis érdeklődése csökken a külvilág iránt. A mértéktelenül cumizó csecsemők intellektuális, értelmi fejlődése tehát lassúbb, mint azoké, akik nem használják ezt a "kábítószert".

Ezért gondoltuk Krisztával. hogy mi hanyagolnánk ezt a terméket. Őszintén szólva 5 hétig álltuk a sarat, de Csanád oly gyakran és hosszan igénybe vette Kriszta evésre használatos domborulatait saját megnyugtatása céljából, hogy már órákig volt rajta és kezdett veszélybe kerülni Kriszta és így Csanád táplálékutánpótlása is. Aztán egyik este kicsi Csanád az ordításával annyira leszívta az idegrendszerünket, hogy egy esti öltöztetés alkalmával (Csanád ekkor már kimondottan türelmetlenül tudja követelni a cicit) megtörtünk, és kipróbáltuk.

Hát a hatás döbbenetes volt. Csanád egy pillanat alatt rácuppant, és szépen türelmesen végigcumizta az öltöztetést. A próba óta eltelt két hét, és azt kell mondjam, hogy a könyv írója ugyan egy komoly veszélyforrásra hívta fel a figyelmet, megfelelő körültekintés mellett a cumi használható:

1. A cumit nem nyomjuk állandóan Csani szájába. Akkor kapja meg, amikor valami átmeneti, általunk pontosan ismert problémája van, amiről egy rövid időre el szeretnénk terelni a figyelmét. Ilyen pl. a korábban említett öltöztetés. Lehet, hogy én egy gyenge idegzetű apuka vagyok, de egy lassan kéthónapos gyermeknek elég fejlett tüdeje van, szemben a türelmével. Én tényleg próbáltam, de nem tudtam megmagyarázni neki, hogy csak két percet kell kibírnia. A cumi tehát egy trade-off, amit felajánlok Csaninak cserébe némi kellemetlenség elviseléséért.

2. Abban az esetben, ha a gyerek nem kap folyton cumit, és nem függ tőle, nem is igazán lehet vele minden problémát elfolytani. Vegyük pl. az éhes Csanád öltöztetésének esetét: Cumi nélkül Csani toleranciája kb. 43 másodpercben kimerül. A cumit kb. 4:17 másodpercig képes elviselni, de utána azt is kiköpi, és még hangosabban üvölt. Tehát nem igaz az az eset, hogy a cumival elfedtem egy problémát, s elfojtottam gyermekem intellektuális problémamegoldó képességét. Csanád nagyon egyértelműen és határozottan el tud engem küldeni a francba a cumimmal együtt. (A szülői állhatatosságról korábban már értekeztem.)

Viszont a nyert idő még egy kétbalkezes apuka számára is elégséges ahhoz, hogy a már éhes csecsemőnek kicserélje a pelusát, és visszaszenvedje rá a rugdalózót. A cumi révén tehát elkerülhetem a felesleges, szülői szíveket szaggató drámát. Érzékeltetésül:

ELŐTTE:

UTÁNA:

Hát ez brutális

Mármint a hasfájás.

Én nem tudom, hogy mások hogyan élik meg, de engem kikészít:

1. Szegény Csanika a hasfájástól a nap 24 órájából általában 6-7 órát konkrét szenvedéssel tölt: síránkozik, sikítozik, bömböl és vergődik. Ez már magában is rosszul hangzik, de ez a 6-7 órás időszak általában 20-22 óra között kezdődik. Ha szerencsések vagyunk, akkor már este 8-kor rákezd, és laza 6 órás menet után 2 óra magasságában mindenki nyugovóra térhet. Ellenkező esetben akár hajnali 5-ig talpon van a család - bizony az egész család, mert attól, amit rendez, a szomszéd szobában sem lehet aludni. Ha ez az időszak sokáig tart, akkor a kialvatlanságtól teljesen leépül az agyam. (Az anyjáé nem, mert az a rendszeres három óránkénti szoptatástól már leépült :-) )

2. Bő egy hónapon belül másodszor kell megtapasztaljam, hogy hozzám közel álló személyek igen komoly fájdalmakat kell elviseljenek. Kriszta vajúdása is megterhelte a kis lelkem, de az egy relatíve rövid időszak volt, jól behatárolható végkifejlettel. De meddig fáj ennyire intenzíven kicsi Csanád hasa? Arra emlékszem, hogy az első fájdalmak a harmadik héten jelentkeztek. Azt is hallani, hogy a hasfájós időszak általában 3-6 hónapig tart. De vajon mennyi ideig fog ennyire szenvedni a fájdalmaktól a kisfiam?! Napok, hetek, hónapok vannak vissza?

Kriszta vajúdása, és Csanád hasfájása között azért van némi különbség: az utóbbin tudok valamelyest csökkenteni. Azt nem tudom, hogy milyen gondjai lennének Csaninak, ha nem kapna minden étkezés előtt Infacolt, de annyit biztosan nem segít, mint amennyire drága. (4-5 napnyi adag 1600 Ft körül van, de azért továbbra is adjuk.)

Ezzel szemben a homeopátiás édeskömény (ha így hirtelen nem tudjátok, hogy mire gondolok, akkor a Foeniculum Vulgare-ról van szó) 230 forintos zacskónkénti árával jelentős javulást képes elérni: napi néhány milliliter elfogyasztásával a hasfájás intenzitása jelentősen csökken, cserébe az időtartama 12 órára ugrik...

Másik bevált szerem a hasmasszázs, amelyet a Kismamák és kisbabák új egészségkönyve c. műből tanultam meg. E könyvet akár alapműnek is nevezhetném, de érzékenyebb lelkületűek inkább ne olvassák, mert én magam is sokszor rosszul lettem tőle, amikor lelkes kispapaként nekiveselkedtem. (Azonban szívből ajánlom férfi hipochonder ismerőseimnek: néhány női betegség tüneteinek produkálása igen nagy kihívást jelenthet.) Ezzel a masszázzsal 20-120 perc (azé' nem mindegy!) alatt képes vagyok az üvöltő Csaniból békésen alvó kisbabát varázsolni. Itt az egyetlen nehézséget az jelenti, hogy a hasmasszázs 2 kezet igényel, a hamadikkal pedig a cumit kell Csanád szájában tartani. CUMI? Jaj, ezt még nem is írtam! Na majd egy külön bejegyzésben.

Első mosoly

Jeles nap van ma: Csanád megajándékozott minket első mosolyával! Apa kapta ezt a nagy megtiszteltetést. Kicsit hitetlenek voltunk, hogy ez most biztos tudatos volt-e, vagy csak amolyan jól sikerült grimasz, de Csani gyorsan eloszlatta a kételyeinket, még kétszer megismételte nekünk. Ezúttal rám mosolygott, nehogy megsértődjek, meg a látogatóba jött Dániel papára. Nagyon örülünk ám ennek, azt jelenti, kezdődik a kommunikatívabb korszak! Igyekszünk majd megörökíteni a mosolyt és megosztani mindenkivel. Egyelőre csak a szemöldökfelhúzást sikerült, (az nagyon összhangban van ám a nagypapával!) meg a nagyi ölében az elalvást, ami nagyon megy nekünk!

Babaszépség

Először azok a fránya kis kiütések jelentek meg Csanika arcán, ami hol piros, hol fehér, pici pattanásszerű. Van úgy, hogy teljesen eltűnnek, majd újra előjönnek. Eltűnnek a szeme alól és átvonulnak az állára, nyakára, majd újra vissza az orra mellé. Vándor pöttyök. Mindenesetre kenegetjük a doki által felírt krémmel, ami elég büdi sajnos.
Előjött a koszmó is, amit szintén kezeltünk a védőnő utasításai szerint: olajjal felpuhítottuk a területet, fürdetésnél pedig dörzsiztük mosdókesztyűvel. Két nap alatt sikerült is leszámolni a hámlással, kitisztult a fejbőre Csaninak. Egy mellékhatása viszont lett a kezelésnek: a kezelt területen a dörzsölés miatt intenzívebben hullott Csanika haja, mint máshol. Mivel a koszmó a fejtetőn jelentkezett, Csanád most úgy néz ki, mint egy bölcs szerzetes, akinek a feje tetején leborotválták a haját. Vagy inkább Mézga Géza? :)


Egyébként Csanika le sem tagadhatná az édesapját, a tekintetük szerintem teljesen egyforma!

1 hónaposak lettünk!

Repül az idő, Csanád egy hónapos lett! Az elmúlt egy hónap életünk eddigi legnagyobb kihívása volt, igyekeztünk megbirkózni vele.
A kajálással nincs probléma, a kezdeti nehézségek után jól megy a szopizás. Csanád súlya 1 hónaposan 4380 gramm, a combikája husi és a pofija is kerekedett. Ja és az újszülött méretű pelenkát is kinőttünk, már kettes méretet hordunk!
A napirend már érdekesebben alakul, azaz nem alakul. Mindig, amikor már azt hinnénk, hogy valamelyest beálltunk, jön egy új nap és egy új szokás. Így volt ez a harmadik héten is, amikor is az addigi 4-5 óránkénti evések után hirtelen megint 3 óránként kezdett szopizni Csanád. Utánaolvasva megtudtuk, hogy a babák tejcimennyiségi igényében vannak ugrások, így pl. a harmadik héten is. Aztán a másik "újító" tényező volt a hasfájás, amit ugye többnyire orvosolni tudunk az Infacol-al és finom hasmasszázzsal. A harmadik tényező, ami gyakran közbeszól, az a front. Csanád olyan, mint egy kis béka: érzékeny a frontokra, illetve a szeles időjárásra. Ilyenkor szegény vigasztalhatatlan, nyöszörög, sírdogál, nem nyugszik, nem alszik sehogyan sem. A szülőknek sikerült is beszereznie ez idő alatt jó nagy adag frusztrációt, hogy nem értünk a gyermek nyelvén.
Egy hónaposan Csanád most éppen ötször-hatszor eszik egy nap, (hogy mennyit azt már nem tudjuk, mert sutba vágtuk a mérleget, de biztos eleget, mert nem sír és eleget pisil-kakil), a szopizások után általában alszik egy 2-3 órát, de egyszer egy nap szokott lenni egy úgynevezett szociális időszak is, amikor bizony a társaságunkra vágyik. Egyre többet nézeget, ilyenkor már fókuszál és nem bamba. A szemével is követ minket. Egyre izmosabb is. Súlygyarapodása ellenére is könnyebbnek érezzük, ha felvesszük, mert már ő is szépen tartja magát. Hozzánk is egyre inkább kötődik, ha sír és felvesszük, gyakran elhallgat.

És hát a világ is kinyílt Csanád számára, skype-olt már a nagyszülőkkel! Nem lehet ezt elég korán elkezdeni...

Sétálunk

Mint ahogyan azt a doki bácsi is megmondta, dacára a télnek, hidegnek, nyugodtan sétálhat a babus naponta 30-40 percet is. Sétát kizáró ok a mínusz 5 fok alatti hideg, a csapadék és a fagyos szél. A levegőhöz szoktatást otthon kezdtük, beöltöztettük Csanádot, majd rányitottuk az ablakot 5 percre. Másnap már ki is mentünk vele az erkélyre 5 percre, majd naponta növeltük 5-5 perccel az adagokat. Végül egy napsütéses délután eljött az első igazi, babakocsis séta ideje.

Csanád baba az első néhány sétát nagyon jól abszolválta, picit nyöszörgött ugyan (nem csodálom amennyi ruhát adtunk rá), de a friss levegő annyira megcsapta, hogy végig aludt. Nem maradt ez mindig így, következőre már torkaszakadtából üvöltött egy pár percig.

A kialakult taktikánk a következő:
1. a következő szopizásig legyen még elegendő idő, különben séta közben ébred és akkor nincs vigasz!

2. megvárni, amíg legalább annyira mélyen elalszik, hogy az öltöztetést se vegye észre.

3. amint felöltözött, apu kilő vele, mint a puskagolyó, ugyanis attól is felébred, ha rásül a cucc.

4. amint kiértünk vele a kapun, gyorsan áttoljuk a szemközti utcába, ugyanis az nem aszfaltozott, hanem térköves, ami kiválóan visszaringatja a picit felocsúdott Csanikát.

Egyszer már egyedül is voltam vele sétálni. Biztos érezte, mert nagyon jó fiú volt, még a kutyák ugatása sem zavarta.

Kis kacsa fürdik...

A fürdetések tekintetében kellemes meglepetéssel szolgált Csani baba. Nemhogy nem sír közben, de úgy látjuk, hogy egyenesen tetszik neki. Én persze erre borzasztóan büszke vagyok, mivel én úszómúltamból adódóan mindig is vízimádó voltam. De jókat fogunk majd együtt pancsolni, ha nagyobbak leszünk :-)

Persze azért fürdetés előtt, leöltöztetéskor és utána, amikor vizesek vagyunk és didergünk, van egy kis dráma, de amint bemerülünk a finom, meleg vízbe, ellazulunk és picit gyanakvóan ugyan, de békésen szemléljük a fürdetés végző illetékes anyukát, apukát. Csanád elégedett arcocskáján is jól megfigyelhető, hogy a fürdetés fénypontja számára az a bizonyos alsó, hátsó testrészének megmosása....