2011. július 12., kedd

Áronéknál

Etyeken kluboztunk ismét a barátnőkkel csökkentett létszámban. Adél kiváló bébiszitternek bizonyult, egész idő alatt Szabit pátyolgatta. Sapkát húzott a fejére, játékkal szórakoztatta és ölbe is vette volna teljesen egyedül, ha nem beszéljük le róla.Szabi volt a legkisebb versenyző, vicces volt, hogy a nagyobbacska gyerekek az ő játékaira raboltak rá, őt pedig a nagyos játékok érdekelték leginkább. Adél, a rangidős nagylány, Csanira is nagy hatással volt. Mikor elindultunk hazafelé, az autóban Csani odasúgta nekem: Nekem is lehet olyan félszemüvegem, mint az Adélnak?
Ami pedig Áront illeti: Csani sosem volt egy közvetlen, barátkozós típus, általában kimenekül a szituációból, ha túl közel mennek az intim szférájához, amibe már a kézfogás is beletartozik. Volt rá precedens, hogy egy ölelgetős kislányt majdnem fellökött, mert az túlságosan nyomult. Ezért is csodálkoztam, hogy ezúttal Áronnal se perc alatt nagy barátság alakult ki. Szépen együtt almáztak, ebédeltek, sütiztek a kis asztalnál,Mesét olvastak, motoroztak,virágot locsoltak,és Csani kezdeményezésére (!) nagy ölelkezésbe fogtak Áronnal.
Humphrey Bogart klasszikus mondatát idézve a Casablanca-ból: "Louis, I think this is the beginning of a beautiful friendship!" (Louis, azt hiszem, ez egy szép barátság kezdete!)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése