Endre névnapja alkalmából színházjegyet kaptunk a Dániel nagyszülőktől a székesfehérvári Aida musical előadásra. Mivel ezt a darabot matiné előadáson nemigen adják, ezért előállt a döntési helyzet: hagyjuk-e a nagyszülőkre Csani altatását? Őszinte leszek, én egy percig sem gondolkodtam rajta (Endre annál inkább), hiszen egyszer ezt is meg kell próbálni, ha másért nem, a kistestvér érkezése miatt. Amikor a várandósságom első trimeszterében beütött a ménkű és kórházban kellett feküdnöm, Csani, ugyan kétszer annyi idő alatt, mint velem, de gond nélkül elaludt Endrével és anyukámmal. Már hogy így hármasban. Gondoltuk néhány hónap elteltével kihagyható a képletből apuka is. Jól felkészültünk, lementünk már délben, hogy a délutáni alvás már Fehérvárott legyen, jól ki is fárasztottuk délután egy kis pancsolással,
mindent átgondoltunk, megterveztük, hogy lenne a legjobb Csani szempontjából. El is mondtuk neki, hogy mi lesz a szitu, hogy ne érezze magát cserbenhagyva. Szépen elmentünk az előadásra, ami fantasztikus volt, ezúton is köszönjük az élményt és a közös szabadidőt! Azt nem mondom, hogy nem izgultunk közben, lestük a mobilunk, vártuk az sms-t, hogy "elaludt!", ami aztán csak nem jött. Endre emiatt ismét jobban izgult, mint én, én úgy voltam vele, hogy - ismerve Csani hosszú elalvási szokásait - a nagyszülők tuti bealudtak mellette és ezért nem írnak. No de azért igyekeztünk haza éjféltájt és már messziről láttuk, hogy bizony Dánieléknél ég a világ. Én még ekkor is meg voltam győződve, hogy csak valamelyik nagyszülő kukorékol, de hamarosan előbukkant a mi kis kakasunk az ablakban. Szegénykém nem aludt el nélkülünk, minket várt. Nem is tudtuk hirtelen kit sajnáljunk jobban, Csanikát, aki holt fáradtan, aztán egy perc alatt álomba zuhant a karomban, vagy szegény nagyszülőket, akik mindent megtettek az ügy érdekében és még sem sikerült nekik a hőstett. Én őszintén szólva 80% esélyt adtam az elalvásnak, abszolút optimistán állva a dologhoz. De néhány tényező ellenünk volt, illetve elkövettünk néhány hibát. Egyrészt iszonyú meleg volt a házban, kb. 27-29 fok, emiatt sem tudott elaludni Csani. Másrészt valószínűleg túl sok volt az új tényező, előbb hazai pályán kell megpróbálni az apás, majd a nagyszülős altatást és aztán menni "idegenbe". Harmadrészt még Fehérváron sem a megszokott szobában altattuk Csanit, hanem egy teljesen új szobában, mert azt gondoltuk a leghűvösebbnek. Na ez már valószínűleg túl sok volt Csaninak. Negyedrészt talán még Csaninak is érnie kell ehhez az akcióhoz.
És, hogy mit is csinált Csani ezalatt a 3,5 óra alatt? Először is sírás nem volt, de alaposan meg kellett győződni róla, hogy anya-apa tényleg házon kívül van. Még a kertbe is ki kellett vele menni, ahol új szavakat is tanult, úgymint a hold és a csillagok, amit ugyebár nappal lehetetlenség volna!
mindent átgondoltunk, megterveztük, hogy lenne a legjobb Csani szempontjából. El is mondtuk neki, hogy mi lesz a szitu, hogy ne érezze magát cserbenhagyva. Szépen elmentünk az előadásra, ami fantasztikus volt, ezúton is köszönjük az élményt és a közös szabadidőt! Azt nem mondom, hogy nem izgultunk közben, lestük a mobilunk, vártuk az sms-t, hogy "elaludt!", ami aztán csak nem jött. Endre emiatt ismét jobban izgult, mint én, én úgy voltam vele, hogy - ismerve Csani hosszú elalvási szokásait - a nagyszülők tuti bealudtak mellette és ezért nem írnak. No de azért igyekeztünk haza éjféltájt és már messziről láttuk, hogy bizony Dánieléknél ég a világ. Én még ekkor is meg voltam győződve, hogy csak valamelyik nagyszülő kukorékol, de hamarosan előbukkant a mi kis kakasunk az ablakban. Szegénykém nem aludt el nélkülünk, minket várt. Nem is tudtuk hirtelen kit sajnáljunk jobban, Csanikát, aki holt fáradtan, aztán egy perc alatt álomba zuhant a karomban, vagy szegény nagyszülőket, akik mindent megtettek az ügy érdekében és még sem sikerült nekik a hőstett. Én őszintén szólva 80% esélyt adtam az elalvásnak, abszolút optimistán állva a dologhoz. De néhány tényező ellenünk volt, illetve elkövettünk néhány hibát. Egyrészt iszonyú meleg volt a házban, kb. 27-29 fok, emiatt sem tudott elaludni Csani. Másrészt valószínűleg túl sok volt az új tényező, előbb hazai pályán kell megpróbálni az apás, majd a nagyszülős altatást és aztán menni "idegenbe". Harmadrészt még Fehérváron sem a megszokott szobában altattuk Csanit, hanem egy teljesen új szobában, mert azt gondoltuk a leghűvösebbnek. Na ez már valószínűleg túl sok volt Csaninak. Negyedrészt talán még Csaninak is érnie kell ehhez az akcióhoz.
És, hogy mit is csinált Csani ezalatt a 3,5 óra alatt? Először is sírás nem volt, de alaposan meg kellett győződni róla, hogy anya-apa tényleg házon kívül van. Még a kertbe is ki kellett vele menni, ahol új szavakat is tanult, úgymint a hold és a csillagok, amit ugyebár nappal lehetetlenség volna!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése