Badacsony után már majdnem hazafelé vettük az irányt, amikor is eldöntöttük, hogy még beugrunk a káptalantóti Liliomkert Piacra. Korábban olvastam már a Nők lapjában erről a helyről és egyik kedves ismerősöm (aki saját készítésű kézműves ékszereit árulta itt egyszer) is meleg szívvel ajánlotta. Hát valami varázslatos ez a hely! Olyan mintha egy másik világba csöppenne az ember, mondjuk a Megyébe a Gyűrűk urából. :-) Az egész piac rusztikus standokból áll, minden árus igyekszik valamivel egyedivé, bohókássá tenni a saját portáját és portékáját. A piac útvesztői között néhol ilyen fedett pihenőhelyekre lehet bukkanni, melyek tulajdonképpen kompletten berendezett "szobák" kredenccel, fotelekkel, kanapéval, ahová még szőnyeg is dukál! Egész valószerűtlenül hatnak ezek itt a szabad ég alatt:
A piacon van egy mesebeli hinta is. Azért mesebeli, mert két magas fához van rögzítve, de egész magasan, egy kisgyereknek akár úgy is tűnhet, hogy az égből van lelógatva. Lassú és hosszú kilengése van, olyan, mintha a trapézon hintázna az ember. Volt is nagy sorban állás az aprónépek körében:
Ami még nagyon kontrasztos volt a fővároshoz szokott idegrendszerünknek, hogy itt mindenki olyan kedves volt velünk. Vettünk egy házi sütésű túrós rétest, megkaptuk a párját ajándékba. A sajtokat, sonkákat mind meg lehet kóstolni, sőt kötelező! A kürtős kalácsos egyesével, "kézi forgatással" süti a kalácsokat egy mini sütő fölött, bízva bennünk, hogy visszatérünk, elküld minket egy 10 perces sétára, amíg elkészül a gyerekek finom illatos kalácsa.
Senki nem akar igazán ránk tukmálni semmit, úgyis minden kézműves és gasztronómiai portéka önmagát adja el! Aki a Káli-medencében jár, ne hagyja ki ezt a gyöngyszemet!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése