A sok egyházi program után, hétfőn Aloissal egy dunai hajókiránduláson is részt vettünk. 
Kelheimből indultunk, a végállomásunk pedig a weltenburgi kolostor volt.
A hajóút elég rövidke volt - mindössze 20 perc - , a természet szépsége azonban kárpótolt minket: hatalmas mészkősziklák között tört itt magának utat a Duna, ez a rész a folyó legszebb szakaszai közé tartozik.
A 600-as évek elején alapított kolostort ugyan nem sikerült megnéznünk, de kárpótolt minket az udvarán lévő hatalmas sörkert, ahol még Csani is jóízűen falatozott a weltenburgi kolbászból. A kolostorban 1050-ben indult a sörfőzde, ami mind a mai napig üzemel többszörös világbajnok sörökkel.
Csaninak a legnagyobb élmény azonban kétségtelenül a Duna-parti kavicsozás volt. Kacagva gázolt a hideg Dunába és gyűjtötte-dobálta a kavicsokat. A felhőtlen pacsálás okán a ruhadarabok fokozatosan elkezdtek lekerülni róla, mígnem komplett pelenka és body csere lett a vége a mókának. Szerencsére volt vagy 35 fok árnyékban.
Csaninak a legnagyobb élmény azonban kétségtelenül a Duna-parti kavicsozás volt. Kacagva gázolt a hideg Dunába és gyűjtötte-dobálta a kavicsokat. A felhőtlen pacsálás okán a ruhadarabok fokozatosan elkezdtek lekerülni róla, mígnem komplett pelenka és body csere lett a vége a mókának. Szerencsére volt vagy 35 fok árnyékban.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése