Első, amolyan igazi hátizsákos családi kirándulásunk a Pilisszentkereszt melletti Dera-szurdokba vezetett. A Szurdok tanösvényt jártuk be a srácokkal, amely egy 1-2 km hosszú túrát jelent a Dera-patak vájta vadregényes, fahidacskákkal tűzdelt völgyben.
Csanád nagyon lelkes volt már az erdei kirándulás hallatán is, az erdőben aztán teljesen bezsongott. Pont úgy viselkedett, mint egy tapasztalatlan kölyökkutya, szaladgált össze-vissza, egy cseppnyi félelemérzet nélkül rohant hegynek fel, hegynek le, mászott fel minden fára, ahol lehetőség kínálkozott.
Elég hamar realizáltuk Endrével, hogy ennek így baleset lesz a vége, aki járt már a Szurdokban, az tudja miről beszélek. A Szurdok egy meredek falú völgy, a tanösvényt nem egy széles erdei út, hanem egy rendkívül szűk, kisebb-nagyobb kövekkel borított ösvény, a szurdok mélyén csordogáló patak miatt rengeteg fahidacskával tarkítva. A két gyerek közötti méretbeli különbség most nagyon megmutatkozott. Szabika a pici kis lábaival csetlett-botlott a sokszor igencsak csúszós köveken, neki végig fogni kellett a kezét, különben nagyon sokat esett volna. Csanit nem kellett fogni, inkább csak visszafogni, lassításra inteni. Érthető volt ám a nagy lelkesedés, rengeteg izgalmas dologra bukkantunk. Így például sokféle gombát láttunk:
Ennek a kidőlt fának a gyökerei között rábukkantunk egy elég termetes gyászcincérre:
A fiúk az egész túrát nagyon jól bírták, annak ellenére, hogy ez nem egy könnyű terep. Aztán, ahogy kiértünk az izgalmas erdőből, az utolsó érdekesebb látnivalót, a régi mészégető kemencéket elhagyván hirtelen rájuk tört a fáradtság és Szabi ölbe kéredzkedett. Begyalogoltunk Pilisszentkereszt központjába, ahol végállomásunk a már bejáratott, hangulatos szlovák étterem (Emma vendéglő) volt, jutalmunk pedig egy fincsi szalonnás-juhtúrós sztrapacska:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése