Egri bortúra

A novemberünk elég sűrű volt, ami az utazásokat illeti. A müncheni hosszú hétvége után Egerben töltöttünk egy hétvégét az egyetemi barátainkkal. A bortúrázás egy sok évvel ezelőtt teremtett hagyomány, meglátogattuk már együtt a tokaji borvidéket, illetve Villányt. Aztán több éves szünet következett a sok-sok időközben született gyerkőc miatt és Edinának köszönhetően most sikerült feléleszteni a hagyományt: az egri borvidéket szálltuk meg családostul majd 40-en (ebből 13 gyerek!).

Bevallom őszintén egy kicsit szkeptikusak is voltunk Endrével, hogy valóban jó program lesz-e ez nekünk. A gyerekeket mi még sosem hagytuk otthon, nem is most akartunk ezzel kísérletezni. De akkor hogy lesz ebből élvezhető borvacsora az Imolában? Edina nem adta fel, a gyerekesek aggályait eloszlatandó még gyerekfelügyeletet is szervezett a vacsora idejére két óvónő személyében, akik döbbenetesen felkészültek voltak, rengeteg játékot, könyvet és mesefilmet hoztak. Én még ezután is úgy gondoltam, hogy Szabit nem fogom tudni rájuk hagyni egy percre sem. Óriásit tévedtem! A 2 hölgy tényleg profi volt, maximálisan megbirkóztak a nem kicsi feladattal, simán menedzseltek ennyi gyereket, még Szabi is teljesen jól elvolt nélkülünk arra a kis időre.

 Az idővel is szerencsénk volt, fantasztikus napsütéses őszi idő volt.

A szombat délelőtti kirándulást Szabival ugyan kihagytuk, a begyulladt szeme miatt az egri szemészeti szakrendelő lett a mi kötelező programunk, de erről már írtam korábban. Endre és Csani mindeközben bevették az egri várat:

 

Bauékkal:

 Azért később mi is csatlakoztunk:

 Vigyázz, kész, tűz!

 

Talált, süllyedt! :)

A panoptikum vegyes érzéseket váltott ki Csaniból. Borzasztóan érdekelte a sok kiállított fegyver és a viaszbábuk, de azért kicsit tartott is tőlük.

Vasárnap hajnalra Szabi nagyon belázasodott, elég rossz éjszakánk volt, csak fetrengett szegény sírdogálva. Reggel Csani édes volt, nagyon megölelgette az öcsit:

Viszont így sajnos nem tudtunk csatlakozni a többiekhez, akik a Szalajka völgybe tettek még egy közös kirándulást a hazaindulás előtt.A csapatkép nélkülünk:

Szabi egészségügyi gondjait leszámítva szép kis program volt, fantasztikus szervezésben (köszönjük itt is Edina!). Reméljük lesz folytatás!