Egyik legnagyobb félelmem volt a harmadik gyermek vállalása körül, hogy a várandósságom vajon milyen lesz, nem leszek-e ismét veszélyeztetett terhes, mint Szabikával. Szerencsére minden a legnagyobb rendben alakult, sőt azt kell mondjam, hogy ez a harmadik várandósságom volt a legproblémamentesebb az összes közül. A leleteim és a baba vizsgálati eredményei is mind rendben voltak, nem voltam rosszul, nem voltam fáradékony. A végefelé ugyan már nagyon útban volt a pocakom bizonyos tevékenységeknél, úgymint cipőhúzás, illetve a fürdőkádban is úgy forgolódtam, mint egy bálna, de ezt leszámítva jól éreztem magam a bőrömben. Ehhez az is hozzájárult, hogy életemben nem kaptam annyi kedvességet és odafigyelést a családomtól, barátoktól, kollégáktól, ismerőseimtől, mint ezekben a hónapokban. Ami a fiúkat illeti, Csani és Szabi is iszonyú figyelmesek voltak velem, nyugtattak, ha idegeskedtem valami miatt, segítettek cipekedni, simogatták a pocakom. És természetesen nagyon-nagyon várták a kistesót! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése