A badacsonyi poszt után ide kívánkozik egy bejegyzés Szabolcs alvási szokásairól. Valahogy ez a kislegény nem akarja átaludni az éjszakát. Azaz egészen pontosan át tudja aludni az éjszakát, ha maga mellett tudhat. De ha megébred és nem talál maga mellett, abban a minutumban a keresésemre indul. Így az éjszakák úgy zajlanak, hogy kb. éjfélig alszik a helyén (bár mostanában sajnos ez még korábbra tolódott), majd átjön és befekszik közénk, Endrét ezzel a mozdulattal gyakran távozásra kényszerítve. Onnantól fogva alszik reggelig, semmi gond vele, szóval átalussza az éjszakát, csak anyafüggő a drágám.
Badacsonyban egy két szobás apartmanunk volt, gondoltuk megpróbáljuk a
szülő-gyerekszoba kombinációt, aztán legfeljebb népvándorlás lesz, mint
otthon. Aztán legnagyobb meglepetésünkre Szabolcs kettőből kétszer úgy átaludta az éjszakát, mint a sicc, egyszer sem jelent meg közöttünk, mint ahogyan arra számítottunk. A titok nyitja, ez a reggeli kép fogadott minket:
Arra a következtetésre jutottunk, hogy Szabi nem kifejezetten anyafüggő, hanem társfüggő. Ő egész egyszerűen nem szeret egyedül aludni. Kell, hogy érezze, hogy valaki van mellette, akihez hozzáérhet, ha megébred és így azon nyomban visszaalszik. Ilyenkor mindig bőrkontaktust keres, legszívesebben az arcomat cirógatja, de, ha épp háttal vagyok, akkor benyúl a nyakamnál a pizsamám alá, szóval nem unatkozok éjszaka! :-)
Lehet, hogy az lenne a megoldás, hogy a gyerekszobába is veszünk egy franciaágyat és egymás mellett altatjuk a gyerekeket?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése