2010. január 27., szerda

A problémamegoldó ember

Csanád egyre inkább uralma alá hajtja a világot. Már eddig is nyitott volt, hiszen roppantul érdekelte minden, ami körülötte zajlik. De! Ha valamit nem sikerült azonnal elérnie / megkaparintania / megcsinálnia, akkor az utolsó erejéig próbálkozott - de pontosan ugyanazzal a módszerrel, ahogy először is nekirugaszkodott. Ez a kitartás szimpatikus jellemvonás, de azért sokszor kevés a sikerhez.
Azonban az elmúlt napokban változott valami. Valahogy tudatosabb lett. Fifikázik. Ha valamit nem ér el az egyik irányból, akkor kikerüli, és megpróbálja a másik oldalról. Ha nem működik neki valami, pedig tudja, hogy működnie kellene, akkor odaadja nekem, hogy csináljam meg. (Ezek általában olyan zenélő játékok, amiket apa szándékosan "elront".)
A legutóbb pedig a WC-n álldogálva, az öblítőtartály gombjával próbálkozott. Azonban ha teli van a tartály, akkor nem is olyan könnyű a zubogást előidézni. Csani ezért erőlködött- először csak egy, majd két ujjal, én pedig csak mögötte álltam, és figyeltem a fejleményeket. Meg persze néha megnyomtam a gombot, hogy Csanád lássa: milyen szupersztár egy apja van.
Aztán az egyik lehúzás után Csana elkapta az ujjam:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése