Julcsi és Csani eddig is óramániásak voltak köszönhetően a Dániel nagyszülőknek, akiknél a fali és ébresztőórák mellett fellelhető egy kakukkos és egy 1913-as gyártású bimbamos óra is. Mivel németországi utunk első felének apropója Endre keresztapjának, Aloisnak a pappá szentelése volt, így néhány nap alatt elég sok templomban megfordultunk,
3 szentmisén részt is vettünk, persze amolyan kisgyerekes üzemmódban, felváltva felügyelve a templomban és környékén összevissza bóklászó sajtkukac csemeténket. 
Hovatovább szállásadónk a bernhardswaldi pap volt, a paplak pedig természetesen a templom tőszomszédságában található. Csaninak mindezekből az egyik legnagyobb élmény a harangszó volt. Amint meghallotta, ő is bimbamozásba fogott. Altatás közben félálomban is suttogta: bimbam-bimbam! Gyakran reggeliztünk a jó levegőn a paplak verandáján, itt Alois rendszeres feladata lett a feje mellett lógó harangjáték megszólaltatása.
3 szentmisén részt is vettünk, persze amolyan kisgyerekes üzemmódban, felváltva felügyelve a templomban és környékén összevissza bóklászó sajtkukac csemeténket. 
Hovatovább szállásadónk a bernhardswaldi pap volt, a paplak pedig természetesen a templom tőszomszédságában található. Csaninak mindezekből az egyik legnagyobb élmény a harangszó volt. Amint meghallotta, ő is bimbamozásba fogott. Altatás közben félálomban is suttogta: bimbam-bimbam! Gyakran reggeliztünk a jó levegőn a paplak verandáján, itt Alois rendszeres feladata lett a feje mellett lógó harangjáték megszólaltatása.
Mikor pedig itthonról felhívtuk a nagyszülőket telefonon, kérdezték Csanitól, hogy mit látott a messzi Németországban. Csani gondolkodás nélkül vágta rá: bimbamos!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése