Amikor nagy ritkán hazalátogatunk 1-1 hétvégére Debrecenbe, mindig olyan kevés idő jut mindenre, nagyon gyorsan eltelik az a 1,5-2 nap, amit ott töltünk. Érthető, hogy Marika mama és Sanyi papa is megállás nélkül unokáznának, így elég ritkán jut arra időnk, hogy a tágabb rokonsággal, ne adj' isten gyerekkori barátokkal is találkozzunk. Júniusban azonban épp úgy adódott, hogy anyu Nyírábrányba volt hivatalos Esztike néniékhez névnapozásra. Csani már járt itt 3 évvel ezelőtt, nagyon élvezte a falusi környezetet, Géza bácsi pöpec Ladájáról nem is beszélve. Ideje volt már Szabit is bemutatnunk Géza bácsiéknak és mi is megismerhettük végre a legkisebb unokájukat, Barbit. Az idő múlása ilyenkor vágja mellbe az embert: Géza bácsiékkal még csak-csak találkoztunk, de Attiláékat tizeniksz éve nem láttuk és hát már a gyerekeik is felnőttek, ergo mi is öregedtünk jócskán. Készítettünk is egy csoportképet ízibe:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése