Látván, hogy kánikula lesz hétvégén, hirtelen felindulásból leugrottunk Balatonszárszóra egy hosszú hétvégére. Kisgyermekes barátaink ajánlották a helyet, nem is csalódtunk benne. Képriportunk következik a helyszínről!
Útközben oda vissza hál istennek kidőltek a gyerekek:
Gondoltuk, hogy nem lesz ez amolyan igazi láblógatós pihenés nekünk így a két gyerekkel, ezt a megérzést erősítendő Csani eléggé be is kezdett. A sokadik hisztijét követően, Endre odasziszegte nekem: Elég lesz kettő! Nem kellett sokat töprengenem, hogy rájöjjek, a gyerekek számára célzott.
Apán lógva szimultán:
A Balaton fantasztikusan meleg és tiszta volt - hétfőre már 28 fokos lett -, Csani szerint azonban hideg és félelmetes. Örültünk, hogy a tavalyi karúszó-fóbiánknak nyoma sincsen, jött helyette azonban a felfújható gumikrokodil-fóbia. Pechünkre a gumikrokodil populáció eléggé elszaporodott arrafelé, szegény Csani nem győzött sikítva menekülni előlük. Sajnos a rossz kezdet kihatott a későbbiekre is. Az első napokban szinte be sem lehetett imádkozni Csanit a vízbe. Helyette naphosszat csak homokozni akart a tűző napon, amit szegény Endre háta bánt, de legalább lett értelme az előzetes Panthenol beszerzésnek.
Az első napon az alvást is passzolta Csana, a strandon alvást így a továbbiakban mellőztük. Nem úgy Szabi, aki a délelőtti kiadós fürdés után 5 mp alatt elájult a sátorban. Utolsó nap akkorát aludt, hogy már azt hittük napszúrást kapott, pedig csak telepített egy új szoftvert és ébredés után elkezdett iszonyú édesen, artikuláltan gügyögni, valahogy így: "Dájdájdáj"
Csaninál az első áttörést a vízibicikli hozta meg. Bár konkrétan bemenni a vízbe innen sem akart, pedig frankó kis csúszdásat béreltünk, de legalább élvezte, hogy ő a kormányos.
A második áttörést a hétfői hullámok hozták meg, a hullámlovaglást már kacagva élvezte Csani is. Szabi egy igazi kis vízi manó, az első perctől fogva imádta a Balatont. Ahogy realizálta, hogy a Balaton felé veszem vele az irányt, kézzel lábbal kapálózni kezdett és hangosan kacagott örömében. A vízben is folytatta a kalimpálást, ösztönös kutyaúszó mozdulatokat produkált. Nem csoda hogy minden csobbanás után kidőlt, tényleg iszonyú sokat dolgozott a vízben, no meg én is, hogy ki ne ugorjon a karomból!
Ami a szállásunkat illeti, egy part menti apartmant sikerült találnunk relatíve jó áron, amivel összességében nagyon meg voltunk elégedve, igaz, csak alvásra használtuk. Az ébresztőt minden esetben Szabolcs fújta, nem akarta alvással sokáig fecsérelni az időt. Cserébe meglepően jól aludt éjjel, reménykedek is, hátha vége a sokszor ébredős korszaknak. Reggeli pillanatok, kialudt szemekkel:
A ház előtt egy hosszú stég vágott utat a nádasba a Balatonhoz, a végén pedig egy csúszda is volt. A hattyúk is szerettek itt tanyázni, Csani legnagyobb örömére.
A balatoni étkezéseinkért valószínüleg nem veregetnének minket hátba a gyermekétkeztetési szakemberek. A menü sült hekk, hamburger, palacsinta, lángos és főtt kukorica volt (a "kukorica bácsitól", aki a végén már direkt vadászott ránk, látván, hogy Csani mindig kapható egy csőre), no meg fröccs és sör apának.
Utolsó este négyesben romantikáztunk a balatoni naplementében amolyan kiscsaládos üzemmódban, romantikus pelucserével. Sebaj, legalább a naplementében andalgó párocskák gyorsan eldönthették (magukról és egymásról egyaránt), felkészültek-e a családalapításra.
Gondoltuk, hogy nem lesz ez amolyan igazi láblógatós pihenés nekünk így a két gyerekkel, ezt a megérzést erősítendő Csani eléggé be is kezdett. A sokadik hisztijét követően, Endre odasziszegte nekem: Elég lesz kettő! Nem kellett sokat töprengenem, hogy rájöjjek, a gyerekek számára célzott.Apán lógva szimultán:
A Balaton fantasztikusan meleg és tiszta volt - hétfőre már 28 fokos lett -, Csani szerint azonban hideg és félelmetes. Örültünk, hogy a tavalyi karúszó-fóbiánknak nyoma sincsen, jött helyette azonban a felfújható gumikrokodil-fóbia. Pechünkre a gumikrokodil populáció eléggé elszaporodott arrafelé, szegény Csani nem győzött sikítva menekülni előlük. Sajnos a rossz kezdet kihatott a későbbiekre is. Az első napokban szinte be sem lehetett imádkozni Csanit a vízbe. Helyette naphosszat csak homokozni akart a tűző napon, amit szegény Endre háta bánt, de legalább lett értelme az előzetes Panthenol beszerzésnek.
Az első napon az alvást is passzolta Csana, a strandon alvást így a továbbiakban mellőztük. Nem úgy Szabi, aki a délelőtti kiadós fürdés után 5 mp alatt elájult a sátorban. Utolsó nap akkorát aludt, hogy már azt hittük napszúrást kapott, pedig csak telepített egy új szoftvert és ébredés után elkezdett iszonyú édesen, artikuláltan gügyögni, valahogy így: "Dájdájdáj"
Csaninál az első áttörést a vízibicikli hozta meg. Bár konkrétan bemenni a vízbe innen sem akart, pedig frankó kis csúszdásat béreltünk, de legalább élvezte, hogy ő a kormányos.
A második áttörést a hétfői hullámok hozták meg, a hullámlovaglást már kacagva élvezte Csani is. Szabi egy igazi kis vízi manó, az első perctől fogva imádta a Balatont. Ahogy realizálta, hogy a Balaton felé veszem vele az irányt, kézzel lábbal kapálózni kezdett és hangosan kacagott örömében. A vízben is folytatta a kalimpálást, ösztönös kutyaúszó mozdulatokat produkált. Nem csoda hogy minden csobbanás után kidőlt, tényleg iszonyú sokat dolgozott a vízben, no meg én is, hogy ki ne ugorjon a karomból!
Ami a szállásunkat illeti, egy part menti apartmant sikerült találnunk relatíve jó áron, amivel összességében nagyon meg voltunk elégedve, igaz, csak alvásra használtuk. Az ébresztőt minden esetben Szabolcs fújta, nem akarta alvással sokáig fecsérelni az időt. Cserébe meglepően jól aludt éjjel, reménykedek is, hátha vége a sokszor ébredős korszaknak. Reggeli pillanatok, kialudt szemekkel:
A ház előtt egy hosszú stég vágott utat a nádasba a Balatonhoz, a végén pedig egy csúszda is volt. A hattyúk is szerettek itt tanyázni, Csani legnagyobb örömére.
A balatoni étkezéseinkért valószínüleg nem veregetnének minket hátba a gyermekétkeztetési szakemberek. A menü sült hekk, hamburger, palacsinta, lángos és főtt kukorica volt (a "kukorica bácsitól", aki a végén már direkt vadászott ránk, látván, hogy Csani mindig kapható egy csőre), no meg fröccs és sör apának.
Utolsó este négyesben romantikáztunk a balatoni naplementében amolyan kiscsaládos üzemmódban, romantikus pelucserével. Sebaj, legalább a naplementében andalgó párocskák gyorsan eldönthették (magukról és egymásról egyaránt), felkészültek-e a családalapításra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése