2010. július 9., péntek

Egymástól tanulnak

Mondják, hogy a gyerekek húzzák egymást a tanulásban - és tényleg! Csaninak az evés terén van mit tanulni Julcsitól, nem állunk ugyanis túl jól az önálló evéssel. A kézzel evés az megy, de kanállal még nagyon kezdők vagyunk. Egyrészt Csani érdeklődése az önálló evés iránt elég csekély. Minden jobban érdekli az evésnél, közben a kaját meg valaki valahogy juttassa be a szervezetébe, ő hajlandó ezért madárfióka módjára kitátani a kis száját. Másrészt valószínűleg én is hibás vagyok a történetben, ugyanis a gondolattól is kiver a víz, hogy mi minden lesz főzelékes egy-egy önálló evés alkalmával. Talán túl hamar segítek neki a kanalazásban, ő meg egy idő után úgy van vele, hogy hát akkor csináljad anyukám. A helyzetet súlyosbítja továbbá, hogy Csani utálja az előkét, a vízhatlan fajtákat különösen, azokat azonnal tépi ki a nyakából, és mostanában már a pamutelőkék se mindig húzzák az evés végéig.
Reméltük, hogy a Julcsival való közös étkezés hoz némi javulást. Valahogy így:
1. Na lássuk, hogy is kell ezt csinálni?2. De mi a jó abban, ha folyton egy üres kanalat szopogatok? Látod Julcsi, ez így tuti bejut a pocakomba!3. A levét meg majd anya bekanalazza.A leves persze egy extra nehezített pálya, a sűrűbb dolgokkal azért már jobban állunk, pár kanállal bemegy önállóan, aztán átadja a kanalat és más szórakozás után néz.
A kanalazási leckéért cserébe Csani megmutatta Julcsinak, hogy fogat mosni nem is olyan borzasztó dolog (sőt utána a vízzel öblögetés nagyon jó móka), illetve a közös esti fürdés során prezentálta, hogyan kell önállóan mosakodni. Három testrész megy neki, a pocak, a lábak és a pöcök, ez utóbbi a legalaposabban.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése