Pepsi és Dollár

Pepsi és Dollár, Szabi új kedvencei. No nem pénzéhes kólafüggő lett a gyerekünk, Pepsi és Dollár két lovacska, akik a debreceni Ötholdas Pagony játszótér körül szokták róni az 500, illetve 1000 forintos köröket a gyerekek legnagyobb örömére, a szülők pénztárcájának legnagyobb bánatára. Szabi nagyon komolyan veszi a lovaglást és valljuk meg, jól is áll neki:

Csanád már rutinos lovas:

Állandó, egyben kötelező program lett ez nekünk Debrecenben.

Debrecenben

Június első hétvégéjét Debrecenben töltöttük. Marika mama anyák napi köszöntése:

Csani neki is elmondta a kis verset egy csokor virág kíséretében, és Szabi is megmutatta, mit alkotott a bölcsiben. A tenyérlenyomatát ajándékozta nekem, egy versike kíséretében:

Csani verse után Szabi úgy érezte, neki is fel kell mutatnia valamit. Kicsit szégyenlősen kezdte,

 ...végül összeszedte bátorságát és elénekelte mamának az "Orgona ága"-t:

Csanád epres joghurttortát kapott mamától névnapja alkalmából, a gumicukor díszítés épphogy kihúzta a fotó elkészültéig:

Káptalantóti Liliomkert

Badacsony után már majdnem hazafelé vettük az irányt, amikor is eldöntöttük, hogy még beugrunk a káptalantóti Liliomkert Piacra. Korábban olvastam már a Nők lapjában erről a helyről és egyik kedves ismerősöm (aki saját készítésű kézműves ékszereit árulta itt egyszer) is meleg szívvel ajánlotta. Hát valami varázslatos ez a hely! Olyan mintha egy másik világba csöppenne az ember, mondjuk a Megyébe a Gyűrűk urából. :-) Az egész piac rusztikus standokból áll, minden árus igyekszik valamivel egyedivé, bohókássá tenni a saját portáját és portékáját. A piac útvesztői között néhol ilyen fedett pihenőhelyekre lehet bukkanni, melyek tulajdonképpen kompletten berendezett "szobák" kredenccel, fotelekkel, kanapéval, ahová még szőnyeg is dukál! Egész valószerűtlenül hatnak ezek itt a szabad ég alatt:

A piacon van egy mesebeli hinta is. Azért mesebeli, mert két magas fához van rögzítve, de egész magasan, egy kisgyereknek akár úgy is tűnhet, hogy az égből van lelógatva. Lassú és hosszú kilengése van, olyan, mintha a trapézon hintázna az ember. Volt is nagy sorban állás az aprónépek körében:

Ami még nagyon kontrasztos volt a fővároshoz szokott idegrendszerünknek, hogy itt mindenki olyan kedves volt velünk. Vettünk egy házi sütésű túrós rétest, megkaptuk a párját ajándékba. A sajtokat, sonkákat mind meg lehet kóstolni, sőt kötelező! A kürtős kalácsos egyesével, "kézi forgatással" süti a kalácsokat egy mini sütő fölött, bízva bennünk, hogy visszatérünk, elküld minket egy 10 perces sétára, amíg elkészül a gyerekek finom illatos kalácsa.

Senki nem akar igazán ránk tukmálni semmit, úgyis minden kézműves és gasztronómiai portéka önmagát adja el! Aki a Káli-medencében jár, ne hagyja ki ezt a gyöngyszemet!!!

Alvásügyi helyzetjelentés

A badacsonyi poszt után ide kívánkozik egy bejegyzés Szabolcs alvási szokásairól. Valahogy ez a kislegény nem akarja átaludni az éjszakát. Azaz egészen pontosan át tudja aludni az éjszakát, ha maga mellett tudhat. De ha megébred és nem talál maga mellett, abban a minutumban a keresésemre indul. Így az éjszakák úgy zajlanak, hogy kb. éjfélig alszik a helyén (bár mostanában sajnos ez még korábbra tolódott), majd átjön és befekszik közénk, Endrét ezzel a mozdulattal gyakran távozásra kényszerítve. Onnantól fogva alszik reggelig, semmi gond vele, szóval átalussza az éjszakát, csak anyafüggő a drágám.

Badacsonyban egy két szobás apartmanunk volt, gondoltuk megpróbáljuk a szülő-gyerekszoba kombinációt, aztán legfeljebb népvándorlás lesz, mint otthon. Aztán legnagyobb meglepetésünkre Szabolcs kettőből kétszer úgy átaludta az éjszakát, mint a sicc, egyszer sem jelent meg közöttünk, mint ahogyan arra számítottunk. A titok nyitja, ez a reggeli kép fogadott minket:

Arra a következtetésre jutottunk, hogy Szabi nem kifejezetten anyafüggő, hanem társfüggő. Ő egész egyszerűen nem szeret egyedül aludni. Kell, hogy érezze, hogy valaki van mellette, akihez hozzáérhet, ha megébred és így azon nyomban visszaalszik. Ilyenkor mindig bőrkontaktust keres, legszívesebben az arcomat cirógatja, de, ha épp háttal vagyok, akkor benyúl a nyakamnál a pizsamám alá, szóval nem unatkozok éjszaka! :-)

Lehet, hogy az lenne a megoldás, hogy a gyerekszobába is veszünk egy franciaágyat és egymás mellett altatjuk a gyerekeket?

Badacsony

Edina nagyon aktív volt idén, az egri bortúra után alig fél évvel ismét szervezett nekünk, volt EVK szakkollégistáknak egy bortúrát, ezúttal Badacsonyba. Az utazásainkkor már-már szokásos betegségek ezúttal elkerültek bennünket, fantasztikus hétvégénk volt. Ilyen "magyar népmesés" szobában aludtunk...

...egy abszolút gyerekbarát szálláson:

Érkezésünk után azon nyomban lesétáltunk a Balatonhoz "horgászni".

Mi ritkán járunk az északi parton, a hajókikötő pedig nagy újdonság volt a gyerekeknek. A vízmélységmérő legények és az elővigyázatos anyuka:

Családi fotó:

A barátainkkal több közös programunk is volt, szombat délben az Istvándy pincészetbe látogattunk el.  A pincészet Káptalantóti egyik gyönyörű napsütötte dűlőjén helyezkedik el festői környezetben. A pincészet a szőlészet és borászat mellett őshonos állattartással is foglalkozik és saját készítésű gasztronómiai termékeket is kínál. Így a borkóstoló mellé egy könnyű szürkemarha pörkölt - kemencés mangalicasült ebédet is el tudtunk fogyasztani. 

A pincészet egyébként gondolt a kisgyerekes családokra is (ami aznap társaságunk jóvoltából igencsak felülreprezentált volt 18 felnőttel és 18 gyerekkel), a hatalmas zöldterület mellett saját kis játszótere van, ahol még egy mini canopy-pálya is helyet kapott. A csoportkép a badacsonyi szőlőhegyekkel:

Szombat estére borvacsorán vettünk részt szállásunkon, a Bonvino hotelben.

Ismét bebizonyítottuk, hogy igenis a kisgyerekeseknek is lehet ilyen programot csinálni, no persze gyerek felvigyázók igénybevétele mellett. Volt egy külön terem az étterem mellett, ott előbb megvacsoráztattuk a gyerekeket, majd érkezett két szakirányú végzettségű hölgy és mindenféle gyerekszórakoztató tevékenységbe kezdtek elég jó hatásfokkal.

 

Csani és Dávid nagyon egymásra találtak ezen a bulin, teljesen egy hullámhosszon  voltak, főleg a csibészségben, a két hölgy ténykedését például együttesen bojkottálták, jól elvoltak ők együtt is, például a babzsákok leamortizálásával:

Bea, Dávid anyukája mesélte, hogy Dávid azóta is "barátom"-ként emlegeti Csanit, aminek nagyon-nagyon örülünk, olyan jó látni, amikor már nemcsak egymás mellett, hanem egymással játszanak a gyerekek.

Állatkerti Pünkösd

Az idei baby-boom minket is elcsábított az állatkertbe, épp Pünkösd hétfőjén.

Sok szerencsével nem jártunk, a srácok érdeklődését leginkább felkeltő kis elefánt ugyanis nem volt közszemlére téve.Igazándiból nem szomorkodtak, Szabi például a zebrákkal vigasztalódott, Csanit pedig ezúttal sokkal inkább érdekelték az állatkert egyéb járulékos szórakozási lehetőségei, úgymint a Nagyszikla,

az alagutak, a dinótojások, állatszobrok,  

és a Varázshegy:

A gorilláknál azért elidőztünk egy kicsit, olyan emberi volt, ahogy szunyókálva sziesztáztak a fatörzseken:

Pünkösd indiai módra

Pünkösd vasárnapunkat Csaniék egyik legkedvesebb játszópajtása, Panka társaságában töltöttük el, anyukájával kivittük őket a Pünkösdi Sokadalomba a szentendrei Skanzenbe, ahol ők még nem jártak.

 

Ami a leginkább megmozgatta a fantáziánkat az az "Ismerd meg Indiát!" program. Ennek keretében egy indiai tánccsoport előadását tekinthettük meg a tűző napra felállított színpadon, aminek köszönhetően jól le is égtünk, lévén, hogy talán ez volt az első igazi meleg nyári napunk idén. Ami az előadást illeti, az egy dolog, hogy Csani az egészet végigülte (nem volt rövid!), ami nem kicsi teljesítmény egy 4,5 évestől, de ráadásul hihetetlen érdeklődéssel, tátott szájjal figyelte az "idegen" kultúrát. Nem is csodáljuk, a magyar néptáncosok után merőben más volt egy indiai néptánc.

Persze más a népviselet és a tánclépések, mozdulatok is homlokegyenest különböznek, de a leglényegesebb különbség abban rejlett, hogy az indiai táncelőadás sokkal inkább egy színielőadás volt, igazi történettel. Csanit lenyűgözték a szereplők és a maszkjaik. Volt gonosz és jó harcos, no meg egy tigris, ami hatalmasakat vetődött a színpadon:

 

Csanit az előadás még sok-sok héten át inspirálta, otthoni előadásai alkalmával ő is "hindi" nyelven beszélt és különös táncelőadásokkal szórakoztatott minket.

Szabi és Panka hamarabb megunták az egy helyben ülést és mozgalmasabb program után néztek. Így bukkantunk rá a Jánossomorjai fogadalmi kápolnában a gyönyörűséges pünkösdi templomdíszítésre,

majd a kolompos kötélhúzásra, no meg a busómaszkkészítő mesterre. No ki van a maszk alatt?