Farsang a Katica oviban

Csaniéknak az oviban egész hetes program volt a farsang. No nem kellett egész héten jelmezbe menni, csak minden napra kitalált valami vidámságot az óvónéni. Egyik nap felemás zokniban kellett menni, másik nap nyakkendőbe, a harmadik napon fordítva felvett ruhában, a negyedik napon pedig mindenki kapott egy másik nevet és azon kellett szólítani egymást. Csanád új neve a kalapács lett, azt nem sikerült kiderítenünk, hogy mi okból kifolyólag. Farsang napján rendeztek sorversenyeket, például volt szívószálas ivóverseny, labdafújó verseny, zizi evő verseny és székfoglaló. Az óvónéni elmondása szerint Csaninak a székfoglalónál esélye sem volt a nyerésre, mert ő mindig udvariasan átengedte a széket a társainak. Csani és csapata (két kislánnyal volt egy csapatban) összetettben végül a harmadik helyet szerezte meg.

A nap fénypontja természetesen a jelmezbemutató volt. Íme az "igazi férfi", aki "dudán játszik, vörös szakálla messzire látszik, az igazi férfi mindig zord, az igazi férfi kockás szoknyát hord!"Volt neki skót dudája, és báránykája is.A jelmez Szabinak is nagyon tetszik. Mutatja a feje búbjára, hogy tegyem fel neki, majd őrült fejrázásba kezd és kacag. Tetszik neki, ahogy leng a szakáll.

Cipekedik

Szabolcs elég ambiciózus, ha cipekedésről van szó. Az ásványvizeket a garázsban tartjuk az autó mögött és csak akkor viszünk fel, ha elfogyott. Múltkor szálltunk ki az autóból, Endre felkapott egy zsugor vizet és indult felfelé. Szabika visszaszaladt és nagy lendülettel szintén megragadott egy zsugor vizet és már fordult volna meg vele, de az visszarántotta.

A lakásban is előszeretettel cipekedik. Fogja a csomagjait és sietve rója a köröket, nehogy lekésse a csatlakozást:Ha elfárad, a nagyobbik csomag átavanzsál gurulós bőrönddé:

Omszki tavon

Még sohasem láttunk összefüggően befagyott tavat, kimentünk hát az Omszki tóhoz, pontosabban tóra. A tó körül elhelyezett feliratok szerint tilos a jégre menni, ehhez képest több száz, vígan korcsolyázó és szánkózó emberke látványa fogadott minket. Kár, hogy nem volt pénze arra az önkormányzatnak, hogy a jeget teljes egészében letakarítsák és egy hatalmas korcsolyapályát csináljanak. Az emberek így is feltalálták magukat, hoztak magukkal hólapátot és sok-sok mini korcsolyapálya készült így a tavon, a tó körül körben pedig egy keskeny jégsávot csináltak, amin körbe lehetett korcsolyázni vagy szánkózni a tavat. Csanád borzasztóan élvezte ezt a szánkótúrát. Közben szert tett egy hosszú nád zászlóra és a kesztyűjével kipróbálta a lékhorgászatot is. A korábbi havas bejegyzések ismeretében gondolom nem okozok nagy meglepetést azzal, hogy Szabolcs nem komálta a programot. Ez a csoportkép még éppen el tudott készülni, de a következő másodpercben már sírásra görbült a szája. Még szerencse, hogy a tó mellett működik egy játszóház, oda menekültem be a kisemberrel. Amint lekerült az overálja, kiolvadt a gyerek és ismét a régi, életvidám Szabi volt. Mindent számára elérhetőt kipróbált a játszóban. Érdekelték a csajos játékok,és a macsósabbak is, úgymint sárkányon lovaglás vagy autózás:
A labda nagy kedvenc itthon is, itt aztán volt belőle bőven. A labdákkal teli medencébe nagy bátran bemászott, egy pillanatra meg is ijedtem, hogy elmerül benne, de aztán ügyesen kievickélt belőle. A végén alig bírtam kiterelni őkelmét a játszóházból, szóval ide máskor is jövünk!

Összenőttek

Rég bandáztunk már Csongiékkal, valaki mindig beteg volt a három fiú közül. A fiúk teljesen összenőttek. Szabi - kisöcsi lévén - amúgy is tök jól elvan a nagyobbakkal, Csani legnagyobb örömét pedig az okozta, hogy "jééé, Csongi megtanult beszélni!" A legnagyobb mókának a közös ágyban fekvés bizonyult:

Farsangi láz

A farsangi jelmez témakörét már jóval farsang előtt elkezdtük feszegetni, hogy legyen idő az előkészületekre. Azon nem lepődtünk meg, hogy az ötletek Gryllus Vilmos Maszkabáljának szereplői közül kerültek ki. Csaninak van néhány kedvence, úgy mint a lovag, a tigris, a szakács, a banya, a varázsló és a skót. Ezeket váltogatta Csani kb. naponta vagy óránként vagy kérdésenként. Mi erős kampányt nyomtunk a szakács és a lovag mellett, praktikusan azért mert ilyen jelmezünk már van.

A seriff lehetőségét is gyakran belengettük (ilyen jelmezt is kaptunk bátyámkáéktól), de Csani nem csapott rá. Szabinak mindenesetre bejött:A banyához viszont egész sokáig ragaszkodott, majd sikerült meggyőzni, hogy az mégiscsak lányoknak való jelmez. Ezután a varázsló tartotta magát sokáig, de végül farsang előtt néhány héttel, amikor is lezártam a szavazást, a skót nyert. Képek hamarosan!

Szánkós esetek

Szabolcs hóval szemben kialakult (v)iszonyát minden eszközzel igyekszünk pozitívba fordítani. A szánkóban volt minden bizodalmunk. Szabi először teljesen lemerevedett és egy profi bobos testhelyzetét felvéve faarccal tűrte a szánkózást, majd az első fordulónál eltört a mécses. Levettük a szánkóról, hátha jobb lesz a helyzet, de csak állt durcásan, majd kéredzkedett az ölünkbe. Később volt még egy kísérletünk, egyedül ültettük fel a szánkóra és Csanival húztuk. Itt egy kicsit kiesett a szerepéből és egy pillanatra elmosolyodott, de nem tartott sokáig.Csani bezzeg bemutatja, hogy kell élvezni a telet:Az egyik ilyen kiadós szánkózás után Csani jégcsap csülkeit egy jó meleg lábfürdővel melegítettem meg. Ez annyira tetszett neki, hogy azóta minden alkalommal kéri, ha hideg a lába, ha nem. A lábáztatásból persze az öcsi sem maradhat ki:Ő pedig egy kis lavór vízben is képes hatalmas pacsálást csapni, így a végeredmény minden esetben teljes ruhacsere.

Estéink

Estéink elég mozgalmasak. Először fürdenek a kiscsávók, ennek lemenedzselése Endre reszortja. Csani általában udvarias és maga elé engedi Szabit. Szabi már egyedül is hatalmas pacsálást rendez. Jobb esetben ki lehet parancsolni a vízből, Csani előtt, ha ez nem sikerül akkor még jobban úszik a fürdőszoba. A végeredmény szempontjából ez mindegy is, Endre így is úgy is átöltözik fürdetés után. Én eközben a vacsorát készítem elő, mindaddig, amíg a fürdőszobából Endre ki nem ereszti az első köpenyest:Vacsi után pisilés, kakilás, fogmosás és irány az ágy. Ekkor szokott kezdődni a hancúrozás, amit egész egyszerűen képtelenek vagyunk kordában tartani. Aranyosak ilyenkor szó se róla, de eléggé felpörgetik magukat és ők alapjáraton is nehezen elalvó gyerekek. Az esti mese azért lassít a tempón. Mostanság már Szabi is szívesen hallgatja. Van, hogy ugyanazt, mint Csani, de van, hogy kiválaszt egy nekivaló kis lapozgatót és azt nézegeti vagy külön olvassuk neki.Villanyoltás után jön az újabb műsor. Csani elkezd szomjas lenni, és az előzetes vécézés ellenére ismét pisilnie, kakilnia kell. Azt gondolná az ember, hogy biztos szórakozik (magamból kiindulva legalábbis én nem lennék erre képes), de nem! Ő még egy tekintélyes nagydolog után is képes újat produkálni. Ha nem engedjük ki, mondván, hogy csak az időt húzza, akkor fogja magát, és beletojik a pelenkába. Mindeközben Szabi, miután már rég felhagyott azzal a jó szokásával, hogy belealszik az esti szopiba, kíváncsian kukucskál kifelé az ágyából, hogy mit csinál Csani és mindehhez kurjongat is. Igyekszünk csendre inteni és fekvésbe parancsolni őket, de egyelőre vesztésre állunk. Este 11 előtt nem ússzuk meg az elalvást, Csani rekordja az éjfél. Őrület! Másnap reggel aztán, ha időre kell kelni, nehéz az ébredés:Ez pedig egy délutáni alvás utáni kép. Csani ilyenkor ölelgetős hangulatban van, Szabi pedig pont nem viseli, ha Csani macerálja:

Mama szülinap

Január végén Debrecenbe látogattunk Marika mama szülinapjának apropóján. Akkor kezdődött épp a nagy zimankó és Debrecenben már havazott is. Szabolcs nem komálja ezt a csípős hideget. Az overál felvétel még hagyján, de amint kimegyünk vele a levegőre, megindul a panaszáradat. Ha ölbe vesszük, akkor még bírja egy ideig, de egy idő után már az sem elég, csak a bemenetel segít. Csani ezzel szemben borzasztóan élvezi a zord telet. Debrecenben is készült egy hóember Marika mama segédletével. Vagy inkább hómacska:Mama születésnapját étteremben ünnepeltük. A vártnál sokkal jobban bírták a srácok. Mit bírták, egyenesen élvezték! Csanád szépen önállóan rendelt a pincértől így: "Egy narancslevet kérek szépen!" Amiből aztán Szabolcs is nagyfiúsan fogyasztott:Szabolcsnak ebéd után volt egy kis kaja kómája, néhány percre úgy bebambult, hogy azt hittük ülve bealszik:A zongorista bácsit annyit bámulta Csanika premier plánban, hogy a végén már illet neki borravalót adnunk.Boldog szülinapot Mama!

Kicsi Endre

A kire hasonlít a gyerek című kérdésre általában azt szokták mondani az emberek, hogy Csani tiszta apja, Szabi meg tiszta anyja. Ez így eddig igazságos is volna. Tegnap azonban fényképválogatás közben megakadt a szemem ezen a fotón:

Mintha láttam volna már ezt a tekintetet:Meg is találtam, még a beállás is stimmel. Kicsi Endre.

Felesel

Szabolcs korán elkezdte a feleselést. Ja, hogy még nem beszél? Á, az őt nem zavarja. Halandzsázva, mérgelődve is képes minket elküldeni melegebb égtájakra. Legújabb eszköze a mutatóujjal való fenyegetőzés. Mikor rossz fát tesz a tűzre, az "irgum-burgum", a "kutyafáját neki" és még sok hasonló frázisainkat mutatóujjrázással szoktuk nyomatékosítani. Hát ez annyira tetszik neki, hogy már eltanulta és bizony azt vettük észre, hogy direkt provokálja a balhét, hogy ő is fenyegethessen. Sokszor még ki sem tudom nyitni a szám a szidáshoz, már magasba lendül az a kis duci mutatóujja és hozzá mérgesen is néz. Mi bezzeg alig győzzük megőrizni szigorú ábrázatunkat. Itt éppen mandarindobálás súlyos esete forgott fenn:

Csana dumák

Egy újabb csokor Csana-duma következik:

1. Az óvatos

Hazafelé menet a lépcsőházban Csani megmakacsolja magát és nem akar gyalog feljönni. A két gyerek szimultán cipelésével a téli időszak beálltával felhagytam, így kompromisszumot ajánlok neki:

- Te várj meg itt, amíg felviszem Szabolcsot és visszajövök érted.
- Jó, de nem visz el senki?

2. A számonkérő
Autóval mentünk valahová, akkor kaptam ezt a kis számonkérést Csanitól:
- Anya, levehetem a sapkám?
- Igen.
- De akkor miért van rajtam?

3. A mohó
- Finom volt ez a csoki. - konstatálta Csani csokievés után.
- Én is megkívántam. - így Endre.
- Apa te is megkívántad? Volna?

4. A demokrata
- Választhatok ma én mesét? - kérdem Csanitól lefekvéshez készülődve.
- Igen, Anna és Peti legyen!

5. A választékos
- Apa, hová haladunk?

6. Az ördögi
Endre lego-ból építi Csani kívánságait.
- Jaj de jó, jaj de jó, vasvillám lesz! Lebököm az állatokat! Anya, te leszel az állat!

7. A kidumálós
Rádiót hallgatunk, egy Queen dal szól éppen:
- Anya, néni vagy bácsi énekel?
- Bácsi
- Nem! Néni meg bácsi!
- Én nem hallok nénit.
- Mert elfáradt és nem énekel.

8. A hősszerelmes
Egész nap ment Csaninál a "Bíborka így, Bíborka úgy", a sokadiknál gondoltam rákérdezek:
- A Bíborka is szokott enni ilyen szendvicset.
- Szép kislány a Bíborka?
- Igen. Mindent megért, amit mondok.
- Ő már tud beszélni?
- Igen. Értelmesen tud beszélni!
Külön örülünk, hogy Csaninak ez is szempont, tartsa meg jó szokását a távolabbi jövőben is!

9. A hívő
- Anya, odaadod a két szent bögrét?
(Értsd: a keresztelő kelyheket.)

10. A problémamegoldó
- Hintázni szeretnék.
- De most épp kakilsz.
- Csináljuk azt, hogy fúrjunk egy lyukat a hintára, és a lyukon keresztül kakilok és törlöd a fenekem.

11. A szigorú
Öcsi megint becsapja az üvegajtót, amiért nagyon mérges szoktam lenni. Csani beszállt a szidalmazásba:
- Te bitófára való!
(Forrás: Döbrögi uraság a Ludas Matyiból)

Misi mókus vándorúton

Csanádék az ovival voltak már színházban. Az első előadás, ami igazából egy Gryllus koncert volt, nagy hatással volt Csanira, a második már kevésbé. Mikor kérdeztem tőle este, hogy milyen volt a színház, csak legyintett, hogy "á ne is kérdezd!" Az óvó néni másnap megerősítette, hogy tényleg nem volt nyerő a darab, nem igazán értették a gyerekek. Gondoltuk kiköszörüljük a csorbát és szilveszterkor elvittük Csanit a Budapesti Bábszínházba és megnéztük a Misi mókus vándorúton című darabot. Fantasztikus élmény volt ez Csaninak! Maga a színház is elvarázsolta az előtérben kiállított bábokkal, a darabról nem is beszélve. Előtte izgultunk, hogy kibír-e egy ekkora gyerek egy kétfelvonásos darabot, de semmi gond nem volt, sőt! Tátott szájjal nézte végig az előadást, egy pillanatra sem vette le a szemét a színpadról. Az elején egy picit furcsa volt, hogy színházban vagyunk és a nézőközönség még sincs síri csendben, folyamatosan volt egy alapzaj. Akárcsak a többi kisgyerek, Csani is folyamatosan kérdezett és kommentálta a darabot, de ez így volt természetes. Csaninak két vissza-visszatérő kérdése volt, az egyik, hogy "ki tartja a bábot?", a másik pedig, hogy "ugye nem jön le a színpadról? Ez utóbbi a gonosz, félelmetes karaktereknél érdekelte Csanit, úgymint a krokodil vagy a csörgőkígyó. A darab végén bábostul kijöttek meghajolni a színészek, így aztán azt is megtudtuk, hogy ki tartja a bábokat. Maga a történet is nagyon megfogta Csanit. Azóta minden áldott este úgy alszik el, hogy Endrének el kell sorolnia a szereplőket. Egyik kedvenc szereplője a bajkeverő majmocska: