Utunk Regensburgba

Féltünk a németországi úttól, sose voltunk még Csanival ilyen messze és volt, hogy a debreceni táv is kiakasztotta. Mint kiderült, az indulástól jobban kellett volna félni, mint magától az utazástól. Hiába pakoltunk össze előző nap, az autóba bepakolás 1,5 órásra sikeredett, Csani ugyanis valamiért teljesen ki volt borulva. Érezte hogy nagy a készülődés, hogy mi is izgulunk. Talán félt hogy itthon hagyjuk? Végül 2 óra csúszással, egy 45p-es pihenővel 6,5 óra alatt teljesítettük a 654 km-es távot. Arra számítottunk, hogy jó szokásához híven Csani alszik 3 órát úgy du. 2 óra körül. Azonban annyira fel volt villanyozva, hogy csak negyed hatkor aludt el, akkor is már csak végkimerültségében. Az út a következőképpen telt:

- 2 óra eszem-iszom, főként anya szendvicse és köles"dolyó",- 1 óra ablakon ki(b)ámulás. A hatalmas szélerőművek (csaniul forgó vagy tiktak) megunhatatlannak bizonyultak.
- 45 perc megállás, átmozgatás,
- 1 óra játék, a hátizsáknyi játékok átlag 3 perces rotálódásával. Legtovább az ujjbábok húzták és a mondókázás is sokáig ment.- 30 perc kínlódás avagy "nagyon álmos vagyok, de annyi itt a látnivaló, hogy félek, hogy lemaradok valamiről!" A végén úgy aludt el, hogy a tenyeremet konkrétan a szeme elé húzta, hogy ne lásson. Mondjuk nem csodálom, csodaszép helyeken mentünk keresztül:- 1 óra 15 perc alvás (közvetlen érkezés előtt…) Ennek ellenére nem volt gond az esti altatással, az élmények gyorsan elnyomták.