Szemelvények az üzenőfüzetből

Csaninak az oviban van egy üzenőfüzete, havonta 1-2x ír bele az óvónéni. Az üzeneteket Csanihoz intézi, persze nekünk szól. Fontos visszajelzés ez nekünk, hiszen Szilvi az első felnőtt, aki ismeri Csanádot és elfogulatlanul szemléli őt. Bevallom néha jókat derülünk a bejegyzéseken, sokszor büszkék vagyunk rá, néha pedig új oldalairól ismerjük meg a gyereket. A negatív észrevételeket azért igyekszünk komolyan venni és megbeszélni Csanival. Néhány bejegyzés a teljesség igénye nélkül:

2011.09.09.
Te mosod a legszebben, a legjobb technikával a kezed. Gratula. Jól kommunikálsz, verselsz, a tornát annyira nem szívleled.

2011.10.29.
Nincsenek még kialakult barátságaid, valahogy mindig egyedül-magányosan játszol. Próbálsz mindenkit és mindent irányítani, de te még gyerek vagy, erre többször kell figyelmeztesselek. A felnőttekkel jobban megérteted magad, a "szöveged" is felnőttszerű.

2011.12.11.
Ma tetszett neked a színház. Visszaérve az udvaron hason bokszoltad Amillát. Örültél, hogy sírva fakadt, Ágostonnak büszkén mesélted, hogy te sirattad meg. Ilyenkor szomorú vagyok! Légy kedves, főleg a lányokkal!

2012.01.14.
Mindig ebédnél szalad szét a ménes. Ilyenkor mindenki ott van, "nem menekülnek" a szöveged elöl...Aranyos kisgyerek vagy, jó humorérzékkel, beszélőkével, a verbális foglalkozásokon jól teljesítesz...Ágostonnal rivalizáltok, mindketten szeretnétek a lányoknál jók lenni.

Debilkedés

Kétségtelen, hogy a családi napközinek számos pozitív hatása mutatkozik Csanádon. Mindemellett a közösségbe járás elhozta számunkra azt az érzést is, amikor is a megdöbbent szülő a homlokára csap és legszívesebben elhatárolódna a saját gyerekétől. Ez az óvodában, iskolában egyre inkább így lesz, hiszen a gyerekek számára fontos a közösségbe tartozás, a közösség elfogadása és szivacsként szívják magukba a számukra addig ismeretlen, ámde érdekes, menőnek vélt viselkedésformákat, avagy utánozzák egymást, mint a kis majmok. Így lett ez a nálunk is. Sok egyéb mellett Csanád legidegesítőbb szerzett "képessége" a beszéd visszafejlődés. Sokszor halandzsázik, gagyog, nem lehet vele kommunikálni, szándékosan pösze, selypít, kötőszava a "kaka-kaka-kaka", mi úgy hívjuk Endrével a jelenséget, hogy debilkedik. Nem folyamatosan műveli ezt szerencsére, csak időnként jön rá, viszont az tipikus, hogy akkor csinálja, ha rajtunk kívül más felnőtt is fültanúja. Különösen rosszul érint ez minket szülőket, akik büszkék szeretnénk lenni arra, hogy Csanád milyen szépen, választékosan beszél és hatalmas szókinccsel rendelkezik.

Legutóbb karácsonykor Ibiéknél adta elő a fenti műsort. Hál istennek Ibiék lelkes blogolvasók és tisztában vannak Csani normál üzemmódú képességeiről, így csak kicsit égett az arcunk miatta. Végül Patrik dolgai iránti érdeklődése valamelyest kizökkentette a debilkedésből.

Fotózkodtunk

Már régóta kacérkodtunk a gondolattal, hogy készíttessünk családunkról egy profi fotósorozatot, végül októberben, az utolsó napfényes, meleg őszi napon sort is kerítettünk rá. Mivel a nagyszülők karácsonyi ajándékának részét képezte a végeredmény, nem adtunk eddig ízelítőt róla a blogon.
A műtermi fotózást elvetettük, nem szerettünk volna pózolós képeket, inkább természetesebb pillanatfelvételeket. Így esett a választásunk Hrotkó Bálintra és nem is csalódtunk. Bálint nagyon profi volt, a szokásos bemutatkozó kör után azonnal Csanival kezdett haverkodni, tudta, hogy ő a legkritikusabb pontja a fotózásnak, így az ő gátlásait kell feloldania. Ez nagyon hamar sikerült is neki, Csani a végére már túlzottan is produkálta magát a kamerának. Az egész fotózásban nagyon tetszett, hogy sétáltunk a Kiscelli kastély melletti erdőben, beszélgettünk és szinte észre sem vettük, hogy Bálint több száz képet kattintott rólunk. Már a fotózás vége felé jártunk, amikor Bálint Csani mögött lépkedve hátulról fotózta őt. Csani hirtelen hátrafordult: "Hé, ne fényképezzél!" Bálint jót derült rajta, megállapította, hogy ilyet se mondtak még neki a pályafutása során. Csanád azóta is emlegeti Bálintot, szokott olyat játszani, hogy ő Bálint és fotóz minket.

A fotókból íme egy összeállítás:

(Nem érdemes teljes képernyőn nézni, mert akkor kevésbé élesek a képek)

Teknőc

Ibiéknél lakik egy kisebb teknőc, Rózsa mama munkahelyén, az iskolában pedig egy nagyobbacska. A suli-teknőc neve Totó. A gyerekek gondozzák, minden héten más osztály a teknőcfelelős. Az akváriumából időnként kiveszik, ilyenkor a maga kis tempójában sétál egyet, csak arra kell ügyelni, hogy a lépcsőn le ne guruljon. Csaninak és Szabinak borzasztóan tetszett Totó.

Szabi először megilletődötten nézte, majd felbátorodott és kurjongatni kezdett.

Elkezdett mászni a teknős után és próbálta megállítani.

Erre meg Totónak szállt inába a bátorsága és félelmében - a vélt ellenséget elijesztendő - elkezdett pattogni, csak úgy kopogott a páncélja a kövön.

Elgondolkoztunk, hogy legyen-e valamilyen kisállata a gyerekeknek, hadd tanuljanak némi felelősségvállalást. Gyorsan leszavaztuk, még korai lenne, csak magunknak csinálnánk még egy "gyereket".

Szabolcs esete az indiánnal

Ma végre esett a hó mifelénk! Bár mennyiségre nem értékelhető - a szánkózástól, hógolyózástól még most is fényévekre vagyunk, - de néhány órára azért megmaradt. Délelőtt lementem a gyerekekkel az udvarra, hogy megmutassuk Szabolcsnak milyen is a hó. Ahogy kiléptünk a házból belebotlottunk egy párocskába. A lány videózta a srácot, aki épp a kevéske havat turkálta és módfelett örült neki. A lány, ahogy meglátott minket, magyarázkodni kezdett, hogy a srác nem bolond, csak indiai és még sohasem látott havat. Mondtam nekik, hogy no akkor már ketten vannak, mert Szabi is életében először lát havat. Erre az indiai még jobban megörült, odaguggolt Szabi elé és váratlanul, ámde óvatosan adott két puszit Szabinak. Abban a pillanatban két dolog futott végig az agyamon. Először mindenféle távol keleti vírusokat vizionáltam (bocs, a sok betegeskedés miatt már másra sem tudok gondolni), aztán az, hogy Szabika vajon hogy fogja fogadni ezt a gesztust. Ez utóbbira gyorsan választ kaptam (az előbbire meg remélem sose fogok), abban a minutumban Szabi éktelen ordításba kezdett. Szegény indiai kedves akart lenni, a jó szándék vezérelte, de a kisgyerekek lelki világáról fogalma sem volt. Gyorsan elköszöntem tőlük és sietve odébbálltunk. Csani mellettem botorkálva megkérdezte: "Anya, Szabika az égett fejű bácsitól ijedt meg?" Előbb utóbb tényleg bajunk lesz belőle, ha egyszer meghallja, netán meg is érti ezt a jelzőt az illetékes, gyorsan ki is javítottam Csanit. Így gazdagodott a szókincse az indiai szóval. Otthon, mikor apának meséltük a sztorit, már indián lett belőle.

Szabi a hóban:Mini hóemberünk, ekkorára tellett a hóból:Update: Szabi estére belázasodott. Ötleteink az okokra:
a) a távol-keleti vírus támadásba lendült;
b) fogzás (jön a nyolcadik fog!);
c) apa Old Spice deo stiftjének megrágcsálása (egész délelőtt férfias lehellete volt a gyereknek).

Betlehem

Csanád az ünnepek alatt többször is találkozott betlehemmel. Erre a gyönyörű fából faragott betlehemre véletlenül bukkantunk rá Endre gyerekszobájában, Csaniék hosszasan csodálták.

A szerkezet úgy működik, hogy a gyertyák fölött felszálló meleg levegő meghajtja a tetején lévő lapátokat és az forgatja a két szintes betlehemet. Fölül a birkákat legeltető pásztorok vannak, alul pedig a kis Jézus családjával és a három királyokkal. A fehérvári főtéren egy hihetetlenül részletgazdag betlehemet láttunk, virágkötők készítették a díszletet.A legelső betlehemre egyébként az óbudai adventi vásárban csodálkozott rá Csanád, az élet nagyságú szent családhoz és a három királyokhoz többször vissza kellett sétálni megnézni és elsorolni, kik vannak ott. Soroltam neki a három királyokat:

- Gáspár, Menyhért, Boldizsár. - Kérdi tőlem:
- Melyik a Boldizsár?
- Az ott, a szerecsen király. - Mire ő:
- Az égett képű?
Szerencsére senki nem hallotta a párbeszédünket, biztos megállapították volna, milyen rasszista szellemben neveljük csemeténket, pedig mindössze arról van szó, hogy nyáron, amikor naptejet használtunk, elmagyaráztuk neki, hogy, aki nem keni be magát naptejjel, az bizony ropogósra ég a napon.

Nagyszülős ünnepek

Az ünnepek alatt el voltunk kényeztetve a nagyszülőkkel. Szenteste után Fehérváron töltöttünk néhány napot a Dániel nagyiknál,

a két ünnep között pedig mi láttuk vendégül Marika mamát. Miután Marika mama hazament, újévkor ismét Rózsa mamáék jöttek hozzánk koccintani.

Másodikán, amikor már magunk voltunk, Csanin elvonási tünetek mutatkoztak. Reggel az első mondata az volt, hogy "akkor most jön Marika mama?" Szabolcs újabban nagyon bújós lett, a nagyik kaptak a szeretetáradatból rendesen:

Szentesténk

A szentestét idén négyesben töltöttük. Izgultunk, hogy a gyerekek ne bojkottálják a délutáni alvást és ha már elaludtak, kiadósat aludjanak, hogy az angyaloknak legyen elég idejük meghozni és díszbe öltöztetni a karácsonyfát. Túl sok izgalommal járt ez idén, úgyhogy úgy döntöttünk, jövőre reggelre érkezik a fa, délutáni alvás után pedig az ajándékok a fa alá. Csani már emlékezett a tavalyi karácsonyra, Szabinak viszont ez volt az első tudatos karácsonyi élménye. Boldog volt a karácsonyfától, ragyogott a kis szeme:

Mint ahogyan azt a habitusából már előre lehetett jelezni, nem volt kíméletes a fával. Jól megpofozgatta a gömböket, folyton lekapta a díszeket, mikor pedig látta, hogy ez minket roppant mód foglalkoztat, már direkt húzta vele az agyunkat. A bal oldali képen az ártatlan angyalarc, csak a megtévesztés eszköze:A kár végül a vártnál kisebb lett, megúsztuk egy törött gömbbel és egy darabjaira hullott, de megragasztható favonatos dísszel. Ilyen volt a karácsonyfánk egész pompájában,

és részleteiben:

A hóemberes díszt Julcsi készítette nekünk saját kezűleg. Csaninál a nagy sláger idén a csillagszóró volt. Miután az ovis ünnepségen kézben tarthatták a csillagszórót, mi sem mondhattunk nemet neki.

Így lettünk gazdagabbak egy fekete lyukkal a szőnyegünkön, de sebaj, az általam elkövetett vasaló nyom mellett pont elfér. Persze akkor már Szabinak is kellett, mi gyagya szülők meg nem gondoltuk végig, hogy nem fogja szépen a végénél fogni, jól rá is markolt szegénykém a forró részre. Csani egy "no akkor bontsuk ki az ajándékokat" felkiáltással megadta a jelet a csomagbontogatáshoz és kezdetét vette a nagy játék:Jézuska, kérésünket meghallgatva, nekünk is hozott ajándékot, mégpedig egy fotóállványt. Így lett családi fotónk is:

Mézesezünk

A karácsonyi készülődésből a mézesezés sem maradhatott el. Szilvi óvónénink szerint az oviban Csani volt a legügyesebb cukrászlegény, de legalábbis a feladatokat ügyesen osztotta a többieknek. :) Itthon is befogtam hát nagy lendülettel,

de a lendület valahogy gyorsan alábbhagyott, kiszúrt néhány sütit, aztán odébbállt. Dóri barátnőméknél is tartottunk egy mézesezést a gyerekekkel. Csani itt valamivel kitartóbb volt,

de a lányok azért lepipálták. Abigél és Panka bámulatos aprólékossággal és kitartással szaggatták és diszítették a mézeseket. A lelkes Panka:

Tettem egy próbát Szabival is. A tészta kiszúrás egyáltalán nem izgatta,

a nyers tészta fogyasztása annál inkább,

úgyhogy rövid úton abbahagytuk. A kisült kalács elfogyasztásában aztán ő volt a legszorgalmasabb!

Idei mézeskalácsozásunk harmadik állomása Rózsa mamáéknál volt, itt a cukormázzal és színes egérkakival díszítés volt napirenden.

Csanit ez a művelet kötötte le a legjobban, bár egy idő után azt vettem észre, hogy több cukormáz és csokireszelék landol a szájában, mint a mézeseken. A pályaművek:

Karácsonyi készülődés

Igyekeztünk kitakarítani a lakást az ünnepekre. Szabi nagy segéderő ebben, iszonyú lelkes! A karácsonyi ajándékok között nem véletlenül lapult egy takarítószett. Mondanom se kell, az igazi még mindig jobban érdekli. Toldi Miklóst megszégyenítve tologatja a porszívót:A kicsivel vagy a naggyal seperjem? Inkább egyszerre mindkettővel!

Fárasztó ez a házimunka, én kidőltem!

Karácsonyi pöttyök

Szabi könnycsatornás mizériája után az i-re a pontot (vagy inkább a pöttyöt?) Csani tette fel: utolsó nap a családi napköziből furcsa kiütésekkel hoztam haza. A keze tele volt viszonylag nagy, hólyagosodó kiütésekkel. Másnapra már a lábfeje, talpa, tenyere és a popsija is tele volt vele. Jött a pánik: bárányhimlő! Még szerencse, hogy a karácsony előtt napokban az összes kisgyerekes barátunkkal találkoztunk, beleértve 2 pocakos kismamát is. Pánikot nagyobb körben idő előtt azért nem keltettünk, elmentünk dokihoz, aki kizárta a bárányhimlőt és egyéb vírusfertőzés okozta kiütésnek titulálta a karácsonyi pöttyeinket. Szerencsére nem viszkettek Csaninak a pöttyök, csak a felszakadás után volt érzékeny neki. Elég lassan múltak el, még most is látszik a besebesedett helyük. Persze Szabin is kijöttek a pöttyök, de neki sokkal kevesebb és gyorsabban múlnak. A pöttyök mellé társult maszzív orrfolyás, köhögés és Szabi hörghurutja bőséges okot adtak arra, hogy Csongiékkal lefújjuk a közös karácsonyozást és szülinapozást. Karácsony után ráadásul Endre is rosszul lett, nála arcüreggyulladás lett a diagnózis, a sort végül én zártam újévkor egy lázas torokgyuszival. A pozitív oldalát nézve a történteknek:

1. A tavalyi évhez képest együtt töltöttük az ünnepeket, senki nem került kórházba.
2. Miután orvosról orvosra jártunk mindkét gyerekkel közvetlenül karácsony előtt, nem túl sok idő maradt a készülődésre, bevásárlásra. A végeredmény az lett, hogy megúsztuk a karácsony előtti stresszt. Például rém egyszerű, ámde nagyszerű karácsonyi menünk volt. A zseniális halászlevet a csillagvári étterem főzte nekünk, így csak a második fogásra és a desszertre volt gondom.

Könnycsatorna kálváriánk

Előre szólok, hogy az egészségügyi témára érzékenyek ugorják ezt a blogbejegyzést. Szabolcs könnycsatornája újszülött kora óta problémás, a jobb szeme állandóan könnyezik és gyakran váladékozik is. El is vittük 2 hónaposan egy magánszemészetre könnycsatorna átmosásra, ahol ehelyett inkább masszázst javasoltak. Mivel nem oldódott meg a probléma 6 hónaposan újra elvittük, de ismét masszázst és még fél évnyi türelmet javasoltak. 11 hónapos kora körül már nagyon idegesített minket a téma, így felkerestünk egy másik szemészt. Már bejelentkezéskor jött a hideg zuhany, a doktornő Szabolcs korára való tekintettel (ezt a beavatkozást ugyanis célszerűbb minél kisebb korban elvégezni) a Szemklinikára rendelt be minket. Októberben át is mosták a könnycsatornáját, az eljárást nem részletezném, nem szép látvány. Legalábbis gondolom, mert végignézni nem mertem. Mikor megláttam az injekciós tűt Szabi szeme felé közeledni, inkább becsuktam a szemem. Szabi szegénykém nagyon rosszul viselte az egészet, disznóvágáskor hallani hasonló hangokat, mint amiket produkált. A művelet egyébként állítólag nem fájdalmas, csak kellemetlen. Meg persze a szituáció iszonyú rémisztő egy ilyen kicsi embernek, vadidegen emberek lefogják, piszkálják, aztán pedig a sós víztől fuldoklik, ami a sikeres átmosás után a torkára csorog. 3-4 napig nagyon csúnya volt Szabi szeme, fel volt dagadva és még jobban váladékozott. Aztán szépen kitisztult és néhány hétig nagyjából rendben volt. Aztán decemberben egy kiadós takonykór után megint elzáródott a könnycsatorna. Vissza a Mária utcai Szemklinikára, újabb átmosás, mindjárt kétszer egymás után. A második után a doktornő úgy vélte nem sikerült teljesen átmosni, altatásban kell újra megcsinálni, de azt csak a Tömő utcai Szemklinikán tudják megcsinálni. A doktornő rendes volt, személyesen hívatta fel a Klinikát, hogy ne februárra kapjunk előjegyzést, hanem még karácsony előtt. A másik doktornő azonnal fogadott minket a Tömő utcába, mondván, hogy ő még megpróbálja újra altatás nélkül, aztán, ha nem sikerült akkor másnap reggel altatják. No addig se éreztük jól magunkat a történések miatt, de ekkor már igazán idegesek voltunk, hogy mi az hogy megpróbálják újra???? Nem állatorvosi ló a mi Szabolcsunk kérem! Az új doktornőnek végül sikerült átmosni a könnycsatornát, ám a sikeresség mércéje itt, mint megtudtuk, csak annyi, hogy a folyadék átjutott, a visszazáródás még mindig lehetséges. 4 nap múlva telefonon kellett konzultálnunk a doktornővel Szabi állapotáról. Gyengébb idegzetűek most megint ugorjanak, így nézett ki ezután a tripla átmosás után:

Mivel még mindig váladékozott Szabi szeme, nemcsak vérzett, dec. 22-re visszarendeltek minket. Ezúttal 5 átmosásig meg sem álltunk. Az ünnepek alatt végül pici könnyezést leszámítva nagyon szép volt Szabi szeme. Tegnap óta azonban sajnos megint csipásodik. :-((

A tanulság: a magánorvosi szolgáltatás minősége bizony nem minden esetben jobb, mint az állami. Nem csak a problémamegoldás, de az emberi oldal is pozitívabb volt a Klinikán. Ugyanakkor az is szomorú tény, hogy a két Szemklinika gyakorlata sem egységes. A harmadik doktornőnk szerint ugyanis azért nem sikerült az átmosás a Mária utcában, mert nem jó a beavatkozási technikájuk. Nem lenne célszerű megtanítani nekik, hogy megspóróljanak jó sok időt és pénzt az államnak, no meg traumát a babáknak?

Levelet hozott a posta

A karácsony előtti napokban hatalmas meglepetés ért minket, levelet kaptunk Csanitól. Egész pontosan egy karácsonyi üdvözlőlapot, amit Csani készített saját kezűleg, azaz saját lábúlag a családi napköziben. Csani így kommentálta a lapot: "Ez az én libalábam !", értsd lúdtalpam.

A meglepetések és meghatódások sora ezzel nem ért véget, ugyanis karácsonyi ajándékkal is kedveskedett nekünk Csani. Sütöttek mézeskalácsot az óvónénivel, kidekorálták, üvegbe töltötték és készítettek hozzá egy cuki hóember díszt. Mind emellé még egy mécsestartót is kaptunk, amit úgy készítettek, hogy az üveget belülről beragasztózták és beszórták kristálycukorral, így havas hatása lett az egésznek.Gondoltuk, megtartjuk emlékbe a sütiket, de Csani nagy étvággyal nekiállt megenni, így hamar elfogytak. Az üvegeket azért nagy becsben tartjuk, az első Csanitól kapott karácsonyi ajándékunk! (Kipróbálni ugyan nem mertük a mécsestartót, félünk, hogy a cukor megolvadna a hőtől :)

Szülinapi slágerajándékok

Blogolvasóink joggal gondolhatták az elmúlt hetekben, hogy na, ez a blog is kifulladt, erről azonban szó sincsen! Nem voltunk ám alkotói válságban, téma lett volna bőven, csak egyéb egészségügyi válságkezelésekkel voltunk elfoglalva, de erről majd később.

Az időrendiséget megtartva következzenek Csani szülinapi slágerajándékai. A dobogó harmadik fokára szoros versenyben a távirányítós autó került,második helyezést ért el a gitár. Először hangolt a mester,majd a húrok közé csapott. A lábtartásra külön felhívnám a figyelmet, zsigereiben van a zene a kissrácnak.
A kötött sapkával pedig még stílusos is lett újdonsült rockerünk. A lovagszett elsöprő győzelmet aratott.Ádáz küzdelem folyik:
Megfáradt lovag:Ezek a játékok persze első látásra lettek kedvencek, azóta minden további ajándékot szépen, szisztematikusan kipróbált Csani. Nagyon szeretem ezt Csaniban, hogy már ilyen kicsinek is becsüli a dolgait, ajándékait. Azt is számon tartja és büszke rá, ami nem játék. Kapott például egy ünneplős kötött pulcsit is, amit az ovis karácsonyi ünnepségre rá is adtam. Reggel a dadus néni előtt büszkén feszített, hogy "nézd Mari néni, milyen szép pulcsit kaptam Marika mamától a születésnapomra!"
A családi szülinapozásnak egy nehéz pontja van, az ajándékbontogatás. Az ünnepelt izgatottan bontogat, miközben a család többi aprónépe, jelen esetben Csongi és Szabolcs, ott tördeli mellette a kis kezeit, hogy ő is szeretne bontani és játszani az ajándékkal, dehát ugye ez az ünnepelt kiváltsága. Csongi itt még reményvesztetten játszik egy miniautóval:Aztán jönnek a lepattanók:Szabi a végére kölesgolyóba fojtotta bánatát, ölből ölbe vándorolt és csak nyomta,csak nyomta:Azért a tortás kép se maradjon el.