A szülés után ezúttal nem volt szerencsém, nem volt üres egyágyas szoba, de még kétágyas sem, így egy háromágyasba kerültem. Kb. 2 másodpercig bántam. Nagyon kedves, jó fej szobatársakat kaptam, egy szintén harmadik gyermekes anyukát Zselyke babával és egy első gyermekes anyukát az óriásbébi 4 kiló feletti súllyal született Domi babával. Nem zavartuk egymást, tudtunk aludni, pihenni és egymás babájára vigyázva zuhanyozni, az első gyermekes anyukát pedig próbáltuk segíteni a szoptatásban.
Nekem a kórházi létem ismét kellemes élmény volt, én nem tudok beszámolni borzasztó körülményekről és ehetetlen kórházi kosztról, mint amivel sokszor tele van a közösségi média. Persze pont a mi részlegünkre ráfér a felújítás, ami meg is fog történni, hiszen láttam az óriási fejlődést Csani és Szabi születése óta. De tisztaság volt és a kórházi dolgozók is nagyon segítőkészek voltak egytől egyig. Ami a kosztot illeti, a drága rokonságom bőségesen ellátott meleg étellel és gyümölccsel, de ennek ellenére én a kórházi menüt is megettem az utolsó falatig, olyan állandó éhség volt rajtam a szoptatás miatt. Apropó szoptatás. Esztikével ment minden, mint a karikacsapás. Már a szülőszobán ügyesen evett, olyanok voltunk, mint egy jól összeszokott páros.
Szoptatás utan kidőlve:
Ami még vicces volt, hogy Ági barátnőmmel néhány óra különbséggel szültünk, így még vele is összefutottunk néhányszor a 3 nap alatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése