Hogy nekünk itthon maradottaknak, mi volt a legfurcsább Csani táboros távollétében? Hát az, hogy hirtelen csak egy gyerekünk lett, mégpedig az az egy, amelyikkel még nem volt egygyerekes élményünk. Döbbenetes, hogy mennyivel könnyebbnek éreztük így a mindennapokat, holott, amikor még csak egy gyerekünk volt, ezt nem így éltük meg. Ez alatt az egy hét alatt igyekeztünk rengeteg időt hármasban tölteni Szabikával, hadd jusson ki neki is kicsit az egyke lét kiváltsága, a kizárólagos figyelem. Na jó, kicsit túl is kompenzáltunk, annyi mindent csináltunk. Az Óbudai Gyerekszigeten is jártunk, ahol Szabi eléggé dőzsölt mindenféle földi jóban. Kezdtünk egy pónilovaglással:
Folytattuk egy kis labirintusjátékkal...
...és célbadobással:
Körhinta, naná, hogy lovon:
Vonatozás körbe-körbe:
És a leg-leg-leg, a dodzsem:
Ez utóbbit Csanádnak el sem mertük mesélni. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése