A bőség zavara

A hétvégén vettünk Csaninak egy kicsi asztalt és hozzá kisszékeket, amit persze apával gyorsan össze is kellett szerelni.

Igen ám, de közben a konyha felől felzúgott a botmixer ismerős-kedvelt hangja: épp sütit sütöttem. Ez az a hang, aminek hallatára Csani szája azon nyomban fülig ér. Most inkább kétségbeesett, majd hangosan méltatlankodva szaladt hozzám és egy ideig topogott, hogy most akkor mi legyen, szerelés vagy sütés? Felkéredzkedett az ölembe, majd tett egy kísérletet, hátha lehet csavarhúzóval is habot verni. Nemleges választ kapván, visszarohant Endréhez és befejezték a széket. Íme az eredmény, kicsit még nőni kell hozzá:

Szeretethullám 2.

Vettünk Csaninak a fürdőkádba egy csúszásgátló krokodilt, mivel elég virgonc az esti fürdetések alkalmával. Kicsit tartottunk tőle, hogy nem mer majd tőle bemenni a fürdőkádba, hallottunk már ilyen sztorit kisgyermekes barátainktól. Ezt elkerülendő, úgy gondoltuk először szárazedzést tartunk és úgy ismerkedünk. Az eredmény minket is meglepett: Csani első perctől kezdve nagy szeretettel viseltetett a krokodil iránt. Volt simogatás, majd ölelés gyanánt ráhajtotta a fejét és mindezt többször is megismételte.

Életrevaló

Korábban már értekeztem arról, hogy egy élettel kompatibilis felnőttet szeretnék Csanádból nevelni: legyen jószívű, de semmi esetre se legyen málé, akit a többiek kihasználhatnak, vagy kigúnyolhatnak.

Esélyeimet jelentősen rontják azok az objektív körülmények, hogy itt a lakóparkban a Csanáddal egykorú, vagy esetleg fiatalabb totyogók valamennyien lányok. Mióta a Mester megszületett (immár 15 hónapja) kizárólag kislányok születtek a környéken! Az pedig nem kafi, mert Csanát egy nála 50%-kal idősebb (bizony, pár hónap ebben az életkorban még sokat számít) kisfiúval való kakaskodástól óvnám, kislányokat meg azért mégsem illik bántani. Szóval egyszerűen nincs alany, akivel a szocializációt - a győztes oldaláról is - gyakorolni lehetne.

Hála Istennek, az én fiam azért tanulékony. Kapott már elég sokat az egyik szomszéd kisfiútól a délutáni játékokon való osztozkodás során, így kapizsgálja már, hogy mik azok a farkastörvények. Mostanra pedig már nem csak passzív jogkövető, mert a múltkor szándékosan fellökött egy amúgy agresszív kislányt. Vasárnap pedig a játszótéren elvette egy nála 3,5 hónappal idősebb kisfiútól a járássegítő kiskocsiját! Kriszta persze egyből visszaadatta a bőgő gyermeknek a játékot, viszont én az anyjára se mertem nézni, csak dagadt a mellem a büszkeségtől és vigyorogtam a bajszom alatt!

Megkezdted önmagad pozícionálását a társdalomban, Kisember. Azért csak mértékkel és igazságosan, Csanád!

Fényképező

Hogy is csinálják ezt a nagyok?Belenéznek valahol, de hol?És mit néznek ezen? Én így nem látok semmit! Hát ez uncsi.

Szemüveg

Mivel mindketten szemüvegesek vagyunk, Csanit fokozottan érdekli ez az eszköz. Esténként kiválóan elszórakozik azon, hogy Endréről leveszi a szemüvegét, majd rám teszi. Ezt akkor is megteszi, ha rajtam már van egy. Valamiért úgy gondolja nekem nagyobb szükségem van rá, ami igaz is. Szegény Endre gyakran kapja magát azon, hogy nem lát ki a szemüvegén Csani apró ujjlenyomatai miatt. A legújabb szokás, hogy magára is felteszi, azaz próbálkozik. Ehhez rendelkezésére bocsátottam egy dioptria nélküli monitorszűrő szemüveget, nehogy elrontsa a szemét. Ezt a jelenlegi szemüveg viselési módival amúgy sem tenné: valamilyen oknál fogva a nyakán szereti hordani. Mivel így nem áll meg fél kézzel fogja, a másik kezével meg szabad a játék!

Rekviem egy szobamérlegért

Mikor legördült a Korona gyártósorról, még nem sejtette, hogy élete nem lesz hosszú e Földön. Boldogan nyögött terhünk alatt, majd rövidke élete utolsó hónapjaiban türelemmel viseltetett egy kíváncsi 1 éves kisember iránt, aki nap mint nap előszeretettel nyomogatta gombjait és taposta kijelzőjét. Mígnem egy derűs délután feláldoztatott a hatalom és a tudomány oltárán, amikor is kis Csanád a súlyos tehertől nyögve-fújtatva megemelte és megvizsgálta hogyan is hat rá a gravitáció.

Élt 5 évet és 3 hónapot. Béke poraira.
(Vigyázat!!! A fotó megtekintése csak erős idegzetűeknek ajánlott!)

Még mindig nem alszik el

A jelenség, amiről januárban úgy gondoltuk, hogy csak átmeneti, még mindig tartja magát. Hosszú ez az átmenet, immáron 2 hónapja tart. Tegnap este is majd leesett Csani feje az álmosságtól, de utolsó erejével felült az ölembe és jó közelről az arcomba vigyorgott, félig csukott szemekkel: "Még ébren vagyok, még nem mehetsz el." Nehéz ilyenkor megállni a nevetést, mert olyan zabálnivalóan huncut, ugyanakkor meg muszáj, mert, ha elnevetem magam, az felhívás a keringőre, hogy részemről mehet a játék. Tettettem, hogy alszom, mire piszkálni kezdte az arcom, mint aki teszteli, hogy de tényleg-e. Aztán, mivel nem mozdultam, szépen lemászott az ölemből és az ajtó felé kezdett lopakodni hátra-hátranézve, hogy "nem ébredtem-e fel". A vége az lett, hogy elkaptam a folyosón a menekülőt, visszatessékeltem a szobájába és elkezdtük a maratoni álomba forgolódást az ölemben. 1-1 ilyen "álomba forgolódás" így szokott végződni: Csanád, miközben mászik vissza hozzám a matracra, félúton elalszik.Korántsem ilyen vicces a helyzet, mint ahogy leírom. Tényleg tanácstalanok vagyunk, miért csinálja ezt Csani és hogy hogyan tudnánk visszaterelni a normális mederbe, azaz este 11 helyett mondjuk 9 körülre, ezt az elalvás témát.