Sóbarlang

A család mintegy 3 hétig tartó betegségen van túl, legalábbis 98%-ig. Köhögős-orrfolyásos vírusunk volt. Endre vasból van és megúszta, Csani letudta 1,5 hét alatt, Szabi bekrupposodott tőle, nekem meg arc- és homloküreg gyulladásom lett. A krupp szerencsére pár nap alatt elvonult (igaz addig nagyon durva volt, csak ülve tudtunk aludni szegénykémmel), de a hurutos köhögés nagyon makacs volt. Már sok jót hallottam róla, úgy gondoltam eljött az ideje kipróbálni a sóbarlangot, mindkettőnknek jót tehet. Túl vagyunk már 5 alkalmon. Szabinak elmúlt a hörgése és folyamatosan szakadozik fel neki a váladék. A közeli Csillagvárba járunk, 1 órás időtartamokra. Van bent egy sóhomokozó, tele homokozójátékokkal, a felnőtteknek pihenőfotelek. Ahogy elnéztem, Szabi a többi gyerekhez mérten elég jól bírja az 1 órát. Ha van társaság, akkor zokszó nélkül végigbírja, ha egyedül vagyunk, akkor 45 percnél kezd nyűglődni. A sószemeket előszeretettel kóstolgatja (amitől én frászt kapok, így egy pillanatra sem vehetem le róla a szemem) és vigyorogva fintorog tőlük.

Csináltam egy képet vaku nélkül is, hogy visszaadjam a sószoba hangulatát. Relaxálásra, idegnyugtatásra sem utolsó!

Önállóan

Beszámoltunk nemrég Szabi étkeztetése körüli mizériánkról. Azóta vannak fejlemények. Szabi egyik ilyen összevissza válogatós, "eszem-nemeszem-magam sem tudom, hogy mit akarok" akciója után kétségbeesésemben odaadtam Szabinak a tálat és a kanalat, egye meg amit főzött, azaz amit főztem (ami vesztemre pont paradicsomos cucc volt!). A következő képsorok a lelki nyugalom megzavarására alkalmasak, csak erős idegzetűeknek ajánljuk!Én először konkrétan lefagytam és némán meredtem az elém táruló látványra, Endre meg csak röhögött, legfőképp az én ábrázatomon. De Szabi olyan földöntúli mosollyal és lelkesedéssel fogadta az újítást, hogy megadtam magam. A kétkanalas módszerrel így egész jól megetethető. Azóta azért bevezetünk egy kompromisszumos szabályt is: csak kanállal nyúlhat a pépesbe, kézzel csak darabosat ehet.

Őszi kirándulások: Kiscelli kastély

Pár percnyi autóútra van tőlünk a Kiscelli kastély. Szégyen nem szégyen, de eddig még nem sikerült megnézni. A múzeumot most sem, de két kisgyerekkel ez alól még felmentést adtunk magunknak. A kastélykert viszont nagyon szép, főleg így ősszel!Kukucs!Ezt a sárkányt Csani meg is mászta. Egy héttel később az állatkertben megtaláltuk ennek a sárkánynak két másolatát. Csani felismerte és pontosan visszaidézte, hogy itt a kastélynál láttuk ezt a sárkányt először.

Őszi kirándulások: Skanzen

Ahogy cseperedik Csanád, egyre több dolog érdekli, így a szentendrei Skanzen megunhatatlan program lett nekünk, lassan gondolkodhatunk egy éves bérlet vásárláson. A hatalmas területnek persze most is csak töredékét jártunk be, de azt aztán jó alaposan! Csani hű kísérője volt a törpikés (Vidor) hátizsák, amitől egy pillanatra sem vált meg.

A kötelező fiús program most is megvolt:Csani minden szekeret megvizsgált töviről hegyire:Minden ajtót és kaput kinyitott vagy legalábbis próbálkozott. Ha nem nyílt, akkor sem futamodott meg egykönnyen:Részt vett egy agyagozási alapismeretek kurzuson is, ahol készített egy elefántos nyomdát (mire nem jó az Elefanten cipő talpán lévő elefánt lenyomat) és egy pici tálkát.Ebéd közben/helyett pedig a zenészeket hallgatta áhítattal. Csanád minden hangszer iránt érdeklődik, most épp a vonósok a nagy kedvencek:Szabolcs a babakocsis létet nem sokáig bírta, kikívánkozott ő is felfedezni:Az egyik tájházban pedig szemléltető eszköz lett belőle. Találós kérdés: milyen babaeszköz régi megfelelője van a képen?(Megfejtés: a járóka elődje, az "állóka", de Endre simán árnyékszéknek nézte :-)

És még egy kép Csanádról, aki egyébként ezen a hétvégén pont háromszor annyi idős lett, mint Szabolcs:

Morzsa

Csani a házastársi békénket feldúló bemondás után most anyukám előtt égetett be minket. Marika mama nekem szánta ugyan a kérdést, de Csani gyorsabb volt a válasszal:

- Szabi mit szokott reggelizni?
- Morzsákat szokott csipegetni a földről! - jött az őszinte gyermeki válasz.
Még jó, hogy nem sovány ez a Szabi gyerek.

Boldog születésnapot Szabolcs!

Mintha tegnap lett volna, hogy azon a bizonyos reggelen először magunkhoz ölelhettük Szabolcsot. Azóta is nap mint nap megörvendeztet minket kedves mosolyával. Ma is csupa vidámság volt a kisember (leszámítva azt a néhány percnyi panaszáradatot, miután sokadszorra húzta rá az ajtót az ujjára), naná, hisz ma van az első születésnapja!

Reggel az volt az első dolgunk, hogy családilag felköszöntöttük. Csani egy kedves kobakpuszival nyitott,azután pedig kifejtette, hogy "este az angyalka majd hoz neki tortát." És így is lett:Nagycsaládi népünnepély vasárnap, addig is:

NAGYON BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT KISEMBER!

Őszi kirándulások: Budakeszi Vadaspark

Adósok vagyunk még néhány beszámolóval a hétvégi kirándulásainkról. Most így a 10 fokos hidegben különösen melengető visszaemlékezni ezekre. A Budakeszi Vadasparkról már annyi jót hallottunk, hogy gondoltuk meggyőződünk róla személyesen is. A budapesti állatkerthez mérten lényegesen kisebb itt az állatpopuláció, de kisgyerekeknek ez így is épp elegendő látnivaló és ár-érték arányban a belépőjegy is teljesen rendben van. Vannak vadak, - őzek, szarvasok, vaddisznók, medvék, farkasok, bölények, csak, hogy a nagyobb méretű állatokat említsem - és van egy háziállatos rész is. Csaninak az őzikék és a nyuszik voltak a kedvencei és a szarvas agancsai nyűgözték le a legjobban. Az őzeket és a nyulakat etette is szorgalmasan, ez utóbbiakat először trágyával, mert az apja, városi ember lévén a trágyadombról hozott nekik szalmát. :-))
Az állatetetést egyébként már teljesen egyedül abszolválja, bátor kisfiú ő!

A Vadaspark területén az éhes látogatókat egy rendkívül hangulatos, népiesen berendezett csárda várja étlapján rengeteg vadételt kínálva. Mi sem hagytuk ki! Fényképezőgépet sajnos nem vittünk, így kapóra jött ez a fényképezkedési lehetőség, aminek bevételével (vagy jó esetben egy részével) a Vadasparkot lehet támogatni.Szép program, ajánljuk mindenkinek!

Őszi kirándulások: Üröm

Az ember nem is gondolná, hogy lakóhelye környékén is mennyi kirándulóhely, látnivaló van, valahogy mindig messzebbre megy az élményért. Itt van például Üröm, Csillaghegy mellett, ahol van egy tanösvény sok-sok állomással. Mi ezek közül az ürömi Templom teret, a víznyelőt és a Kálváriadombot céloztuk meg. Az igazság az, hogy végül egyikhez sem volt szerencsénk: a templom zárva volt, a víznyelőt nem találtuk meg, a Kálváriadomb felé sétálván pedig belebotlottunk egy játszótérbe, aminek láttán nehéz volt meggyőzni az aprónépet, hogy márpedig a Kálváriadomb érdekesebb. Sebaj, majd legközelebb!

Hol a feje?

Csanád beteg. A lázmérésben, gyógyszerszedésben rendkívül együttműködő (a köptető szirupból még repetát is kérne), az egyetlen kihívás számunkra az ágynyugalom kieszközlése. Kb. 1 óráig a kanapéhoz lehet szögezni 1-1 mese dvd erejéig. A Hortont sokszor kérte, már én is kívülről fújom, sőt a végén azon kaptam magam, hogy én is kéz tördelve szurkoltam a szöszlakóknak, hogy sikerüljön megmenteniük Kifalvát. Tegnap a Vuk volt terítéken, ez is nagyon tetszik Csaninak. Egy apró momentumon azonban nem sikerült túllendülnünk, ami egyébként gyerekkoromban engem is zavart, nevezetesen, hogy "miért nem mutatják a bácsi fejét?" (Ha valakinek nem esett volna le, a sima bőrűről van szó.) Csani így folytatta az okfejtést: "A rókának is látszik a feje, Szabinak is látszik a feje, a bácsinak miért nem mutatják a fejét?"

Úgy gondoltam nem kezdek el kiselőadást tartani az alkotói szabadságról és a perspektivikus ábrázolásról, így csak annyit mondtam: "Nem fért bele a kamerába!" Csani - fotózási tapasztalatai birtokában - ezt a választ elfogadta.

Őszi kirándulások: Szentendre

A szeptember nagyon elkényeztetett minket időjárásilag, így hétvégente sokat kirándultunk. No, nem kell ám több kilométeres gyalogtúrákra gondolni! Első célpontunk például Szentendre volt. Eredetileg a Duna parton terveztünk sétálni, de a süti iránt érzett olthatatlan vágy a Szamos cukrászda felé terelt minket. A torták (dobos és 2011 országtorta) sajnos csalódást okoztak, de a fagyi kelyhek jól csúsztak:Hogy lemozogjuk a sok édességet, felcaplattunk a vártemplomhoz. Két irányból támadtunk. Endre Csanival a nyakában toronyiránt a szűk sikátorokon, meredek lépcsősorokon keresztül, lógott is a nyelve rendesen, mire felértek. Én Szabival a kerülősebb, lankásabb úton, azért babakocsival, macskakövön ez se volt épp pihentető séta. Fent megnéztük a naplementét és a holdat,hazafelé menet pedig ismét villantottunk egyet a romantikázó párocskáknak: