Igen, megpróbálom újraéleszteni a blogot. Nem ígérek semmit, 3 gyerek mellett már nem unalmas az élet. :) Suliba, edzésekre logisztikázás Eszterkével együtt, ha pedig itthon vagyunk kettesben és épp elalszik, akkor gyors ügyintézés, lakás szinten tartása vagy épp kis pihenés egy-egy nehezebb éjszaka után. Azért nekiveselkedek, olyan jó volna emlékképpen a gyerekeknek és persze magunknak, illetve a nagyszülők, rokonok, barátok is szívesen hallanának rólunk kicsit gyakrabban.
A blog újraindításának apropója pedig Eszterke érkezése. A harmadik gyerek gondolata mindig is ott volt a fejünkben. Endre mindig is három gyerekkel képzelte el a családunkat, lévén ők is hárman vannak testvérek. Nálam már nem volt ez olyan fekete-fehér. Való igaz, hogy mikor Szabikát vártam, nem éreztem úgy, hogy ez lenne az utolsó várandósságom, éreztem, hogy lesz még folytatás. Ugyanakkor az is igaz, hogy a kis korkülönbség a maga nehézségeivel egyáltalán nem vonzott. Jó volt újra dolgozni, különösen úgy, hogy a munkában is megbecsülve érezhettem magam és ezen a munkahelyemen is úgy érzem sikerült letenni valamit az asztalra. És itt jött részemről a dilemma, biztos, hogy ezt most újra le akarom nullázni és majdan kezdeni elölről immáron harmadszorra? A fiúk is nagyok már, könnyű velük bárhová elmenni, évek óta síelünk, nyáron repülünk és még sorolhatnám a kényelmes részét. Ami a fiúkat illeti, ők egyhangúlag a gyermekvállalás irányába befolyásoltak, mindketten szerettek volna kistestvért, nagyon szeretik a kicsiket és sokszor tapasztaltuk az oviban vagy baráti társaságban, milyen szeretettel tudnak a kisgyerekekkel foglalkozni. Aztán ahogy közelgett a 40. születésnapom, ami számomra egy lélektani határ volt a gyermekvállalásban, egyre inkább a fülembe csengtek kedves volt kolléganőm, Ádám Gabi szavai: gyereket most tudsz szülni, dolgozni még ráérsz sokáig! :) Hát így lett Eszterke! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése