Pünkösd vasárnapunkat Csaniék egyik legkedvesebb játszópajtása, Panka társaságában töltöttük el, anyukájával kivittük őket a Pünkösdi Sokadalomba a szentendrei Skanzenbe, ahol ők még nem jártak.
Ami a leginkább megmozgatta a fantáziánkat az az "Ismerd meg Indiát!" program. Ennek keretében egy indiai tánccsoport előadását tekinthettük meg a tűző napra felállított színpadon, aminek köszönhetően jól le is égtünk, lévén, hogy talán ez volt az első igazi meleg nyári napunk idén. Ami az előadást illeti, az egy dolog, hogy Csani az egészet végigülte (nem volt rövid!), ami nem kicsi teljesítmény egy 4,5 évestől, de ráadásul hihetetlen érdeklődéssel, tátott szájjal figyelte az "idegen" kultúrát. Nem is csodáljuk, a magyar néptáncosok után merőben más volt egy indiai néptánc.
Persze más a népviselet és a tánclépések, mozdulatok is homlokegyenest különböznek, de a leglényegesebb különbség abban rejlett, hogy az indiai táncelőadás sokkal inkább egy színielőadás volt, igazi történettel. Csanit lenyűgözték a szereplők és a maszkjaik. Volt gonosz és jó harcos, no meg egy tigris, ami hatalmasakat vetődött a színpadon:
Csanit az előadás még sok-sok héten át inspirálta, otthoni előadásai alkalmával ő is "hindi" nyelven beszélt és különös táncelőadásokkal szórakoztatott minket.
Szabi és Panka hamarabb megunták az egy helyben ülést és mozgalmasabb program után néztek. Így bukkantunk rá a Jánossomorjai fogadalmi kápolnában a gyönyörűséges pünkösdi templomdíszítésre,
majd a kolompos kötélhúzásra, no meg a busómaszkkészítő mesterre. No ki van a maszk alatt?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése